Az Est, 1915. május (6. évfolyam, 120-152. szám)

1915-05-09 / 128. szám

Vasárnap, május 9. mm Háború és olvasmá Wildig, míg a fegyverek még javá­ban zajonganak és az emberek világ­szerte öldöklik egymást, azon kívül, a­mi a harctér eseményeiről szól, olvas-e valami egyebet is, nem csupán az, a­kinek az olvasás a mesterségéhez tartozik, vagy megrögzött szokása, hanem a sokaság is, az a temérdek ember, a­kinek a rokonsága mind na­gyobb számban jelenik meg a harc­tereken ? Erre a — sok kiadót, írót és könyvkereskedőt érdeklő — kérdésre, a­melyre az érdekeltek a háború ki­törésekor csak a kételkedés, a nyug­talanság és az aggodalom szólamaival tudtak válaszolgat­ni, úgy látszik, a felelet­ ez : — Igen, mihelyt a háború tovább tart két-három hónapnál. " A múlt év augusztusában egyszerre nagyon alászállott a könyv és álta­lában az olvasmány becsülete. Egyet­lenegy olvasmány maradt kapós: a harctéri eseményekről szóló tudósítás. Olyan jó idegzetű embert, a­ki azzal a szándékkal vett volna a kezébe könyvet, hogy ő most ezt elejétől végig el fogja olvasni, nem igen lehetett látni. »Csak egy nagy szó van a Világon : Stein főszállásmester ! — szállott szájról-szájra egész Közép- Európában. — Mit szól ehhez a Steinhez ? Tömörebb, súlyosabb szavú Tacitusnál. Márványba kellene vésni minden szavát.B­írói siker dolgában soha senki se közelítette meg Stein főszállásmestert. Hérodotot, Tukidideszt, Tacitust szá­zadokon át nem olvasták annyian, mint őt egy hónap alatt. De Stein főszállásmester nemcsak nagyszerű iró volt "é­s nemcsak élkép­zelős szavú ember, hanem­ szerencse gyermeke is. Mert senki semm­agy iró pályáján­­ak befejezése előtt, és neki meg­adatott, hogy páratlan dicsősége tel­jességében, hirtelen vonulhatott visz­­sza a történetírástól. Ez annyit je­lentett, mint: örökre biztosítani a halhatatlanságot. Ha akkor nem vo­nul vissza, valószínű, hogy ma már nem volna Tacitus. Alighanem úgy találnák, sokan, hogy kissé hossza­dalmas és minduntalan ismételgeti magát.­ De a­mit primadonna még nem tudott megtenni,­­ hogy első­­fiatalságának teli pompájában vonuljon vissza, akkor, a­mikor szépsége és egyéniségének újsága még semmit se veszített varázsából — azt ez a történetíró-fenomén meg­tehette. Szeptemberben a sokaság érdek­lődéséből már nemcsak a harctéri jelentésnek jutott. Az 1870/71-iki háború és Páris ostromának törté­nete kezdte visszacsalogatni a nyája­sabb olvasót a könyvhöz. De a múlt képeinél még jobban vonzották a százezreket a jövőbe kacsingató ál­modozás képei, azok a belleb­isztikus munkák, a­melyekben egy nagy német-angol háborúnak a szenzációs meglepetéseit jósolgatta a fantázia. Aztán egyre több lázas kéz lapozgatta a német katona-irók — Frobenius és társai — könyveit, a­melyekben persze nem annyira a magyarázatot és a tanulságot, mint inkább a bizta­tást kereste a közérdeklődés. Sok osztrák (és magyar­­), a­ki kissé szűkszavúaknak találta Höfer al­tábornagy jelentéseit, buzgó olva­sója lett Irma von Höfer tárcacikkei­nek, a­miben ennek az írói névnek a híressé­ válásán kívül része lehetett annak a jámbor vágyakozásnak is, hogy: hátha a feleség érdekes regé­nyeiből és elmés tárcacikkeiből meg lehet tudni valamit, a­mi a szófukar férj kimért ’szavú jelentéseiben nin­csen benne ?! ... Ez a remény per­sze nem teljesedhetett. • Októberre-novemberre a háborús irodalom úgy meggyarapodott, hogy alig talált helyet a könyvkereskedők kirakataiban. De nemcsak ez a háborús irodalom lelte meg a maga jókora klientéráját, hanem igen sokan kezd­ték olvasni vagy újra elolvasni azo­kat a régi, kitűnő regényeket is, a­melyek a háborúról szóltak. A