Az Est, 1915. július (6. évfolyam, 183-213. szám)
1915-07-18 / 200. szám
6. oldal. Bódító gázok használata a háborúban A hágai egyezmény nem tiltja a fojtó gázokat fejlesztő lövedékek használatát Ellenségeink nemcsak a hadszíntereken folytatnak ellenünk dühös háborút, nemcsak puskával, ágyúval, torpedóval és aknával akarják ellenállásunkat megbénítani, hanem a sajtóban, a rágalmazás nemtelen fegyverével is szorgalmasan dolgoznak ellenünk. Tehetetlen dühükben, hogy a férfias, szemtől-szemben való küzdelemben túlerejük ellenére sem boldogulnak, mindenáron azon vannak, hogy meg nem engedett eszközök használatának tudják be a mi tüneményes sikereinket. Ki használta először ilyen rágalmazásra válaszolt a német főhadiszállás következő szövegű erélyes nyilatkozata: »Az angol hadvezetőség április hó 21-iki jelentésében arról panaszkodik, hogy a németek az Yperntől délkeletre fekvő 60-as számú magaslat elfoglalása alkalmával »a civilizált hadviselés összes törvényei ellenére« olyan lövedékeket használtak, amelyek felrobbanásukkor fojtó gázokat fejlesztenek. Amint a német hivatalos jelentésekből kitűnik, ellenfeleink már több hónap óta használják ezt a harci eszközt, úgy látszik tehát, abban a véleményben vannak, hogy nekünk tilos az, ami nekik meg van engedve. Az ilyen felfogást, — ami egyébként e háborúban már nem is újság — egészen jól megértjük, különösen ha arra gondolunk, hogy a német kémiai tudomány fejlett volta mellett csakugyan lehetséges volt sokkal hatásosabb eszközöket harcba vetni, mint azt ellenségeink tehették. A hadviselés törvényeire való hivatkozás azonban hibás. A német csapatok nem használnak »olyan lövedékeket, amelyeknek egyetlen célja fojtó vagy mérges gázokat terjeszteni«. (Hágai egyezmény 1899. július 29-ikéről.) Ezenkívül a német lövedékek felrobbanásánál keletkező gázok, jóllehet sokkal kellemetlenebbek, mint a rendes francia, orosz, vagy angol ágyulövedékek gázai, — korántsem olyan veszedelmesek, mint azok. Épp ily kevéssé állanak ellentétben a hadviselés törvényeivel azok a füstfejlesztők, amelyeket mi a közelharcban használunk. Semmi egyebek ezek, mint annak a hatásnak a fokozatai, amit a meggyújtott szalma- vagy rőzseköteggel is elérhetünk. S m mivel a képződő füst sötét éjszakában is jól észrevehető, mindenki idejekorán elmenekülhet annak kellemetlen hatása elől.« Ez a rövid, de a tényállást tökéletesen kimerítő nyilatkozat minden elfogulatlan olvasót meggyőzhetett. Mivel azonban ellenfeleink ennek ellenére is folytatták rágalmazásaikat, nem lesz érdektelen bővebben bizonyítani, hogy az angolok és franciák csakugyan már sokkal korábban használták a fojtó gázokat, mint a németek. Ha ezenkívül még közelebbről megvizsgáltuk a hágai egyezmény történetét és értelmét is, ellenségeink úgynevezett »megbotránkozása« egészen helyes megvilágításban fog előttünk állani. Annak bizonyítására, hogy ellenségeink csakugyan sok hónappal korábban használták a fojtó gázokat, mint szövetségesünk, elegendő hivatkozni az április 13., 14., 16. és 17-iki német hivatalos kommünikékre, amelyekben szövetségesünk hadvezetősége hivatalosan jelenti, hogy a franciák Suippesnél és Verdunnél, az angolok pedig Ypernnél ismét fojtó gázokat fejlesztő lövedékeket, aknákat és bombákat használtak. Ez a gázhasználat az idő folyamán nem hogy alábbhagyott volna, hanem fokozódott. Az április 16-iki németjelentés kifejezetten mondja, hogy: »A franciáknál a fojtó gáza bombáknak és a robbanó gyalogsági lövedékeknek használata nagyobb mérvet öltött.