Az Est, 1915. október (6. évfolyam, 275-305. szám)

1915-10-31 / 305. szám

Vasárnap, október 31. szor hullott hiába az olasz katonák vére; északról kezdve: a Krn s­ennek Javorcek és Mrzli Vrh nevű szomszédjai, a tolmeini hídfő, Ko­­zarsce, Plava, a görzi hídfő s külö­nösen annak Podgora falunál levő része, a doberdói fensik meredek szegélye, valamint a fensikra tele­pített és szintén jól ismert Mt. San­ Michele és Monte dei sei Busi nevű kapocskák. Az ellenség rohamai mindenütt és a támadás mind a négy napján rémilő veszteségek mellett omlottak össze bátor gyalogságunk szívós véde­kezésén, a­mit lövegeink hatalmas tűzhatása remekül támogatott. Az Isonzo-menti főtámadás tartama alatt másik két hadsereggel az egész délnyugati arcvonal mentén, Karin­­tiaiban és Tirolban is támadtak az olaszok. Az eredmény e helyeken sem volt más. Október 25-ikére, a támadás ötö­dik napjára elült a harci zaj, viszony­lagos nyugalom köszöntött be. A következő két napon ugyan új­ból fellángolt a támadó kedv, de 27-ikén, úgy látszik, már végleg el­lanyhult a nagy offenzíva, bár való­színű, hogy az olaszok még tovább is folytatják majd az előretöréseket, mert nagyon nehéz dolog egy ilyen nagy tervről és dicső szándékról olyan hamar lemondani. Mi azonban nyugodtak lehetünk. Az Isonzo-menti , őrség — legna­gyobb részben vitéz és acélos izmú magyar fiuk déli sokasága —ingadozás nélkül állja a rohamokat. Ezeknek érctalán a további támadások is­­megtörnek. Egyen azonban felette csodálko­zunk. Azon,­hogy a hevesvérű olasz nemzet a kudarcok ilyen gigászi soro­zata után is türelmesen tudja nézni, hogy a sikerre való minden kilátás nélkül újból és újból vágóhídra pa­rancsolják szegény fiait. Az orosz hadszíntér 1000 kilométeres arcvonalából Car­­torijszknál egy 25 kilométer széles­ségű, Novoalexiniecnél pedig pár kilométernyi szélességű részen ideig­lenes sikert értek el az oroszok. Az előbbi helyen kevés kilométernyire, az utóbbin 1 kilométernyire nyomták vissza a szövetségesek arcvonalát. Apró sikereiknek sem örvendhettek­­azonban sokáig. Ellentámadásaink mindkét helyen legnagyobb részben visszaszerezték a rövid időre elvesz­tett területeket. De ha ez nem tör­tént volna is meg, az itteni esemé­nyek a háború nagy méreteihez ké­pest annyira jelentéktelenek voltak, hogy a legcsekélyebb mértékben sem gátolták a háborúnak a mi fényes diadalunk felé való kifejlődését, Franciaországban október 23-ikáig egyáltalában nem történt lényeges esemény. 24-ikén Soucheztől északkeletre, 25-ikén pedig a Champagneban az annyit emlegetett Tahure és Le Mesnil körül ismételték meg a franciák már-már elfelejtett támadó előretöréseiket. Persze az offenzíva ezúttal sem jelentett szá­mukra mást súlyos veszteségeknél. Zongorák ■­*«**«* hírneves Új­p­est, VBSenos gs&sagáy-MS f a”Hungária nagyszállodában I I mindennap délután 5 órakor 1 tea, zene mellett.______| Zajecsár és Pirat elfoglalásának részletei Szófia, október SS. (Az Est kiküldött munkatársának távirata) A bolgárok a már befejezett had­műveletekről is nagyon keveset hoz­nak nyilvánosságra, éppen azért Z­a­­j­e­c­s­á­r és Pirat elfoglalásáról is csak kevés részletes, lehet tudni. A zajecsári harcokról mégis a kö­vetkezőket hallottam : A leghevesebb harcok a L­u­b­n­­­c­a magaslatokért folytak, a­hol a szerbeknek jól megerősített föld­művei voltak. A leghevesebb harc azo­kért folyt, a­melyeket főképp a T­omok hadosztály védett. Több bolgár támadást visszavertek, de a megismételt nagy rohamok után végre sikerült a drótakadályokat el­vágni. Ekkor rettenetes kézitusa ke­letkezett. Ember ember ellen harcolt. Ebben a harcban csak k­evés fog­lyot ejtettek, de ezek a fog­lyok is nagyon szomorít látványt nyújtottak. Katonaköpenyük és sap­kájuk van, egyébként azonban pol­gári ruhában vannak és különösen a lábbelijük nagyon n­y­o­­moruságos. Mihelyt a bolgárok elfoglalták ezeket a magaslatokat, azonnal nehéz tüzérséget