Az Est, 1918. július (9. évfolyam, 151-176. szám)

1918-07-05 / 154. szám

Péntek, 19I& Julius 5. csatlakozott. A légi járművek nagy­­szerepre tettek szert a hadviselésben és hadi dicsőségek után most a mi hadseregünknek jutott az a dicsőség, hogy repülőgépeit a közlekedésügy szolgálatába állította. A repülőpostajárat új kapcsolatot lesz hivatva teremteni a monarchia két székesfővárosa közt, egy új kapcsolatot közgazdasági és kulturá­lis téren, mert a­hol a posta meg­jelenik, ott a kultúrának előőrse és a közgazdaságnak fontos munkája. A repülőgépnek a jövő közlekedésé­ben beláthatatlan szerep fog jutni, a­mi ma történik, az csak szerény­­kezdet. Egyelőre csak a hadsereg közvetítésével lehetett ezt az eszközt igénybe venni, mert hiszen ma más, mint a hadsereg, nem rendelkezik megfelelő emberi erővel és anyaggal, de a jövőben, mint minden közgazda­­sági téren, ezen is csak a magánvál­lalkozás­ hozhat fejlődést. A magáninvenció, a magánvállal­kozás a legmegfelelőbb eszköz, mely a sikert biztosíthatja. Hamarosan el kell jönnie annak az időnek, mikor a repülőgép nemzetközi közlekedési esz­köz lesz. Ma még megoldatlanok a légi közlekedéshez fűződő jogi kérdé­­­­sek, de előrelátó kormánynak ideje­korán kell megtenni­ intézkedéseit, hogy előkészítse a jövőt.­ A magyar városoknak pedig köte­lességük követni: a kormány és a hadvezetőség példáját és a maguk részéről azzal járuljanak hozzá a re­pülés ügyének fejlesztéséhez, hogy repülőterek létesítéséről gondoskod­nak. y rs.-v- •. A miniszter végül hálával' 'emléke­zett meg a királyról, mint minden modern haladás előmozdítójáról és közölte­, hogy az első repülőpostával _hódoló „üzenet .:megy„£_királynak és ^üdvözlet a "hadvezetőségnek és az Osztrák kormánynak. ’ J — Legyen ez az első repülőposta jelzése annak a nagymérvű haladásnak, amelyre a béke beálltával szükségünk lesz. Ezzel útnak bocsátom a vitéz pilótákat és az Isten oltalmába ajánlom őket — ezzel végezte a mi­niszter beszédét. Utána még Hochessel osztályfőnök, az osztrák kereskedelemügyi mi­niszter képviselője mondott rövid, német nyelvű beszédet a repülőposta jelentőségéről, mire előállott Rafft pilóta-százados és jelentette Báninak és Szlevényinek: — Excellenz, melde gb­orsamst, Flugzeug No. 36909 fahrbereit. — Indulj, sok szerencsét! — szólt a miniszter. A bosnyák katonazenekar a him­nuszt, majd a Götterhaltét játszotta, a­mit a polgári közönség hajadon­fővel, a katonák tisztelegve hallgat­tak végig. A két repülőtiszt be­ült a készülékbe, a motor forogni kezdett, a katonazenekar a Rákóczi­­indulót játszotta és az első budapesti bécsi postarepülőgép tíz óra 35 perckor felszállott. Körülkeringte a repülőteret és eltűnt, a Duna irá­nyában. Utána még hat repülőgép szállt fel és gyakorlatokat mutatott be a közönségnek. — Tőzsde. (Megnyitás.) Az irány­zat szilárd, különösen Fabank drá­gul. A forgalom élénk. Első kötések: Magyar Hitel 1296—97, Osztrák Hitel 880—82, Jelzálogbank 570—72, Leszámítoló 824—25,­­Agrár 1067— 69, Magyar 938—40, Forgalmi 638— 40, Fabank 991—93, Hermes 530, Adria 1800, Atlantica 1335—40, Le­vante 1075—80, Közúti 815—16, Gi­zella 815—25, Concordia 860—70, Salgó 1146—48, Rima 1098-100, Ko­­burg 580, Papír 872—80, Nasiei 2940, ■ Jég 468, Hat hónapra ítéltek egy szegedi malomtulajdo­­ost és igazgatóját Áruelrejtésért és tiltott őrlésért Szeged, fak­as­i. (Az Est tudósítójának telefonjelentése) A szegedi kihágási bíróság most hozt­a meg ítéletét Lichtenegger Gyula malomtulajdonos és nagybirtokos élelmiszerelrejtési és árdrágítási ügyé­ben.­ Lichtenegger malmának az igaz­,­gatóját, Őrhalmi Károlyt, múlt év júliusában egy 46. gyalogezredbeli élelmezési liszt feljelentette, hogy több mint hetven méter mázsa lisztet jóval a maximális áron felül adott el. A lisztet Lichtenegger a saját mal­­mában őrültelte meg titokban. A szegedi rendőrség heteken­ át nyomozott, felkutatta Lichtenegger malmát, azonkívül majorjaiban és­ tanyáiban is kutatott. A kutatások meglepő eredménynyel jártak: m­ithő, benütt nagy készletek voltak elrejtve.