Az Est, 1916. január (7. évfolyam, 1-31. szám)
1916-01-23 / 23. szám
f Vasárnap, 1916 január 23. Tizizsi* Vilmos császár beszélgetései Misben Szófia, január 20. (Az Est kiküldött munkatársának távirata) A nisi császárlátogatás mámoros napjairól kell még néhány epizódot és igen fontos benyomást közölnöm, amely e látogatás politikai jelentőségét kellő világításba helyezi. Valamennyi bolgár személyiség, tábornokok, egyéb tisztek, polgári méltóságok, akik a császárral érintkezésbe kerültek, sőt az egyszerű közkatona, a kinek megadatott, hogy a parádén részt vehessen, mind rajong ma a császárért és nincs elég szava a bolgár nyelvnek, a melylyel a csodálat érzését a császár iránt ki tudná fejezni. II. Vilmos magával ragadó alakja a háború tizennyolc győzelmes hónapján még felmagasztalódott és most személyének szívélyessége, kedvessége, a bolgár hadsereg iránt való meleg érzése, mindez az egyébként oly közömbös józan bolgárokra egyenesen megrázó hatást tett. A nisi találkozás egész Bulgárián átragyogó sugarainak az eredménye, hogy ez a politikai és katonai szövetség eddigi tisztán józan praktikus jellegéből érzelmi ügygyé, a két hadsereg benső egyesülésévé vált. A császár egyébként is művésze a szónak és gesztusnak, de most, ha lehet, még önmagát is felülmúlta. Hihetetlen virtuozitással úgy intézte a dolgokat, hogy minden etikettet szigorúan szem előtt tartva, mégis az emberi szívélyesség és közvetlenség fényében jelent meg. Azt lehetne mondani, hogy száz meg száz apró árnyalattal, ügyességgel kifejezésre juttatta, hogy miután az ifjú Bulgária a harctereken oly jól viselte magát az ő szövetségében, most ezt az ifjú országot és hadsereget az ő régi porosz seregével egyenlő értékűnek ismeri el és magához emeli. A figyelmes szemlélőnek éreznie kellett, hogy a hagyományos politikai, történelmi, sőt földrajzi távolság, amely Bulgáriát Németországtól elválasztotta, e látogatás folytán egy csapásra eltűnt és Bulgária közvetlenül Németország jobbján áll, közelebb, mint azt a fegyverbarátság szava magában ki tudja fejezni. Dicséret Radoszlavovnak és a bolgár tábornokoknak Rögtön megérkezése után különös kedves szavakat talált a bolgár nevezetességek számára, Radoszlavov miniszterelnöknek például ezt mondta : — Rendkívül örülök, hogy megismerkedhetem azzal a nagy emberrel, akiről annyi csodálatosat hallottam már és aki oly kitűnően dolgozott hazája érdekében. Ehhez hasonló meleg szavakat talált egyenkint valamennyi bolgár tábornok számára, a leikkel benső érzését kifejezve fogott külön-külön kezet. A díszszemlén is ugyanezt a közvetlen szívélyességet tanúsította a császár. Ezen a szemlén a következő csapatrészek vettek részt: A Balkanski ezred fél zászlós diszszázada, a 6. ezred diszszázada Boris herceg parancsnoksága alatt, aztán a 41. ezred egyik százada, amelyhez a császár ezeket a kegyes szavakat intézte : — Ismerem az ezred szép fegyvertetteit. Csodálom hősiességét, a melylyel Kriva-Rijekánál háromszoros szerb túlerő ellen tartotta magát és nagy az örömöm, hogy a vashadosztály vasezredét üdvözölhetem. A császár bolgárul beszélt Beszélt, mint már jelentettem, tisztekkel és közlegényekkel. Ha a tiszt nem tudott németül, a császár próbált franciául vagy angolul beszélni vele. A közlegények számára pedig mindig volt egy-egy bolgár szava, mint: ndobre, dobrea, vagy Dollicsnov. Amikor a császár a díszszemlére érkezett és átvette a jelentést, ez a jelentés természetesen bolgárul szólván, a császár bolgárul felelte : — Dobre, mogo hubovo, blagodarja .. . Jól van, nagyon szép, köszönöm. A bolgár Hercegek Kedves volt a jelenet, mikor a császár a 4. tüzérezred kirendelt osztályához érkezett. Ezt az osztagot az ifjú Kirill herceg vezette. A kis herceg nagyon megtetszhetett a császárnak, mert megsimogatta az arcát és ezt mondta neki: — Junge, du gefällst *nir sehr, sei nur auch weiter brav und tapfer . . . (Nagyon tetszel nekem, fiú, viseld magad tovább is derekasan, bátran.) Mind a két herceggel atyai jósággal és szeretettel bánt a császár és meghívta őket Berlinbe. Macedónia jövője Az a különös melegség, amelylyel a császár, mint már tegnap jelentettem, kiválóan soká foglalkozott a macedón divizió katonáival, rendkívül nagy hatást kelt most országszerte és úgy kommentálják, mint különös jelentőségű mozzanatot. Úgy magyarázzák ezt a