Az Est, 1915. április (6. évfolyam, 91-119. szám)
1915-04-28 / 117. szám
2. oldal. Román újság a bukovinai határharcról Bukarest, április 26. (Az Est alkalmi tudósítójától) látnivalót nyújtanak a határon egybegyúrt nagyszámú kiváncsi embernek. Az ágyúlövések percenkéntismétlődnek meg. Az osztrák és magyar csapatok nagy száma kizárja, hogy az oroszok újra betörhessenek Bukovinába. Amióta Szadagórát elfoglalták, a Csernovietól északra eső területet anynyira megerősítették, hogy az oroszoknak szinte lehetetlen ezt a vonalat áttörniük. Az oroszok túlerőben varrnak ugyan, de az osztrák és magyar csapatok kitűnő harci készsége és tüzérségük elvitazhatatlan felsőbbsége értéktelenné teszi a számbeli aránytalanságot. Az osztrák és Az Adeverul tudósítója jelenti Dorohoiból: Az a hatalmas tüzérpárbaj, amely már hétfő óta az osztrák és magyar, valamint az orosz hadállások között a román határ közelében kifejlődött, szombaton érte el csúcspontját. Hogy fogalmat alkothassunk az ágyuharc nagy mértékéről, elég megemlíteni, hogy még Dorohoiban is, amely pedig meglehetősen messze van a harc helyétől, tisztán meg lehet ismerni az ágyuk hangjából, hogy mikor lőnek az osztrák és magyar és mikor az orosz tüzérek. A román határon levő községekben az ágyúzás valóságos földrengésszerű tüneteket okoz. A naponkint megismétlődő éjszakai harcok fenséges magyar csapatok eddig minden harcot sikerrel vívtak meg és minden orosz támadást fényesen vertek vissza. Beszélgetés a svájci köztársaság elnökével Bern, április 22. (Az Est kiküldött munkatársától) Körülrengeti Európa talaját a világháború rettentően katasztrofális földrengése, földalatti elemek csatájától reszket a föld mint a túlfűtött kazán az úgynevezett »neutrális« államok alatt, s itt becsületesen, keményen megálló kis sziklaszigeten állunk: a Svájc megtartja nyugalmát és tisztességes semlegességét, hála erős kézzel és okos agygyal vezetett politikájának. E politika vezető személyét megismerni érthető kíváncsiság hajtott, s így nagy örömmel fogadtam a hírt, hogy követünk, báró Gagern — aki mellesleg a legtehetségesebb és a legjobb értelemben modern diplomaták fajtájából való, abból a fajtából, melyből sokat kívánnánk a monarchiának — ajánlatára a svájci köztársasági szövetség elnöke, Giuseppe Moltá úr tegnap délutánra magához kéretett. Három órát kongatott a Münster tornya, mikor az elnök világos, tágas dolgozószobájába léptem, melynek ablakain vakító aranyos csillogással nevet be a berni hegyvidék mesebeli békéje. Az elnök elébem jött és barátságos mosolylyal szorított kezet velem. Feltűnően fiatal, alig látszik negyven évesnek, kívüle tán alig ért népe bizalmának választása ilyen korban valakit. Tessin kantonból származik, tehát olaszsvájci, s így beszélgetésünk — bár az elnök a másik két svájci nyelvet is tökéletesen bírja — olaszul folyt. A jelenlegi elnök a pénzügyeket vezeti, míg elődjei a külügyekkel foglalkoztak, míg egy 1914. március 20-iki törvény úgy nem intézkedett, hogy a mindenkori elnök megtartja előbbi tárcáját. Megnyerően eleven és okos modorában az elnök úr a következő kijelentéseket mondotta nekem és közzétételükre kéziratom elolvasása után aláírásával adott felhatalmazást . A Svájc semlegessége szilárd és megingathatatlan állásfoglalás és az is marad ; kételkedni benne már egyszerű logikus okoknál fogva képtelenség : földrajzi fekvésünk országunkat egy zárt egészszé formálja, s ezzel már meg van mondva az is, hogy területi gyarapodásra nem gondolhatunk, de nem is akarunk gondolni. Mi a külvilágtól csak egyet kívánunk : hogy azt, amink van, ami már a miénk, érintetlenül hagyja, határainkat tisztelje. Ez eddig megtörtént és semmi okunk sincs abban kételkedni, hogy a jövőben is hasonlóképpen lesz. Valótlan az az állítás, hogy valamely nagyhatalommal titkos szerződést kötöttünk volna, mely szerint szabad átvonulást biztosítunk országunkon át seregei számára. — őszinte részvéttel tekintünk a körülöttünk a szörnyű háború miatt szenvedő népekre és igyekszünk lehetőség szerint enyhíteni szenvedéseiket, amint azt elemi emberi kötelességünk parancsolja. Ön meg fog ismerni országunkban egész sor olyan jótékony mozgalmat és vállalkozást, mely minden különbség nélkül segíti a küzdő szomszédok szenvedőit« — Az osztrák-magyar monarchia és a Svájc viszonyát meleg barátság és őszinte bizalom hatotta át mindig és halja át ma is. Uralkodójuk rövid rohrselmhi látogatása felejthetetlenül él a svájci nép és hatóságok szivében. Csak természetes, •— az ellenkezője szinte természetellenes volna! — hogy a Svájc németajkú vidéke inkább német-osztrák-magyar érzelmű, míg az úgynevezett