köl­­csönkönyv­tárakban ekkor már ne­héz volt megkapni: a »Jövő század regényé«-t, a »Débacle»-t meg a »Háború és béke»-t. E közben elkövetkezet az alkalmi színművek, meg a háborús novellák rövid szezonja. Még magyar olvasók is találkoztak, a­kik ügyelmeztet­­gették egymást Bartsch osztrák író háborús mázzal bekent szerelmi tör­téneteire. De minthogy ezek a há­borús regények édeskeveset tudnak arról, hogy Magyarország és ma­gyarok is­­ vannak a világon, ez a kis feltűnés nálunk meg se virrad­hatott, máris lealkonyult. Aztán a sebesültjeink, a­kik meg­gyógyultak, könyveket vittek ma­gukkal a lövészárokba. Nem keresték a háborús irodalmat, a háborús re­gényeket sem. Jó volt nekik akármi, a­minek az elolvasására máskor nem értek rá. Közülök akárhányan mintha szívesebben vitték volna el azt a könyvet, a­melyikben nem a hábo­rúról van szó. Azóta, hogy a lövészárokban is olvasnak,­ a még itthon levőknek, meg a végképpen itthon rekedteknek az idegei is megerősödtek annyira, hogy ismét figyelmet tudnak áldozni a könyvnek. Egyre többs céljatíg is­merősünkkel találkozhatunk, a­ki már nemcsak harctéri jelentést és­, háborús irodalmat olvas, hanem tu­dományos munkát, sőt regényt is. És olvassák Tolsztojt, Dosztojevsz­kijt, Dickenst stb., a­kik mind­­ nem vétettek ellenünk. Nemrég egy védőügyvéd a védő­beszédében Le Sage »Sánta ördög «-ét citálta, még pedig olyan szavakkal, a­melyekből kiérzett, hogy most ol­vasta a »Sánta ördög«-öt. Le Saget olvasni — a francia írót, a régi írót, a­ki akármilyen kitűnő, otthon se különösen népszerű — most! . .. — ez már annak jelensége, hogy lassan­­kint mégis csak visszaszerezzük az idegeinken való uralmat, azt, a­mire Hindenburg szerint mindennél na­gyobb szükségünk van. Természetes, hogy ennek a láz­csökkenésnek el kellett következnie. Tovább is olvasni: ez nem azt je­lenti, mint testtel is, lélekkel is félrevonulni a nagy küzdelemből, csak azt jelenti, hogy a­mi a dol­gok rendjéhez tartozik, az nem szü­netelhet hosszasan. Egy pillanatig elakadhat az ember lélekzete a nagy megriadt­ságban , de a lélekzetvétel munkáját a legnagyobb küzdelem közepett se lehet abbahagyni. Ambrus Zoltán. I üg­y.gsil­as kát­on«$­­ju­ssxte&s telepinek I kiválóan alkalmas gyenge emelkedésű 4668 C. -es I gyönyörű telek budafoki határban villanyosnál, 1­00.000 K-ért eladó. Jelige ,Uj Graz’ a kiadóhivatalba fon­t.ínio tfíSáeiB&ásB és rrtáaslaki r. t. igazgatósága fájdalommal jelenti, hogy buzgó tisztviselője 32. gy.-ezred önkéntese a kárpáti harcokban hősi halált halt. S3 7. oldal Japán ultimátuma Kínához Rotterdam, május­­8. (Az Est rendes tudósítójának­ táviratai Japán pekingi követe, Hioki, tegnap délben átadta Japán ultimátumát a kínai kormánynak. Az ultimátum vasárnap este hat órakor jár le és ha Kína addig nem fogadja el Japán követeléseit, Hioki elhagyja Pekinget. A japán flotta és a szárazföldi hadsöreg­ogrampsot kapott, hogy mindenre készen álljon. - Van Dyk/v Rotterdam, m­áju­s S. ( Az Est rendes tudósítójának távirata) A Kínához intézett ultimátum fontosabb pontjai a következők: 1. A Santung-terület ügye. 2. Mandzsúria és Mongolország középkeleti részének ügye. 3. Formális szerződés a hajehtingi szénbányák és vasbányák ügyében, a­hol japán tőke régóta van érde­­­­kelve. 