Az Est, 1918. augusztus (9. évfolyam, 177-203. szám)

1918-08-25 / 198. szám

Vasárnap, I9S7. augusztus 25. A moszkvai francia konzul agitált a bolsevikai­ kormány ellen Stockholm, augusztus 21. (Az Est rendes tudósítói­nak távirata) A moszkvai francia konzul leve­léből a bolsevik­ sajtó kivonatokat közöl: „Az alkotmányozó gyűlés tagjai — mondja a levél — Szama­rában a legnagyobb pénzszü­kség­­ben vannak. A pénzügyi válság tönkreteszi őket. A francia tőkének a segítségre haladék nélkül szüksé­ges. Erre a célra két millió kell. Természetesen ilyen kölcsön csu­pán egy nem szocialista kormány­nak engedélyezhető.“ (Ez a mondat a levélben kétszer van aláhúzva.) A katonai dolgokról így ír a francia konzul: Massaryk Szama­rába való jövetele igen alkalmas a csehek rossz hangulatának meg­javítására. Sürgősen szükséges az egységes front Archangelszktől Szamarán át Vladivosztokig. Az angolok teljesen tétlenek, úgy hogy itt „entente“ alatt csak franciákat lehet érteni. Az „entente“ csak cég­táblája a szamarai kormánynak. A szamarai kormányról így ír a francia konzul: A kormányból hiányzik a biztonság, korántsem az, a­minek lennie kellene, a nép a francia fegyelemből semmit sem ért. A levél azzal végződik, hogy a jobboldali forradalmi szocialis­­ták és a menseyikiek kiléptek a szibériai kormányból és a­ kerü­leti képviselőtestületek ellen agi­tálnak. A kormány kizárólag ellen­forradalmi elemekből áll és katonai diktatúrát valósít meg. Az „alkot­mányozó gyűlés“ jelszava mér nem létezik. Bryk. AfwOAJSAAWV/.Z/V'JWVSAAAAAArt r—------------------------------------­ Rózsahegyi Kálmán a Nemzeti Színház tagja magánszínész- és moziiskolájába a beiratások szept. hó 16-án kezdődnek délután 3—5-ig. Népszínház­ u. 22. II. em. 4. Állandó keresett nélkülözhetetlen világítási tömegcikk eladásával, város, község, faluban. Egyedárusítás iránti komoly érdeklődök írjanak Erdős és Kroh cégnek, Buda­pest, V. kerület, Bálvány­ utca 18. szám. Kívánatra komplett minta égőanyaggal 20 koronáért franko. Zongorák, pianinók csak újak, elsőrangúak, 40OO—OOOO koronáig Hörl Nándor, Budapest, II. Török-utca 6. sz. Gyár egyes, megbízható szakembert keres Olyanok, akik surlóket­egyár­­tásban jártasak, előnyben. Ajánlatok a Seprűgyár 2000 jelige alatt Mosse Rudolf hirdetőjébe, Budapest, VI., Andrássy­ út 2. keretnek. Erdélybe kerestetik 3 gyermekhez tanítónő ki elemi és polgári iskolai tananyagot tanu­l. Nem­et nyelv ismerete szükséges. Teljes ellátás, f­izetés megállapo­dás szerint. Személyes bemutatkozás hétköznapokon 9— 12-ig Ratosnyai erdőipar rt., Széchenyi­ utca 1. sz. Boroshordók 54 drb, la transzport hordó eladó, cca. 400 hektoliter. Lutz János vendéglős, Bajmok, Bácska. Cseh katonai intézők a hadsereg lisztjének egy részét Ausztriának adják el visszaélés miatt a Ház rendkívüli összehívását tervezik — Az Est tudósítójától — Köztudomású, hogy a kormányok között létrejött megállapodások értel­mében Magyarország vállalta magára a hadsereg egész lisztszükségletének ellátását. Azonkívül bennünket ter­hel a megszállott területek lakos­ságának liszttel való ellátása Albá­niában és Montenegróban és ezen­felül még Ausztria polgári lakossága részére is tartozunk bizonyos mennyi­ségeket átengedni. E kötelezettsé­günknek pontosan meg is feleltünk