Az Est, 1915. július (6. évfolyam, 183-213. szám)

1915-07-22 / 204. szám

4. oldal Az entente hadseregei nem támadnak Fontos határozatok a calaisi haditanácson Hága, július 21. (az Est távirati jelentése) A négyes entente katonai vezérei­nek Calaisban minap megtartott nagy haditanácsáról most néhány érdekes részlet szivárog ki, így ki­tudódott, hogy­ angol részről öt tábornok, köztük Kitchener és French, francia részről három, név szerint: Joffre, Foche és Castelnau, továbbá két belga generális vett részt a tanácskozásokon. Olasz rész­ről nem volt jelen senki, mert Porto tábornok már csak a haditanács be­fejezte után érkezett Calaisba­n csak annyi ideje maradt, hogy a szövet­ségesek tábornokaitól értesüljön meg­beszéléseik eredményéről. A haditanács egy hétig tartott. A tanácskozások fő eredménye, hogy elhatározták, visszatérnek a régi ki­­fárasztási rendszerhez, vagyis hogy rendszeres defenzívában maradnak. A tanácskozás különböző csapateltolá­sokat is határozott el, de e felől természetesen nem lehet megtudni közelebbi részleteket. Továbbá meg­beszélték egy bekövetkezhető téli háború előkészületen is. Mitau kih­aitt Berlin, július 21. (Az Est rendes tudósítójának távirata) Mitau városa mintha ki volna halva. A minisztérium előírta a teo­lógiai fakultás vezetőinek, hogy a jövő félévi*­ kezdve az orosz nyelvben gyakorlati oktatást is tartsanak. Ke* M francia Lapok szám­tanuk Varsó éléstára Genf, július 21. (Az Est tudósítójától) A francia sajtó, a­mely eddig csak óvatosan mutatott rá arra, hogy a német seregeknek az a szán­dékuk, hogy Varsót elfoglalják, most egész nyíltan előkészíti a franciákat erre az eshetőségre és azzal vigasztalja őket, hogy Varsó elfoglalásával egy nagy város jut ugyan a németek ke­zére, de ezzel s­em érik el fő céljukat : •az orosz sereg megsemmisítését. Öt balti tartamállapokból hat protestáns lelkészt száműztek Berlin, július 21. [Az Est rendes tudósítójának távirata) Az utóbbi napokban újabb hat protestáns lelkészt száműzött az orosz kormány a balti tartományok­ból Szibériába. A hat lelkész között van egy, a­ki ellen a száműzetésen kívü­l még hazaárulási pert is indíta­nak, mert prédikációjában felhívta községét arra, hogy ne meneküljön az érkező németek elől és ha el is menekül, ne pusztítsa el vagyonát, jószágát. Ke. végsőkig szeretnék folytatni s a­kik ebben a pillanatban még kezük­ben tartják a hatalmat. Meg kell azonban állapítani, hogy a béke­áramlat mindinkább nő Oroszország­ban. Witte halálával éppenséggel nem szűnt meg az országban az a ■törekvés, hogy Németországgal al­kalmas pillanatban még áldozat árán is békét kell kötni s minden múló nappal in­kább inkább szaporodik a béke híveinek száma. Kétségkívül a reakcionáriusok is minden követ megmozgatnak, hogy a terjedő békegondolatot elnyomják, de ezt a tábort az események ellen­állhatatlan ereje mind kisebbre zsugo­rítja össze. Ma már az orosz nemesség és középosztály is, a mely sokáig vezetni engedte magát a nemzeti jel­szavakat hangoztató reakcionáriu­­soktól, nyíltan hajlik a békekötés gondolata fele s ennek a fölfogásának mind hangosabban ad kifejezést. E mellett a belső események ala­kulása is nagy mértékben aggasztja a reakcionáriusokat. Jól tudják ugyanis, hogy a háború az alkotmá­nyosság problémáját közelebb vitte a megvalósuláshoz s bármennyire szemet szúr is ez a reakcionáriusok­­nak, teljes erővel mégsem mernek szembeszállni vele, hogy a már meg­levő válság mellett újabb válságot ne idézzenek elő az országban. A demokrata Oroszország hívei azon­ban teljesen­­elkészülten várják a to­vábbi események elkövetkezését. A reak­ciós párt híveit ilyen körülmények között szintén gondolkozóba kezdi ejteni, várjon az a szövetség, a­mely­ben most Oroszország van, nem fogja-e még jobban megerősíteni a demokrata reformokért lelkesedők tá­borát. Tudják, hogy a Franciaország­gal való szoros szövetség Oroszország­ban is a demokratikus áramlat terje­dését fogja elősegíteni s a francia demokratizmus erősebb föllobbanása az orosz közvéleményben is ellen­állhatatlanul fogja érvényesíteni ha­­­tását. Van olyan hang is a reak­cionáriusok között, a­mely az Angliá­val való szövetség­től is félti Oroszország belső politikáját s az angol alkot­mányosságban a maguk kész­­vesze­delmét látják. Béreefrajtand­Wf&g­t?