Az Est, 1915. december (6. évfolyam, 336-365. szám)

1915-12-27 / 361. szám

Hétfő, december 27. — A francia nők a háború mellett. A Figaró­ban olvassuk, hogy a fran­cia nők nemzeti egyesülete legutóbbi üléséről a következő közleményt adta ki: A francia nők nemzeti egyesülete, a­melyet ismételten felszólítottak, hogy vegyen részt több nemzetközi kongresszuson, a­melynek célja a béke propagálása lenne, legutóbbi ülésén a következő határozatot hozta : »A francia nők nemzeti egyesülete elha­tározta, hogy az ellenségeskedések befejezéséig semmiféle politikai színe­zetű nemzetközi kongresszuson nem vesz részt és ezentúl e kongresszusokra való meghívásra ennek a határozat­nak a beküldésével fog válaszolni«. A francia nők tehát beszélni sem akarnak a békéről, ezt bizonyítja az alábbi, levél is, a­­­melyet a Figaro egyik előfizetője küldött be a lapnak. Ez a levél így szól : »Mi anyák, hitvesek, gyermekek ésstestvérek, a­kik azt, a mi pékünk a legdrágább volt, nem­ visztettük el, hanem föláldoztuk, mi tüntetünk a háború mellett. Nem engedhetjük meg, hogy a béke szavát kiejtsék addig, a meddig drága haldiáink meg nin­csenek boszulva, a meddig országunk fel nincs szabadítva és a meddig a nagy győzelem nem teljes! Mi nem a háborúért akarjuk a háborút, mi­­a háborút a békéért óhajtjuk. Ezért a végső jutalomért akarjuk a háborút, mert ebből fog megszületni a Győ­zelem. Francia nők, mindenek fölött álljon a haza, legyünk méltók hozzá, és­ ha nem­ áldozhatjuk a hazáért vérünket, áldozzuk szívünket és lel­künket. Tüntessünk !« — Xorfheliíreék , ü­dvözlik a le­tartóztatott amsterdami szerkesztőt. Hogy Schröder, az amsterdami Te­­legraaf letartóztatott szerkesztője mennyire az entente zsoldjában ál­lott, arra nézve jellemző két üdvözlő távirat,­ a­melyet — mint Amster­damból jelentik — most kapott bör­tönében. Az egyik táviratot London­ból kapta Lord Northeliffe aláírással és ebben a Times■ szerkesztősége biz­tosítja őt szeretetéről és rokonérzé­séről. A másik üdvözlő táviratot, Pierre Baudin elnöke útján, a párisi sajtóegyesület küldötte Schrödernek. A londoni bank­ok felhívása a háború érdekéb­en Berlin, december 24. (Az Est rendes tudósítójának távirata) A Tägliche Rundschau-nak jelentik Hágából. A Reuter-ügynökség jelen­tése szerint a 18 legnagyobb londoni bank- és pénzintézet közleményt adott ki Anglia pénzügyi helyzetéről, mely többek közt így hangzik: Az által, hogy az entente-hatalmak ten­geri hadereje az ellenséges tengeri kereskedelmet tétlenségre kárhoztatv­a jelentékenyen csökkentette ellen­ségeink pénzügyi erejét és így egy­úttal növelte a szövetségesek katonai hatalmát. "A győzelem kivívásához már csak egy dolog szükséges : minél több pénz felhajtása, hogy újabb nagy haderő­ket szerelhessünk fel és tarthassunk fenn, továbbá elegendő mennyiségű lőszer gyártása. Az e célra szükséges tőkét legnagyobb részben az angol népnek kell megadnia, mert hiszen az angol ipar nem szenvedett vala­mely idegen ellenségnek az országba való betörése révén, a mi városainkat nem pusztították el, a mi bevételünk nem csökkent, külkereskedelmünk még nagyobb, mint 1909-ben volt. Ke. Franciaországban borzasztó a drága­­ság, nincs liszt.. • Egy internált magyar levele a fogságból Érdekes levél érkezett a minap Budapestre. Egy tengerparti város­kából írta valaki, a­ki a háború kez­dete óta ott van fogságban. A vá­roska és a levélíró nevét természetes okokból elhallgatjuk. A levél személyi részeit sem adjuk ki. Az, a­­mit közzéteszün­k, melyen bevilágít, hogy milyen körülmények között élnek Franciaországban az internáltak és hogyan töltik el napjaikat. A levél részletei: A múltkor küldötem egy levelet, nem tudom hogy meg­kapta e . Mert ere sémi válasz nem érkezett még. Megírtam benne, hogy élünk itt. Még