Az Est, 1915. június (6. évfolyam, 153-181. szám)

1915-06-06 / 158. szám

1. oldal A Dardanellák erődei között Liman tábornagy és Essad pasa nyilatkozik a Dardanellák bevehetetlenségéről Csatnak-Halé, május. (A török harctéren levő tudósítónktól) Törökországi katonai meghatal­mazottunk, Pomiankowski József vezérőrnagy szeretetreméltósága se­gített ahhoz, hogy elutazhattam a Dardanellákba. Május 3-án kaptuk meg az értesítést, hogy délután 3 órakor jelentkezzünk Sztambulban a hadügyminisztériumban. Ott már várt bennünket Pomiankowski vezér­őrnagy és megkaptuk a császári ottomán hadsereg haditudósítói jel­vényét : a karszalagot hímzett török felírással. »Haid mouhbiri« (hadi­tudósító) — ez a karszalagunk fel­írása. Hosszú, török nyelvű igazoló­­irásokat is kaptunk és azután át­mentünk Galatába, a­hol jelentkez­tünk a kikötőparancsnokságnál. Itt megtudtuk, hogy éjjel 12 óra­kor megy a legközelebbi hajó Haidar Pasá­ból a Dardanellákba. Este 9 órakor két kollégámmal együtt je­lentkeztem a kikötő parancsnokánál, a­ki gőzcsalnakon átküldött bennün­ket Haidar Pasába, Konstantinápoly ázsiai partjára. A sötétben is már messziről kibontakozott előttünk a legnagyobb hajónak, a­­Gül Djemak­­nak (Szép rózsá­nak) körvonala. Meg­nézték írásainkat, kijelölték szá­munkra a kabinunkat és este 11 óra tájban azzal a reménynyel feküdtünk le, hogy másnap reggel Gallipoli-fél­­szigettel szemben fogunk felébredni. Ámde elkövetkezett a reggel és Utána a délután, majd az este is és még mindig Haidar Pasá­ban ültünk a nagy hajón. A hajó ugyanis az utolsó órában új rendelkezést ka­pott, hogy csapatokat is szállítson és így csak másnap délután egy óra­kor indulhattunk el. Tízezer tonnás, hatalmas gőzösünket csapatokkal és lovakkal megrakott két kis gőzös követte és a három egységből álló kis hajórajt egy torpedónaszád vezette. Hajónkon török gyalogság, lovas­ság és egészségügyi csapat volt. A fedélzeten élénk katonai nyüzsgés­mozgás. Sok száz katona hevert a fedélzeten és bánatos török nótákat énekelt. Sokan foglalatoskodtak a lovak körül, mások nagy köszörű­­keréken fenték kardjukat és bajo­­nettjüket. Leszállt ismét az est, késő éjszakáig ébren maradtunk és hall­gattuk a mohamedán harcosok egy­hangú, melanchólikus dalát. . . Korán reggel ismét a fedélzeten vagyunk, kicsit izgatottan, mert már tudjuk, hogy éjjel elhagytuk Gallipolit és Lampsakit és hama­rosan megérkezünk első állomásunk­hoz, az Ak Basi-öbölhöz. A kapitány figyelmeztet bennünket, hogy az angolok mindennap reggel pontban 9 órakor kezdik el a tüzelést és csakugyan , 9 órakor megdördül az első lövés. Egész délelőtt szakadat­lanul dörögnek a­­nehéz hajóágyuk. Ismét hozzá kell hát szoknunk az ágyudörgéshez, a­melyet Galíciában nyolc hónapos háború után már fel se vettünk, így érkezünk meg dél­után egy órakor Ak Basi öblébe. Jelentkezünk a parancsnoknál, gőz­­bárkát kapunk, a­melylyel két óra múlva meg kell érkeznünk Csanak- Kaléba, éjjeli szállásunkra. Alig hogy elindulunk az öbölből, heves shrapnelltűzbe kerülünk.A gőz­­bárka vezetője nagyon veszedelmes­nek ítéli a helyzetet, hamarosan meg­fordul és visszatér velünk az öbölbe. Ott azonban nem osztják aggodalmát, új parancsot kap, megfordul és ismét elindul velünk Csanak-Kare felé. Hamarosan bejutunk az első ten­gerszorosba. Itt