Az Est, 1915. július (6. évfolyam, 183-213. szám)

1915-07-18 / 200. szám

6. oldal. Bódító gázok használata a háborúban A hágai egyezmény nem tiltja a fojtó gázokat fejlesztő lövedékek használatát Ellenségeink nemcsak a hadszín­tereken folytatnak ellenünk dühös háborút, nemcsak puskával, ágyúval, torpedóval és aknával akarják ellen­állásunkat megbénítani, hanem a saj­tóban, a rágalmazás nemtelen fegy­verével is szorgalmasan dolgoznak ellenünk. Tehetetlen dühükben, hogy a férfias, szemtől-szemben való küz­delemben túlerejük ellenére sem bol­dogulnak, mindenáron azon vannak, hogy meg nem engedett eszközök használatának tudják be a mi tüne­ményes sikereinket. Ki használta először ilyen rágalmazásra válaszolt a né­met főhadiszállás következő szövegű erélyes nyilatkozata: »Az angol hadvezetőség április hó 21-iki jelentésében arról panaszko­dik, hogy a németek az Yperntől délkeletre fekvő 60-as számú magaslat elfoglalása alkalmával »a civilizált hadviselés összes törvényei ellenére« olyan lövedékeket használtak, a­me­lyek felrobbanásukkor fojtó gázokat fejlesztenek. A­mint a német hiva­talos jelentésekből kitűnik, ellen­feleink már több hónap óta használ­ják ezt a harci eszközt, úgy látszik tehát, abban a véleményben vannak, hogy nekünk tilos az, a­mi nekik meg van engedve. Az ilyen felfogást, — a­mi egyébként e háborúban már nem is újság — egészen jól megértjük, különösen ha arra gondolunk, hogy a német kémiai tudomány fejlett volta mellett csakugyan lehetséges volt sokkal hatásosabb eszközöket harcba vetni, mint azt ellenségeink tehették. A hadviselés törvényeire való hivatkozás azonban hibás. A német csapatok nem használnak »olyan lövedékeket, a­melyeknek egyetlen célja fojtó vagy mérges gázokat terjeszteni«. (Hágai egyez­mény 1899. július 29-ikéről.) Ezen­kívül a német lövedékek felrobbaná­sánál keletkező gázok, jóllehet sok­kal kellemetlenebbek, mint a rendes francia, orosz, vagy angol ágyulövedé­­kek gázai, — korántsem olyan vesze­delmesek, mint azok. Épp ily kevéssé állanak ellentét­ben a hadviselés törvényeivel azok a füstfejlesztők, a­melyeket mi a közelharcban használunk. Semmi egyebek ezek, mint annak a hatás­nak a fokozatai, a­mit a meggyújtott szalma- vagy rőzseköteggel is elérhe­tünk. S m mivel a képződő füst sötét éjszakában is jól észrevehető, min­denki idejekorán elmenekülhet annak kellemetlen hatása elől.« Ez a rövid, de a tényállást tökéle­tesen kimerítő nyilatkozat minden elfogulatlan olvasót meggyőzhetett. Mivel azonban ellenfeleink ennek elle­nére is folytatták rágalmazásaikat, nem lesz érdektelen bővebben bizo­nyítani, hogy az angolok és franciák csak­ugyan már sokkal korábban használták a fojtó gázokat, mint a németek. Ha ezenkívül még közelebbről meg­vizsgáltuk a hágai egyezmény törté­netét és értelmét is, ellenségeink úgy­nevezett »megbotránkozása« egészen helyes megvilágításban fog előttünk állani. Annak bizonyítására, hogy ellen­ségeink csakugyan sok hónappal ko­rábban használták a fojtó gázokat, mint szövetségesünk, elegendő hivat­kozni az április 13., 14., 16. és 17-iki német hivatalos kommünikékre, a­melyekben szövetségesünk hadveze­tősége hivatalosan jelenti, hogy a franciák Suippesnél és Verdunnél, az angolok pedig Ypernnél ismét­­ fojtó gázokat fejlesztő lövedékeket,­­ aknákat és bombákat használtak. Ez a gázhasználat az idő folyamán nem hogy alábbhagyott volna, ha­nem fokozódott. Az április 16-iki német­­jelentés kifejezetten mondja, hogy: »A franciáknál a fojtó gáza bom­báknak és a robbanó gyalogsági lövedékeknek használata nagyobb mérvet öltött.