Az Est, 1915. október (6. évfolyam, 275-305. szám)

1915-10-13 / 287. szám

Szerda, október 13. ., Jó bolgár fegyverek Jiz uj bolgár hadügyminiszter nyilatkozata Szófia, október 10. (Az Est kiküldött munkatársának­ távirata) Ma fogadott Naidellov, az uj bolgár hadügyminiszter. Csak ennyit mondott: — A beszéd ideje már elmúlt, már elkövetkezett a tellek órája, a­mikor csak a fegyvereknek szabad beszélni. A. A. Szerbia az utolsó csepp vérig védekezik volt nisi bolgár követ Péter király jövőjéről Szófia, október 10. (Az Est kiküldött munkatársának távirata) Ma beszéltem a hazatért nisi bolgár követtel, Csaprasikov­ vel. A követ szerint a szerbek hangulata rendkívül komor, de még a kétségbeesésben is elhatározott. Csaprasikov azt hiszi, hogy a szerbek az utolsó csepp vérig véde­­kezni fognak. A kétségbeesés háborúja lesz ez, a­melynek végén a dinasztia Albánián át Olaszországba fog menekülni. A mai háborús viszonyok mellett minden esetre­ ez a legrövidebb út Karagyorgye számára, hogy innét elha­gyott genfi otthonába jusson. Adorján Andor. Beszélgetés Zsekovval, a bolgár hadsereg fővezérével Szófia, október 9. (Az Est kiküldött munkatársának­ távirata) A bolgár hadsereg főparancsnoka, Zsekov volt hadügyminiszter ma dél­után szíves­­ volt fogadni Az Est munkatársát. ... Bevezettek a hadügyminiszter­­várószobájába. Alig jelezte megér­kezésemet az adjutáns, kinyílt a dolgozószoba ajtaja és a küszöbön feltűnt a főparancsnok fiatalos, moz­gékony és karcsú alakja. Szívélyesen hívott, hogy lépjek a szobájába. Keskeny, szűk helyiség a főpa­rancsnok dolgozószobája. Berende­zése csak a legszükségesebbekre szo­rítkozik, de óriási térképekkel. Az asztalon is egy nagy térkép van ki­­feszít­ve, rajta nagyítóüveg és mérő­körző, valószínű bizonyítéka annak, hogy m­unka közben hagyták ilyen rendetlenségben. Éppen mentegetőzni akartam, de a tábornok szeretetre­­ld állósága, a melylyel mindjárt be­szélgetni kezdett, feleslegessé és szük­ségtelenné tette ezt. A beszélgetés kezdetben a legkö­zelebbi eshetőségek körül forgott. Rác­sap-e Bulgária az ellenségre és mikor 2 Talán mindjárt 2 — Nem mi megy­ünk a há­ború elé, — hangzott a válasz — hanem a háború közeledik szinte feltartóztathatatlan­­ul felénk. Mi nem akar­tunk háborút és békés érzel­meinket eléggé bebizonyítottuk a fegyvertelen semlegességgel, a­me­lyet tizennégy hónapon át szilár­dan megtartottunk. Mindig azt re­méltük, hogy kívánságaink, nem­zeti ideáljaink békés uton, tárgya­lásokkal megvalósíthatók. De mikor Szerbia csapatokat kon­centrált a bolgár hatá­ron és ezzel levetette az ál­arcot, hogy bár Macedónia egy ré­szének átengedéséről tárgyalt, de semmiképp sem hajlandó komolyan teljesíteni kívánságainkat, akkor kénytelenek voltunk moz­­góstan. Mát ebben a hely­zetben nem volt mást mit tennünk, mint mozgósítanunk, hogy diplomáciánknak nagyobb súlyt adjunk és kikerüljük azt a lehetetlent, sőt komikus lát­szatot, mintha Bulgáriának sem ereje, sem hadserege nem lenne. Zsekov tábornok ezt és az alább következőket rendkívül nyugodtan m­ondta és szavait is csak ritkán nyomta meg. Általában úgy látszik, hogy a főparancsnok jellemvonása a különös energiával párosult nyuga­lom. Középtermetű, külsőleg arcá­val nem nagyon imponáló, de