gondosságot, hogy a császár ama meggyőződésének akar kifejezést adni, hogy Macedóniát teljes egészében és feltétlenül Bulgáriának szánja. Ez a figyelmesség, amelyet a macedónokkal szemben tanúsított, mondják, Görögország számára is figyelmeztetésül akart szolgálni, annál inkább, mert a császár már Radoszlavovhoz intézett újévi táviratában beszélt róla, hogy Doran és Gevgheli Bulgáriához tartozik. Szóval a császár magatartásából azt a reményt merítik, hogy ez kezessége annak, hogy Bulgária meghódított területeit feltétlenül meg is tarthatja. Mackensen kollégája A díszmenet alkalmával minden század kapott egy jó bolgár szót a császártól, amelyekre dörgő Hurrá ! volt majdig a válasz. Érdekes, hogy a front előtt való beszédek után, amikor Ferdinánd király német tábornagy, a császár pedig a 12. gyalogezred tulajdonosa lett, a két uralkodó a katonák színe előtt forrón összeölelkezett. Kevéssel utóbb aztán, amikor Mackensen tábornagy Ferdinánd cárnak gratulált a kinevezéshez, a bolgár uralkodó így felelt : — Szívből köszönöm a gratulációt, kedves kolléga úr! A császár Rasics Helyén A díszszemle után a két uralkodó kíséretével az azelőtti szerb prefektúrára hajtatott, ahol az uralkodók számára lakás és az ünnepi lakomára asztal volt terítve. Ferdinánd rögtön német marsalluniformisba öltözött át. Az asztal abban a Teremben volt terítve, ahol a háború alatt a szerb minisztertanács szokott összeülni és az ebédnél a császár éppen Pasics helyén ült, amit ő felsége mosolyogva vett tudomásul. A császár balján a cár ült, jobbján Radoszlavov miniszterelnök, utána Falkenhayn. A bolgár cár balján Mackensen ült, utána Toprov, a császárral szemben Zsekov, Zsosztov, Seeckt tábornok és a mecklenburgi herceg. A felköszöntők után, amelyek mély hatást keltettek, igen jó hangulat terjedt el. A császár többször meleg szavakkal emlékezett meg róla, mennyire el volt ragadtatva a szemlén a tapasztaltak fölött és általában a bolgár hadsereg kiválósága fölött. A császár beszélt Montenegró kapitulációjáról is, dicsérte Ausztria és Magyarország végzett munkáját és megjegyezte, hogy Danilo herceg a kapituláció idején Rómában volt. Radoszlavovnak azt mondta, hogy Nis igen érdekes város. El van ugyan hanyagolva, de a bolgár uralom miatt remélhetőleg fel fog virágozni. Érdeklődött a császár a nisi viszonyok iránt és hogy hogyan segítettek az Ínségen. Csodálatot fejezete,ki a városban uralkodó rend és közbiztonság fölött. A császárnak is feltűnt, hogy a régi vár kapuja fölött, amely előtt a díszszemlét tartották, nevének kezdőbetűje, egy nagy W betű volt régi otromba török fegyvereiből összerakva a falon. Ez a dísz nagyon megtetszett a császárnak, mire rögtön felkínálták neki emlékül és ő kegyesen elfogadta. A díszebéd után az uralkodók lakosztályukba vonultak vissza és cerclet tartottak. Ferdinánd a német tábornokokat, a császár a bolgár generálisokat és tiszteket fogadta. Zsekovtól azt kérdezte a császár, hogy volt-e Németországban ? Majd hogy nehéz volt-e a dél-macedóniai operáció. Todorovnak ezt mondta a császár: — Csoda, amit ön az angolokkal és franciákkal csinált... És kérdezősködött, milyen benyomásai voltak náol az angol és francia csapatokról. Szlojcsev lovaskapitánynak, Zsekov tábornok vezérkari főnök hadsegédének ezt mondta : — Ön aztán a hatalmas ember ! Önre van bízva annak a személyiségnek az őrizete, aki a király számára, de az én számomra is annyira fontos. Vigyázzon csak jól a generalisszimuszra, nehogy munkájában és békéjében zavarják! Bulgária legjobb barátja Valamennyi bolgár tábornokkal lebilincselően szívélyes volt a császár, mintha valóban kifejezést akart volna adni annak a röpke szónak, amit az ebéd alatt hangoztatott: — Bár én vagyok a legfiatalabb bolgár generális, mégis én vagyok az önök legjobb barátja. A tábornokok és más tisztek a császár lakosztályát felejthetetlen benyomásokkal hagyták el. Akit csak kérdezek, elragadtatással szól a császárról, csodálják a temperamentumát, szívélyességét, acélos és mégis oly elbűvölő egyéniségét. Zsekov a császárról Zsekov tábornok, generalisszimusz komoly, mélyreható megindultsággal nyilatkozott előttem e nap lefolyásáról és annak jelentőségéről: — Azt hiszem, benyomásaimat így foglalhatom össze : A császár rendkívüli, igazán csodálatos jelenség, nagy szellem hatja áta meg- 3. oldal.