Az Est, 1916. január (7. évfolyam, 1-31. szám)
1916-01-21 / 21. szám
6. oldal — Interpelláció a főispánok hatáskörének kiterjesztése tárgyában. Ellenzéki körökben az utóbbi időben több ízben szóvá tették, hogy a főispánok hatalma mind szélesebb körűrére terjed ki. A legutóbbi időben a főispáni jogkör ismét gyarapodott azzal, hogy a népfölkelői tényleges szolgálat alól való felmentések ügyében a döntő előterjesztés jogát a főispán hatáskörébe utalták ; ugyancsak a főispánra bízták annak a kérdésnek a megítélését is, hogy a katonák közül a mezőgazdasági szabadságolás tekintetében kinek a kérelme jogos és indokolt. A legújabban pedig a vetőmag kiosztásának az intézését is a főispánokra bízták. Az ellenzéknek az a véleménye, hogy ezeknek a kérdéseknek az elintézésére inkább az alispánok illetékesek és a főispáni hatalom túlságos kiterjesztése ellenkezik az 1866. évi XXI. törvénycikk intenciójával és azzal, hogy a főispán voltaképpen a közigazgatás ellenőrzésére van kirendelve, mint a kormány bizalmi embere. Gedeon Aladár alkotmánypárti képviselő a mai ülésen ebben az ügyben a következő interpellációt jegyezte be a miniszterelnökhöz : »a főispáni hatáskörnek az 1886. évi XXI. törvénycikkbe ütköző kiterjesztése tárgyában«. — Péksütemény a katonai kórházakban. Győrből jelenti tudósítónk. A hadügyminiszter táviratilag értesítette a városok polgármestereit, hogy a katonai kórházakban ápoltak számára fejenként és naponként három darab péksütemény fogyasztását engedélyezi. A mennyiség pontos betartásának ellenőrzésével a miniszter a polgármestereket bizta meg. Az osztrák kereskedelmi miniszter Budapesten. Mint a Budapesti Tudósító jelenti dr. Spitzmüller Sándor osztrák kereskedelemügyi miniszter dr. Jonas titkár kíséretében Budapestre érkezett. A délelőtt folyamán a kereskedelemügyi miniszteriumba ment báró Harkányi János kereskedelemügyi miniszter meglátogatására és vele hosszabb ideig tanácskozott. Dr. Spitzmüller még ma vissza akar utazni Bécsbe. — Halálozás. Hegedűs Ferenc I. oszt. számvivő-őrmester az Augusztabarak kórházban e hónap 17-én szivszélhüdésben hirtelen meghalt. Katona Mór, a Miskolci agrárbank és polgári takarékpénztár igazgatója, rövid szenvedés után e hónap 19-én meghalt. — Baleset fegyvertisztílás közben. Szentesről jelentik nekünk. Báró Mclnívirg Sándor vármegyei tisztviselő fegyverét is togatta,miközben a parsa elsült és Maasburgot súlyosan megsebesítette. A megyei kórházban ápolják, de állapota reménytelen. Lefoglalják a cipőtalpat. Arról értesülünk, hogy a legközelebbi időben kormányrendelet fog megjelenni, amelylyel lefoglalják a hadsereg mindennemű borszükségletének biztosítására az országban található összes kész borkészleteket. Illetékes helyen erre vonatkozólag a következő felvilágosítást kaptuk. Minthogy a legfontosabb szempont az, hogy a hadsereg mindennemű bőrszükséglete fedezve legyen és különösen a bakancsok és csizmák előállításához szükséges talpbőr kellő mennyiségben mindenkor rendelkezésre álljon, a kormány tényleg lefoglalja a legközelebbi időben az összes készlet löket, esetleg a már feldolgozott kész bőrneműeket is, de erre vonatkozólag még nincs döntés. A hadseregnek elsősorban a vastagabb nyersbőröket kell biztosítani, hogy a lábbeliekhez szükséges és elegendő vastagságú talpból biztosítva legyen. Éppen ezért lefoglalják az összes készleteket és kiválasztják azt az anyagot, amely a hadsereg céljaira szükséges. Az ezen fölül maradó készleteket polgári célokra engedik át. Az irányadó elv az, hogy a körülbelül 4 milliméternél vastagabb bőr csak hadicélokra használható, az