Az Est, 1916. január (7. évfolyam, 1-31. szám)

1916-01-14 / 14. szám

Péntek, 1916 január 14. A szigetre a bevonult magyar köz­­igazgatás, időközben azonban vissza­vonult érintt, de erről a magyar lapok nem emlékeztek meg. Pedig az igaz­ság az, hogy a szigeten újból török köz­igazgatás van és a sziget képviselője ott ül a török kamarában. A javaslat­­tal szemben több észrevétele van,­ a­melyet most terjeszt elő, mert a rész­­letes tárgyalásnál nem kívánja kés­leltetni a javaslat megszavazását. Kéri a minisztert, hogy nyilvánít­tassa Gül­ Baba sírját országos mű­emléknek és az állam vásárolja meg,­ mert ez idő szerint magántulajdon­ban van, hogy a Budapesten élő tö­rökök leróhassák e helyen kegyele­tüket. Kéri továbbá, hogy az állam épüttesen Budapesten a világháború emlékére mecsetet, a belügyminisz­ter pedig utasítsa a törvényhatósá­gokat, hogy a temetőkben jelöljenek ki helyeket a mohamedánok szá­mára. Indítványozza, hogy a képviselő­ház azon a napon, a­melyen ezt a tör­vényjavaslatot elfogadták, küldjön a szultánnak üdvözlő táviratot. Új bizottságot kellene alakítani, a­melynek az volna a hivatása, hogy ápolja a barátságot a törökökkel. Örömmel fogadja el a javaslatot és meghajtja a piros-fehér-zöld lobogót a török félhold előtt és lelkesen ki­áltja : Csók Jasa ! (Zajos helyeslés. A szónokot számosan üdvözük.) Jankovich Béla közoktatásügyi mi­niszter szólalt fel ezután, a­ki öröm­mel látja, hogy a Ház egyhangúlag elfogadja a javaslatot, kivéve a nép­párt elvi kifogásait. A beterjesztett módosítások közül az első szakaszra vonatkozó módosítást elfogadja, a harmadik szakaszra vonatkozó mó­dosítást azonban, sajnálattal, nem fogadhatja el, mert ez a törvényja­vaslat lényegét változtatná meg. Örömmel jelenti, hogy Gül­ Baba sír­ját műemléknek nyilvánították. Min­denképpen e javaslat mellett szól az is, hogy épp e világháború alatt a kul­túra nyugat felől kelet felé fordult és ez a javaslat egy új kapcsolatot, teremt a nyugat és a kelet között Más irányban is erősíteni fogjuk az összeköttetést Törökországgal és e tekin­tet­ben megnyugtat­hatom­ Barabás Béla képviselő urat. Kérem a Házat, fogadja el a javaslatot az előadó módosításaival. A Ház a javaslatot általánosság­ban és részleteiben is elfogadta. Az elnök javasolja, hogy a tör­vényjavaslat elfogadása alkalmából a nemzetközi érintkezés formáinak megfelelően ne a török szultánt, ha­nem a török parlamentet üdvözöljék. (Helyeslés.) A Ház ezután kisebb jelentése­ket tárgyalt. Az elnök avaslatára kimondta a Ház, hogy a legközelebbi ülést holnap, pénteken délelőtt tartják. Ennek napi­rendjére a ma elfogadott javaslatok harmadszori olvasását és a regniko­­láris bizottság tagjainak megválasztá­sát tűzték ki. Ugyanekkor töltik be a pénzügyi egyezmény megállapítá­sára kiküldött regnikoláris bizottság megüresedett tagsági helyét. A horvát képviselők e szavazások­ban nem vesznek részt. Ezzel az ülés negyed egy órakor véget ért.* Gróf Batthyány Tivadar a mai ülésen interpellációt jegyzett be Ausztriával és Németországgal való gazdasági viszonyunk újabb rende­ző*« Urgyáb*» ■ HHHI M ^ tv! w&fr fm tű»* -Mi M V;ö -'«il m :a| : * m | * ■** n mm ■4 4 A séd il bahri csata Török hivatalos jelentés az angolok visszavonulásáról Konstantinápoly, január 13. (Hivatalos) A séd il bahri csata, a­mely janu­ár 8-ra és 9-re virradó éjjel ment végbe és az ellenség vereségével vég­ződött, a következőképpen folyt le: Abból a körülményből, hogy az ellenséges parti ütegek tevékenysége csökkent s helyette igen sok hajó­­ágyú szólalt meg, továbbá abból is, hogy sok szállítóhajó tartózkodott a part közelében és hogy az ellenség, ismét visszaélve a Vör­skereszt jel­vényével, világos nappal kórház­­hajókon csapatokat szállított, szük­ségképpen arra kellett következtet­nünk, hogy az ellenség, a­­melyet ágyúink heves tüzelése