Az Est, 1915. december (6. évfolyam, 336-365. szám)
1915-12-22 / 357. szám
Szerda, december 22, ^ZXuST Apponyi és Andrássy támadása a Pénzintézeti A Ház mai ülése — Az Est tudósítójától — A formális ülés ellenére a szokottnál is nagyobb számban jelentek meg a képviselők a Ház mai ülésén, mert nagy érdeklődéssel várták, hogy napirendre tűzeti-e a kormány a Pénzintézeti Központról szóló törvényjavaslatot. Hosszú vita után a Ház a január 3-iki ülés nyerényére kitűzte a Pénzintézet Központról szló javaslatot.* Beöthy Pál elnök féltizenegykor megnyitotta az ülést és az elnöki jelentések kapcsán beterjesztette Miskolc város feliratát a lengyel nemzet érdekében. Pekár Gyula benyújtotta a közoktatásügyi bizottság jelentéseit. Antal Géza a pénzügyi bizottságnak a Pénzintézeti Központról szóló jelentését mutatta be. Báró Papp Géza pedig ugyanennek a bizottságnak a jelentését az ipari munkaközvetítésről. A A legközelebbi ülés napirendje Az elnök javasolja, hogy a Ház legközelebbi ülését hétfőn, január 3-án délelőtt 10 órakor tartsa meg és napirendjére a pénzügyi bizottságnak a mai ülésen beterjesztett jelentését, az államkincstárnak a Pénzintézeti Központ alapításában való résztvételéről szóló javaslatot, valamint a Pénzintézeti Központ alapszabálytervezetéről szóló pénzügyminiszteri jelentést tűzte ki és ezzel kapcsolatban Kolozsvár városának e javaslatra vonatkozó kérvényét. (Mozgás a baloldalon.) A Az ellenzék a pénzintézeti javaslat napirendretűzését ellenzi Gróf Apponyi Albert. Az egész ellenzék nevében kéri a Házat és a kormányt, hogy a Pénzintézeti Központról szóló javaslatot ne tűzze ki tárgyalásra. Hivatkozik arra, hogy az egész ellenzék iparkodott hazafias kötelességérzettől indítva arra, hogy a mai súlyos körülmények között hazánknak e nagy önvédelmi harcában, mindent kerüljön, ami a múltra vonatkozó disszonanciákat feléleszthetné, vagy ami még inkább új disszonanciákat kelthetne. Talán nem vét a köteles szerénység ellen, ha azt mondja, hogy ebben a törekvésben nem veti az utolsó. (Általános élénk helyeslés és éljenzés balfelől.) Csak azért említem ezt föl, hogy személyes háttere is legyen kívánságomnak, amidőn egyenesen a kormányhoz fordulok, appdiálva ugyanarra a kötességérzetre, amelylyel a kormánynak és a többségnek legalább is épp oly mértékben kell bíznia a jelen súlyos időkben, mint az ellenzéknek, hogy eliminálni iparkodjék mindent, ami újabb keserű disszonanciákat támasztana és a régieknek felelevenítésére volna alkalmas. (Helyeslés a haloldalon.) Márpedig a Pénzintézeti Központnak a napirendre való kitűzése, az egész ellenzék meggyőződése szerint nagyon alkalmas arra, hogy ilyen összeütközések támadjanak. Nincsen most alkalma arra, hogy a javaslat érdemleges bírálatába belemenjen, azonban kötelességszerűleg ki kell emelnie, hogy ennek a javaslatnak törvényerőre emelkedése és az abban kontemplált intézmény létesítése a kormányzati hatalmat oly mértékben megerősítené anyagi téren... (Zajos ügy van ! kiáltások az ellenzéken.) Förster Aurél: Egy pártkassza helyett ötszáz lenne ! Gróf Apponyi Albert:... amely tökretenné a politikai szabad mozgást, amely az egsz országra szinte végzetes lehetne. A ki nem elfogult pártszempontból idézi ezt a dolgot, hogy a hatalmon lévő pártnak és kormánynak talán kényelmes volna és hogy az ellenzéki mozgalom nehezen tud az országban eredményt elérni, hanem magasabb szempontból, hogy alkotmányos országban az alkotmányosság egészséges működésének érdekében szükséges, hogy törvényes és alkotmányos alapon a polgárok véleménye szabadon nyilvánuljon meg, hogy lehetőleg egyenlő törvényes fegyverekkel küzdessék meg a választási harc, ilyen magasabb alkotmányosabb szempontból nézve a dolgot, lehetetlen megelégedéssel nézni a közgazdasági életnek ezt az abnormis belekapcsolását a politikai hatalomba. Rendkívül egyenlőtlenné teszi a harcot a hatalom biztalói és az ellenzéki álláspontot elfoglalók között, ha egy intézményt