Az Est, 1915. augusztus (6. évfolyam, 214-244. szám)
1915-08-24 / 237. szám
Izedd, augusztus 2.. A rajvonalban harcoló leányok Kelet-Galícia, augusztus 13. Csapataink között, amelyek Hofmann altábornagy alatt harcolnak, most a rajvonalban áll több ukrajnai önkéntes-formáció is. Ezek a derék és vitéz galíciai önkéntesek végigharcolták az őszi orosz betöréstől kezdve a Kárpátokon át való felnyomulás nehéz küzdelmeit, részt vettek a Kárpátok téli védelmi harcaiban és az offenzíva megindultával ők is eljutottak a bolehovi, halicsi véres napok után Kelet-Galiciába. Mindenki csak szeretettel és becsüléssel beszél ezekről a nagyrészt egyetemi ifjakból álló csapatokról, amelyek különösen a legnehezebb felderítő- és hírszerző-szolgálatban nagy érdemeket szereztek. Egyik sem sorkatona, valamennyi felesküdött hadiönkéntes, aki a rendes gyalogsági egyenruhát viseli. Önfeláldozó vitézségükön kívül ismertető jelük a sárga-kék kokárda, amelyet a sapkán viselnek. Egyik nevezetességük, hogy rendes, szabályos katonaruhába öltözött leányok is vannak köztük, akik minden tekintetben ugyanazt a harctéri szolgálatot végzik, mint a férfiak. Karabélylyal járnak, ők is letették a katona esküt, előlépnek, sőt kitüntetéseket is kapnak. A nemzetközi jog szerint épp oly katonák, mint a férfiak, ilyeneknek tekintjük mi is azokat az orosz hölgyeket, akik rendes katonai egyenruhában harcolnak. Mert ilyenek is vannak. Ma hosszabban elbeszélgettem az egyikkel, Sophie Haletschko kisasszonynyal. Rendkívül nőies, finom arcú szőke leány, huszonnégy éves, diákkisasszony, igen komoly és igen szép. Megviselt, durva tábori egyenruha van rajta, vállán a karabély, gallérján az őrmesteri rangjelzés, mellén a vitézségi érem. A háború kezdete óta harcol, egy év alatt mindössze kilenc napig volt beteg és azt mondja, nagyszerűen érzi magát. Lembergi lány, Grácban tanult német és szláv filológiát, mikor a háború kitört, ő is elment a többi galíciai ukrajnás önkéntessel, mertnem bírt otthon maradni, úgy érezte, hogy mindenkinek el kell most mennie. Az ukrajnaiak régi, XVIII. századbeli hadseregébe, a »Ssitsch«-be, amelynek a nevét most ezek a csapatok viselik, halálbüntetés terhe alatt volt eltiltva nőnek belépnie. — Most semmi sem tart vissza bennünket. Az őrmester-kisasszony lovas járőrszolgálatért kapta az őrmesteri rangot, majd az ezüst vitézségi érmet. Husne falu környékén csapatával, amelynek vezetője volt, egészen az orosz állások mögé hatolt el felderíteni. Synovodzkónál is lovas-patrouillet vezetett, itt tüntették ki. — A doktorátus előtt álltam, — mondja — de ez most majd későbbre marad. A kezei finomak és nőiesek maradtak, a szemén változatlanul igen ábrándos és átszellemült fátyolozottság ül — az ő arca az egy esztendei hegyiháborúban nem változott úgy meg, mint a legtöbb intelligens férfiarc, mint azok a férfiszemek, amelyek egy hónapi háború után tökéletesen új és félreismerhetetlen tekintettel néznek. Barátnője, aki szintén kezdettől fogva velük harcolt, Olena Stepanin orosz fogságban van. Olena is lembergi diákkisasszony, tizenkilenc éves, és nemcsak harcolt az ukrajnai ügyért, hanem toborzott is önkénteseket. Ő is patrouillevezető volt, kiválóan vitéz leány, szintén ki van tüntetve