megírtam bene, hogy ha tehetségük engedik , küldenének k. Szüleim, 1 kis párnát, 1 takarót, és 1—2 ingget, mert már lassan le­jön minden rólam. És úgy is a fiuk küldik el, hát legyen gondjuk rá, hogy küldjenek valami magyar újságot, mert meg­bolondu­lunk a butaságtól. Itt vagy 500-an vagyunk. És ha írnak, hát ne magyarul írják, hanem németül vagy franciául, mert más­képp nem kapom meg soha, mert el­tiltották a magyar levelezést. A le­veleket mind egy hónappal előbb kell fel­adni, mert­­néha 24, de sok­szor 85 napig van után és igen ne­hezük­ várom, hogy írjanak. És ha még erre a levélre sem jön válasz, úgy nem írok többet, de haza se megyek, mert borzasztóan bánkó­dom, hogy senki sem ír. Én például nem írhatok, amikor akarok. (Csak egyszer hetenkint,­ és abban is­ csak a legjobbat. Hogy jók a franciák, vagy azt hogy Vive la France ! Ami csak kicsit rosz már nem engedik keresztül. Azt fogadom, hogy ha ki­szabadulok, hát krumplit, (az isten verje meg a faját) és rizs­­kását, de meg jó húst sem, eszem vagy 10 évig. Igaz ugyan hogy min­dent meg lehet szokni. Pláne akkor ha maguk is otthon szapant és macska­húst esznek a francia lapok szerint. De mi ezt úgy sem hisszük el, mert ezek a lapok Magyarországról a legnagyobb hazugságokat írják, azt ki lehet venni az újságból, hogy a háborúban jól álunk. Újságot, iletve francia­ lapokat is csak 10 hónap után engedték meg hogy olvashasunk, adig­ csak mi­­nyájan sírtunk, hogy Magyarország már nem létezik és Magyarországban az emberek éhen halnak, nincs kenyér. Miránk már sokkal jóban harag­szanak, mint Német­országra, azt mondják hogy ki kellene ennek a Barbár fájnak (már­mint nekünk) a magvát is irtani. Én igen félek hogy fordítva teljesedik be a kívánsá­guk, mert majdnem minden van itt az a­mit nekünk kívánnak. Bor­zasztó drágaság van, liszt nincs, mert egész nyáron hidegek és sok esőzés volt, bár nincs, ami van drága, a jó húst nem tartják meg vetni valónak, a­mit mink is bőven kapunk. Igen sokat beszélnek a rizslisztről, ami még jobb szerintük mint a búza liszt, persze mert nekik nincs más. A múltkor egyik magyar paraszt fiú a 3-ik emeletről lenézett a szom­szédos házra, a­hol egy szép madame lakik, lehet hogy intett is neki. « Madame feljelentette és a gyerek ezért 3 hónapi szigorított börtönt kapott, szemérem sertés címén, ugyan­ott, a­hol ebben az utcában a­hol a ka­szárnyánk áll, száz és száz olyan ki­kötői nő hemzseg, a­ki pipázik és bagózik. A bolgár sajtó a Has’stajtóra - Siar­­nik sitereire! Szófia, december 23. (Az Est rendes tudósítójának távirata) Az angolok és franciák vissza­vonulása a Dardanelláktól Szófiában rendkívül nagy örömet és lelkesedést keltett. A Kambana a következőket írja: — Újabb súlyos csapás és vesz­teség érte az entente-ot. Gallipoli nemcsak sok ezer­ angol és francia katona sírja, hanem az entente­­presztízs temetője is. Az entente meg akarta nyitni a Dardanellákat és meg akarta zavarni, a németek útját kelet felé, hogy egyúttal közvetlen tengeri összeköttetést nyisson a szö­vetségesek között. Ez a terv azonban nem sikerült. A dardanellai akció csúfos kudarca Európa egész közvéleményére nagy hatással lesz. Ezzel együtt a szalonikai akció sorsa is meg van pecsételve. Az a nagy hadsereg, a­mely a Dar­da­­nellákat védte, most felszabadul és bár­hol alkalmazható, a­hol az mienk tá­madni fog. A központi hatalmak és szövetségeseik mindenütt offenzivá­­ban vannak, a berlin-konstant­i­­nápolyi utat a környező hegyek jól védik és ezt az utat mostani birto­kosaik nemcsak hónapokig, hanem évekig védelmezhetik. A Balkanska Posta ezt írja: A legutóbbi galiipolii győzelem erkölcsi jelentősége igen nagy, mert befolyá­solni fogja az egész mohamedán vilá­got. Ázsiában és Afrikában magasra nő, a török birodalom