vittek oda és a nehéz ágyukkal lőtték Zajecsárt, a­mely most már heves, de nem hosszú ellenállás után­ egy általános rohammal a kezükbe került. Hasonlóképp hevesek voltak a har­cok P­­­r­o­t körül, különösen a há­rom utolsó napon volt állandóan erős tüzérségi tűz. A városban, az erődök­ben és a környéken több helyen tűz támadt. A szerbek kétségbeesetten védekeztek és egészen tegnap estig sikerült is nekik minden támadást visszaverni, de azóta ellenállásuk gyengült. A szerdáról csü­törtökre virradó éjszaka sietve e­l­pusztítottak mi­n­­dent, amit elpusztíthat­tak. A­mit el lehetett vinni azt gyorsan felpakolták s az erődök kiürítéséül őn elvonultak N­i­s felé. Más­nap reggel a bolgárok ellenállás nélkül foglalták el a vá­rat és a várost. Pirotban és Zajecsarban, mint ál­talában az egész Timok-völgyben,­­­ a­mely ősidőktől fogva bolgár terület volt és soha, még a nagy Dusán szerb cár idejében sem tartozott Szerbiához és csak a szerb szabadság­­harc után Európa csatolta hozzá — ezen az egész területen óriási lelkese­déssel fogadták a felszabadító bolgár csapatokat. Mint a bálványokat, úgy ünnepli a bolgár lakosság a bevonuló csapatokat. Adorján Andor: Szófia, október 29. (Magyar Távirati Iroda) Katonai szakértők Zajecsár bevé­telét fényes haditénynek mondják, mert a város roppantul m­eg volt erősítve. A szerbek a magaslatokon modernül építették ki hadállásaikat, hosszú idő óta dolgoz­tak a sáncokon és túlnyomó erővel védték. Az a gyorsaság, a­melylyel Zajecsárt a bolgárok meghódították, fényes bizonysága a bolgár csapatok kitűnő vezetésének és harckészsé­­gének­­séggel elhagyta a bolgár fővárost. A két francia állampolgár a bolgár kormány alkalmazottja volt és miután eltávoztak, a kormány felmentette őket állásuktól. Ez az állás évente 120.000 leva fizetéssel járt. Miután a bolgár állam hitelezői között a ma­gyar és az osztrák monarchia és Né­metország is helyet foglal, természe­tes, hogy ennek az adósságnak a ke­zelését kiveszik francia kézből és a török kapitulációk megváltásának a mintájára fogják kezelni. Adorján Ardor. Skx: olaszok beismerik a bolgár győzelmeket Z­ugano, október 30. (Az Est jelentése) Milánói lapok, a­melyek eddig tele voltak a szerb hadsereg diadalaival, tegnapi számukban már elismerik, hogy a bolgár hadsereg győzelmesen nyomul előre Szerbia területén. Az olasz tudósítások azzal végződnek, hogy a bolgárok a szerb hadsereg ke­leti frontját áttörték, veszedelmesen közelednek Nis felé és Nisből többé nem lehet hírt kapni. (Deutsches Volksblad­.) Hangulatváltozás Olaszországban Merlin, október 30. (Az Est rendes tudósítójának távirata) A Vossische Zeitung konstanti­nápolyi levelezője elolvasott egy leve­let, a­melyet egy magas társadalmi állású olasz embert irt Svájcból októ­ber 16-án. A levél írója vázolja azt a kijózanodást, a­mi Felsőolaszország­­ban a nemzetiségi mámort követte. »Az az egy bizonyos, — mondja a levélben , hogy az utca uralkodása véget ért és ezren meg ezren szé­gyenkezve emlékeznek vissza, hogy gyáván meghódoltak az utca előtt. Mindenesetre óvakodni fogunk a to­vábbi kalandoktól. Annak a következményeit, hogy hősies hadseregünk ok nélkül vérzik, évtizedekig fogjuk viselni. Minden szem Giolittira irányul. Jóllehet én politikai ellenfele vagyok neki, elismerem, hogy ő ennek a pillanatnak az egyet­len embere, de még neki sem fog sike­rülni, hogy azokat a hibákat, a­me­lyeket Sonnino és Salandra köny­­nyelműen elkövetett, jóvátegye. Min­den fáradsága, hogy a Balkánon dön­tő befolyását érvényesítse, hiábavaló volt. de. A balkáni dolgokban nem bíz­nak már az olaszok sem rlotterdam­, október 29. (Az Est rendes tudósítójának távirata) A Daily Telegraph-nak jelentik Rómából: Lansdowne nyilatkozatá­val kapcsolatosan azt írja a Gorriere d'Italia, hogy Lansdowne megadta a választ arra, hogy Olaszország miért nem küldött csapatokat Szalonikiba, mert az ő kijelentéséből megállapít­ható, hogy