ha beszél — és remélhetőleg akkor is, ha cselekszik — mindjárt kitűnik nagy szellemi fölénye, iskolázottsága, ítélőképessége, mindent felölelő gon­dossága, a­mely a legjobban megóv minden kínos meglepetéstől. Keskeny arc, acélszürke szem, finoman met­szett orr, keskeny ajak: mindez nem annyira a hirtelen támadó, impetuózus jellemről, mint inkább az energikus és szívós ak­aratú fér­firól tanúskodik. — Az entente azt akarta, —■ folytatta a főparancsnok — hogy mi szakítsunk a központi hatalmakkal. És olyan követelésekkel állott, elő, mintha mi­ nem is lennénk önálló állam, a­mely maga rendelkezik sorsa felett. A politika nem az én feladatom, de mégis azt hiszem, hogy számunkra tökéletes lehetetlenség volt, hogy minden ok nélkül szakítsunk a központi hatal­makkal, annál kevésbé, mert mi nem kívántuk a háborút és semmiképp sem fogtuk fel, hogy miért menjünk neki fejjel a Csataldsának. Orosz­ország a mi hálánkra hivatkozott. Általában túlságosan ki akarná használni ezt a mi háladatosságun­­kat. Igaz, tagadhatatlan, hogy mi mély hálát érzünk Oroszország iránt, de a vitáig semmiféle hálája sem in­díthat egy önálló nemzetet arra, hogy feladja nemzeti ideáljait, siralma­san tengesse életű, sőt nemzeti ön­­gyilkosságot kövessen el. A buka­resti béke ránk kényszerítésével meg­mutatta Oroszország, hogy milyen mértékben tartozunk mi hálával neki és azt is, hogy földrajzi helyze­tünk miatt az erős Bulgária Orosz­országra nézve éppen nem kívána­tos. Az entente arra számított, hogy a bolgár nemzet politikailag ketté fogja osztani magát : egyik részét leköti majd Szerbia, a másik részét az a hála, a­melylyel Oroszország­nak tartozik. E helyett azonban — hála az entente fellépésének — az történt, hogy Bulgária soha sem volt oly egységes, mint ■ma. Az egész nemzet egy tájborban van. Megkérdeztem ezután a főparancs­nokot, hogy mi a véleménye arról, hogy ellenséges csapatok szállnak partra az Aegei-tengernél, vagy eset­leg a Fekete-tengernél. A válasz ez volt: — Bulgária égei-tengeri part­vidéke nagyon alkalmatlan terep partraszállásra és épp úgy a koncentrált mozdulatokra is. Ezenfelül a törökök mindig képesek lesznek arra, hogy Galli­­polit megvédjék a hátba­támadástól. A­mi pedig azt illeti, hogy az oroszok a Fekete-tengernél partra­­szállhatnak, ez a vállalko­zó­s stratégiailag csak nagy flotta mellett volna biztos. És az élelmezés is csak így lehet­séges.­­ Nem tartja kizártnak, hogy Oroszország politikai okokból ezt mégis megkísérli. Ez azonban nagy tuba volna, a­mi csak arra volna jó, hogy Bulgária véglegesen elsza­kítsa magát Oroszországtól. Éppen ezért ezt kívánatosnak tartja, bár remélni nem meri. De bármi tör­ténjék is ott, az ottani harctér túl­ságosan távol van a szerbiaitól ahhoz, hogy arra hatást gyakoroljon. Ador­ján Andor A bolgár hadsereg felvonulása Rotterdam, október 12. (Az Est rendes tudósítójának távirata) A Times jelentése szerint az első bolgár hadsereget, a­melyet Szer­bia ellen küldenek, Bogácso­v tábornok vezeti. Ez a sereg Ü­s­z­­k­ü­b irányában vonul fel, hogy el­vágja a nis­szalonikii vasúti vona­lat. A második seregnek Tonesev tábornok a parancsnoka. Ez a gö­rög határon áll föl, míg a har­madik sereg Teodorov tábor­nok vezetésével a román