ennél vékonyabb bőrt pedig a polgári cipészek fogják kapni feldolgozás végett. Ez a rendelkezés természetesen befolyásolni fogja a polgárság részére készülő cipők anyagát is, mert vastag bőröket, különösen vastag talpbőröket polgári cipők készítéséhez többé nem lehet felhasználni. A női cipők előállításánál ez nem fog zavart előidézni, mert a női cipők vékony felsőbőrből és vékony talpbőrből készülnek, azonban a férfiak részére készülő cipőknél a vastag talpbőrt más anyaggal, műbőrrel, faháncscsal, vagy egyéb anyaggal kell majd pótolni. Ez nem lesz nagy szerencsétlenség, csak az volna a kívánatos, hogy a kormány a lábbeliek határának megállapításáról gondoskodjék, mert úgy az árak, mint a felhasználandó bőrpótlóanyagok minőségét illetőleg nagyon sok visszaélés történhetik. A polgári társadalom bizonyára ebbe a rendszabályba is az eddigi önzetlenséggel fog belenyugodni és igényeinek mérséklésével elő fogja segíteni a hadsereg mindennemű szükségletének minden körülmények között való biztosítását. — Házasság. Dr. Jeutsch Albert és Popper Erzsike f. hó 18-án Budapesten házasságot kötöttek. — Urmánczy Sándor interpellációja. A képviselőház tegnap délutáni ülésén interpellált Urmánczy Nándor arról a bánásmódról, amelyben a közös hadsereg más nemzetiségű tisztjei részesítik a magyar katonákat. Interpelláció előtt gróf Tisza István miniszterelnök arra kérte Urmánczyt, hogy álljon el felszólalásától, mert ha »a t. képviselő úr bárminő konkrét dolgoknak orvoslását kívánja, ebben a tekintetben választón bárminő olyan formát, amelyben a kormány tudomására hozza azokat, mindenesetre meg fog történni minden lehető.« Zttmánczy erre zárt ülést kért, amibe Tisza, hivatkozva, a parlamenti ülések nyilvánosságára, nem egyezett bele. Ezután Uripánczy lelkiismerete szavát követve mégis elmondta interpelláczióját, amelynek részleteit a Ház hivatalos naplójának gyorsírói feljegyzése nyomán közöljük : A többi között így szólt : jvpistán mind sűrűbb a panasz, hogy a magyar katonát gyárságáért üldözik. idegen, felés cseh fölebbv.fere, tiltsák le ezeket az üzelmeket, adjanak ki erélyes rendeletet és büntessék, aki ez ellen vét (Úgy van! balfelől) és főleg teremtsék meg annak lehetőségét, hogy a katona büntetéstől való félelem nélkül adhassa elő panaszát. Jól tudom, hogy ellenségeink lelkéből rendeletekkel a faji gyűlöletét nem lehet kiirtani, de annak a gyűlöletnek kitöréseit, tobzódását igenis meg lehet akadályozni, meg lehet fékezni. S ez a legkevesebb, amit most a hadsereg vezetésére iletékes tényezőktől elvárhatunk. Mert hogy sok a panasz, nagyon sok, hogy a hadsreg körében nagyon elterjedt epidémia a magyar öklözés, sajnos, nagyon könnyen bebizonyítható. Mint felszónalásom óta, eltekintve a szóbeli panaszoktó, panaszos levelek egész halmaza érkezett hozzám. A világháború szóyt emléknapja ezek, a magyar katona maértatlan üldözésének és szenvedéseinek fájó dokumentumai. Néhány esetet bemutatok ezekből, csak azért, hogy bebizonyítsam, mennyiig tarthatatlan és tűsbe*"'’én a mai helyzet. Minden panasznak egy kiindulópontja az, hogy a közvetlen följebbvaló, a magasabb parancsnok idegen és ellenséges érzülettel viseltetik a magyarság iránt. A legtöbb panasz a cseh feljebbvaló ellen van. Purgsthalban, az ottani fogolytáborban van két zászlóalj, a 15. és a 16. számú őrzászlóalj. A 15. számúban 1200 alföldi magyar népfölkelő van. A háborúban betegség vagy sebesülés folytán harctéri szolgálatra alkalmatlanokká váltak és őrszolgálatra minősítették őket. Parancsnokuk Móka György ezredes, a zászlóalj parancsnok Küffler Guidó