van az ázsiai olda­lon húzódó földnyelven Nagara több erődjével és a földnyelv végső csú­csán a hatalmas világítótoronynyal. Kétezerszáz méternyire északnyu­gatra az európai oldalon van Bakali, a­melytől délre kiszélesedik a szoros, a Kiliai öböllé, nem messze Majdos városkától. Itt következik aztán a második és legszűkebb tengerszoros, a­melyet a legfontosabb erődök védenek. Itt a szoros az ázsiai Csanak-Kale és az európai Kilid Bahr között csak 1700 méter széles. Nagara és Csanak- Kale között elmegyünk Köse-Kael, Medsidie, Sullanic, majd kevéssel délre a Vah­jidic erődök mellett. Az európai oldalon Kilid Bahrtól délre van Nantu­rgia erőd. Északra is Kale és azután következnek Dejermen, Bumu és közvetlenül mellette Ru­­meli, Medsidie erődei. Kikötünk Csanak-Kaléban és je­lentkezünk Usedom pasa parancsnok­ságánál. Éppen erős bombázás folyik és megmutatják nekünk az egyik magaslaton a kórházat, a­honnan a legjobban lehet mindent látni. Oda­sietünk és távcsövemen át Séd­il Bahrnál világosan látom 12 angol hadihajó körvonalát. Innen kitűnően végig lehet nézni az egész Darda­­nella-vonalon. Csanak-Kalétól és Namasiétól délre ismét kiszélesedik a tengerszoros és azután következik a harmadik, három kilométer széles szoros Kap Keresnél. Itt vannak az európai oldalon Kamik Pasa erődei. Ez erődök mögött 7300 méternyire szélesedik ki a Dardanella-út és azután következik Kum-Kale és Sed il Bahr között a negyedik és utolsó tengerszoros, a­mely nem egészen négy kilométer széles. Az európai oldalon Séd il Bahr előtt vannak Ertogrul erődei. Szemben Séd il Bahr-ral, az ázsiai oldalon van Kum-Kale városa, a­melyet Ord­anje modern erődje véd. Estefelé hatalmas, felejthetetlen látványban volt részünk. Egy angol repülőgép-támadást láttunk és végig­nézhettük, a­mint az összes erődök­ből lőtték az angol repülőket. Mind­járt az első napon meg lehettünk elégedve az eredménynyel és mind­a Dardanela-harctéren, május. (A török harctéren levő tudósítónktól) Viharos időben érkeztünk meg Csanak Karéból Mardosba. A gőz­bárkáról, a­melyen ezt az utat meg­tettük, egy csónak segítségével partra tettek bennünket. A kikötő­helyen körülnéztünk, kerestük az ígért vezetőt, a­kinek motorkerék­páron kellett reánk várakoznia. Nem kellett soká keresnünk, ráakadtunk egy török altiszt személyében. Ábra­­hám a neve. Kifogástalan francia­­sággal értésünkre adta, hogy Liman őexcellenciája nem bocsáthatott ko­csit rendelkezésünkre, mert az ösz­­szes kocsikat ma katonai célokra kel­lett igénybe venni. El kellett tehát határozni magunkat arra, hogy gyalogosan teszszük meg az utat. Vezetőnk azzal vigasztalt bennünket, hogy az út nem igen hosszú, de két órai gyaloglás után úgy éreztük, hogy nem is igen rövid. A harmadik órai gyaloglás után végre elérkez­tünk egy hegyhátra és vezetőnk ki­nyújtott kezével előre mutatva így szólt: — Ott van a tábor ! Mi azonban nem láttunk semmit és tovább mentünk. A hátunk mö­gött hirtelen lódobogást hallottunk s mire visszafordultunk, már előttünk is állt egy lovas és igy szólt hozzánk: — Oh, hiszen önök azok a hírlap­írók, a kiknek látogatását jelentet­ték nekem. Köszönt, s azután bemutatkozott: — Von Liman. — Üdvözlöm önöket és szívesen látom sátramban. Majd előre lovagolok. A tábornagy rövid, elegáns galop­pal