a vitézségi éremmel. Bolechovnál kis csapatával az utolsó pillanatig fedezte más csapatok elvonulását, amíg az oroszok egészen körül nem vették és el nem fogták. Sorsáról eddig megbízható hír nem jött. Itt harcol egy lovas-különítményben Kus Irén kisasszony is, őrmesteri rangban. Ő már férfiasabb megjelenés: erőteljes növésű, rövidre nyírt hajú, bátor tekintetű, igen csinos leány, aki a Makovkcahegyért folyt rettenetes harcokban mindvégig részt vett, és kapitánya kijelentése szerint a legszebb bravúrok egyikét vitte véghez : rohamban előreszaladt egészen az orosz gépfegyverig, és kézigránáttal felrobbantotta a gépfegyvert, személyzetestül. Anna Dmyterko lembergi diákkisasszony, Paulina Mychajlyschin, egy fiatal özvegyasszony, Olga Pidnysocka, aki mindössze tizenhét éves és a szemináriumból sietett a harctérre — mind szintén ezen a vidéken harcol a férfiakkal együtt. A vitéz leányokat az ellenség is jól ismeri és megbecsüli. A Colos Naroda című orosz lap hírt adott Haletschko és Stepanin őrmesterkisasszonyok kitüntetéséről, mikor a vitézségi érmet megkapták. Ez a hír az akkor még orosz uralom alatt levő Lembergből jutott el az orosz újságba. Ezek a mi leányaink viszont érdeklődnek azok iránt az orosz nők iránt, akik odaát harcolnak. Egy más orosz lapból kivágták és eltették két ilyen orosz katonahölgy arcképét: az egyik egy tiszt fiatal felesége, aki férjét elkísérte a háborúba és mellette harcol. Az ukrajnai diákok megható gyöngédséggel veszik körül ezeket a harcos leányokat. Komolyan és barátilag beszélnek velük, soha egy pillanatra nem éreztetik velük, hogy nők. A csoport, amelylyel együtt sétáltunk az erdőben a valósággal indiánus módra épült wigwamok közt, (Melnyk, Roman, Didu- Tschok, Tschernyk, Semyrozum és Berehulak diákok, valamennyin egy-két vitézségi érem) — tisztelni való komolysággal fogja fel a harcoló nők szerepét. Minden léha gondolattól ezer mértföld távolságban úgy jár közöttük karabélylyal a vállán ez az ábrándos szemű szőke leány, mintha a nagy gondolat erejével, amelyet képvisel, valami szelid, de ellenállhatatlan uralmat gyakorolna fölöttük. Az egész kis csoportnak a képe, a hangulata, a szelleme olyan, hogy más nem is értheti meg őket, mint aki szemtől-szembe áll velük. Ami odahaza bizonyára a háború egyik romantikus csodájának hat, az itt józan és véres valóság; az embernek itt eszébe se jutnak azok a kérdések, amelyek odahaza bizonyosan felmerülnek. Valami türelmetlen, bántó érzés fog el arra a gondolatra, hogy ezek körül a lányok körül más kérdések is lehetnek, mint tisztán politikaiak és katonaiak. Sophie kisasszony egy pillantása húsz esztendő városi viccelődését törli le az ember szívéről. Molnár Ferenc. Az új bolgár hadügyminiszter Bulgária harckészségéről Berlin, augusztus 23. ( Az Est rendes tudósítójának távirata) Zsekov uj bolgár hadügyminiszter fogadta a Berliner Tageblatt szófiai levelezőjét, akinek a beszélgetés folyamán a következőket mondotta : — Midőn átvettem a hadügyminisztérium vezetését, azonnal megállapítottam, hogy a bolgár hadsereg minden eshetőségre teljesen készen áll. A hadsereg olyan állapotban van, hogy biztosan sikert fogunk aratni, bárhol és bármikor kezdjük is meg a harcot. Ismeretes dolog, hogy