Az Est, 1915. szeptember (6. évfolyam, 245-274. szám)
1915-09-02 / 246. szám
2. oldal. t Az utolsó század Novogeorgievszk, augusztus hó. (Az Est-nek a német IX. keleti hadseregnél lévő haditudósítójától) A német népfölkelők, tizenkilencedikén este, már bevették volt az állásokat, amelyek a vár magja előtt húzódtak és további ellentállás nélkül nyomultak az utolsó mű ellen, amikor egyszerre oldalról tüzet kaptak. Odarohantak, orosz foglyok serege is futott velük és kiabált társaira, hogy az ellentárlás megszűnt, a vár elesett, hagyják abba a tüzelést. A puskázás azonban tovább folyt, amíg a németek, a fogoly oroszokkal együtt el nem özönlötték azt a pozíciót és le nem fegyverezték az utolsó ellentállókat. Vagy egy századnyi orosz gyalogos feküdt ott és huszonkét tiszt volt velük. Mikor a győzelmes németek oda értek, még egy lövés dördült el: az egyik tiszt főbelőtte magát. Fiatal tüzérhadnagy volt. Egy másik tisztet az őrület fogta el, habos lett a szája és ordítva csapkodott maga körül,dühöngeni kezdett... Mikor két nap múlva, vasárnap délután láttam a kocsikat, amelyekben a legénység végtelen sora után a fogoly lisztek vonultak be Varsóba, megértettem, hogy az igazi katonatiszt, ha el nem tudott esni a fájdalom és kétségbeesés végső elragadtatásában, inkább öngyilkos lesz, semhogy szétvert hadseregének szégyenét gyarapítsa. Ilyen tisztáng azonban volt. Igazi orosz dolog az,hogy a mint a kitűnően fölszerelt és eleinte vitézül védett várat a lelki gyengeség elfogni kezdte, a lisztek nagy része minden szilárdságot, hitet, reményt, sőt méltóságot eldobált magától és átadta magát az indolenciának. Egy csoport orosz katona, mikor a németek elfogták őket, kiabálva, sapka-lengetve vette körül a hadnagyot, aki közöttük volt. Nyilvánvalóan ünnepelték. Elmagyarázták aztán, hogy az őrnagyuk beszédet tartott hozzájuk, lelkesítette őket, hogy most az utolsó emberig ki kell tartaniuk és vérüket áldozni a becsületért és a hazáért. Amint azonban az őrnagy elment, ez a hadnagy kijelentette, hogy áldozza a vérét az őrnagy, ha jól esik neki , úgyis minden elveszett, meg fogják adni magukat. Azzal elbújtak e kazamatákba és csak akkor jöttak elő, amikor a németek már elözönlötték az erődöt... Még a foglyok seregének bekisérése előtt két kocsi érkezett Varsóba orosz katonákkal és tisztekkel, teljesen egyedül, kiséret nélkül és kérdezősködtek, hol kell jelentkezni a hadifoglyoknak ... Voltak tisztek, akik érmeiket és vállrojtjukat eladták. Egy rendjel vagy emlékérem ára három márka volt, egy vállrojté ötven fillér. Az orosz védőcsapatok értéke nyilvánvalóan a tisztek értékétől függött. Az ostrom első napjainak nehéz harcai után, amikor az ostrommozsarak a belső erődöket is megpuhították már, az ellenállás többnyire csak addig tartott, amíg a tűzharc megszűnt és a németek szuronytámadásra mentek. A rohanó németek ezen az utolsó napon, a legtöbb helyütt üres állásokat találtak. ... Az oroszok a bajonettek elől elfutottak és földalatti lakásaikba bújtak. Egy ilyen kazamata-kaszárnyában egyikük szájharmonikán játszott és a többiek körbefogózva az orosz guggoló-táncot járták éppen, mikor a győzelmes németek betörtek ... Csak egyes helyeken, ahol különösen vitéz és erélyes tisztek voltak, harcolt végig az orosz helyőrség. A legbelső erődben, a citadellában volt a helyőrség tisztikaszinója. Mint