&570rszégb2n­ ? Bukarest, július 21. (Az Est távirati jelentése) Az Adeverul, a­melynek az orosz körökkel való összeköttetése ismere­tes, legutóbbi számában pétervári tudósítást közöl, amely nagy föltünést kelt. —­ Oroszország előkelő köreiben — írja a tudósító — tagadhatatlanul meg­van a békére való vágyakozás. Hasonló­képpen a vezető államférfiak között is vannak olyanok, a­kik a minél előbb való béke gondolatával foglalkoznak, de természetes, hogy ezek a vezető politikusok éppen felelős helyzetük­nél fogva ma még nyíltan nem állhat­nak azok mellé, a­kik velük egy­ük­ a helyzetet a békekötésre meg­érlelődő te­­stek tekintik. Gyanússá tennék magukat azok­nak szemében, a­kik a háborút a ­fizess Csütörtök, július 22. Ez a minden polgári szabadságtól lázasan rettegő retrográd szellem, a­mely aprólékos dolgokon rágódik most is, a­mikor a világesemények forgataga ragadja magával egész Európát, mind több és több hívük­től fosztotta meg a reakcionáriusokat. Nevezetesebb politikusaik egymás után vonulnak vissza tőlük s nyíltan hangoztatják, hogy készen kell lenni az országban várható nagy át­alakulásra. A Ruszkoje Szlovo egyik legutóbbi számában megírja, hogy közel az idő, a­mikor Oroszország az új idők szellemének megfelelő belső átalaku­lás útjára fog térni. A nagy átalaku­lást s a reakciósok háttérbe szoru­lását mutatja a kormánynak az az elhatározása, hogy ezentúl a városi testületeknek, a zemsztvóknak sza­vát is meg fogja hallgatni. Az orosz demokrácia tehát mindinkább döntő tényező kezd lenni Oroszországban s ha még szem­ben is találja magával a merev reakciót, csak idő kérdése, hogy teljesen fölülkerekedjék. A de­mokrácia megerősödése pedig a béke gondolatával halad együtt. Szaszonov minisztersége fölőtt Bukarestben és Szófiá­ban döntenek Berlin, július 21. (Az Est rendes tudósítójának távirata) Szaszonov orosz külügyminiszter az orosz pártvezérek előtt tegnap azt a kijelentést tette, hogy minisz­terségének sorsa fölött legközelebb fog­nak dönteni Bukarestben és Szófiá­ban ; legutolsó kihallgatása alkal­mával a cár ezt egész világosan megmondta neki. Még a teljesen hivatalos jellegű Konokol is azt írta egyik minapi vezércikkében, hogy a Goremykin-féle kormányzat egészen nyíltan állást foglal és semmi hajlandóságot sem mutat, hogy a je­lenlegi néphangulatnak kedvezzen. Az állam kormányánál legszívesebben látnának olyan egyéniségeket, a­kik szociális értéküket energiával és mély tapasztalatokkal tudják egyesí­teni. Ke. Újabb alkotmányjogokat ígérnek Finnországnak Zürich, július 21. (Az Est tudósítójától A Novoje Vremia azt írja, hogy parlamenti körök értesülése szerint Finnországnak kilátásba helyezték, hogy törvényjavaslatot dolgoznak ki, a­mely újabb alkotmányos jogokat biztosít a finneknek. Milyen idő várható? — A meteorológiai intézet jelentése — Melegebb idő várható, elvétve esővel, esetleg zivatarral. Sürgöny prognózis: Melegebb, elvétve csa­­pad­ék, zivatarok. Déli hőmérsék­­let 21,6 Celsius. Két művész tragédiája — Az Est tudósítójától -Nagyon szomorú történet ez, a­mi itt következik. A érjet Galimberti Sándornak, a feleségét Galimbertiné Dénes Valé­riának hívják. Mindkettő művész. Párisban a Salon d’Automne és az Independant kiállításán szerepeltek először a nyilvánosság előtt. Gaiim­­berti Sándor négy évvel ezelőtt fe­leségül vette Pár­iban Dénes Valé­riát. Három évvel ezelőtt fiuk szü­letett, Galimberti Maria. Párisban éltek. Csak egyszer jöttek haza Pestre, 1914 február havában. A Nemzeti Szalon állította ki a művés­­pár képeit. Szép sikerük volt. Azután visszamentek Párisba. Mi­kor újra hazafelé jöttek, már mene­kültek. A világháború legelején hagy­ták el Parist és Návay Aladár segít­ségével Belgiumba jutottak. Bel­gium sem adott pihenőt a kis család­nak. Bruggeböléjnek idején szöktek. Fantasztikus volt a szökésük módja, veszedelmes minden lépésük a szuronyokkal őrzött éjszakában. Megmenekültek, Amsterdamban te­lepedtek le. 1915 február havában Galimberti Sándor önként jelentke­zett katonai szolgálatra az amster­­dami követségen. Alkalmatlannak találták, ekkor hazajött. Itt soroz­­tatta magát. Azt ...ondta, hogy semmi baja sincs. Katona akar lenni. Besoroz­ták. Áprilisban Pécsre vitték. Tiszti iskolába került. Egyszerre két csil­lagot kapott. Boldog volt, megelé­gedett. Készült a harctérre. A fele­sége sírt és éjjel-nappal az uráért­ imádkozott. A sok szenvedést nem bírta el, Galimbertiné ■Dénes Valéria 1915 július 18-án meghalt. Árván ma­radt Galimberti Sándor ,és a kis Galimberti Maria. Az asszony családja hazahozatta Pestre a halottat. Vele jött az ura is, a kis Maria is. Galimberti Sán­dor katona volt, háborúba készülő katona. Nem sírt. Megcsókolta a fiát. Megcsókolta az anyját. Ez tegnap délelőtt történt. Meg­kérdezték, hova megy. »Elintézni való dolgaim vannak« — mondta és elment. Ez délelőtt történt. Dél­ben értesítette a rendőrség a csa­ládot, hogy Galimberti Sándor ti­zedes a Városligetben szíven lőtte magát. Meghalt. Levelet találtak nála: »Vak­ nélkül nem tudok élni. Fele­ségemmel egy sírba temessetek. A jegy­gyűrűmet­­ hagyjátok az ujjamon. Vi­gyázzatok Mariba. Sándor.* A­ kis Mario, a három éves. Arany­szőke a haja, kék a szeme. — Ou est Papa ?... Ou est Mama?.* kérdezi és senki se tud neki vála­szolni. ...

Next