teremtünk, amely teljesen a kormány hatalmában lévő központban egyesíti a pénzintézeteket. Ha ezt az intézményt megcsinálják, ezzel elvész az utolsó maradványa is a szabad politikai állásfoglalás lehetőségének. Elegendő maga az a tény, hogy az ellenzék összes tagjaiban megvan ezzel szemben a legnagyobb aggodalom. Ilyen körülmények között nem helyes ezt a javaslatot beledobni a vitába, egy javaslatot, amelyről a Háznak ez az oldala úgy érzi, hogy politikai törekvéseinek nyakába hurkot vet. (Zajos Úgy van, úgy van ! kiáltások balfelől. Hogy van-e alapja ennek a felfogásnak, vagy nincs, az vitatható, de ez a felfogás mélyen gyökerezik az egész ellenzék lelkében és ez kötelességévé teszi a kormánynak, hogy ilyen javaslatok tárgyalásától elálljon. Felhívja a kormány figyelmét arra, hogy kedvenc terve létesítését inkább áldozza fel, sem hogy megzavarja ennek a parlamentnek a nyugalmát és azokat a nagy érdekeket, amelyek a mai időben ehhez főződnek. (Zajos helyeslés a baloldalon.) Tisza válasza Gróf Tisza István miniszterelnök a Ház elnézését kéri, ha rekedt hangja miatt nehezen tudja megértetni magát. Az utolsó másfél év tapasztalatai azt mutatják, hogy a többség, a kormány és ő maga is vindikálhat magának valamit abból az eredményből, hogy a háború alatt igyekeztek a pártküzdelmet mellőzni és hogy a közügyek vezetésénél tekintettel voltak arra a nagy érdekre, a melyet Apponyi hangsúlyozott s a melynek — készséggel elismeri — Apponyi is nagy szolgálatokat tett. A kormánynak egyáltalában nem kellemes oly javaslat napirendre tűzését lérni, a melylyel szemben — habár a kormány a legjobb meggyőződése szerint teljesen alaptalanul — de saját tiszteletreméltó egyéni felfogásából kifolyólag az ellenzik bizalmatlansággal és ellenszenvvel viseltetik. Igen szívesen elállna a javaslat napirendre tűzésétől a kormány, hogy ha egyenesen parancsoló kötelessége nem volna ezt a törvényjavaslatot még most tető alá hozni, mert e javaslatnak törvényerőre emelkedéséhez az országnak mélyreható közgazdasági érdekei fűződnek. A kormánynak mindenesetre kötelessége a lehetőségig kerülni mindent, ami lángra lobbanthatja a pártszenvedélyeket, de kötelessége az országot kormányozni is és minden, a háború által fenyegetett érdeket védelmezni és gondozni. Felelőseknek kell érezniök magukat nemcsak cselekedetekért, hanem mulasztásokért is. Márpedig a kormány nem tudná vállalni a felelősséget, ha ez az intézmény meg nem kezdené működését. A tavaszi ülésszak alkalmával a pénzügyminiszter hosszú megbeszéléseket folytatott e tárgyban az ellenzék vezetőivel, s hajlandó volt nagyon sok olyan felmerült eszmét, vagy módosítást elfogadni, amely az ellenzéket megnyugtatta volna. Az volt az impressziója, hogy az ellenzék túlnyomó nagy részénél sikerült a bizalmatlanságot kiküszöbölni. A baj csal az volt, hogy az ellenzéknek újabb és újabb tagjai újabb és újabb kívánalmakkal állottak elő és végül lehetetlennek látszott közmegnyugvásra elintézni a kérdést. Tavaszszal még más volt a helyzet. Még beláthatatlan időben volt előttünk a béke és tudtuk, hogy lesz még egy ülésszak, amely e kérdéssel foglalkozik. Azóta beterjesztettük a Pénzintézeti Központ alapszabályait is, amelyeket e kérdés megítélésénél tekintetbe kell venni. Másfelől az általános politikai helyzet olyan, hogy igen könnyen, — és nagyon kívánom, hogy úgy legyen — igén könnyen vehetnek az események olyan fejlést, amelynél egy: elkésünk ennek e Pénzntézeti Köz annak a felállításával, hogy ha meg nem teszszük sürgősért az itézkedseket és ha nem biztosíthatjuk azt, hogy ez mint önálló működő szervezet, amely a maga gyökereit belebocsájtotta a közgazdasági életbe, rendelkezésre álljon azokban a válságos pillanatokban, amelyek közvetlenül a béke, a demobilizáció idejében, ma még egyálalában meg nem ítélhető időben, nagy erőpróbák elé fogják állítani a magyar közgazdaságot és hitelszervezetet. Nagyon kéri az ellenzéket, hogy abban a