Az Est, 1915. augusztus (6. évfolyam, 214-244. szám)

1915-08-24 / 237. szám

Izedd, augusztus 2.. A rajvonalban harcoló leányok Kelet-Galícia, augusztus 13. Csapataink között, a­melyek Hof­mann altábornagy alatt harcolnak, most a raj­vonalban áll több ukrajnai önkéntes-formáció is. Ezek a derék és vitéz galíciai önkéntesek végig­harcolták az őszi orosz betöréstől kezdve a Kárpátokon át való fel­nyomulás nehéz küzdelmeit, részt vettek a Kárpátok téli védelmi harcaiban és az offenzíva megin­­dultával ők is eljutottak a bole­­h­ovi, halicsi véres napok után Kelet-Galiciába. Mindenki csak sze­retettel és becsüléssel beszél ezek­ről a nagyrészt egyetemi ifjakból álló csapatokról, a­melyek külö­nösen a legnehezebb felderítő- és hírszerző-szolgálatban nagy érde­meket szereztek. Egyik sem sor­katona, valamennyi felesküdött hadiönkéntes, a­ki a rendes gyalog­sági egyenruhát viseli. Önfeláldozó vitézségükön kívül ismertető jelük a sárga-kék kokárda, a­melyet a sapkán viselnek. Egyik nevezetességük, hogy ren­des, szabályos katonaruhába öltözött leányok is vannak köztük, a­kik minden tekintetben ugyanazt a harctéri szolgálatot végzik, mint a férfiak. Karabélylyal járnak, ők is letették a katona­ esküt, előlép­nek, sőt kitüntetéseket is kapnak. A nemzetközi jog szerint épp oly katonák, mint a férfiak, ilyeneknek tekintjük mi is azokat az orosz hölgyeket, a­kik rendes katonai egyenruhában harcolnak. Mert ilye­nek is vannak. Ma hosszabban elbeszélgettem az egyikkel, Sophie Haletschko kis­asszonynyal. Rendkívül nőies, finom arcú szőke leány, huszonnégy éves, diákkisasszony, igen komoly és igen szép. Megviselt, durva tábori egyen­ruha van rajta, vállán a karabély, gallérján az őrmesteri rangjelzés, mellén a vitézségi érem. A háború kezdete óta harcol, egy év alatt mindössze kilenc napig volt beteg és azt mondja, nagyszerűen érzi magát. Lembergi lány, Grácban tanult német és szláv filológiát, mikor a háború kitört, ő is elment a többi galíciai ukrajnás­ önkéntes­­sel, mert­­nem bírt otthon maradni, úgy érezte, hogy mindenkinek el kell most mennie. Az ukrajnaiak régi, XVIII. századbeli hadsere­gébe, a »Ssitsch«-be, a­melynek a nevét most ezek a csapatok vise­lik, halálbüntetés terhe alatt volt eltiltva nőnek belépnie. — Most semmi sem tart vissza bennünket. Az őrmester-kisasszony lovas jár­őrszolgálatért kapta az őrmesteri rangot, majd az ezüst vitézségi érmet. Husne falu környékén csapa­tával, a­melynek vezetője volt, egészen az orosz állások mögé hatolt el felderíteni. Synovodzkónál is lovas-patrouillet vezetett, itt tün­tették ki. — A doktorátus előtt álltam, — mondja — de ez most majd ké­sőbbre marad. A kezei finomak és nőiesek ma­radtak, a szemén változatlanul igen ábrándos és átszellemült fátyolozott­ság ül — az ő arca az egy esztendei hegyiháborúban nem változott úgy meg, mint a legtöbb intelligens férfiarc, mint azok a férfiszemek, a­melyek egy hónapi háború után tökéletesen új és félreismerhetetlen tekintettel néznek. Barátnője, a­ki szintén kezdettől fogva velük harcolt, Olena Stepa­­nin orosz fogságban van. Olena is lembergi diákkisasszony, tizen­kilenc éves, és nemcsak harcolt az ukrajnai ügyért, hanem tobor­zott is önkénteseket. Ő is patrouille­­vezető volt, kiválóan vitéz leány, szintén ki