« Elegendő volna — mondom — ezeknek a német jelentéseknek egyszerű felsorolása is, hiszen az egész világ tudja immár, hogy ezek a kommünikék mindig a színtiszta igazságot hirdetik, s azonkívül ellenségeink meg sem cáfolták a német hadvezetőség megállapításait. , Bizonyítékok a franciák ellen Ha valaki mégis több bizonyítékot kíván, s meg akar győződni arról, hogy a franciák tervszerűen készítették elő ennek az új harci eszköznek a használatát, az olvassa el a francia hadügyminiszternek 1915 február 21-éről keltezett és szó szerint lefordított alábbi közleményét, amely persze csak most elkésve jutott el hozzánk. Hadügyminisztérium, 1915. febr. 21. Megjegyzések a hóditó gázu lövedékekről. Az úgynevezett hóditó gázu lövedékek, amelyeket központi műhelyeink gyártanak, olyan folyadékot tartalmaznak, amely a felrobbanáskor az emberi szemeket, orrt és torkot kínzó gázokat fejleszt. E lövedékek kétféle módon, kézigránátok vagy töltények formájában készülnek. » Kézigránátok: Tojásformájúak. Átmérőjük a középen 6 cm., magasságuk 12 cm., súlyúk 400 gramm ; kis távolságokra vannak szánva, és a kézzel való hajításra vannak berendezve. Felírással Valinak ellátva, a mely a használati utasítást tartalmazza. Robbanásuk a gyújtástól számított 7 másodperc után következik. Céljuk a robbanás helyének környékét tarthatatlanná tenni. Hatásukat erős szél jelentékenyen befolyásolja. Töltények : Hengeralakúak. Átmérőjük 28 mm., magasságuk 10 cm., súlyuk 200 gramm. A nagyobb távolságra való használatnak vannak szánva. 25°-nyi indulási szög alatt kitüzelve, 230 méternyi távolságra repülnek. Központi gyújtásuk van és a világító pisztolyokból lőhetők ki. A lőpor felrobbanása meggyújtja azt a kevés belső robbanó anyagot, amely a lövedéket 5 másodperccel a kilövés után szétrobbantja. A töltények célja ugyanaz, mint a kézigránátoké. Mivel azonban ezek méreteiknél fogva csak egészen minimális mennyiségű robbanó folyadékot tartalmaznak, csak tömeges használatuk mellett lehet eredményt elérni. Elővigyázati rendszabályok olyan lövészárkok elleni támadásnál, amelyekbe előzőleg fojtó gáz- lövedékeket hajítottunk . A lövedékek robbanásánál fejlődő gázok kis mennyiségben nem halálosak,de hatásuk csak pillanatnyi. Ajánlatos tehát, hogy az olyan lövészárkok ellen, amelyekbe fojtó gáz- kézigránátokat hajítottunk. S a amelyeket az ellenség ennek ellenére sem ürített ki, mielőtt még a gázok teljesen elillantak volna, a rohamot gyorsan végrehajtsuk. A rohamozó csapatokat Védőszemüveggel kell felszerelni és fel kell világosítani afelől, hogy az orrban és a torokban érzett kellemetlen inger veszélytelen és nem okoz tartós zavart. . Íme ez a francia hadügyminiszteri utasítás kétségtelen bizonyítéka annak, hogy az ellenség legalább egy fél évvel korábban gyártott fojtó gáza lövedékeket állami gyárakban, hogysem a németek e harci eszköz alkalmazásához nyúltak volna. A gyártott lövedékek számának pedig igen nagynak kellett lennie, ha a francia hadügyminisztérium szükségesnek látta, hogy külön utasítással szabályozza az új harci eszköz alkalmazását. A hadügyminiszteri utasítás azon kifejezése, hogy a gázok kis mennyiségben nem halálosak, nyilt beismerése annak, hogy a francia fojtógáz nagyobb mennyiségben igenis halált okozó. Az indiszkrét amerikaiak is bizonyítanak Más bizonyítékok is vannak a franciák és szövetségeseik ellen. Amerikai lapok, mint a Cincinati Enquirer, később pláne a Newyork Times is közölték egy Szaktekintély számbamenő amerikai kémikusnak azt az állítását, hogy a Lusitanián 250.000 font Zinntetrachlorid volt, amelyet fojtó gázok előállításához a francia kormánynak szállítottak. Ez utóbbi tehát nemcsak hogy már hónapokkal ezelőtt rendelt kémiai anyagokat a fojtó gázok előállításához, hanem egyúttal a Lusitania utasainak haláláért is nagy részben felelős, mert azok közül soknak a halálát a Zinatetrachloridnak a megtorpedózásnál szabaddá vált gázai okozták. Amint ezt ugyancsak a Cincinnati Enquirer című amerikai lap bebizonyította. Az angolok már régen használták a fojtó gázokat " Az angolok pláne már a burokelleni háborúban használták a fojtó gázok hatását. Emlékezhetünk még, milyen keserűen panaszkodtak, a burok az angol iuditgránátok borzasztó gázai ..ellen, amelyeknek hatása olyan, rettenetes volt, hogy azonnal megölte a saskeselyűt, amely egy gránátszilánktól megsebzett ló hullájából lakmározott. Azt hiszem, mindezek nagyon kétségtelenné teszik azt, hogy a fojtó gázok használatában az elsőség csakugyan az ententehatalmakat illeti meg. Ez azonban a németek számára bizonyosan nem lett volna elegendő ok ahhoz, hogy utánozzák az ellenséget. Azt hiszem, mindenki meg van győződve