határ­mozgalmakat tartja szemmel. V. D. Minden szerb fegyvert ragad (Rotterdam, október 11. (Az,Est rendes tudósítójának távirata) A Daily Telegraph ró­mai távirata jelenti: Szerb- Mace­dónia népe péntek este fegyverkezni kezdett és szabadcsapatokba áll össze. ­ hogy a bekövetkezendő bolgár táma­dást visszaverje. Erős nemzeti moz­galom kezd egész Szerbiában érvé­nyesülni, mindenütt látni olyan em­bereket, a­kik hadiszolgálatra eddig alkalmatlanok voltak, továbbá ag­gokat, a­kik szintén a zászlók alá sereglenek, hogy hazájukat megvéd­jék. A hadban álló 300.900 szerben kívül még van egy millió, a­ki nem tekint korra és nemre, hanem el­határozza, hogy inkább feláldozza életét, mintsem hogy hazáját osztrák vagy bolgár uralom alatt lássa. Bryk. 3 oldal Hetvenezer katonát küldenek Szerbia segítségére Görögország nem segíti Szerbiát Lugano, október 11. (Az Est rendes tudósítójának távirata) A Secolo azt írja, hogy az új görög kormánynak nincs szándékában Szer­biát segíteni. A szövetségesek eddig hetvenezer embert szántak arra a célra, hogy Szerbia segítségére partra­­szállítsák. Ez a sereg közelről sem elegendő és csak arra volna jó, hogy lemészárolják őket, a­nélkül hogy az ügynek használtak volna. A Darda­nellák elleni vállalkozással elkövetett hibát nem szabad a Balkánon meg­ismételni. Az expedícióra szánt csapa­tok alig elégségesek arra, hogy a Szer­biába vezető utat biztosítsák. Ha pedig Szerbiát magára hagyják, akkor és az ország könnyen a négyesszövetség Achilles-sarkává válhatna. La, Lugano, október 11. (Az Est rendes tudósítójának táviratai Az Idea Nazionale, a­mely rend­szerint rosszul van értesülve, azt jelenti, hogy az angol külügyi hiva­tal javaslatára a négyesszövetség hatalmai nagy vállalkozást terveznek a Balkánon. Több helyen akarnak csapatokat partraszállítani. A vállal­kozásban az angol flotta különösen nagy szerepet fog játszani. Azt hi­szik, hogy ezzel a vállalkozással sike­rülni fog Görögországot és Romániát is akcióbalépésre bírni. La. Bulgária egységes Szófia, október 8.­­Az Est rendes tudósítójának távirata) (Elkésve érkezett. A Bulgáriában kialakult általános helyzetről a következőket jelenthe­tem : Az entente utolsó lépése figye­lemreméltó változást idézett elő: az orosz kedvelő és a németbarát bolgárok között fennálló éles ellentét teljesen elsimult, az entente legutolsó cselekedetével elérte azt, hogy a bolgár sajtó is teljesen azonos, lelkes hangon ir és az egész bolgár nép egyetlen egységbe forrott össze a nemzeti munka véghezvitelére. A Preporec című demokrata újság az entente eljárását elsietettnek nevezi és a róla közzétett véleményét a következő szavakkal zárja: »Erőt meríthetünk abból a tudatból, hogy az igazság a mi oldalunkon fog dia­dalmaskodni«. A Narod című szabadelvű újság ezeket írja: »Oroszország Bulgária polgárháborújára számított és fenye­getésekkel igyekezett megsokszorozni a nyomást, melyet Bulgáriára gyako­rolt. És az entente mégis tévedett s nem létezik számunkra, mint a­hogy az entente sem számíthat mireánk . A Mir, Gesov lapja, az entente utolsó lépéséről nem nyilatkozik, ha­nem felhívja a bolgár népet arra, hogy szent céljánál egyebet ne tart­son szeme előtt, felejtsen el minden mást és ne legyen más, csak bolgár.

Next