százados. Ezek nem szívelik a magyarokat. Panaszolják, hogy pl. az őszi gazdasági munkára engedélyezett 14 napi szabadságot nem adták meg nekik. Sokan nehezen beszerzett okmányokkal igazolták, hogy gazdák , ezeknek kilátásba helyeztek 8 napi szabadságot, de mégsem kapták meg. Az iparosok és kereskedők részére engedélyezett háromnapi karácsonyi szabadságot úgy értelmezték, hogy a három napba beleszámítandó az oda- és visszautazás ideje is. (Mozgás hal felől.) Természetes, hogy így nem utazhattak el. (Olvassa) : »Mennyire másképpen van — írják — az ugyancsak itt szolgáló cseh és német 16. számú önzászlóaljnál. Azok más elbánásban részesülnek, egész más kosztot kapnak, szóval egymás mellett úgy nézünk ki, mintha mi magyarok valami nagy bűnt követtünk volna el a haza elleni büntetésből volnánk itt, míg ők mintha valami nagy hősteltet követtek volna el, azért mielőttünk jutalmazzák őket, pedig valójában még a harctéren sem voltak. Ők és tiszturaik mind gyűlölnek bennünket, kutya magyaroknak tsitválnak. X.szlóaljparancsnokunk, Küffler Guidó századosi harctéren sohasem volt; 15 évvel ezelőtt nyugdíjazták stb. Jaj annak, akit a balvégzete, ha már az ellenség golyója életét megkímélte, az ő keze alá hozott, hogy szekatúrái mellett szolgáljon. Gyakori eset itt a rossz hápási mad miatt az öngyilkossági kísérlet és a szökés. Mind az ő lelkét terheli ezen sok szegény katona szenvedése. Az orvosilag 75%-ban nyomoréknak taplátt gyalogsággal talpatlan, rongyos cipőben díszmenetet és más sanyargatással telített gyakorlatot végeztet. Minket itt a nép is gyűlöl. Mennyivel kívánatosabb volna, ha a hazánkban szolgáló cseh zászlóaljakkal minket felváltanának. Vagy nézzük, t. Ház, hogy ne menjünk olyan messze, a legutolsó jelentést, amelyet a főhadiszállás az orosz Offeniva leverésből kiadott. Mennyi perfidia van abban, midőn a magyar nemzetet belebelezi a monarchia néptörzsei közé és mennyi igazságtalanság, mikor nem említi meg, hogy a fronton küzdő katonák legnagyobb része magyar. A magyart,roerékből mindenüvé jut, nemcsak a bor vét, nemcsak az ausztriai ezredesben, hanem a magyar ezredsekben is is főzik az idegen tisztek. Még a budapesti háziezredben is. (Mozgás.) Itt van egy levél. Ha nem szavahihető úriember irta volna, nem lepném. Egy volt szabadelvű párti képviselő baráton irta : A század egy pincében van elhelyezve. Csak úgy csurog a nedvesség mindenfelől és csak szétszórt ponyvákon fekszenek. A Pince éppen a temető alatt van, a hullákról lecsurgó nedvesség aláíróit. Már néhány katona ez által a fején rettenetes kiütéseket kapott. Némelyiket ki is tették már a kórházba, a többit, mikor panaszkodott e rettenetes elszálásolásért, cseh hadnagyuk és kapitányuk meg is büntették. Aki még eddig egészséges volt, nincs megbetegedett a rothadt neve vés lipsében. Talán ezt akarják a cseh feljebbvalók. Miért is van cseh feljebbvaló a magyar ezredben. A magyar feljebbvalókat, akeik jóakarattal bántak a magyarokkal, fiinnd áthelyezték. Ejt a prig pinpe itthon Budafokon és a budapesti háziezred, a 32. gyalogezred harmadik százada lakik benn. A következő ügy, t. ház, tulajdoni képben nem is tartozik szorosan a témához, és csak azért hozom fel, hogy elraktározzuk emlékezetünkben a jövőre. Egy szegény féllábú katona kerergett fel, aki ISTIs felzabadításakr szabadult ki a szerb hadifogságból. , Azt mondja, ő már nem fél semmitől, s ő már elmondja a miben átment, s legfeljebb műlábat nem fog kapni. Elkeseredve beszél a csehekről. Ezek éheztették, verték Nísben a magyar sebesülteket. Amikor Przemysl elestének híre jött, a cseh