van tüntetve a vitézségi éremmel. Bolechovnál kis csapatá­val az utolsó pillanatig fedezte más csapatok elvonulását, a­míg az oroszok egészen körül nem vet­ték és el nem fogták. Sorsáról eddig megbízható hír nem jött. Itt harcol egy lovas-különítmény­­ben Kus Irén kisasszony is, őrmes­teri rangban. Ő már férfiasabb megjelenés: erőteljes növésű, rö­vidre nyírt hajú, bátor tekintetű, igen csinos leány, a­ki a Makovkca­­hegyért folyt rettenetes harcokban mindvégig részt vett, és kapitánya kijelentése szerint a legszebb bra­vúrok egyikét vitte véghez : roham­ban előreszaladt egészen az orosz gépfegyverig, és kézigránáttal fel­robbantotta a gépfegyvert, személyze­testül. Anna Dmyterko lembergi diák­kisasszony, Paulina Mychajlyschin, egy fiatal özvegyasszony, Olga Pid­­nysocka, a­ki mindössze tizenhét éves és a szemináriumból sietett a harctérre — mind szintén ezen a vidéken harcol a férfiakkal együtt. A vitéz leányokat az ellenség is jól ismeri és megbecsüli. A Colos Naroda című orosz lap hírt adott Haletschko és Stepanin őrmester­kisasszonyok kitüntetéséről, mikor a vitézségi érmet megkapták. Ez a hír az akkor még orosz uralom alatt levő Lembergből jutott el az orosz újságba. Ezek a mi leá­nyaink viszont érdeklődnek azok iránt az orosz nők iránt, a­kik odaát harcolnak. Egy más orosz lapból kivágták és eltették két ilyen orosz katona­hölgy arcképét: az egyik egy tiszt fiatal felesége, a­ki férjét elkísérte a háborúba és mellette harcol. Az ukrajnai diákok megható gyöngédséggel veszik körül ezeket a harcos leányokat. Komolyan és barátilag beszélnek velük, soha egy pillanatra nem éreztetik velük, hogy nők. A csoport, a­melylyel együtt sétáltunk az erdőben a valósággal indiánus­ módra épült wigwamok közt,­­ (Melnyk, Roman, Didu- T­schok, Tschernyk, Semyrozum és Berehulak diákok, valamennyin egy-két vitézségi érem) — tisztelni való komolysággal fogja fel a har­coló nők szerepét. Minden léha gondolattól ezer mértföld távol­ságban úgy jár közöttük karabély­lyal a vállán ez az ábrándos szemű szőke leány, mintha a nagy gon­dolat erejével, a­melyet képvisel, valami szelid, de ellenállhatatlan uralmat gyakorolna fölöttük. Az egész kis csoportnak a képe, a hangulata, a szelleme olyan, hogy más nem is értheti meg őket, mint a­ki szemtől-szembe áll velük. A­mi odahaza bizonyára a háború egyik romantikus csodájának hat, az itt józan és véres valóság; az embernek itt eszébe se jutnak azok a kérdések, a­melyek odahaza bizo­nyosan felmerülnek. Valami türel­metlen, bántó érzés fog el arra a gondolatra, hogy ezek körül a lányok körül más kérdések is lehet­nek, mint tisztán politikaiak és katonaiak. Sophie kisasszony egy pillantása húsz esztendő városi vic­celődését törli le az ember szívéről. Molnár Ferenc. Az új bolgár hadügyminiszter Bulgária harckészségéről Berlin, augusztus 23. ( Az Est rendes tudósítójának távirata) Zsekov uj bolgár hadügyminisz­ter fogadta a Berliner Tageblatt szófiai levelezőjét, a­kinek a beszélgetés folyamán a következőket mondotta : — Midőn átvettem a hadügymi­nisztérium vezetését, azonnal meg­állapítottam, hogy a bolgár hadsereg minden eshetőségre teljesen készen áll. A hadsereg olyan állapotban van, hogy biztosan sikert fogunk aratni, bárhol és bármikor kezdjük is meg a harcot. Ismeretes