Az Est, 1918. május (9. évfolyam, 103-128. szám)

1918-05-09 / 109. szám

Budapest, 1918 * Csütörtök * május 9. Előfizetési árak: egy hónapra-• - 3.- korona Negyedévre M M &o— korona Félévre M « 13.- korona Égés» évre.. - - 3­.- korona ? Megjelenik délután ^ Egyes szám ára 17 fillér** röviden közleményünk után* nyomása tilos szjazsazsc Politikai napilap FELELŐS SZERKESZTŐ: MIKLÓS ANDOR Szerkesztőség: OH, kerület, Erzsébet*körut 1 Kiadóhivatalt VII.a Erzsébett körut /1—30* Fióltkiadóhivataloks Vm* Vilmos császárját 14. tti és /&., Vách utca tg. Wlent /. K'hl warkt 7» A kisebbség, a­mely most kormányoz Magyar­­országon, felére olvadt le. Most már csak vagy ötven képviselő áll Wekerle és kormánya háta mögött. Tegnap szavazott a párt a kormány választójogi program­járól és akkor mindössze ötvenen maradtak híven, következetesen az elvfeladás programja mellett. A nagy buzgóságban, hogy a kormány újra­ átve­rését, bármi módon is, de megcsinálják, elfe­ledkeztek egy kis dologról. Arról, hogy tulajdonképpen mi szükség van ez ötven magánember kor­mányzatára ? Miért éppen ez az ötven ember ad nekünk kormányt a parlament ötödfétszáz kép­viselője közül ?... Általánosan elfogadott parlamenti szokás, hogy a képviselőház többsége kormányozzon. Vagy egy éve, megbízták a képviselőház kisebb­ségét, hogy vegye át a kormányt, úgy hogy akár választással, akár más módon csináljon magának többséget. Választani savanyú volt ennek a kisebbségi kormány­nak, megpróbált tehát a többség­ből, a munkapártból magához édesgetni néhány tucat embert. Nem sikerült neki. Nem sikerült, mert nem mutatott elég erőt. Végleg berendezkedtek­­ tehát a kisebbségi kormányzásra. Mi­lyen jogon ? •— csak azt szeret­nék tudni ! Azért-e, mert az or­szág imádja őket, és inkább im­­parlamentáris kormányzást kí­­ván, csak el ne veszítse e kiváló lángész-fészek munkálkodását ? Vagy forradalmi viszonyok van­nak nálunk, a­mikor egy időre el kell tűrni a kisebbség erőszakos uralmát ? Vagy azzal vált most a kisebb­ség uralma szentesítetté, hogy tegnap leolvadt a felére, ötvenre “? ... A kisebbség kormányának magyarázata igen egyszerű. Öt­ven kemény szavazat kormányoz ma a magyar képviselőházban, mert a munkapárt úgy akarja. Mert a munkapártnak még most nem tetszik átvenni a kormányt és mert van ötven ember, a­kinek oly kevés a szemérme, vagy oly vak a szeme, hogy a munka­párt helyét melengeti addig, míg a munkapárt maga átveheti a kormányt. Mielőtt azonban ez az év letelik, az öt­ven lelkes fé fiú ott fogja találni a meleg kormány­fészekben a munkapártot, mag pedig eheti ismét az ellenzékiség keserű kenyerét. IX. évfoly­am Maurice tábornok vádja L­low dl George és Bonar Law ellen A miniszterelnök és a külügyminiszter félrevezette Magn­át Msauiffi a vizsgálat megindítása mellett Rotterdam, május 7. (Az Est rendes tudósítói­nak távirata) Londonból jelentik: Maurice tábornok, a­ki még néhány héttel ezelőtt az angol vezérkarnál a katonai operációkat vezető osztály igaz­gatója volt, rendkívüli feltűnést keltő levelet tett közzé a sajtóban. A levél bizonyára izgalmas politikai események okozója lesz. Maurice rideg egyenességgel, kíméletlenül azt mondja, hogy ápril­s 4-iki beszédében Lloyd George és április 23-iki beszédében Bonar Law az alsóházban a hozzá intézett kérdésekre a valóságnak meg nem felelő, félrevezető felvilá­­gosításokat adott. Maurice sürgősen kéri, hogy a parlament vizsgálja meg Bonar Lawnak és Llo­yd Georgenak azt az állítását, hogy a Versailles­ hadi­tanács menny­ben állapodott meg a franciaországi angol front kiterje­déséről, hogy a hadsereg Franciaországban 1918. január elsején jelenté­kenyen erősebb vol, mint 1917. január elsején és állapítsa meg, váljon Lloyd Georgenak a mezopotámiai és palesztinai harcoló seregek fehér hadosztályairól szóló szá­madatai megfelelnek-e az igazságnak? A Daily Chronicle, a Westminster Gazelle, a Star és a Globe köve­telik,­ hogy­­a parlament vizsgálja meg és tűzze nap­rendre Maurice vád­ait. [ Politikai körökben úgy vélik, hogy