lisztek ünnepélyt rendeztek, éltették az orosz cárt, Nagyszerbiát, ócsárolták a királyt és német császárt. Többen közülük csákójukról letépték a rozettát és lábbal taposták. Nis főutcáján végigmentek és énekelték a staszom prgii szlovaki szamosza is«, »Ha szláv vagyok, nem harcolok ellenetek« kezdetű dalt. Tudnak ezekről a dolgokról többen, felsorolt neveket : Schmidt őrnagy, Aggházy kapitány, Botha főhadnagy, dr. Grosz ezredorvos, dr. Evva Lajos, Péter Teofil, Eckel ezredes, aki szintén kiszabadult a hadifogságból és Bécsben van. Hollón Antal trónezredes a 6. kassai ezred parancsnoka. Eről két levelet is kaptam. Harmincöt éve szolgál Magyarországon és egy árva szót sem tud, illetve nem akar magyarul beszélni. Öröme telik abban, hogy minket sérteget és kínoz, hisz magyarokról van szó. Ebeknek nevez, nemzeti színű szalagot, zászlót nem tehetünk fel, mert leparancsolja a Kossuthfetzent, ahogy ő nevezi. Amikor embereink kidőltek, a vitéz cseh következőképpen válaszolt: Tovább dolgozni és ütni kell a kutyákat, dögöljenek meg, hisz mind magyarok. Ezután Urmánczy részletesen ismerteti Cserey István népfelkelő főhadnagy öngyilkosságának ügyét és a levelet, amelyben az öngyilkosság okát kifejti, úgy amint ez Az Estben megjelent. Interpellációját így fejezi be : Én érzemi és annyit tudok, hogy nekünk ebben a kérdésben egységesen kell fellépnünk. Mert örök szégyene maradna ennek a parlamentnek, ha nem követelné akkor, amikor a nemzet ekkora véráldozatot hoz, hogy az ellene elkövetett sérelmek orvosoltassanak és nem akarná, hogy jóvátétessenek. Ezután gróf Tisza István miniszterelnök felelt az interpellációra és kijelentette, hogy fognak utat és módot találni arra, hogy olyan esetekben, ahol erre szükség van, érvényt szerezzenek azok ellen, akik nagyon helytelenül és nagyon hibásan a magyar emberrel szemben elfogultságról tesznek tánúbizonyságot. Ha bárki a hadseregben a magyar embert üldözni akarja, elnyomni akarja, a magyar embernek azt a jogát, hogy nyelvével éljen ott, hol nem a szolgálati nyelvkorátai forognak fenn, korlátozni akarja, az először is sérelmet követ el a magyar nemzettel szmben, de másodszor egészen oktalanul károsítja a katonai érdekeket is, úgyhogy nekünk nemcsak magyar nemzeti szempontból, de a hadsereg érdekei szempontjából is el kell azt várnunk, hogy az ilyen jelenségekkel szemben az illetékes katonai tényezők kellő szigorral járjanak el. Urmánczy és a Ház a választ tudomásul vette. Dr. Szilágyi Lajos kitüntetése. Dr. Szilágyi Lajos cs. és kir. kamarás, századosnak, a budapesti honvédkerületi parancsnokság vezérkari főnökének, a Küslügy-Hadügy hetiszemle alapítójának a király a háború alatt teljesített kitűnő szolgálatai elismeréséül a hadiékítményes katonai érdemkeresztet, Ferenc Szalvátor főherceg pedig a Vöröskereszt II. osztályú díszjelvényét a hadieetménynyel adományozta. AA/IAAA/SA/VWWWVWWWVAA JSZXIST BMUMMT «BiaBSgasa, Péntek, 1916 január 21. Milyen idő várható? Lényegtelen hőváltozás és semmi, vagy csak kevés csapadék várható. Sürgöny prognózis: Fagypont körüli hőmérséklet, seperni vagy kevés csapadék. Déli hőmérséklet: C 9 C. Az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztositó Pénztár önkormányzata és tisztítója mely fájdalommal’jelentik,' hogy 'aligazgató 1. díj Srin a Lpycsen eltelt vívott csatában hősi halalt halt és iddgÍ£nesena harctérén temették el. Az elhunyt mint vezető tisztviselő, mély tudással és lángoló lelkesedéssel vett részt a magyar munkásbiztosítás megalapozásában és fejlesztésében. Emlékét fájó kegyelettel őrizzük. Budapest, 1916. január 16-án.