dolog, hogy az európai háború következtében ná­lunk bizonyos politikai nehézségek 3. oldal A szerbek nem bíznak az entente ígéreteiben Szófia, augusztus 23. /Az Est rendes tudósítójának távirata) Nisből érkező utasok mondják, hogy a szkupstina legutóbbi ülésén, az entente javaslatának tárgyalása­kor, egy kormánypárti képviselő töb­bek közt a következőket mon­dotta : — Az entente azt javasolja, hogy engedjük át Macedóniát Bulgáriá­nak és megkapjuk érte cserébe Boszniát, Hercegovinát, Dalmáciát, a Bánságot és még Isten tudja ki­nek a földjét és országát. Adni azonban, csak az adhat, a kinek valamije van. És vájjon Bosznia és Dalmácia és a Bánság az entente kezében van-e, hogy egész egyszerűen ideigéri nekünk ? Ígérni könnyű, ígérnek is mindennap mindenkinek mást és mást. — De arra nem vagyunk hajlandók, hogy a nekünk oly drága Macedóniát átengedjük olyan országokért, melyek­kel az entente nem rendelkezhetik. A bolgárok sem lesznek olyan esztele­nek, hogy megtévesztessék magukat alaptalan ígéretektől és a rájuk nézve olyannyira áldásos semleges­séget aligha fogják abbahagyni. Az entente nekik is csak annyi joggal ígéri oda Macedóniát, mint nekünk Boszniát és Dalmáciát és mint a­hogy másoknak a mások területét ígérgeti. A kormánypárt körében általában ez a felfogás és lehetetlennek tartják, hogy Szerbia teljesítse az entente kö­vetelését. Dr. Alex: támadtak, a hadsereg azonban nem ismer ilyen nehézségeket. — A bolgár hadsereg a politikai viszonyokra való tekintet nélkül folyton készülődik és halad a töké­letesedés felé. Az a véleményem, hogy minél tovább tart nálunk a béke, annál hatalmasabb és nagyobb lesz a bolgár haderő, a­mely hideg­vérrel várja a döntő pillanatot, és meg vagyok győződve róla, hogy kellő méltósággal fogja feladatát teljesíteni és kötelességének minden tekintetben eleget fog tenni. A hírlapíró ezután azt kérdezte a hadügyminisztertől, hogy hogyan állanak a török-bolgár tárgyalások ? A miniszter így felelt: — Azt hiszem, ha Törökország jól ítéli meg a politikai helyzetet és Bulgária jelentőségét, akkor a meg­egyezés minden akadály nélkül létre­jöhet. de. Venizelosz államkölcsönt kapott az angoloktól és franciáktól Berlin, augusztus 23. ( Az Est rendes tudósítójának távirata) A Berliner T­ageblattriak jelentik Athénből. Venizelosz hír szerint­ a gondolkodási idő leteltével át fogja venni a megbízást új kormány alakítására. Holnap délelőttre ki­hallgatást kért, hogy elmondhassa a királynak, hogy a helyzet mérle­gelése után milyen elhatározásra jutott. Venizelosz Anglia és Franciaor­szág diplomáciai képviselőivel is tanácskozott pénzügyi kérdésekben és e tanácskozás azzal az eredmény­nyel járt, hogy az angol és a francia kormány késznek nyilatkozott arra, hogy az új Venizelosz kormány ré­szére a legutolsó nagy kölcsönből még fennmaradt ötven milliót folyósítsa. Venizelosznak azt a kérését azonban, hogy Anglia Görögországhoz intézett válaszjegyzékében kifejtett politiká­ját változtassa meg, Anglia presz­tízse érdekében elutasították. Anglia kijelentette, hogy ha Venizelosz lesz a miniszterelnök, akkor hajlandó e kérdés újabb barátságos tárgyalá­sára. ha. Az ország elismert legolcsóbb és legnagyobb ezüstárujára KLEIN II. Budapest, VI­. ker. Sip­ utca 20. Telefon 1 4-05.

Next