Az Est, 1915. április (6. évfolyam, 91-119. szám)

1915-04-04 / 94. szám

st! hírek Lapunk legközelebbi száma hét­­főn a rendes időben jelenik meg — Lisztet az oláhdubovaiaknak. *4. Est múlt szombati számában Lengyel Menyhért cikket irt »egy szegény vármegyéről«. A többi között megírta, hogy Oláhdubován békében, háborúban egyaránt mily nélkülö­zések között él a nép és hogy most már hónapok óta nincs kenyér. Egy nemeslelkű úrnő, a­ki olvasta a cikket,, annyira megindult ezen, hogy 600 koronát küldött A. Est szer­kesztőségébe azzal a céllal, hogy Árva megye főispánja útján szerez­zünk Oláhdubovának lisztet. Nem akarja magát megnevezni és arra kér bennünket, hogy az adományt K. K. betűk alatt nyugtázzuk. Levelében a többi között így ír: »Első gondolatom volt, hogy né­hány métermázsa lisztet szerezzek s azt az adott célra elküldjem. De ez igen nagy nehézségbe ütközött, mert érdeklődésemre a budapesti malmoktól, a fővárostól, a győri malomtól egyaránt elutasító választ kaptam. Egyedül Nyitrán hajlan­dók lisztet átengedni, de azt is csak Graus István kormánybiztos úr en­­gedelmével. S ez valószínűleg hosz­­szabb eljárást igényel s talán nem is járna a kívánt eredménynyel. Azért fordulok Az Est-hez, hogy az ide mellékelt 600 koronát küldje Árva megye főispánjának, ő majd nagy hatáskörénél és befolyásánál fogva jobban és biztosabban fordít­hatja az összeget a szegény nép élelmezésére. Teszem ezt azért is, mert tudom, hogy ha ily kitűnő és elterjedt lap, mint Az Est vállalja a dolgot, akkor ilyen módon mások figyelmét is fel­hívja az oláhdubovai szomorú viszo­nyokra s igy talán csatlakozik e kis összeghez még néhány segíteni akaró ember, ki Lengyel Menyhért meg­ható szép elbeszélését nem olvasta, s igy rövidesen nem túl nagy áldo­zattal pár száz embert lehetne meg­menteni a nyomortól.« Az érző szivü névtelen hölgy uta­sításához képest jártunk el és a pénzt Árva vármegye főispánjának cimére elküldtük. — Haza, az anyaföldbe... Pár héttel ezelőtt­ Gorovy Miksa ur Az Est-ben megírta, hogy egy Boszniában elesett rokonának holttestét mily nehéz volt ku­tatnia. Gorovy úr most további kutatásainak eredményeként közli velünk, hogy a boszniai Suijin-bán­ban a kaszárnya kö­zelében harminchárom elesett tisztnek a sírját találta meg. Az ott eltemetett tisztek közül ma­gyarok a következők: Pancs Er­vin tüzérkapitány, Székely Jenő 6. honvéd g­y.-e. zászlós, Bodányi Gyula főhadnagy, Rainer József tart. hadnagy, dr. Nyirő Sándor hadapród, Vértes Dezső 6. honvéd gy.-e. hadnagy, Stern Dezső 52. gy.-e. hadnagy, Budanovics hon­véd százados, dr. Sz­e­téti János 29 honvéd gy.-e. hadapród, Mol­nár zászlós a somogymegyei Csur­góról, Rátky Sándor honvédőr­nagy, Zádor Zoltán 30 honvéd gy.-e. hadnagy, Gröber László 30. honvéd gy.-e. százados, Ványa Ödön százados, Dimitrijevics Mi­­linkó 6. honvéd sv.-e. főhadnagy. — A katolikus ügyosztály uj fő­nöke. