Az Est, 1915. június (6. évfolyam, 153-181. szám)

1915-06-06 / 158. szám

1. oldal A Dardanellák erődei között Liman tábornagy és Essad pasa nyilatkozik a Dardanellák bevehetetlenségéről Csatnak-Halé, május. (A török harctéren levő tudósítónktól) Törökországi katonai meghatalmazottunk, Pomiankowski József vezérőrnagy szeretetreméltósága segített ahhoz, hogy elutazhattam a Dardanellákba. Május 3-án kaptuk meg az értesítést, hogy délután 3 órakor jelentkezzünk Sztambulban a hadügyminisztériumban. Ott már várt bennünket Pomiankowski vezérőrnagy és megkaptuk a császári ottomán hadsereg haditudósítói jelvényét : a karszalagot hímzett török felírással. »Haid mouhbiri« (haditudósító) — ez a karszalagunk felírása. Hosszú, török nyelvű igazolóirásokat is kaptunk és azután átmentünk Galatába, ahol jelentkeztünk a kikötőparancsnokságnál. Itt megtudtuk, hogy éjjel 12 órakor megy a legközelebbi hajó Haidar Pasából a Dardanellákba. Este 9 órakor két kollégámmal együtt jelentkeztem a kikötő parancsnokánál, aki gőzcsalnakon átküldött bennünket Haidar Pasába, Konstantinápoly ázsiai partjára. A sötétben is már messziről kibontakozott előttünk a legnagyobb hajónak, aGül Djemaknak (Szép rózsának) körvonala. Megnézték írásainkat, kijelölték számunkra a kabinunkat és este 11 óra tájban azzal a reménynyel feküdtünk le, hogy másnap reggel Gallipoli-félszigettel szemben fogunk felébredni. Ámde elkövetkezett a reggel és Utána a délután, majd az este is és még mindig Haidar Pasában ültünk a nagy hajón. A hajó ugyanis az utolsó órában új rendelkezést kapott, hogy csapatokat is szállítson és így csak másnap délután egy órakor indulhattunk el. Tízezer tonnás, hatalmas gőzösünket csapatokkal és lovakkal megrakott két kis gőzös követte és a három egységből álló kis hajórajt egy torpedónaszád vezette. Hajónkon török gyalogság, lovasság és egészségügyi csapat volt. A fedélzeten élénk katonai nyüzsgésmozgás. Sok száz katona hevert a fedélzeten és bánatos török nótákat énekelt. Sokan foglalatoskodtak a lovak körül, mások nagy köszörűkeréken fenték kardjukat és bajonettjüket. Leszállt ismét az est, késő éjszakáig ébren maradtunk és hallgattuk a mohamedán harcosok egyhangú, melanchólikus dalát. . . Korán reggel ismét a fedélzeten vagyunk, kicsit izgatottan, mert már tudjuk, hogy éjjel elhagytuk Gallipolit és Lampsakit és hamarosan megérkezünk első állomásunkhoz, az Ak Basi-öbölhöz. A kapitány figyelmeztet bennünket, hogy az angolok mindennap reggel pontban 9 órakor kezdik el a tüzelést és csakugyan , 9 órakor megdördül az első lövés. Egész délelőtt szakadatlanul dörögnek anehéz hajóágyuk. Ismét hozzá kell hát szoknunk az ágyudörgéshez, amelyet Galíciában nyolc hónapos háború után már fel se vettünk, így érkezünk meg délután egy órakor Ak Basi öblébe. Jelentkezünk a parancsnoknál, gőzbárkát kapunk, amelylyel két óra múlva meg kell érkeznünk Csanak- Kaléba, éjjeli szállásunkra. Alig hogy elindulunk az öbölből, heves shrapnelltűzbe kerülünk.A gőzbárka vezetője nagyon veszedelmesnek ítéli a helyzetet, hamarosan megfordul és visszatér velünk az öbölbe. Ott azonban nem osztják aggodalmát, új parancsot kap, megfordul és ismét elindul velünk Csanak-Kare felé. Hamarosan bejutunk az első