Az Est, 1916. április (7. évfolyam, 92-120. szám)

1916-04-18 / 109. szám

6. oldal. — A főváros tanácsa visszautasí­totta a Leszámítoló bank számláját. A »Közraktárak «-kal állandóan sok baja van a fővárosnak. Legutóbb — főleg minthogy a közgyűlésen is szóvá tették a nehézségeket —­ egy bővített ellenőrző bizottság tartja szemmel a közraktári részesedés ügyét. E bizott­ságban dr. Vita Emil tanácsnok veze­tése alatt az ügyészség és számvevő­ség képviselője és négy bizottsági tag meg egy kereskedelmi szakértő mű­ködik, a­kik az 1915-iki üzletév szám­lájának vizsgálatakor olyan érthetet­len tételekre akadtak, a­melyek szük­ségessé teszik, hogy a Leszámítoló Bank közraktári üzletszámláit a főváros több évre visszamenőleg revideálja. A kifogások részben csak formaiak, részben azonban igen tekintélyes és lényegbe vágó anyagi szabálytalan­ságokra vonatkoznak. Elsősorban a leírások vitás volta­­az, a­mit a bizottság kifogásolt, minthogy szer­ződés szerint a közraktári üzemnek nincs joga többet tartalékolni, mint a­mennyit már tényleg kiadott, vagy a­mennyi az újításokra múlhatat­lanul szükséges, szóval csakis a be­fektetéseknek megfelelő ellenértéket. Másodsorban az úgynevezett hulladékszámla került kifogás alá. E hulladékszámla a közraktárakban elszóródott, gabonamagvakat tartal­mazó szemét értékesítése útján szár­mazott igen tekintélyes jövedelmek­ről szól. E bevételeknek csak egy csekély része van e címen elkönyvelve, más­részét idegen tételek alatt kellett keresni. Ehhez ugyan a nyivánosság­­gal szemben joga van a banknak, a fővárossal szemben azonban világos­­sabb elszámolással tartozott volna. Megjegyzendő, hogy a nyomozás­­szerűen kiterjesztett vizsgálódások során olyan eladásokról is informál­ták a bizottságot, melyeknek elköny­velését egyáltalán nem lelték, úgy hogy már egymagában ennek a tisztázása is szükségessé teszi a visszamenőleges revíziót. . Végül kifogás alá esik a kezelési­­épület törlesztése. A főváros szerint ezt csak addig volt szabad a számla terhére írni (tehát 1912. év végéig), a­míg a főváros esetleg segély­járulék adására köteles volt. Mint­hogy ez megszűnt, a hat százalékot meghaladó jövedelemben való ré­szesedés szempontjából ez az összeg a számla terhére fel nem számítható. Már­pedig erre is felszámítanak né­hány ezer koronát. A bizottság működéséről és észre­vételeiről a közgazdasági ügyosztály jelentést tett a tanácsnak. A főváros tanácsa magáévá tette a bizottság álláspontját, s a minap megtette ki­fogásait a Leszámítoló Banknál a bank üzemében lévő »Közraktárak« üzleti számlája ellen s azt vi­sszautasította. A banknak nyolc napon belül kell nyilatkozni a főváros kifogásaira, el­lenkező esetben úgy tekintetik, hogy azokat elismerte. Minthogy igen szá­mottevő különbözetről van szó, való­színű, hogy megint perre kerül a dolog a főváros és a Leszámítoló Bank között. — Az életunt ember halála. Hof­mann József kávés e hónap 12-­ kén Visegrádi­ utca 40. szám alatt levő lakásán azzal az elhatározással, hogy öngyilkos lesz, elvégezte gondosan az előkészületeket. Megírta a búcsú­leveleket, s miközben a levelekkel foglalatoskodott, szívszélhűdés érte és azonnal meghalt. A rendőrség gyanúsnak találta a halálesetet és elrendelte a holttest felboncolását. Ez már megtörtént, s a boncoló orvosok megállapították, hogy Hof­mann József természetes halállal halt meg. A rendőrség azonban szüksé­gesnek tartja a további kutatást, ezért a holttest egyes részeit vegyé­szeti uton vizsgáltatja meg, hogy nem fedezhetők-e fel esetleges mér­gezés tünetei. — A miniszterelnök szerzői joga. A Magyar Figyelő az a folyóirat, a­melyet Tisza István miniszterelnök hosszabb cikkeivel felkeresni szokott. Mostani, április 16-iki számában a folyóirat első helyen egy tiltakozást közöl azért, mert valami »Községek Lapja« című újság a miniszterelnök­nek egy közigazgatási értekezését le­nyomatta a Magyar Figyelő­ből és mint saját cikkére, hivatkozva a mi­niszterelnök munkatárs voltára, meg­tévesztő módon előfizetőket verbuvál. A