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium I. ügyosztályának, mely a katolikus klérus ügyeit intézi, Andor György prelátus halála óta nincsen főnöke. A már öt hónap óta üresedésben levő állást most betöltik ; mint értesülünk, az ügyosztály fő­nökévé dr. Luksics József veszprémi egyházmegyei papot, a budapesti egyetem teológiai karán az egyház­­történet nyilvános rendes tanárát nevezik ki. — Gyors értesítések az orosz fog­ságból. Schossberger Jenő, a 46. gya­logezred zászlósa értesítést küldött szüleinek Irkuckról, hogy orosz fog­ságba esett. A távirat huszonnégy órán belül érkezett srkunkból Újvi­dékre. Földes Dezső, a 31. honvéd gyalogezred hadnagya távirati uton értesítette budapesti hozzátartozóit, s ez a sürgöny is aránylag igen gyor­san, másfél nap alatt megérkezett rendeltetési helyére. — Edison gyártelepén ismét tűz pusztított. Edison gyártelepén már­cius 8-ikán éjfél után nagy tűz tört ki, a­melynek a lemezkészítő műhely áldozatul esett. — Mennyi egy milliárd ? Azzal a jelentéssel kapcsolatosan, hogy Fran­ciaországnak a háború hetenként egy milliárd frankba kerül, az egyik párisi lap szemléltetően ismerteti, hogy mennyi egy milliárd ? Eszerint ha egy milliárd értékű aranyat egybe­öntenének, ennek az aranytömbnek 322.500 kilogramm lenne a súlya. A köbtartalma 17 köbméter volna és elszállításához huszonnégy kocsi, fel­emeléséhez pedig hatezer ember kel­lene. Ha 20 frankos aranyakat ver­nének belőle és egymás mellé fek­tetnék azokat, 1050 kilométer hosszú szalagot kapnánk és ha egymásra helyeznénk a 20­­ frankosokat, 33 kilométer magas lenne az arany­oszlop, vagyis nyolcszor akkora, mint a Mont-Blanc. Egy milliárd értékű ezüstnek 5 millió kilogramm lenne a súlya és 477 köbméteres tömböt lehetne belőle előállítani. Ha 4 milliméter vastagságú drótot készítenénk ebből az ezüstmennyiség­ből, az egyenlítő táján körül lehetne fogni vele az egész földet. Elszállítá­sához 250.000 emberre lenne szükség és olyan vonatra, a­melynek 6 kilo­méter lenne a hossza. De bankjegyek­ben sem csekélység egy milliárd. Ha 1000 darab ezer frankos bankjegyet beköttetnénk, 11 cm. vastag könyv lenne belőle, egy milliárd tehát ezer ilyen kötet. Ennek a befogadásához jókora könyvtárra lenne szükség. — Thaw szökésének ügye. A gyil­kos milliomos tudva evően megszö­kött a matteawanni őrültek házából. A tárgya­ás folyamán Thaw azzal védekezik, hogy jogosan cselekedett, mert igazságtalanul tartották vissza­­ az őrültek házában. Ezzel szemben a bíróságnak az az álláspontja, hogy ha Thaw időközben kigyógyult is az őrültségből, nem szökéssel, de tör­vényes eszk­zök alkalmazásával kel­lett volna igyekeznie szabadságát visszanyerni. — Hivatalos jelentések. Vezér­karunk péntek este a következő je­lentést adta ki : A Keleti Beszkidek vonalán álta­lában nyugalom van, minthogy az oroszok összes támadásait az utóbbi napokban véresen visszautasítottuk. A kárpáti arcvonalnak keletről csat­lakozó szakaszaiban, a­hol nagy orosz erők támadnak, folyik a harc. A Prath és Dmyeszter között lévő orosz határon csapataink az oro­szoknak túlerővel véghezvitt támadását visszaverték. Egymás mögött tíz-ti­­zenöt sorban támadott az ellenség egész napon át a csatavonal több pontján. A harc egész estig tartott. Az ellenség nagy veszteségek után mindenütt visszavonulásra kényszerült és