­­Azt is megállapították, hogy a ma­lomban meg nem engedett módon is mennyiségben őröltek.. A rekvirálás kijátszásával Lichtenegger tekintélyes mennyiségű közszükségleti cikket vont el a közfogyasztás elől.­­ A rendőrség jelentése szerint Lich­tenegger malmában­­elrejtve 7010 kilo búzát, 5203 kilo rozsot, 5347 kilo lisztet, 9097 kilo árpát, 0842 kilo zabot, 1225 kilo tengerit, 180 kilo tarhonyát, 189 kilo rizst, 1918 kilo kölest, 1290 kilo heremagoit, 1890 kilo korpalisztet találtak. Ezt a rendőrség zár alá vette.­­ Közel egy éve tartó a bűnügyi vizs­gálat, a szakértők kihallgatása és a könyvek átvizsgálása után dr. Te­mesvár­i Géza kih­ágási bíró most hozta meg ez ítéletet ebben az­ ügyben. A kihágási bró Lichtenegger Gyulát, a melom­i tulajdonosát öt rendbeli ki­hágásban mondotta ki bűnösnek és ezért összbünt­etésül hat hónapi el­zárásra és 25.489 korona pénzbü­nte­­tésra ítélte. Őrhalmi Károlyt, a malom igazgatóját öt rendbeli kihágásért hat­­havi elzárásra és kétezer korona pénz­­büntetésre ítélte és elrendelte a lefoglalt élelmiszerek elkobzását. ■ Vázsonyi felszólalt a választójogi vitában A képviselőház ülése­ n Ab Esz tudósítójától.­­-Szász Károly elnök kevéssel'!­ óra előtt nyitja meg az ülést. A választójogi vita első­ szóloka , Landauer Béla. ’A javaslatot"azta­ " laposságban elfogadja azzal,“­hogy nem ért egyet annak minden részle­tével. Kern fogadja el a­ hátt­éterek jogcímét a négy elemi helyett.­A katonát választójogát és az ipari" munkások nyilvántartási­ rendsze­rét sem helyesli úgy, a­hogy iá ja­vaslat előírja. A választási­ költsé­geket mellőzni kell. (Helyeslés.)'' ' Vázsonyi Vilmos: Akkor i­iért szavazza !,meg a javaslatot! Landauer Béla (gúnyosan):, A­ hatalomért! Vázsonyi Vilmos: A hatalom nem sokat ér! .. . ’’ Landauer Béla: A megegyezés híve és odaadóan támogatja azt a kormányt, a­mely nemzeti érdek­ből eltűri az ilyen nem kifogásta­­­lan törvény megalkotását,. Via ma­jornak nevezhető az a helyzet, a­melyben az ország van, mert mi foglalja el a kormányt, a napszá­most, a tisztviselőt, a lateinert ? Az­ élelem, a cipő, a meleg ruha megszerzése. Ez a vis major, a­mely miatt sok politikus a kormány há­ta mögé sorakozott, ha nem is he­lyesli ezt a javaslatot teljes egészé­ben. Választania kellett a nemzet és az utca között. Ezért fogadja el a javaslatot. Vázsonyi Vilmos emelkedett ez­után szólásra. A baloldal, a­mely Vázsonyi eredeti javaslatának alapján áll, ilyen közbekiáltásokkal fogadja: Hock János (gúnyosan Lan­­dauerre célozva): Most jön az utca.­ Balla Aladár: Halljuk az utcát! Vázsonyi Vilmos: Objektivitás­sal akarja beállítani a két javaslat közötti különbséget Természetes, hogy­ felszólal, mert a különbsé­gekre rá kell mutatnia. Ezért min­den személyi és pártpolitikai szem­pont nélkül fog beszélni. Ha nem volna ez a javaslat az ő javaslatánál terjedelemben is sok­kal szűkebb, lényegében egészen más, ha csak a Károly-keresztesek jogát­­törölték volna, , már­­ olyan­­nagy különbséget idézne elő ez a két javaslat között, hogy erkölcsi lehetetlenség lenne annak elfoga­dása.. . Bo­ek János: A néppártból indult ki’"­..­. Károly-keresztesek törlése! Rakovszky István! Egy hang.: Huszár Károly! , -f'Tizsoaja Vilmos: Ha elesik', a hős, márványba kerül a neve és a meinzés' hálával adós emlékének, ha­ azonban életben marad, akkor már­­jogcím is kell ahhoz,­­hogy szavazati jogot kapjon. Hock János: A halottaknak ad­nak jogot! ’ ■­­ . Vázsonyi Vilmos: Annál feltü­­■ jobb ez, mert a választójog sző­nyegre­ kerülésének éppen a har­cosok­ joga volt az alapja. Éppen ez hiányzik most belőle. * ix*­* '• A Frank párt támadja a Starcsevics-pártot Nem kell délszláv állam — horvátok a Barnsk maradat Indemnitási vita a horvát­­ országgyűlésen Zágráb, július 1. (Magyar Távirati Iroda/ A horvát országgyűlés szerdai ülé­sén az indemnitás tárgyalása során dr. Krni­ Starcsevics-párti meg­támadta a koalíciót, mert az Magyar­­­­országgal és különösen Magyarország olyan politikai tényezőivel dolgozik együtt, a­melyek nem demokratikusak. Panaszkodik az ellenzéki sajtó ül­döztetéséről és azt állítja, hogy a koalíció a valódi nemzeti politika útjában van. Hangsúlyozza, hogy a népek önrendelkezési joga sem a dualizmussal, sem pedig a kiegyezés­sel nem köthető össze. Az ő pártjának kell tehát mutatni a nép számára az utat, hogyan kell a népakaratot győzelemre vinni. Berlics koalíciós közbeszól: A nem­­zeti­ politikát okosan és pártszenve­dély nélkül kell vezetni.* Krnic folytatja: A koalíció a ki­ 5. oldal egyezés híve és a nemzeti törekvések­­nek Szent István koronája alatt való megvalósítására törekszik. Dr. Medakovics elnök helyreigazító felszólalása után dr. Prebeg Frank- párti emelkedik szólásra. — A Frank-párt az egész horvát népnek önálló államban való egyesí­­tését kívánja. Kritizálja a koalíciót, a­mely túl engedékeny a magyarokkal szemben. Polemizál dr. Kriskovics osztályfőnökkel, majd kijelenti, hogy Magyarországtól pénzügyileg emanci­pálni kell magukat, mivel a magya­rokkal úgy sem­­ tudnak megegyezni. Úgy sem tudunk kijönni abból, a­mit Magyarország a mi bevételeink­ből átenged, mindenféle irányban meg vagyunk kötve. A nemzetek önrendelkezési jogára vonatkozólag sem Budapesttől, sem Bécstől nincs várni­­való. A dinasztiában van bizalma. . A . délszláv propaganda ellen beszél, olyan horvát államot akar, a­hol a szer­­beknek nincsen keresnivalójuk. Addig, míg a délszlávok a horvát nevet el akarják tüntetni, ellenük vagyunk. Dr. Hervoj ■ (Staresevics - párt­i): ünnepélyesen tiltakozom ilyen áili­­tás ellen. Prebeg .* Önök le akarták mondani horvát nevükről és délszlávoknak nevezni magukat.­­­Hervoj: Ez nem igaz! ~*mf' Pribeg: Én a délszlávokról beszé­lek, nem pedig a Starcsevics-pártról. Al­noj­: Akkor miért foglal ben­nünket velük egy kalap alá ? Semmi­féle délszláv állam kedvéért nem adjuk fel a horvátságot. Wekerle beszéde a feministákhoz Küzdeni fog a nők választó­­jogáért —­­Az Est ludositójától — A feministáknak mintegy száz­tagús küldöttségét fogadta ma dél­előtt tizenegy óra után Wekerle Sándor miniszterelnök a képvise­lőház társalgótermében. A megje­lentek egy része nevében Stefani Elza­ fejtette ki a nőknek a vá­­­­lasztójogra való jogosultságát és igényét. Ezután még többen akar­tak megbízóik nevében felszólalni, de a miniszterelnök arra való te­­­­kin­tettel, hogy az ülésterembe sür­gősen vissza kell mennie (benn ugyanis Vázsonyi beszél), arra kérte a többi szónokot, hogy állja­nak el felszólalásuktól. Tényleg így is történt, a­mire Wekerle Sándor a nőknek a következő választ adta: — A­ nők állaga a­ mi közéletünk­ben igen nagyra becsült. A modern nőnek el kell hagynia házi tűzhe­lye körét és a közélet terén kell működést kifejtenie. Mellőzhetet­len, hogy a nőknek a közéletben a jövőben még nagyobb szerepet juttassunk. Ha a nemzeti erőnket gyarapítani akarjuk, akkor a nők közreműködésére feltétlenül szük­ségünk van. Nem azért vagyok a nők választójogának a híve, mert a nőknek van szükségük a válasz­tójogra, hanem mert a közéletnek van erre szüksége.­­­­ Legyenek meggyőződve, hogy mindent el fogok követni, hogy a nők választójogát azon terjedelem­ben, a­melyben a nők a közéletben szerepet játszhatnak, érvényre jut­tassam. Biztos ígéreteket most nem tehetek, mert a dolog nem tőlem függ, de mondhatom, hogy egész telkemmel küzdeni fogok ennek az eszmén­ek a megvalósításáért. Poli­tikai körökben különben mindenütt tért hódít a nők választójogának az eszméje és legyenek meggyő­ződve, hotjly a legrövidebb idő alatt meg is fogják azt kapni.­­ A küldöttség lelkes éljenzéssel fogadta a miniszterelnök válaszát

Next