folyvást nyug­talanított, menekülésre készül. E­nnek következtében minden elő­készületet megtettünk, hogy ellensé­geink olyan drágán fizessék meg me­nekülésüket, a­miyen drágán csak lehet. Előkészületeink teljes sikerrel jártak. Január 4-én fogtunk hozzá. A tá­madásra, illetőleg a visszavonulás fe­dezésére kiválasztott és előreküldött csapattesteket heves ágyúzással és akna­üzeléssel bontottuk el. Január 8-án délután fokoztuk tüze­lésünket, aknákat robbantottunk és az egész arcvonalon erős fel­derítő csapatokat küldtünk előre. Az ellenség, a­mely mindebben ál­talános támadásunk előjátékát ismerte fel, balszárnyán több hadihajót vont össze. Ezeket mi előretolt állásaink­ból hevesen ágyúztuk. .Ama csapa­tainkat, a­melyek egyes pontokon az ellenséges lövészárkokhoz közeled­tek, puskatűzzel és kézigránátokkal fogadta az ellenség, csapataink azon­ban délig tartották állásaikat. A C-re virradó éjjel újból kiküldtük felderítő osztagainkat az ellenséges lövészár­­kok felé. Hajnali 3 órakor észrevettük, hogy az ellenség centrumában mozgolódás van, a mely visszavonulásra enged következtetni s ezért elrendeltük az­­ az egész arcvonalon az általános előrenyomulást. A visszavonuló ellenség csapatainak egy része hadihajóinak heves tüzelé­sétől támogatva a partraszálló helyek felé igyekezett, másik része pe­dig sok automatikus aknát robbantva föl, Iparkodott előnyomulásunkat lé­­pésről-lépésre feltartóztatni. Ebben a pillanatban messzehordó ágyúink gyilkos tüzelést kezdtek az el­lenség hajóinak kikötőhídjaira és ágyutűzzel borították el az ellen­séges utóvédeket. És ugyanak­kor gyalogos csapatainkkal együtt hegyiágyuinkat is előrevittük . Ily módon az ellenséget közvetlen közel­ből ágyúztuk, miközben a mi csapa­taink hősiesen állották az ellenséges hajók ágyúinak és az aknáknak gyil­kos tüzét. A mi gyalogságunk harci vágytól égve, nem törődött a minden ol­alról rázúduló pokoli ágyutűzzel és irgal­matlanul kaszabolta azokat az ellensé­ges csapatokat, a­melyek már nem tudtak menekülni. Január 9-én reggel a mi csapa­taink, a­melyek mindig előbbre ro­hantak, az ellenséges holttestek tö­megei között találták magukat. Hiábavaló volt az ellenséges hadi­hajók felvonulása, az ellenség ezen az arcvonalon teljes vereséget szen­vedett, így végződött ezeknek a harcok­nak utolsó fejezete a Gallipoli félszigeten nyolc hónapig tartó, elke­seredett küzdelem után. A nagy zsákmányt még nem tudtuk számba venni. Rengeteg mennyiségű ágyú, gyalogsági puska, lőszer, temérdek ló, öszvér, kocsi és igen nagymennyi­ségű egyéb hadianyag jutott ke­­zülre. Az olasz tengerészeti költségvetés Lugano, január 19. A Gazella Ufficiale (hivat­­as köz­­löny) jelenti, hogy a tengerészeti költségvetést az előirányzattal szem­ben 60 millió órával felemelték. Ls. MMO/m J0 angol alsóház nagy szó­többséggel megszavazta a védenőjavaslatot Rotterdam, január 16. (Az Est rendes tudósítójának távirata) 1 Az alsóház tegnap esti ülésén megtörtént a döntő szavazás a vádenő javaslat felett. A javaslat mellett 431­ ellene 39 képviselő szavazott. Jt többség 393 szavazat. Az eredmény az írek csatlakozása után előrelátható volt. Van Dyl. Török hivatalos jelentés Konstantinápoly, január 13. (Magyar Távirati Iroda) A főhadiszállásról Jelentik: I­r­a­k-f r­o n t: Nincs változás. Kaukázusi front: Január tizedikén az ellenség a Xarman-szakaszon kétszer támadta meg állásainkat, de mind a kétszer visszavertük. Az ellenségnek száz ha­lottja maradt a csatatéren. Dardanel­la-front: •Január 10-én több ellensé­ges cirkáló és torpedó­­naszád rövid megszakítá­sokkal bombázta Tekeburnu környékét és anatóliai ütegeinket, de sem ott, sem ott nem okozott kárt. Egy cirkáló, a­mely Ka­valla felől jött, a szároszi öböl északi részén lévő szakaszunkat tűz alá vette, azonban legközelebb fekvő ütegünk ágyutűz­­zel elűzte. Január 9 i-án két hadijárművünk, a­melyeket Iloedigbe és Chones had­nagyok vezettek, lelőtt egy negyedik ellenséges repülőgépet, a­mely Séd i­ Bahr magasságában a tengerbe esett. 