Magyar Figyelő szerkesztője az Újságírók Egyesületéhez fordul, hogy bélyegezze meg a lopó újságot, védje meg a miniszterelnököt. Megbélye­gezni, azt lehet. De a­ki ilyen módon tengeti életét, mint az a lap, nem hiszszük, hogy megbélyegzéssel ott valami megrendítő hatást lehetne elérni. Ez a dolog, hogy a miniszter­elnök cikkét egyszerűen lenyomatni lehetett, a forrás megnevezése nél­kül , csupán a mi rossz, elavult szerzői törvényünk az oka. Semmiféle egye­sület a miniszterelnököt ez ellen a visszaélés ellen meg nem védheti, csak egy új, modern szerzői törvény. Mi már régóta tehetetlenül állunk ezzel a képtelenséggel szemben, a­mibe most a miniszterelnök úr is beleütkö­zött, hogy fáradságos elmemunkánk, egyéni leleményességünk és jóhírünk hírszolgálati eredményét habozás nél­kül, mint a magáét, lenyomatja egy sereg újság. És nem fordulunk egye­sületekhez, hogy bélyegezzék meg­­ezt a magyar sajtóban teljesen szokat­lan eljárást”, —mint a Magyar Figyelő szerkesztője, a helyzetet nem ismer­vén, mondja — mert egyesület ezen nem segíthet. Ezen csak törvény segíthet, új szerzői törvény. A régi, közel negy­ven év előtt kelt, a kereskedelmi törvény egy odavetett szakasza, ma már nem védi a bonyolulttá és fölötte fejletté vált újság szellemi tulaj­dont. A magyar törvényhozásnak abban a tavaszi ger­jedő korában, most a háború kitörése előtt, mikor annyi törvény fakadt be­lőle, erről az egyről, a szerzői törvény újjáalakításáról konokul megfeled­keztek. Az fontos volt, hogy a sajtóról szóló büntetőtörvények ne legyenek elavultak ; de hogy a sajtó munkáját védő törvény mikorról való és mi van benne, azzal nem törődtek. Mikor tehát a miniszterelnök cik­két engedély nélkül, megtévesztő célzattal lenyomatják, miért jönnek az újságírókhoz védelemért ? Azok nem védhetik meg. Ellenben a kor­mánynak lett volna alkalma az újságírókat ugyanily visszaélések ellen törvénynyel, régen sürgőssé vált törvénynyel megvédelmezni. — A bolgárok kizárása az orosz egyetemekről. Genf­ből jelentik nekünk, hogy pétervári távirat szerint az orosz szinódus elrendelte, hogy az orosz egyetemeken és főiskolákon bolgár diákokat többé ne vegyenek föl. — Uzsoráskodás a Jelzáloghitel­bank sorsjegyeivel. A sorsjegy árusí­tások körül előforduló visszaélések egyik fajtájáról rántotta le a leplet a napokban a Frankfurter Zeitung. A nagytekintélyű német lap szóvá tette, hogy Lugosi Péter és Társa bankháza, (Budapest, Aréna­ út 29.) aláírással körlevelek érkeztek Né­metországba, a­melyekben az illető cég a Magyar Jelzáloghitelbank kon­vertált sorsjegyeit kínálja részlet­­fizetésre. A feltételek szerint a vásár­lásnál 10 koronát és azontúl 24 havi részletben 10—10 koronát, összesen 240 koronát kell fizetni a sorsjegyért. A Frankfurter Zeitung ezt uzsorának bélyegzi, mert a részvények árfolyama a világháború előtt 122 korona volt és még a kamatok hozzászámításával sem szabad ennyire megkárosítani azokat, a­kik az árfolyamokat nem­­tudják ellenőrizni és jóhiszeműen megvásárolnak egy-egy sorsjegyet. A Jelzáloghitelbank sorsjegyei Né­metországban különben sem árusít­hatók (kivéve ha lebélyegeztetnek) és így a német lap felszólalását, saj­nos, jogosnak kell elismerni és az egész eljárást annál sajnálatosabbnak kell tartani, mert a magyar üzleti élet tisztességéről odakünn amúgy is sok hibás vélemény van elterjedve. A je­lenség ezúttal azért is veszedelmes, mert egy magyar intézet neve alatt történik és a naiv vásárló közönség rendszerint nem tesz különbséget az ügynök és a kibocsájtó intézet között. — Nagy fagy Erdélyben. Kézdi­­vásárhelyről tárlatozza tudósítónk . Ma hajnalban a város környékén nagy fagy volt, a mely tönkretette a korán virágba borult gyümölcs­fákat. A fagyot tegnap zord idő­járás előzte meg. A környéken fekvő hegyedet mindenütt hó borítja. — Epület ékszeressm­agok. A múlt­­hónap 12-én Pécsből a budapesti Bachruch ékszerész-cég címére aján­lott postai küldeményt adtak fel, a­mely egy platina karperecet és gyön­gyöket tartalmazott. Az ajánlott