« Elegendő volna — mondom — ezeknek a német jelentéseknek egy­szerű felsorolása is, hiszen az egész világ tudja immár, hogy ezek a kommünikék mindig a színtiszta igazságot hirdetik, s azonkívül ellen­ségeink meg sem cáfolták a német hadvezetőség megállapításait. , Bizonyítékok a franciák ellen Ha valaki mégis több bizonyítékot kíván, s meg akar győződni arról, hogy a franciák tervszerűen készítették elő ennek az új harci eszköznek a használatát, az olvassa el a francia had­ügym­iniszternek 1915 február 21-éről keltezett és szó szerint le­fordított alábbi közleményét, a­mely persze csak most elkésve jutott el hozzánk. Hadügyminisztérium, 1915. febr. 21. Megjegyzések a hóditó gázu lövedé­kekről. Az úgynevezett hóditó gázu löve­dékek, a­melyeket központi műhe­lyeink gyártanak, olyan folyadékot tartalmaznak, a­mely a felrobbanás­kor az emberi szemeket, orrt és torkot kínzó gázokat fejleszt. E lövedékek kétféle módon, kézi­gránátok vagy töltények formájában készülnek. » Kézigránátok: Tojásformájúak­. Á­tmérőjük a kö­zépen 6 cm., magasságuk 12 cm.,­ súlyúk 400 gramm ; kis távolságokra vannak szánva, és a kézzel való hají­tásra vannak berendezve. Felírással Valinak ellátva, a mely a használati utasítást tartalmazza. Robbanásuk a gyújtástól számí­tott 7 másodperc után következik. Céljuk a robbanás helyének környé­két tarthatatlanná tenni. Hatásukat erős szél jelentékenyen befolyásolja. Töltények : Hengeralakúak. Átmérőjük 28 mm., magasságuk 10 cm., súlyuk 200 gramm. A nagyobb távolságra való használatnak vannak szánva. 25°-nyi indulási szög alatt kitü­zelve,­ 230 méternyi távolságra re­pülnek. Központi gyújtásuk van és a világító pisztolyokból lőh­etők ki. A lőpor felrobbanása meggyújtja azt a kevés belső robbanó anyagot, a­mely a lövedéket 5 másodperccel a kilövés után szétrobbantja. A töltények célja ugyanaz, mint a kézigránátoké. Mivel azonban ezek méreteiknél fogva csak egészen mini­mális mennyiségű robbanó folyadé­kot tartalmaznak, csak tömeges hasz­nálatuk mellett lehet eredményt el­érni. Elővigyázati rendszabályok olyan lövészárkok elleni tá­madásnál, a­melyekbe elő­zőleg fojtó gáz- lövedékeket hajítottunk . A lövedékek robbanásánál fejlődő gázok kis mennyiségben nem halálo­sak,de hatásuk csak pillanatnyi. Ajánlatos tehát, hogy az olyan lövészárkok ellen, a­melyekbe fojtó gáz- kézigránátokat hajítottunk.­ S a amelyeket az ellenség ennek ellenére sem ürített ki, mielőtt még a gázok teljesen elillantak volna, a rohamot gyorsan végrehajtsuk. A rohamozó csapatokat Védő­szemüveggel kell fel­szerelni és fel kell világosítani a­felől, hogy az­ orrban és a torokban érzett kellemetlen inger veszélytelen és nem okoz tartós zavart. . Íme­ ez a francia hadügyminiszteri utasítás kétségtelen bizonyítéka an­nak, hogy az ellenség legalább egy fél évvel korábban gyártott fojtó gáza lövedékeket állami gyárakban, hogy­­sem a németek e harci eszköz alkalma­zásához nyúltak volna. A gyártott lövedékek számának pedig igen nagy­nak kellett lennie, ha a francia had­ügyminisztérium szükségesnek látta, hogy külön utasítással szabályozza az új harci eszköz alkalmazását. A hadügyminiszteri utasítás azon kifejezése, hogy a gázok kis mennyi­ségben nem halálosak, nyilt beisme­rése annak, hogy a francia fojtó­gáz nagyobb mennyiségben igenis halált okozó. Az indiszkrét amerikaiak is bizonyítanak Más bizonyítékok is vannak a fran­ciák és szövetségeseik ellen. Amerikai lapok, mint a Cincinati Enquirer, később pláne a Newyork Times is közölték egy Szaktekintély számba­­menő amerikai kémikusnak azt az állítását, hogy a Lusitaniá­n 250.000 font Zinntetrachlorid volt, a­melyet fojtó gázok előállításához a francia kor­mánynak szállítottak. Ez utóbbi tehát nemcsak hogy már hónapokkal ez­előtt rendelt kémiai anyagokat a fojtó gázok előállításához, hanem egyúttal a Lusitania utasainak halá­láért is nagy részben felelős, mert azok közül soknak a halálát a Zinatetra­­chlorid­nak a megtorpedózásnál sza­baddá vált gázai okozták. A­mint ezt ugyancsak a Cincinnati Enquirer című amerikai lap bebizonyította. Az angolok már régen hasz­nálták a fojtó gázokat " Az angolok pláne már a burok­­elleni háborúban használták a fojtó gázok hatását. Emlékezhetünk még, milyen keserűen panaszkodtak, a burok az angol iuditgránátok borzasztó gázai ..ellen, a­melyeknek hatása olyan, ret­tenetes volt, hogy azonnal megölte a saskeselyűt, a­mely egy gránátszilánk­tól megsebzett ló hullájából lakmáro­­zott. Azt hiszem, mindezek nagyon két­ségtelenné teszik azt, hogy a fojtó gázok használatában az elsőség csak­ugyan az ententehatalmakat illeti meg. Ez azonban a németek számára bi­zonyosan nem lett volna elegendő ok ahhoz, hogy utánozzák az ellensé­get. Azt hiszem, mindenki meg van