főként legdélibb szárnyunk előtt menekülésszerűen hátrált. Lengyelországban és Nyugt-Gali­­ciában nincs változás. A Nida alsó folyása mentén az oroszok egy éjjeli támadása állásaink leghatásosabb tü­­zében összeomlott. Slöfer altábornagy. A német legfőbb hadvezetőség leg­utóbbi jelentése így szól: Nyugati hadszíntér: A Maas és Mosel közt heves tüzér­ségi harcok folytak. A Bois de Prerre mellett és benn az erdőben a gyalog­sági harcok tovább folytak és egész éjjel tartottak. Az erdőtől nyugatra a franciák támadása tüzelésünkben összeomlott. Ellentámadásban súlyos veszteségeket okoztunk az ellenség­nek és régi állásaiba vetettük vissza. Csak az erdőben tartják még a fran­ciák megszállva legelői lévő állá­sainknak két erődházát. Keleti hadszíntér: A keleti arcvonalon a helyzet vál­tozatlan. — Budapesti mérnökök Przemysl helyőrségében. Az immár orosz fog­ságban levő Przemysl várának helyőr­ségében több fővárosi mérnök is volt. A fogságba esett mérnökök névsora a következő : Erdélyi Náthán, dr. Forbáth Imre, Fekete Fülöp, Gát Árpád, Garas Pál, Horváth Mik­ós, Kozma Ernő, Kiss Imre, Makray Teofil, Messinger Arthur, Riesz Emil és Schäfer Ármin. — Kitüntetett postások. A hiva­talos lap mai száma közli, hogy ő felsége Feledy Józsefnek, a tábori postához beosztott posta- és távirdai főtanácsosnak a Ferenc József-rend tiszti keresztjét a katonai érdem­kereszt szalagján, Szecsődy István­nak, a 2. számú hadtestparancsnok­sághoz beosztott főmérnöknek a Ferenc József-rend lovagkeresztjét a katonai érdemkereszt szalagján, Pra­ger Ottó posta- és távirdai főtisztnek a koronás arany érdemkeresztet a vitézségi érem szalagján, Hajdú Lipót államvasúti gépfelügyelőnek, Sidó György és Orosz Sámuel posta- és távirdai segédellenőröknek, Albrecht Gyula, Kovács Domokos és Kress Róbert posta- és távirdai segéd­tiszteknek, valamennyien beosztva a 4. számú hadtestparancsnoksághoz, az arany érdemkeresztet a vitézségi érem szalagján s végül Mátyási György és Stepán Ferenc posta- és távirdai segédműszerészeknek az ezüst érdemkeresztet a vitézségi érem sza­lagján adományozta. — Magyarok végzete St.-Louisban. Molnár Imre, a békésmegyei Endréd­ről származó negyvenhat éves mun­kást St.­Louisban március 12-ikén, a­mikor egy barátjától hazafele tar­tott, négerek megtámadták és meg­ölték. A szerencsétlent le akarták rabolni, de rosszul választották ki áldozatukat, mert Molnár éppen azért járt barátjánál, hogy tőle néhány dollár kölcsönt kérjen. Ugyanazon a napon a város különböző helyén még három rablótámadás történt, a­mely­nek egyik áldozata szintén egy endrődi magyar, Csuvár Mihály har­minckilenc éves munkás, a­kit szin­tén négerek támadtak meg, de a­ki egy súlyos fejseb árán szerencsésen megmenekült.­­ Amerikából olcsóbb a hajójegy Angliába. Londonból jelentik, hogy a Cunard Line a másodosztályú jegyek árát Angliából Amerikába és viszont ötven dollárra szállította le. A sze­mélyközlekedés a háborús zóna dek­larálása óta ugyanis inkább az ame­rikai gőzösökön bonyolódik le és a Cunard így akarja megtartani utasait. Lábadozó katonák Vasárnap, április 4. 9* oldal

Next