tengerszorosba. Itt van az ázsiai oldalon húzódó földnyelven Nagara több erődjével és a földnyelv végső csúcsán a hatalmas világítótoronynyal. Kétezerszáz méternyire északnyugatra az európai oldalon van Bakali, amelytől délre kiszélesedik a szoros, a Kiliai öböllé, nem messze Majdos városkától. Itt következik aztán a második és legszűkebb tengerszoros, amelyet a legfontosabb erődök védenek. Itt a szoros az ázsiai Csanak-Kale és az európai Kilid Bahr között csak 1700 méter széles. Nagara és Csanak- Kale között elmegyünk Köse-Kael, Medsidie, Sullanic, majd kevéssel délre a Vahjidic erődök mellett. Az európai oldalon Kilid Bahrtól délre van Nanturgia erőd. Északra is Kale és azután következnek Dejermen, Bumu és közvetlenül mellette Rumeli, Medsidie erődei. Kikötünk Csanak-Kaléban és jelentkezünk Usedom pasa parancsnokságánál. Éppen erős bombázás folyik és megmutatják nekünk az egyik magaslaton a kórházat, ahonnan a legjobban lehet mindent látni. Odasietünk és távcsövemen át Sédil Bahrnál világosan látom 12 angol hadihajó körvonalát. Innen kitűnően végig lehet nézni az egész Dardanella-vonalon. Csanak-Kalétól és Namasiétól délre ismét kiszélesedik a tengerszoros és azután következik a harmadik, három kilométer széles szoros Kap Keresnél. Itt vannak az európai oldalon Kamik Pasa erődei. Ez erődök mögött 7300 méternyire szélesedik ki a Dardanella-út és azután következik Kum-Kale és Sed il Bahr között a negyedik és utolsó tengerszoros, amely nem egészen négy kilométer széles. Az európai oldalon Séd il Bahr előtt vannak Ertogrul erődei. Szemben Séd il Bahr-ral, az ázsiai oldalon van Kum-Kale városa, amelyet Ordanje modern erődje véd. Estefelé hatalmas, felejthetetlen látványban volt részünk. Egy angol repülőgép-támadást láttunk és végignézhettük, amint az összes erődökből lőtték az angol repülőket. Mindjárt az első napon meg lehettünk elégedve az eredménynyel és minda Dardanela-harctéren, május. (A török harctéren levő tudósítónktól) Viharos időben érkeztünk meg Csanak Karéból Mardosba. A gőzbárkáról, amelyen ezt az utat megtettük, egy csónak segítségével partra tettek bennünket. A kikötőhelyen körülnéztünk, kerestük az ígért vezetőt, akinek motorkerékpáron kellett reánk várakoznia. Nem kellett soká keresnünk, ráakadtunk egy török altiszt személyében. Ábrahám a neve. Kifogástalan franciasággal értésünkre adta, hogy Liman őexcellenciája nem bocsáthatott kocsit rendelkezésünkre, mert az öszszes kocsikat ma katonai célokra kellett igénybe venni. El kellett tehát határozni magunkat arra, hogy gyalogosan teszszük meg az utat. Vezetőnk azzal vigasztalt bennünket, hogy az út nem igen hosszú, de két órai gyaloglás után úgy éreztük, hogy nem is igen rövid. A harmadik órai gyaloglás után végre elérkeztünk egy hegyhátra és vezetőnk kinyújtott kezével előre mutatva így szólt: — Ott van a tábor ! Mi azonban nem láttunk semmit és tovább mentünk. A hátunk mögött hirtelen lódobogást hallottunk s mire visszafordultunk, már előttünk is állt egy lovas és igy szólt hozzánk: — Oh, hiszen önök azok a hírlapírók, a kiknek látogatását jelentették nekem. Köszönt, s azután bemutatkozott: — Von Liman. — Üdvözlöm önöket és szívesen látom sátramban. Majd előre lovagolok. A tábornagy rövid, elegáns