7. oldal — Osztálysorsjáték. Az osztály­­ sorsjáték mai húzásán: 5000 koronát nyert: 60168; 3000 koronát nyertek: 43144 90559; 2000 koronát nyertek: 7364 11403 66496 75496 81017; 1000 koronát nyertek : 13440 32475 33375 35883 48602 82785 92893; 500 koronát nyertek : 8806 10371 25288 49586 64064 75436 82751 90585. Azonkívül kihoztak 300 és 80 koronás nyereményeket.­­ A debreceni tartalékkórhász élel­­mezőit elítélte a Kúria. A debreceni királyi törvényszék mast büntető bíróság a gyorsított eljárás alapján — a­mint Az Est megírta­­— még a múlt év augusztus havában tárgyalta a hadviselés érdekei ellen elkövetett bűntettel vádolt Erdélyi élelmezési vállalkozó és társainak a bűnügyét. Az volt ellenük a vád, hogy 1914 szeptemberétől novemberig sebesült és beteg katonák részére, a­kiket a Délmagyarországi Közművelődési Egyesület debreceni internátusában, melyet időközben tartalékkórházzá alakítottak- árt, ápoltak, silány minő­­ségűl és kevesebb mennyiségű, élelmiért szállítottak. ?■ et wf-‡ο w A debreceni törvényszék a tizen­­egy vádlott közül bűnösnek mon­dotta ki Erdélyi élelmezési vállal­­kozót gondatlanságból elkövetett véts­ségben azért, mert az ellenőrzést nem megfelelt és gyakoroltét és őt 8000 korona Tó- és 1800 korona melléki pénzbüntetésre, Sipos György élel­mezési megbízott szakácsot 2 évi és 6 hónapi fogházra és 3000 korona pénzbüntetésre,, Jakobi Dávid élel­mei felügyelőt 4 évi fogházra és 5000 korona pénzbüntetésre, Hunyadi nyugalmazott államvasúti elöj­árót, Schönfeld Ákos élelmezési felügyelőt és Szabó Károly szakácsot 7—7 évi fegyházra és 6000—6000 korona pénzbüntetésre, Csecsödi Lajosné és Krasznyik Karola szakácsnőt fejenként 6—6 hónapi bör­tönre és 100—100 korona pénzbün­tetésre ítélte, a többi vádlottakat pedig felmentette. A kir. ügyészség a vádlottak egy részének, többek között dr. Szöllösi Béla orvosnak felmentése miatt sem­miségi panaszt jelentett be a Kúriá­hoz. A kir. Kúria IV. büntető tanácsa kedden és szerdán tárgyalta úgy a koronaügyérség által fentartott, mint a védők által bejelentett és szó­val megindokolt panaszokat. A kir. Kúria ma délben hirdette ki ítéletét, mely a következőképpen hangzik: Az Erdélyire vonatkozó semmiségi pana­szokat elutasította, Sipos György élelmezési megbízott szatócsot fel­mentene, Jakobi Dávidot szállítási bűntettben mondta ki a t­ünösnek és ezért öt évi fegyházra és 6000 korona pénzbüntetésre, tíz évi hivatalvesz­tésre ítélte. A Hunyadi Károly, Schönfeld Ákos és Szabó Károly terhére és javára benyújtott semmiségi panaszokat a Kúria elutasította, ellenben hivatal­ból büntetésüket öt-öt évi fegyházbün­tetésre leszállította, továbbá pénzbün­tetésüket érintetlenül hagyta. A Cse­­csödi Lajosné és Krasznyik Karola javára és terhére bejelentett semmi­ségi panaszokat a Kúria elutasította, ugy hogy büntetésük, a hat-hat hónapi börtön érintetlenül maradt. A dr. Szőllősi Béla terhére a kir. ügyész által bejelentett semmiségi panaszo­kat a Kúria elutasította, úgy hogy Sző­llősi Béla felmentése is megma­radt. — Az aradi főispánok beiktatása. Kintzing János aradi és Baross Fe­­renc aradvármegyei főispánokat teg­nap iktatták be. Délelőtt volt a vár­­megyeháza dísztermében Baross Fe­renc installációja, a­ki székfoglaló beszédében nyomatékosan hangoz­tatta, hogy a vármegyei közigazga­tásnak pártatlannak kell lennie , a tisztviselők ne csak aktafeldolgozó gépeknek tekintsék magukat, hanem érző és gondolkozó végrehajtói legye­nek a törvényeknek. Délután a vá­rosházán iktatták be hivatalába Kintzing János főispánt, a­kit a vá­ros főjegyzője üdvözölt. HJhHHhHHHI wmm Kiadótulajdonos: Az Est lapkiadó r.-t. Igazgató: Sebeatece Ro­M­

Next