győződve a felől, hogy bármennyire használták volna is a franciák a fojtó gázokat, a németek nem követték volna példájukat, ha meg nem enge­dett harci eszköznek tartották volna a hódító gázok alkalmazását. Csakhogy — s éppen ez a fontos a dologban — a németek állandóan hangoztatták, hogy a hágai egyezmény nem tiltja ezt az új harci eszközt Sohasem is emeltek kifogást a fojtó gázok ellen. Mikor azok alkalmazását az ellenség megkezdte, a németek hivatalos jelentéseikben egyszerűen leszögezték a tényt, hogy az ellenség fojtó gázokat terjesztő lövedékeket használ, a­nélkül hogy valami nagyon megbotránkoztak volna a dolgon. A németek ez álláspontja tökéle­tesen egyezik a hágai egyezmény szellemével. Ez csak az olyan löve­dékek alkalmazását nyilvánítja nép­­jogellenesnek, a­melynek egyetlen célja az, hogy fojtó és mérges gázokat terjeszszen. Ezt a határozatot a hágai konfe­rencia 1899-ben, hosszas vitatkozás után és az ar­gol, meg amerikai dele­gátus szavazata ellenében hozta, kik egyáltalában nem akarták a fojtó gá­zoknak hadi eszközül való alkalmazását korlátozni. Hogy milyen indokolással, az legjobban kitűnik az ameriikai megbízottnak, Mahan tengerészka­pitánynak a jegyzőkönyvhöz csatolt nyilatkozatából, melylyel eltérő állás­pontját akarta megokadátolni. E szerint: 1. Azt a kifogást, hogy barbár harci eszközök, éppen a mai modern fegyverek ellen emelték legtöbben s azok mégis el vannak fogadva. A középkorban a tűzi lőfegyvereket tartották borzalmasnak. Később a gránátok s legutóbb a torpedók ke­rültek sorra. Nem látom bebizonyítottnak, hogy a fojtó gázt lövedékek embertelen, vagy szükségtelenül borzalmas hadi­eszközök volnának. 2. Olyan államnak vagyok a kép­viselője, a­mely a legbuzgóbban fáradozik azon, hogy a háborút humánussá változtassa, a­mely azon­ban kényszerítve lehet arra, hogy háborúskodjon. Éppen ezért nem szabad magunkat sietve alkotott ha­tározatokkal olyan eszközöktől meg­­ fosztani, a­melyeknek később hasznát­ vehettük volna. Álláspontjának megindokolására a tengerészeti albizottságban szóval is nyilatkozott Mahan. Abból a meg­állapításból indult ki, hogy szűk hajó­cellákban a robbanó­anyagok gázai fojtó hatásúak, hódítók, sokszor halá­losak is. Ilyen gázok fejlődése pedig egyszerűen elkerülhetetlen. Fojtó gázú lövedékek szerinte sokkal humánu­sabban hatnak, mint azok, a­melyek fémdarabokkal szaggatják szét a tes­tet . A hágai konferenciának nem lehet más feladata, mint az, hogy a gázok­nak­ tömeggyilkolásra való felhasz­nálását eltiltsa, ha az ellenségnek enyhébb módon való harcon kívül helyezése lehetséges. A kizárólag fojtógázok terjesztésére hivatott lö­vedékek ellen, a konferencia éppen azért foglalt állást, mert azoknak közeledését a megtámadott még tö­meges használatnál sem vehette volna észre s igy nem állott volna mód­jában­ a gázok gyilkoló hatása, élői idejekorán elmenekülni. Az amerikai delegátus álláspont­jától nem lehet a jogosultságot el­vitatni. E szerint pedig füstfelhők képzése és azoknak a gyenge szél kihasználásával az ellenség felé való terelése — mint ezt a németek csi­nálják — nemcsak hogy nem n­ép­­jogellenes, hanem ellenkezőleg, rend­kívüli módon enyhe harci eszköz mert azt a lehetőséget nyújtja az ellenségnek, hogy a gázok hatása alól magát kivonja. A­ki pedig ezt a menekülést katonai szempontból­ megengedhetetlennek tartja, az gondolja meg, hogy minden időben megengedett harci eszköz volt az, ha az ellenséget állásainak mester­séges után vízzel való elárasztásával kérnyszerítettük a hátrálásra. Micsoda elvi ellentét lehet a folyadékszerű harci eszköznek és a lassan terjedő füstnek alkalmazása közt ? A­ki nem botránkozott még, sőt nem is csodál­kozott azon, hogy a franciák és ango­lok Flandriában a vizet hívták szö­vetségesükül a németek ellen, annak nincs joga megütközni azon sem, ha a németek a­ víz helyett a levegőt használják fel arra, hogy fojtó gázo­kat szállítson az ellenség felé. Vasárnap, július 18. AAAíW/VVVWWVVWWVVVVW Zongorák S ^ben js.Ír hírneves zongoratermeiben f Bgsesse, VaSmos esásaeáse­taft 2*S. pazar nagy választékban Schönwald Imrénél Budapest, IV., Deák Ferenc­ utca 21.Főtelep: Pécs

Next