mindenütt Oroszországban, ez is azzal a kényelemmel és fényűzéssel volt berendezve, ami egyáltalán nem áll arányban a tisztek legnagyobb részének műveltségével és társadalmi igényeivel. Az irodák, a vezérkar különös gonddal épített és védett kazamatákban voltak. Bombák ellen teljesen biztosítva, és méter vastagságú acélajtók védték a járatokat az esetleg lecsapó bombák légnyomása, gázai ellen ... A védősereg lelkiállapota, úgy látszik, a legnagyobb bizalomból, szinte elbizakodottságból fordult a kétségbeesésbe, lemondásba. Az erős vár műveit és bástyáit bevehetetlennek tartották, amíg a negyvenkettesek és harminc és felesek nem küldték rettenetes üzeneteiket az erődökbe. Akkor mindinkább elharapózó rémület és csüggedés fogta el a helyőrséget és a kemény ellenállásnak vége volt. Egy tüzérfőhadnagy, aki a XV. számú erőd egyik szárnyerődjének volt a parancsnoka és az első nagy rohamnál került fogságba, mondta . — A várat bevehetetlennek tartottuk. Mikor hallottuk, hogy a németek bekerítettek és az ostrom elkezdődik, mi, tisztek, csak nevettünk a gondolaton, hogy Novogeorgievszk valaha eleshet. Amikor azonban a nehéz német ágyuk bombái kezdtek hullani, akkor rögtön megértettem, hogy végünk. — Nincs legénység, amit az ágyuknál és az állásokban megtartani lehetne, amikor ezek a bombák hullanak, robbannak és pusztítanak. És akkor emeljem meg, mi történhetett az egész orosz hadsereggel. Addig azt hittem, hogy a sereg elvonulása csak ideiglenes, majd visszajönnek, csak tartani kell magunkat a várban. De akkor éreztem, mi történhetett egész seregünkkel, amely ott hagyott bennünket, mint egy szigeten, körös-körül ellenség között I lléri Pál. Csütörtök, szeptember 2, 5376s51 BMBHHHnSHBSB Versengés a balkáni államokért Rotterdam, szeptember 1. (Az Est rendes tudósítójának távirata) Angliában láthatólag igen nagy a nyugtalanság a balkáni helyzet miatt. A Times balkáni munkatársa jelenti Bukarestből, hogy a balkán államok megnyeréséért folytatott diplomáciai küzdelem tetőpontját érte el. A központi hatalmak— szerinte — minden eszközt megragadnak arra, hogy a balkán államok között való egyenetlenséget szítsák ; ezzel szemben az entente képviselői a balkán államok között egyezséget óhajtanak létrehozni és Szerbia útján igyekeznek Görögországot is arra bírni, hogy területi engedményeket tegyen Bulgária javára. Az a hír terjedt el, hogy Verdzelosz, a görög miniszterelnök óhajtja is a megegyezést és szeretne tárgyalást kezdeni Szerbiával és Bulgáriával, de annyira sürgetik, hogy az alapos megbeszélésekre, amelyek különben is kevés eredménynyel kecsegtetnek, nincs idő. Az entente azonban reméli, hogy végül mégis csak megegyezést fog létrehozni, ha nem most, akkor későbben. A Times tudósítója különben beismeri, hogy az orosz vereségek és a német diplomáciának Bulgáriában aratott nagy sikere Bukarestben az entente győzelmét illetőleg nagy pesszimizmussal töltik el az embereket. Tan Dyl. Az angolok mit sem remélnek már a Balkántól Rotterdam, szeptember 1. ( Az Est rendes tudósítóiéinak távirata) A Times-nak jelentik Bukarestből. Az entente-bikát román pártok most azt tapasztalják, hogy magatartásukat igazolta a szerbszkups- etmna határozata, Venizelosz újból való kormányra jutása és Olaszország törökországi hadüzenete. Ezek az események bizonyos mértékben ellensúlyozzák azt a