kül­demény nem érkezett meg a címzett­hez. Ugyancsak a múlt hónap 26-án Székesfehérvárról Fehérváry Juliská­nak Budapestre egy ékszerdobozt kellett volna megkapnia. Az ékszer­dobozba a feladó egy arany ceruzát és amulettet csomagolt. Úgy ez, mint a Bachruch céghez irányított külde­mény eltűnt. A rendőrség részéről Nemesi detektív csoportja indította meg a nyomozást és a terhelő adatok alapján behozta a főkapitányságra a főpostán szolgálatot teljesítő Rubint József és Lavacsek Antal postaszolgá­kat. Ezeket kihallgatásuk után dr. Németh Lipót rendőrfogalmazó letar­tóztatta. — Tőzsde. Az értéktőzsdei magán­forgalom megnyitásánál Klotild, Héra és babunk részvényei iránt, volt foko­zottabb érdeklődés és az árfolyamok újabban is lényegesen emelkedtek. Egy­ebekben az irányzat ártartó, a forga­lm csekély. Az árutőzsdére jóeső hírek érkeztek. Csak egyes vidékekről jönnek hírek, hogy a gyümölcsökben kisebb­­nagyobb fagykárok történtek. — Dr. Ház István meghalt. A le­tűnt budapesti éjszakai életnek egy kedves és tehetséges mulattatója halt meg ma reggel. Dr. Ház István, vagy a­hogy az éjszaka hívta: Ház Pista, a Folies Caprice töméntelen magyar bohózatának írója, a Fővárosi Orfeum titkára. Közel kétszáz egy­­felvonásos bohózatot irt, fordított, tett színpadképessé, nem egy jó ötletnek volt a szülője és a terjesz­tője. Körülbelül három évvel ezelőtt egészsége megrendült, mániákus lett, és azt hitte, hogy nevét a színházi élet világpiacán jegyzik.­­ Hajóra ült, barátainak azt mesélte, hogy Amerikában várják fényes szer­ződésekkel. Alig ért azonban New­­yorkban partot, különös viselkedése, zavaros és fellengzős beszéde feltűnt. Ellis Islandra internálták, majd mint elmebeteget visszaküldték Magyar­­országba. Itt nyolc hónapig a Schwar­­zernél kezelték, majd négy hónapig a nagykállói elmegyógyító intézetben volt, a­hol egészségi állapota helyre­­­állott és mint gyógyultat küldték haza. Budapesten csendben és visszás vonultan élt, állás után nézett, de a Fővárosi Orfeum gazdát cserélt; oda nem vették vissza, sehol sem kapott alkalmazást, búskomor lett; betegsége kiújult, m­íg a halál meg nem váltotta szenvedéseitől. Szerényt jómodoru, kedves ember volt. Sok bohózatát a külföldi orfeumtársula­­tok is lefordították. Legnagyobb si­kere a Folies Capriceban az »Éjjel a kaszárnyában« című bohóság volt, a Stájer parkszanatórium. (Judendorf Gráz mellett.) A dr. Feiler vezetése alatt álló, jó hírnevű gyógyintézet téli idénye az enyhe éghajlat miatt igen kedvező. Ismét heves harcok folynak Verdu­m IS vagy P'fMzpi fvmw$M­otivzat^S&s jelentés Itottei'ilam, április 16. (Az Est rendes tudósítójának távirata) A francia vezérkar április 16-á­n délután három órakor a következő jelentést adta ki: A Maas ba Ipariján tovább tart az ágyúzás az avocourti sza­kaszon és a Carnettes-erdőnél. A Maas jobbpartján csa­pataink tegnap késő este élénk táma­dást intéztek a németeknek Douau­­monttól délre lévő állásai ellen. Ez a teljesen sikerült támadás lehetővé tette csapatainknak, hogy az ellensé­ges árkok egyes részeit megszállják és kétszáz embert, köztük két tisztet, foglyul ejtsenek. A W­oev­r­eben első vonalain­kat az ellenség időnként ágyúzza. Éjjel 11 órakor a következő jelentést adták ki: A Maas balpartján az ellenség hevesen lőtte az avocourti erdőnél elfog­lalt állásainkat és a 304- e­s magaslatot. A Maas jobbpartján Dou­aumont vidékén tüzérségi harcok. A Woévreben a Moulainville — Haudiau­­mont —Les Es­arges szakaszon tüzér­ségi harc. A front többi részén viszonylagos nyugalom van. V. D. jKedd, 1916 április 1&, IDÉN A PALOTA­­ Étteremben Koczé Antal zenekara hangversenyez. I 5 órai tea, Caeds hangversenyez. Söröző (alagsor­­iá­ban, polgári árak) és Bar bejárat a Dunakorzón. Zwieback Lajos­­ és Testvére cs. és kir. adv, szállítók Budapest, Váczi­ utca 14. E héten eladásra kerülnek divatos tavaszi köpenyek 3. sorozat 3­6 korona. 2 sorozat *13 korona 3. sorozat spa korona. Úgyszintén esőköpenyek impregnált szivet* és selyemből nagy várasztékban­

Next