4. A kínai partoknál levő kikö­tők és szigetek elidegenítésének meg­tiltása. E pontban Japán­­csak ahhoz a régi elvhez ragaszkodik, hogy Kína területi épsége továbbra is megtartassák«. Japán e pontok teljesítését »a kelet általános nyugalma érdeké­ben« követeli és ezenkívül még több kisebb feltételt is tűz ki. V. I­. Hága, május 1. (Az Est tudósítójától) A Daily News jelenti Tokióból: Kedden 70.000 főnyi japán gyalog­ság és tüzérség ment hajókra, de ebből a hadseregből csak 20.000 ember fog Santungban partra szál­­lani, a többi csapat a hajókon ma­rad, a­melyek a kínai­ vizekre in­dulnak s ott­­fogja bevárni a további parancsot. London, május 5. (Magyar Távirati Iroda) A Reuter-ügynökség jelenti To­kióból: Ha Kína a Japán ultimá­tumában megjelölt határidőn belül nem fogadja el Japán követeléseit, akkor a japán nagykövet elhagyja Pekinget. A japán hadsereg és flotta parancsot kapott, hogy legyen ké­szenlétben, hogy azonnal elindul­­hasson oda, a­hová rendelik. Boroevics és Marwitz tábornokok előnyomulása északra — május■ 7. (Az Est kiküldött munkatársától) A nyugat-galíciai orosz sereg pusz-' tílásával egyidejűleg a kárpáti oroszz sereg helyzete is óráról órára seb­lyeskodik és méreteiben rohanva kö­veti a nyugat-galíciai eseményeket, mint azoknak kiegészítő része. Nyu­gat-galíciai frontunk déli Szárnya már Duklától keletre gázolja a szétesett orosz sereget. Dimitriev Rajko szétvert hada nyugatról keletre menekülve, beleütközött a duklai há­góból még idejekorán visszavont se­regrészekkel, a­melyekkel összekava­­rodva, a legborzalmasabb pánik és a biztos pusztulás tudatának rettenetes óráit éli át. A fejvesztett futásban minden keret felbomlott és minden vezénylés megszűnt. A duklai országutat, még­ mielőtt elfoglaltuk volna, már a legheveseb­ben lőtte tüzérségünk. Akkor pedig már a délről és nyugatról menekülő Irének a szű­k és tönkretett országúton összezsúfolva egymással tülekedtek egy kis résért, a­melyen még tovább le­hetet volna fútni, tüzérségünk azon­ban a szétlőtt trénkocsikkal elzárta az utat, úgy hogy egyes szakaszokon ezer meg ezer különféle járm­ívet zsákmányoltunk. A duklai út kü­lönben már tegnap végképp el volt zárva. Villámgyors és állandóan szinte rohanó előretörésünk a kárpáti orosz frontot már megmozdította egé­szen az uzsoki szorosig s itt, a távol keleten is megkezdődön a visszavo­nulás. Borpen­ics serege cr duklai szorosból északi irányban üldözi az ellenséget, a­melynek itteni csoportjai már alig menekülhettek ki a bekerítésből. Bo­roevics serege ilyen körülmények kö­­zött teljessé teszi a győzelem kiakná­zását. A foglyokat állandóan száll­i­­,,/vl. - -" 1 tív. . .Mejeldborc és Lupkov k­örnyékén, már átírjaé,­ elfut az­ oroszok — mindig hátrálva ugyan — elkeseredett erőfeszítéssel igyekeznek megtartani legalább még egy ideig az­ átjárót, hogy csapataikból valamit megmentsenek. Marwitz német lovas­sági tábornok serege azonban, a­mely szorosan és szilárdan simult Boroevics seregéhez, az áldozatul dobott ellen­séges hátvédeket egymás után semmi­síti meg. A foglyok száma itt is óráról­­órára emelkedik. Faragó Miklós. Fogorvosi műtermemet Erzsébet­ Körút 30.sz.alpl Vilmos császár-út 74. sz. A helyeztem át. Dr. Illés Márton fogorvos. ff-SaratSc*?» külön értesítés fteS'/fsti E Laendler F­erenc úgy a saját, valamint az összes rokonok nevében is tudatja, hogy szeretett neje E­aendlar Ferencné sz&S. GLasner Anna életének 44-ik, boldogító házasságának 29-ik évében e hó 7 én reggel 1 órakor hosszú szenvedés után elhunyt. Temetése e hó 9-én délelőtt 10 órakor Jókay Mór­ utca 10. számú s­ikházból fog végbemenni. Nagyvárad, 1915. május 7-én. Özv. Dr. Neumann Bertolte Glasner Gizella. Schuck J. Istvánná Glasner Irén, Glasner Ernő testvérei.chuck .J. István, Glasner Ernőné Pick Irén, Tárnoki Izlöric és neje Márkus Hermina, Laendler Lajos és neje Weinberg Paula. Uuh­tler Aladár és neje Polanszky Victória. Özv. Laend­­­ler Józsefné Glasner Jenny sógorai és sógornői. Koszorúkat mellőzni kérjük.

Next