az angol kormány nem valami nagy bizakodással tekint a bal­káni expedícióra. A Daily Telegraph levelezője előtt egy befolyásos és jól értesült képvi­selő ezt mondotta: Hihetetlen, hogy az entente egy teljes télen át tárgyalt Bulgáriával, jóllehet nem volt titok, hogy Bulgáriának formális megegye­zése van Németországgal és Török­országgal. Még csodálatosabb, hogy Görögországgal és Romániával is tár­gyalnak, pedig mindenki tudja, hogy egyiknek sincs kedve e két ország kö­zül az európai háborúba való beavat­kozásra és ha kell, akkor is inkább a központi hatalmakhoz csatlakoznak, mint a négyesszövetséghez. V. ,1­. Bulgária hiteleseinak francia káspvSsePSt Szófia, október 21. (Az Est kiküldött munkatársának távirata) A bolgár állam külföldi hitelezői­nek megbízottjaiként eddig két fran­cia állampolgár tartózkodott Szófiá­ban. Chab­aud és Desclauziéres, a két megbízott, az elutazó francia követ­ 9. oldal. A Dardanellák sikertelen ostroma Török hivatalos jelentés Konstantinápoly, október 59. (Magyar Távirati Iroda) A fáhadiszállóról jelen­­tik október 29 iki kelettel: D a ni a­­n e 11 a­f­ron fi: Anaie rta:üte­­geink egyik bombája ellenséges lőpor­­raktárba csapott le. Az ez által kelet­kezett tűz tizenöt percig tartott. Ágyúink elűztek egy ellenséges csapa­tot, a­mely sáncok ásásával volt el­foglalva. Az ellenség tüzelése ered­ménytelen volt. Ariburnu: Október huszon­nyolcadikén éjjel az ellenség reggelig tüzelt jobbszárnyunkon lévő lövész­­árkainkra. Október h­uszonkilencedi­­kén egész nap hatás nélkül tartott az ellenséges tüzérség ágyúzása. Séd i­­ B a a r : Tüzérségi párbaj. Az ellenség balszárnyijukra körülbelül ezer lövedéket zúdít­ott, a­melyek egyes lövészárkainkban csu­pán a föld beomlásait okozták. A többi hadszíntérről nincs jelen­teni való. A török háború évfordulója V’­' * . Konstantinápoly, október 29 Pallavicini őrgróf magyar és osztrák nagykövet tegnap délután meglátogatta a nagyvezért és báró Dunán külügyminiszter nevében a török-orosz háború kitörésének év­fordulóján elismerését és csodálatát fejezte ki a török hadsereg és flotta hőstettei fölött, a­melyekkel három nagyhatalom ellen olyan fényesen védelmezte Konstantinápolyt. A nagyvezér köszönetét fejezte ki a szerencsekívánatokért. Művezetőt keres azonnali belépésre budapesti gépgyár löve­dékosztálya részére. Ajánlatok az eddigi műkődés pontos leírásával és bizonyítványok csatolásával »Biztos jövő« jeligére a kiadóhivatalba címzendők. ELVESZEtt egy igazgyöngysor a Lipót­­­a útvonalon. A becsületes meg­csütörtök délután körút és Honvéd-utca találó 100 korona jutalomban részesülk. Lipót-körút 11. IV. emelet 3. PRO PATHI­A! Özv. P­alomsoky Jénsefnő sz. Biró­­ Mária, mint anya, valamint nagyszámú j­ó testvérei, sógorai és sógornői, nemkülönben­­ az összes unokatestvérek és rokoniig nevé­ * ben a legmélyebb fájdalomtól sebzett szív- f vei tudatják, hogy a forrón szerel­*| jó | | fiú, illetve testvérük, sógoruk és rokonuk ár. illeni! Sost | fővárosi ügyvéd, a magyar királyi 8. honvéd | | gyalogezred hadnagya, a Sl­ód osztályú I . vitézség­ érdemkereszt tulajdonosa írja életének 27. évében 1914. évi október hó I 19-én a Przemysltől d­étre eső Magiéra­­magaslat megostromlásakor történt hősi­­ halálát, mely számtalan vitéz cse­­edete után egyik megsebesült katonája segély nyelj- I­r­tása alkalmával ellenséges gránát majd \ I pedig puskagolyótól találva következett be.­­ I Drága halottunk tetemet szerető baj-­ társai Máltai halálának helyén megásott s az [ ellenség által hosszú időn át megszállott J sírjából kiemelve, h­azahozatván, azok 1915. évi október hó 31-én d. u. 3 órakor fog­nak a budapesti rákosi uj köztemető hajai-­­ tas házából az ugyanazon temetőben levő­­ I hősi sírok egyikében, a református egyház , ] szertartásai szerint nyugalomra tétetni.­­ I Nemes lelke drága emlékként örökre élni I fog vigasztalhatatlanul sebzett szívünkben. |

Next