vitában, amely a javaslat körül kifejlődik, vegyen részt érveinek fggvendével. A kormány is igyekezni fog elfogulatlansággal, tárgyilagossággal síkraszállani a javaslat mellett. Ez a kölcsönös agitáció előfeltétele. Száth Endre: Ez önnel szemben nem lehetséges ! Gróf Tisza István: A kormány és a többség módot fog találni arra, hogy bebizonyítsa, milyen nagy objektív közérdek fűződik ennek a központnak a megalakításához. Kéri a Hzat,hogy c.javaslatot a január 3-iki ülés napirendjére tűzze ki. (Helyeslés jobbfelől.) Ahldrássy is ellenzi a napirendretűzést Gróf Andrássy Glyála : Az ellenzék a háború hosszú tartama alatt igen hátrányos helyzetbe került a kormánynyal szemben. Elismert igazság, hogy az ellenzék akkor fejlődhetik, hogyha harcolhat. A háború másfél éve tart —ki tudja meddig fog tartani — és ez idő alatt az ellenzék valósággal bilincsekbe van verve. Nincs sajtószabadság, nincs gyülekezési szabadság és ezenkívül az ellenzék lelkiismerete alapján önmaga elé is korlátokat szab, úgy hogy az ellenzéki kritika jóformán ki van zárva. Ennek a helyzetnek egész hasznát a kormány és a többség élvezi... Egy hang a munkapárton : És az ország ! Gróf Andrássy Gyula: Igen, az ország, hiszen az ország érdekében iparkodunk elkerülni mindent, ami diszharmóniát idézhetne fel. De a valóság az, hogy a kormány és a többségi párt élvezi ki ennek a háborúnak minden előnyét a politikában. Ott áll a kormány teljes hatalmi eszközeivel, neki nem kell sehol agitálni, holott örök igazság, hogy az ellenzék csak akkor él, hogy ha harcol és az ellenzék éltető eleme az agitáció. Az állami élet ez idő szerint a tisztviselői kar munkájából áll. Közélet nincs, ellenzéki ellenőrzés nincs, az egész hatalom a kormány kezében van, s a kormány hatalma lényegesen meg van nagyobbítva, úgyszólván zsarnoki hatalom, amely esetleg szükséges is. Nálunk még megnehezíti a helyzetet az is, hogy ezt a rendkívüli hatalmat ugyanaz a kormány és ugyanaz a többség birtokolja, amelylyel a háború kitörése előtt közvetlenülaz ellenzék élet-halál harcot folytatott. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy a háború kitörése előtt nem is mint ellenfelek, hanem már mint ellenségek állottunk szemben, mert páratlanok voltak az eszközök, melyeket a kormány és a többség a parlamentben igénybe vett. És most ugyanaz a kormány, amely fejtől lefélé, tetőtől talpig ugyanaz, az egész vonalon élvezi és birtokolja a kivételes hatalmat. Nekünk kötelességünk ennek dacára a háborúban félretenni minden ellenőrzést és kritikát, amely a hadviselés érdekeinek árthatna, de viszont elvárhattuk volna a kormánytól, hogy kerülni fog minden alkalmat, amely nekünk ez álláspontunk elfoglalását vagy megtartását megnehezítené, vagy lehetetlenné tenné. Az ellenzék a háborít kezdete óta ki volt zárva abból, hogy nagy kérdésekben tanácsokat adhasson, ki van zárva, hogy bármiképp befolyást gyakoroljon az ország kormányzására. A pártkormányzat a maga teljes ridegségében megmaradt. Maga az a tény, hogy fontos ügyekben azokhoz kellene folyamodnunk, akikkel néhány hónappal ezelőtt minden érintkezést megszakítottunk ,és kénytelenk volnánk az ömhatalmú kormányhoz fordulni, eléggé megmagyarázza az ellenzék magatartását ezzel a törvényjavaslattal szemben. Mikor mi itt napról-napra alávetjük magunkat azoknak a hászabályoknak, amelyekkel nem értünk egyet, azoknak az elnököknek, akikkel harcot kellene folytatnunk, akkor elmondhatjuk magunkról, hogy az ellenzék a kötelességteljesítés magaslatán áll. Mikor itt vannak a darabontok, ahelyett hogy az ellenséggel szemben állanának (Élénk helyeslés a bidoldaloit.), akkor eléggé kiviláglik az ellenzék magatartása. 3. oldal. WiiliiiiFfiilaraiiiFiii kötstlscs gyöjtve rr.Ott jont meg Ára 3 korona, postaköltség 20 fillér. Számozott példány merített papíron, a szerző sajátkezű aláírásával 10 korona. — Kapható Az Est könyvsztályinái, Budapest, VII., Erzsébet-körut 20. sz. Bécsben, 1., Kohlmarkt 7.