tekintélye. Ez a tény lesújtó hatással lesz az entente országaira. Dr. Alex. Az egyiptomi angol vezérkar Kairóban Euf­ano, december 23. (Az Est rendes tudósítójának távirata) Kairói magánértesülések szerint a város már hónapok óta teljesen kihalt, a legtöbb űrlét be van zárva. Az angol vezérkar a Shepheard-száló­­ban tanyázik. Nagyon sűrűn fordul elő, hogy a lakosság, főként Ausztrá­liából való ittas katonákkal össze­ütközik és éppen olyan gyakran tör­ténik meg, hogy az angolok és az ausztráliaiak között véres verekedé­sek vannak, a­melyeknek nem rit­kán súlyosan sebesültje, sőt halottja is akad. Sokszor van verekedés a rendőrség és az ittas katonák között is. Sok katona nyomtalanul eltűnt. A gizeh-i katonai tábort most már csak különös engedelem mellett sza­bad elhagyni. Adomány az összes tevékét­yek'. iráTiTT és behívja a teve­­hajcsárokat is. Sok paraszt inkább megöli állatait, semhogy az angolok­nak átengedje. La. 7. oldal Goga Oktávián romániai képviselőjelöltsége Bukarest, december 34. ( Az Est rendes tudósítójának távirata) Goga Oktávián jelölésével az­ a kellemetlenség érte Take Ionescut, hogy újabb, érzékeny szakadás állott, be pártjában. Megtörtént ugyanis az a furcsaság, hogy éppen Ionescu egyik legerősebb párthíve­ s régi vá­­­lasztásainak vezérkari főnöke, Oro­­­veanu Vazul az ellenjelöltje Gogának. Oroveanu, mint ismeretes, már ott is­ hagyta a takista pártot s Goga miatti kampányt kezdett saját pártvezére­ ell­en. A Seara szerint Jonescu pártja« mind jobban bomlik s minden jel arra mutat, hogy »csendes rothadással« fog kimúlni. Várna bombázásával Romániát fenyegetik az oroszok Bukarest, december 24.­ (Az Est rendes tudósítójának távirata) Politikai és diplomáciai körökben­ élénken tárgyalják az orosz flottának a bolgár tengerparton való újabb tüntetését, s a legkülönfélébb kom­mentárokat fűzik hozzá. Széltében­ beszélik, hogy Oroszország ezekkel az időnként megismétlődő bombázások­kal nem katonai, hanem politikai célt, követ. Az egyik —­ oroszbarát részről terjesztett — föltevés az, hogy az orosz flotta szárazföldi csapatoknak Bulgáriába való partraszálllását akarja előkészíteni, de ezt általában annyira veszedelmes és céltalan vál­lalkozásnak tekintik, hogy nem tart­ják valószínűnek, hogy Oroszország csakugyan komolyan gondolna ilyes­mire. A másik föltevés­ szerint a"fiosta­­dem­onstráció voltaképpen Romániának szólott és Sebeko bukaresti tárgyalá­sának akart nyomatékot­ adni. Ezzel magyarázzák Bukarestben azt a kö­rülményt, hogy az orosz flotta egészen a román parthoz közeledett. " A józan és komoly politikai körök felfogása szerint kétségtelen, hogy ha az orosz flotta időnkint meg is jelenik a bolgár vizeken s teljesen törökre is bombázza a bolgár tengerparti vá­rosokat, ezzel még semmi reális célt nem ér el. Bulgáriát sakkban nem tarthatja vele, sőt még bolgár erőket sem köthet le, mert azok akkor is ott maradnak a partvidék védel­mére, ha az orosz hadihajók nem rendeznének minduntalan sétakirán­dulást Várna felé. Oroszország tehát tisztán arra szá­mít, hogy a román part közvetlen szomszédságában lejátszódó esemé­nyekkel, a közelben történő tengeri csaták ígérgetésével izgatottá teszi a román­ népet s így valamilyen te­kintélyt szerez magának Romániá­ban.­­ M­ontenegróiaít a BALKÁNI HÁBORÚBAN Hiteles adatokkal, ■ katonai megvilágításban tár­gyalja a montenegróiak fegyveres erejének­ szerve­­zetét és a balkáni hadjáratban való részvételét. (16 eredeti harctéri felvétellel, 1 térképvázlattal 1 táblázattal.) Irta: Bodó János honvédszázados. A korona 90 fillér előzetes beküldése mellett szál­lítja Az Est könyv­osztálya Budapest, VII. ker.­, Erzsébet-körút II—20. sz."Utánvéttel nem küldjük- Kiadótulajdonos: Az Est lapkiadó I.-U­j Igazgató: Sebestyén Arnold*

Next