galoppal megindult és a ló lovasával együtt csakhamar eltűnt szemünk elől. Liman pasa egész megjelenése, snájdig lovaglása és az a szeretetreméltó modor, amelylyel fogadott bennünket, teljes mértékben igazolja azt a nevet, amelyet Konstantinápolyban oly gyakran hallottunk és amelyen ezt a német-török tábornokot a török hadsereg körében általánosan nevezik : »Marschall Vorwaerts« (»Előre« tábornagy). Az ő érdeme, hogy a török hadsereg forszírozott kiképzéssel »előbbre« jutott annyira, hogy most a legnehezebb feladatok megoldására is képes és kergeti az ellenséget maga előtt »előre !« A tábor néhány száz sátorból áll. A sátrakat gyalogutak kötik össze egymással. Ügyesen elhelyezett rőzsekötegekkel a távolból teljesen láthatatlanokká tették a sátrakat, úgy hogy a tábort még az ellenséges repülőgépek sem tudják felfedezni. « Néhány perc múlva mi érkeztünk a tábornagy sátrához. pasa már várt bennünket. A sátor az elképzelhető legprimitívebb módon van berendezve. Egy tábori ágy, két kis asztal, egy szék és egy bőrönd az egész bútorzata. És minden, az ágy, az asztal tele van tép, képekkel, rajzokkal. Az asztalon ezenkívül néhány toalettcikk és egy telefon. Miután a sátorban ujja üdvözölt bennünket, a következőket mondotta : k" — Mindenekelőtt közölhetem önökkel, hogy Dünkirchent bombázzák, a Kárpátokban nagy győzelmet arattak az oroszok felett-ésitt is jól megy minden, ezt nyugodtan mondhatom önöknek. Kába, Tepe közelében megvertük az angolokat, Ari Burnu mellett az ellenség már csak az utolsó magaslatot tartja, de itt meg nem állhat, amel', ez a magaslat a tenger felé nagyon, meredek. Sed-il-Bahrnál az ellenfél minden erőlködése és az ellenséges hadihajók támogatása ellenére tud egy lépéssel sem előrejutni. Megkértem, hogy mondjon vérelményt a pillanatnyi helyzetről. If® felelt: **“ ''u* — Az angolok a legkönnyebb filte módon és teljesen érthetetlenül becsülték a török hadsereget. Azthitték, hogy itt ugyanaz a férfiladsereg áll majd szemben velük,amaly a balkán háborút elvesztette,.Ezért* a könnyelmű feltevésért most^acályosan bűnhődnek. A különbség!».A balkáni török hadsereg és aracsfeml" között oly nagy, hogy ezt a különbséget még az angolok hihetetlenen aunciópazarlása sem egyenlítheti . Ellenségeink abban bíznak, hogy had-' viselésük módja morális befolyást fog gyakorolni a mi katonánat. Nehéz ágyúikkal fedezik gyalogságik akcióját, minden elhagyott háznyi minden magános lovast a legnehezebb kaliberű ágyúikkal lőnek különösen kedvelt célpontjuk bori kórház, így például et legbatilisabb módon bombázták a más deal tábori kórházat, ahol tizennégy stbat vesztette életét, köztük hat engostust kórházat a bombák fel is gyűjtöttük«. — Emberi számítás szerint ntt? lehet a vége ennek az óriási kötvédelemnek ? — kérdeztem. — Erre a kérdésre csak aztt hetem, hogy emberi számítás és»j« eddigi tapasztalatok szerint Mfé*- segget ki van zárva, hogy ez iorrrdmnettók forszirozása sikerüljön és szárazföld fdől jövő támadásnak semk lehet fartfr*shm. járt az első nap meghozta számunkra a meggyőződést, hogy az ellenség részéről hiábavaló fáradság Dardanellák ostroma, mert az eddigi tapasztalat és az ember vitás szerint a Dardanellák bevethetétlenek. Vasárnap, június 6.