a levélnek komoly következményei lesznek a kormányra nézve. Voltaképpen arról van szó, hogy az angol vereségért ki felelős? Van egy párt, a mely a felelősséget a kormányra s egy másik, mely a had­vezet­őségre­­ akarja hárítani. A levél nyomán meginduló parlamenti vita van hivatva a kérdést eldönteni. Asquith az alsóházban határozati javaslatot nyújtott be, hogy az alsóház küldjön­­ ki bizottságot M mire vádjainak megvizsgálására. Asqu­th indítványa fe­­tt csütörtökön döntenek­. A helyzet igen komoly, mert a kormány kijelentette, hogy Asquith indítványának elfogadása esetén rögtön lemond. Van Dyl, Rotterdam, május 7. (Az Est rendes tudósítói­nak távirata) Londonból jelentik : Az alsóházban Asquith megkérdezte a­ kormánytól, hogy milyen intézkedéseket tett arra vonatkozólag, hogy a ház megvizs­gálhassa Maurice vádjait ? Maurice jelenleg aktív katona. A kormány nevében Bonar Law válaszolt. Szerinte Maurice a levél közzétételével elsősorban is megsér­tette a szolgálati utat és a katonai fegyelmet. Másodsorban felelős, mert miniszteri kijelentések valóságát két­­ségbevonta. Az ügy első részére vonat­kozólag a haditanács a szokásos mó­don fog eljárni, arra vonatkozólag pedig, hogy miniszterek becsületét megtámadták, becsületbíróságot hív­nak egybe két bíró bevonásával, hogy ezek vizsgálják meg a tényeket és terjeszszenek elő jelentést. Bonar Law még kijelentette, hogy a becsü­letbíróságot addig nem hívják össze, míg az egész esetet az alsóházban nem tárgyalják le, V. D. a­kik egyidőben szintén a végleteiig való kitartás mellett törtek lándzsát, de a kik most kifogyhatatlanok Cle­­menceau ócsárlásában. Igen nagy támadások érik Thomass volt lőszerügyi minisztert, a­ki szo­ciáldemokrata. A Verité gúnyosan azt­­írj­a róla, hogy ügyes viselkedése miatt bizonyára külügyminiszter lesz be­lőle. A Journal de Peuple írja: Az oszt­rák békeajánlat ügyében szereplő em­berek büntetést érdemelnek és meg kell fenyíteni őket, de másokat, mint Thomas, Sembat, Renaudel, a­kiknek felfogása tavaly azonos volt Ribelé­val, szintén nem szabad felmenteni. 191­7-ben a káprázat és téboly politi­kája lett úrrá s iz még ma is. Ezt a politikát az emberiség és Franciaor­szág érdekében le kell leplezni s meg kell büntetni. A képviselőház hadügyi és külügyi bizottságának titkos üléseiről, a­me­lyeken Clémenceau beszámolt a Ká­roly király levelében kapcsolatos békelépésekről, a lapoknak nem sza­bad tudósítást közölniük. A Petit Pa­­risien mégis közöl annyit, hogy Clé­menceau­ kihallgatása alkalmával ki­jelentette, hogy Magyarország és Ausztria egy pillanatig sem tett olyan békenyilatkozatot, a­mely Franciaor­szág és szövetségesei számára elfogad­ható lett volna és ezért egy pillanatig sem állott fenn a béke lehetősége. B. M. Colyn, a titokzatos béke­közvetítő Rotterdam, május 7- (Az Est rendes tudósítói­nak távirata) Londonból jelentik. Bár az angol alsóházban Balfour megcáfolt min­­den békehírt, Colyn — az állítólagos hollandi békeközvetítő neve — min­­denütt közszájon forog és igen nép­szerű. A Daily News még részleteket is tud Colyn ajánlatáról. Azt írja, hogy Colyn békefeltételei nem voltak elfogadhatók, de bizonyára alapot nyújthattak tárgyalásra. A Daily Chronicle szerint Robert Cecil rész­­szül cselekedett, a­mikor elutasította az ellenség békeajánlatát. W. D. Rotterdam, május 7. (Az Est rendes tudósítói­nak távirata) A Xaderland közlése szerint Colyn­ üzleti barátai meghívására utazott Angliába és sem Hollandia,­ sem Németország részéről nem volt meg­bízatása. V. LL Clémenceau szerint még nem volt alkalom a békekötésre Í A francia ellenzék hadjárata a béke ellenségei ellen Genf, május 7. Est kiküldött tudósítóinak táviratai Az ellenzéki lapok harca a kormány é­letekig menő háborús uszítása el­­-ügy óta egyre élesebb és immár nem szorítkozik elkeseredett szemrehányásokra Ribot és Clémen­­ceau éhen, hanem mindazok ellen irá­nyul, a­kik valaha ellenezték a béketö­­rekvéseket. Támadják tehát Sembat és Rena­udel szocialista képviselőket is.

Next