az európai háború következtében nálunk bizonyos politikai nehézségek 3. oldal A szerbek nem bíznak az entente ígéreteiben Szófia, augusztus 23. /Az Est rendes tudósítójának távirata) Nisből érkező utasok mondják, hogy a szkupstina legutóbbi ülésén, az entente javaslatának tárgyalásakor, egy kormánypárti képviselő többek közt a következőket mondotta : — Az entente azt javasolja, hogy engedjük át Macedóniát Bulgáriának és megkapjuk érte cserébe Boszniát, Hercegovinát, Dalmáciát, a Bánságot és még Isten tudja kinek a földjét és országát. Adni azonban, csak az adhat, a kinek valamije van. És vájjon Bosznia és Dalmácia és a Bánság az entente kezében van-e, hogy egész egyszerűen ideigéri nekünk ? Ígérni könnyű, ígérnek is mindennap mindenkinek mást és mást. — De arra nem vagyunk hajlandók, hogy a nekünk oly drága Macedóniát átengedjük olyan országokért, melyekkel az entente nem rendelkezhetik. A bolgárok sem lesznek olyan esztelenek, hogy megtévesztessék magukat alaptalan ígéretektől és a rájuk nézve olyannyira áldásos semlegességet aligha fogják abbahagyni. Az entente nekik is csak annyi joggal ígéri oda Macedóniát, mint nekünk Boszniát és Dalmáciát és mint ahogy másoknak a mások területét ígérgeti. A kormánypárt körében általában ez a felfogás és lehetetlennek tartják, hogy Szerbia teljesítse az entente követelését. Dr. Alex: támadtak, a hadsereg azonban nem ismer ilyen nehézségeket. — A bolgár hadsereg a politikai viszonyokra való tekintet nélkül folyton készülődik és halad a tökéletesedés felé. Az a véleményem, hogy minél tovább tart nálunk a béke, annál hatalmasabb és nagyobb lesz a bolgár haderő, amely hidegvérrel várja a döntő pillanatot, és meg vagyok győződve róla, hogy kellő méltósággal fogja feladatát teljesíteni és kötelességének minden tekintetben eleget fog tenni. A hírlapíró ezután azt kérdezte a hadügyminisztertől, hogy hogyan állanak a török-bolgár tárgyalások ? A miniszter így felelt: — Azt hiszem, ha Törökország jól ítéli meg a politikai helyzetet és Bulgária jelentőségét, akkor a megegyezés minden akadály nélkül létrejöhet. de. Venizelosz államkölcsönt kapott az angoloktól és franciáktól Berlin, augusztus 23. ( Az Est rendes tudósítójának távirata) A Berliner Tageblattriak jelentik Athénből. Venizelosz hír szerint a gondolkodási idő leteltével át fogja venni a megbízást új kormány alakítására. Holnap délelőttre kihallgatást kért, hogy elmondhassa a királynak, hogy a helyzet mérlegelése után milyen elhatározásra jutott. Venizelosz Anglia és Franciaország diplomáciai képviselőivel is tanácskozott pénzügyi kérdésekben és e tanácskozás azzal az eredménynyel járt, hogy az angol és a francia kormány késznek nyilatkozott arra, hogy az új Venizelosz kormány részére a legutolsó nagy kölcsönből még fennmaradt ötven milliót folyósítsa. Venizelosznak azt a kérését azonban, hogy Anglia Görögországhoz intézett válaszjegyzékében kifejtett politikáját változtassa meg, Anglia presztízse érdekében elutasították. Anglia kijelentette, hogy ha Venizelosz lesz a miniszterelnök, akkor hajlandó e kérdés újabb barátságos tárgyalására. ha. Az ország elismert legolcsóbb és legnagyobb ezüstárujára KLEIN II. Budapest, VI. ker. Sip utca 20. Telefon 1 4-05.