pesszimizmust, amely az orosz vereségek és a német diplomácia sikereinek következtében úrrá lett Románia entente-párti köreiben. Ez a pesszimizmus Eesev bolgár hadügyminiszter lemondásakor is megnyilatkozott. Kérdéses, hogy milyen lesz a hatása a szkupstini határozatának Bulgáriában, ahol nagyon bizalmatlanok, ahol mindennap heves támadások jelennek meg az újságokban a szerbek ellen és ahol állandóan élesztgetik a macedóniai kivándorlók boszúvágyát. Ami Venszeloszt illeti, ez az államférfin kénytelen lesz kezdetben nagyon óvatosan járni el. Állítólag arra törekszik, hogy a balkán államok között való ellentéteket közvetlen tárgyalások útján simítsa el, de miután a balkáni diplomáciai konfliktus most érte el tetőpontját, aligha lesz idő ilyen tárgyalásokra. A Times tudósítója szerint különben ezek a tárgyalások semmi eredménynyel sem kecsegtetnek. Ré. Lugano, szeptember 1. (Az Esi kiküldött munkatársának távirata) A Corriere della Sera londoni levelezője táviratozza . Senki sem mer többé úgy nyilatkozni, hogy a balkáni krízist sikeresen meg lehet oldani. Latette, midőn azt mondta, hogy a megegyezésnek egyszerű kereskedelmi jellege van. Az entente-hatalmak Bulgária öszszes kereskedelmi útjait elzárták és az országnak csak egyetlen kereskedelmi útja, a dedengacsi, maradt, nyitva. A Journal tudósítója ezután Risztics római szerb követtel beszélt. A követ pesszimisztikusan ítéli meg a helyzetet és kijelentette, hogy a balkáni helyzet nem Szerbiától függ. Szerbia nem ismeri el Bulgária öszszes követeléseit, de elvben elismeri Bulgária igényeit. A Guerre Sociale minapi számában Hervé cikksorozatot kezdett a bolgár kérdésről, és kijelenti, hogy az entente számára ma egyetlen szövetséges jelenthetne hasznot, s ez Bulgária. Hervé arra a végső következtetésre jut, hogy Németországot előbb teljesen el kell pusztítani, s csak azután kötni békét, mert borzasztó volna, ha Németország tíz év múlva, 1925-ben ismét háborút kezdhetne . Németországban ma 11 millió 0—12 éves fiú van, Franciaországban pedig csak 3 millió. A francia sajtó a bolgár-török viszonyról * Zürich, szeptember 1. (Az Est tudósítójának távirat.) Az egész francia sajtó aggodalmas hangú cikkekben foglalkozik a törökbolgár megegyezéssel. A párisi Journal római tudósítója táviratozza, hogy Rómában is az a hír terjedt el, hogy ez a megegyezés csakugyan létrejött. A római bolgár követ a hírt sem meg nem erősítette, sem meg nem cáfolta, de mégis inkább megerősi- Az enterite és Szerbia válasza Lugano, szeptember 1. (Az 1st rendes tanosítójának távirata) A Messagero azt hiszi, hogy Szerbiának a négyesszövetség javaslatára adott válasza nem fog megfelelni az összes hozzáfűzött várakozásoknak, de remélik, hogy az entente diplomáciájának azért sikerülni fog az ellentéteket kiegyenlíteni. La. Görögország semlegessége Lugano, szeptember 1. (Az Est rendes tudósítójának táviratai A Giornale d’Italiának jelentik Szófiából. Athéni híradás szerint Venizelosz miniszterelnök kijelentette, hogy Görögországnak az ország legfőbb érdekei megóvásának szempontjából fel kell hagynia semlegességével. La. C~ ......—.............. .... I. Fredmann-gyógyintézet Vossau-bainfain Wien mellett Physik.-diaretikus pyópymod, nap- és légfisrtík. EGÉSZ ÉVEM ÁT NYITVA.Vezető főorvos dr. LIMÁÉRT K. Főorvos: dr. NEUTRA W. L------------------------------------------J