megindult és a ló lovasával együtt csakhamar eltűnt szemünk elől. Li­man pasa egész megjelenése, snájdig lovaglása és az a szeretetreméltó mo­dor, a­melylyel fogadott bennünket, teljes mértékben igazolja azt a nevet, a­melyet Konstantinápolyban oly gyakran hallottunk és a­melyen ezt a német-török tábornokot a török hadsereg körében általánosan neve­zik : »Marschall Vorwaerts« (»Előre« tábornagy). Az ő érdeme, hogy a török hadsereg forszírozott kikép­zéssel »előbbre« jutott annyira, hogy most a legnehezebb feladatok megol­dására is képes és kergeti az ellensé­get maga előtt »előre !« A tábor néhány száz sátorból áll. A sátrakat gyalogutak kötik össze egymással. Ügyesen elhelyezett rőzsekötegekkel a távolból teljesen láthatatlanokká tették a sátrakat, úgy hogy a tábort még az ellen­séges repülőgépek sem tudják fel­­­fedezni. « Néhány perc múlva mi érkez­tünk a tábornagy sátrához. pasa már várt bennünket. A sátor az elképzelhető legprimitívebb mó­don van berendezve. Egy tábori ágy, két kis asztal, egy szék és egy­ bőrönd az egész bútorzata. És min­den, az ágy, az asztal tele van tép­, képekkel, rajzokkal. Az asztalon ezenkívül néhány toalettcikk és egy telefon. Miután a sátorban ujja üdvözölt bennünket, a következő­ket mondotta : k" — Mindenekelőtt közölhetem önökkel, hogy Dünkirchent bom­bázzák, a Kárpátokban nagy győ­zelmet arattak az oroszok felett-és­­itt is jól megy minden,­­ ezt nyu­godtan mondhatom önöknek. Kába, Tepe közelében megvertük az ango­lokat, Ari Burnu mellett az ellen­ség már csak az utolsó magaslatot tartja, de itt meg nem állhat, amel', ez a magaslat a tenger felé nagyon, meredek. Sed-il-Bahrnál az ellenfél minden erőlködése és az ellenséges hadihajók támogatása ellenére tud egy lépéssel sem előrejutni. Megkértem, hogy mondjon vérel­ményt a pillanatnyi helyzetről. If® felelt: **“ ''u* — Az angolok a legkönnyebb filte módon és teljesen érthetetlenül becsülték a török hadsereget. Azt­hitték, hogy itt ugyanaz a f­érfil­­ad­­­sereg áll majd szemben velük,amaly a balkán háborút elvesztette,.Ezért* a könnyelmű feltevésért most^acá­lyosan bűnhődnek. A különbség!».A balkáni török hadsereg és aracsfeml" között oly nagy, hogy ezt a különb­séget még az angolok hihetetlenen a­­unciópazarlása sem egyenlítheti .­ Ellenségeink abban bíznak, hogy had-' viselésük módja morális befolyást fog gyakorolni a mi katonán­at. Nehéz ágyúikkal fedezik gyalogságik­ akcióját, minden elhagyott háznyi minden magános lovast a legnehe­zebb kaliberű ágyúikkal lőnek különösen kedvelt célpontjuk bori kórház, így például et legbati­­lisabb módon bombázták a más deal tábori kórházat, a­hol tizennégy stba­t vesztette életét, köztük hat engostust kórházat a bombák fel is gyűjtöttük«. — Emberi számítás szerint ntt? lehet a vége ennek az óriási kötvé­delemnek ? — kérdeztem. — Erre a kérdésre csak aztt hetem, hogy emberi számítás­ és»j«­­ eddigi tapasztalatok szerint Mfé*-­ segget ki van zárva, hogy ez iorrrdm­­nettók forszirozása sikerüljön és szárazföld fdől jövő támad­ásnak semk lehet fartfr­*shm. járt az első nap meghozta szá­munkra a meggyőződést, hogy az ellenség részéről hiábavaló fáradság Dardanellák ostroma, mert az eddigi tapasztalat és az ember vitás szerint a Dardanellák­ bevethe­tétlenek. Vasárnap, június 6.

Next