francia Svájc érzelmei inkább Franciaországhoz húznak. Ezekre érzések, természetszerűen a sajtóban nyilatkoznak meg. A svájci német lapok a nyugodtabb, higgadtabb német karakterhez képest kevésbé szenvedélyesek, sohasem gyűlölködőek, míg a francia jellem természetéhez híven temperamentumosabban nyilatkozik meg. Ezek az érthető faji különbségek nem zavarják azonban sohasem tárgyilagosságunkat és felebaráti szeretetünket: a német polgári hadifoglyok, kik a francia Svájcon átutaznak épp oly szeretetteljes elbánásban részesülnek ott, mint a francia menekültek a svájci német területeken. — Mindnyájan egyetértünk abban, hogy bármely fajhoz tartozunk is, elsősorban svájciak vagyunk, s ha az utcán az első arra haladó iparost megkérdezi ez ügyben, — legyen francia, német, vagy olasz, kívánja a középeurópai hatalmak, vagy az entente diadalát — a felelete mindig egyféleképpen hangzik: semlegesek akarunk maradni. Éppen így éreznek olasz-svájci testvéreink, és biztosíthatom, hogy így éreznének akkor is, ha Olaszország kilépne eddigi passzív magatartásából. — A legjobban bizonyítja ezt az általános felfogást, hogy a kormányt sohasem érte támadás neutrális magatartásáért. Mi alá tudjuk rendelni párt- és fajkérdéseinket a közérdeknek. Csak példaképpen említem, hogy engemet, — olaszt és katolikust — tehát mindenképpen az ország kisebbségéhez tartozót, 184 szó közül 181 szavazattal választottak elnökké. — Elegendő néhány számot említenem, hogy lássa : mekkora áldozatot hozunk nap-nap után neutralitásunk fentartásáért. Hadseregünk mozgósított állapota csupán augusztus végéig naponta nem kevesebb mint 10 millió frankba került. Most már módunkban van csökkenteni a költségeket, de még mindig havi 10—12 millióra rúgnak kiadásaink, egészben az első nap óta több mint 150 millióba került a semlegességünk. Gondolja meg, kérem, hogy az ország népessége népi éri el egészen a 4 milliót, s hogy ez az összeg hasonló arányban Magyarországra átszámítva 700 milliót tenne ki! S mindez egyedül azért, hogy semlegesek maradhassunk ! A magyér nekű fejtegetésre válaszolván, megkockáztattam azt a megjegyzést, hogy az általános vélemény szerint a Svájc sokat nyer ki- és beviteli üzleteken, s megemlítettem olasz nemzetgazdászoknak az olasz sajtóban gyakran hangoztatott véleményét, mely szerintaz olasz gabonahiány fő oka abban rejlik, hogy a Délamerikából behozott gabona szállítmányokat eladták s Svájcnak, mely azután tovább adta őket nagy haszonnal a hadviseld államoknak«. ■— Ez az állítás határozottan nem felel meg a valóságnak — válaszolt az elnök. — Magánszemélyek foglalkozhatnak efféle vétel- és haszonnal való eladási ügyletekkel, de egy állam sohasem. Világos, hogy miután magunk nem bírunk kikötővel, kénytelenek vagyunk Marseille-n Bordeaux-n és Genuán át hozatni a gabonát Amerikából. Délamerikából egyáltalán nem kaptunk szállítmányt. Ellenben Északamerikában 15 millió dollár kölcsönt vettünk fel és kétszer annyiért vásároltunk ugyanott gabonát, kizárólag a saját népünk ellátására. — Pénzügyi helyzetünk éppenséggel nem nevezhető rózsásnak, határozottan szenvedünk a háború alatt, és úgy a saját, mint a hadviselő népek érdekében kívánjuk, hogy a béke — melynek lérehozásában örömmel vennénk részt — minél előbb boldo .dogitsa a világot. Vészi Margit. Szerda, április 2. Kuzmanek tábornok Kievben Berlin, április 17 (As Est tudósítójától.A Rossische Zeitung kiküldött tudósítója, aki német hírlapíró ugyan, de amerikai állampolgár, oroszországi utazása során eljutott Kievből és onnan jelenti lapjának, hogy alkalma volt Kuzmanek tábornokot," Przemysl volt várparancsnokát látnia — A trontinental-fogadóba vis-szatérve, megtudtam, hogy Kuzma nek táborunk az étterembe jött ebé- delni — jelenti az amerikai hinlapi író. — Vele van adjutánsa és négy orosz tiszt tartózkodik körülötte, a kikkel éppen ebédelni ment Przemysl volt várparancsnoka, mikor én a hotelbe értem. Feltűnt, mennyire, közömbös iránta Kiev lakossága. Szabadon jár-kel az utcán Kuzmanek tábornok, de nincsenek csoportosulások, mint volnának más nagy városban ilyen ritka vendég láttára. Kievben alig tudja valaki, hogy Przemysl hőse a város falai között tartózkodik. Kuzmanek különben a kormányzó palotájában lakik. A vendégfogadó tulajdonosát megkértem, adja át névjegyemet a tábornoknak az ebédnél s mondja meg neki, hogy szeretnék vele beszélni. Néhány perc múlva az orosz tisztek egyike hozzám jött és közölte velem, hogy Közműnek senkit sem fogadhat. ■NWAW.'e.v.vw'.vsvewvvi AZ ANGOL CSUKAMAJOLAJ EMULSIO HELYETT AZ ORVOSOK AZ ELYENEBTEKU MAGYAR ESGER EMULSIOT AJÁNLJÁK EGY UYED ARA 2 KORONA.