a felől, hogy bármennyire használták volna is a franciák a fojtó gázokat, a németek nem követték volna példájukat, ha meg nem engedett harci eszköznek tartották volna a hódító gázok alkalmazását. Csakhogy — s éppen ez a fontos a dologban — a németek állandóan hangoztatták, hogy a hágai egyezmény nem tiltja ezt az új harci eszközt Sohasem is emeltek kifogást a fojtó gázok ellen. Mikor azok alkalmazását az ellenség megkezdte, a németek hivatalos jelentéseikben egyszerűen leszögezték a tényt, hogy az ellenség fojtó gázokat terjesztő lövedékeket használ, anélkül hogy valami nagyon megbotránkoztak volna a dolgon. A németek ez álláspontja tökéletesen egyezik a hágai egyezmény szellemével. Ez csak az olyan lövedékek alkalmazását nyilvánítja népjogellenesnek, amelynek egyetlen célja az, hogy fojtó és mérges gázokat terjeszszen. Ezt a határozatot a hágai konferencia 1899-ben, hosszas vitatkozás után és az argol, meg amerikai delegátus szavazata ellenében hozta, kik egyáltalában nem akarták a fojtó gázoknak hadi eszközül való alkalmazását korlátozni. Hogy milyen indokolással, az legjobban kitűnik az ameriikai megbízottnak, Mahan tengerészkapitánynak a jegyzőkönyvhöz csatolt nyilatkozatából, melylyel eltérő álláspontját akarta megokadátolni. E szerint: 1. Azt a kifogást, hogy barbár harci eszközök, éppen a mai modern fegyverek ellen emelték legtöbben s azok mégis el vannak fogadva. A középkorban a tűzi lőfegyvereket tartották borzalmasnak. Később a gránátok s legutóbb a torpedók kerültek sorra. Nem látom bebizonyítottnak, hogy a fojtó gázt lövedékek embertelen, vagy szükségtelenül borzalmas hadieszközök volnának. 2. Olyan államnak vagyok a képviselője, amely a legbuzgóbban fáradozik azon, hogy a háborút humánussá változtassa, amely azonban kényszerítve lehet arra, hogy háborúskodjon. Éppen ezért nem szabad magunkat sietve alkotott határozatokkal olyan eszközöktől meg fosztani, amelyeknek később hasznát vehettük volna. Álláspontjának megindokolására a tengerészeti albizottságban szóval is nyilatkozott Mahan. Abból a megállapításból indult ki, hogy szűk hajócellákban a robbanóanyagok gázai fojtó hatásúak, hódítók, sokszor halálosak is. Ilyen gázok fejlődése pedig egyszerűen elkerülhetetlen. Fojtó gázú lövedékek szerinte sokkal humánusabban hatnak, mint azok, amelyek fémdarabokkal szaggatják szét a testet . A hágai konferenciának nem lehet más feladata, mint az, hogy a gázoknak tömeggyilkolásra való felhasználását eltiltsa, ha az ellenségnek enyhébb módon való harcon kívül helyezése lehetséges. A kizárólag fojtógázok terjesztésére hivatott lövedékek ellen, a konferencia éppen azért foglalt állást, mert azoknak közeledését a megtámadott még tömeges használatnál sem vehette volna észre s igy nem állott volna módjában a gázok gyilkoló hatása, élői idejekorán elmenekülni. Az amerikai delegátus álláspontjától nem lehet a jogosultságot elvitatni. E szerint pedig füstfelhők képzése és azoknak a gyenge szél kihasználásával az ellenség felé való terelése — mint ezt a németek csinálják — nemcsak hogy nem népjogellenes, hanem ellenkezőleg, rendkívüli módon enyhe harci eszköz mert azt a lehetőséget nyújtja az ellenségnek, hogy a gázok hatása alól magát kivonja. Aki pedig ezt a menekülést katonai szempontból megengedhetetlennek tartja, az gondolja meg, hogy minden időben megengedett harci eszköz volt az, ha az ellenséget állásainak mesterséges után vízzel való elárasztásával kérnyszerítettük a hátrálásra. Micsoda elvi ellentét lehet a folyadékszerű harci eszköznek és a lassan terjedő füstnek alkalmazása közt ? Aki nem botránkozott még, sőt nem is csodálkozott azon, hogy a franciák és angolok Flandriában a vizet hívták szövetségesükül a németek ellen, annak nincs joga megütközni azon sem, ha a németek a víz helyett a levegőt használják fel arra, hogy fojtó gázokat szállítson az ellenség felé. Vasárnap, július 18. AAAíW/VVVWWVVWWVVVVW Zongorák S ^ben js.Ír hírneves zongoratermeiben f Bgsesse, VaSmos esásaeásetaft 2*S. pazar nagy választékban Schönwald Imrénél Budapest, IV., Deák Ferenc utca 21.Főtelep: Pécs