és mostanában átlag 200 vagon lisztet adunk át naponként a hadsereg részére a különböző intendanturáknak. A magyar hatóságok működése a liszt­mennyiségek átadásával meg is szű­nik és hogy az intendanturák a lisztet hova küldik, kinek adják, arra nézve a magyar hatósági szervek semmiféle ellenőrzést sem gyakorolhatnak. A teljes ellenőrzés hiánya ezen a téren is nagy szabálytalanságokra ve­zetett és magyar részről hitelesen meg­állapíthatták,hogy az intendanturák túlnyomó részt cseh nemzetiségű intézői a kizárólag katonai célokra átenge­dett lisztből sokszor igen lényeges mennyiségeket engedtek át Ausztria polgári lakossága részére is. Ezzel szemben gyakori panasz a katonaság részéről, hogy nem érkezik hozzájuk a megfelelő­­liszt járandóság, azonban e tekintetben sincs a magyar­­ hatóságoknak intézkedési joga, mert itt egyebet nem tesznek és nem te­hetnek, mint hogy átadják a kikötött mennyiséget az illetékes katonai ha­tóságoknak. Minthogy azonban a katonaság ré­szére csak azért adunk lisztet, hogy a haderő harckészségét biztosítsuk, gondoskodnunk is kell arról, hogy az erre a célra kiadott liszt csakis erre a célra fordíttassék. A magyar kor­mány részéről súlyos hiba is mulasz­tás volt, hogy semmiféle ellenőrzést sem kötött ki magának és hogy leg­nagyobbrészt idegen érzelmű katonai tisztviselőktől függ, hogy a magyar lisztet milyen célra használják fel. Ez a helyzet tarthatatlan és ezeknek­ a visszaéléseknek meg kell sz­űniök. Ismerik e visszaéléseket magyar politikai körök is és a képviselőház legközelebbi ülésszakában szóba is fog­ják hozni. S úgy halljuk, hogy az egyik párt nem is akarja bevárni az őszi ülésszakot, hanem azzal a tervvel foglalkozik, hogy a képviselő­­ház soronkívüli összehívását fogja a kormánytól követelni. Az egész magyar közvélemény egy­séges lesz ebben a kérdésben, mert valóban tűrhetetlen , hogy a kormány nemtörődömsége folytán a katona­ság, első­sorban a magyar katonaság ne kapjon elég lisztet és az ő részükre fentartott mennyiségeket Ausztriá­nak szolgáltassák ki. Kik felelősek az abbáziai kudarcért? —­­Az Est tudósítójától — Néhány nap múlva elindítják az osztrák tengerpartról a nyaraló ma­gyar gyerekek első csoportját. Most már meg lehet írni mindazt, a­mit a tudósítások anyagából a szülőkre való tekintettel eddig csak sejtetni lehe­tett és meg lehet állapítani a felelőssé­get, a­melyet a vezetők viselni tar­toznak. A nyaraltatási gondolat születésé­vel kell kezdeni. Az első­ hiba a férj kigondolásánál történt. Viszonzásául annak, hogy osztrák gyermekek ezrei és tízezrei fognak Magyarországon nyaralni, kigondolták azt, hogy ma­gyar gyerekeket visznek az osztrák tengerpartra. Letelepedett Abbáziában a Károly király gyermeknyaraltatási akció kor­mánybiztosságának kirendeltsége, a­melynek élére Tass tart. százados került, a­ki Landwehr tábornok mellé volt beosztva és a békében Buda­pesten iskolaigazgató. Körülbelül áp­rilis hó közepétől június hó végéig dolgozott a kirendeltség, azonban még nem készült el a szervezéssel. Nem is csoda. A tengerparti szállo­dák, villák és penziók már évek óta zárva vannak, az­okat előbb lakható állapotba kellett helyezni. Szerződé­seket kellett kötni a tulajdonosokkal, a­kik a legkülönbözőbb nehézségeket csinálták és végül is csak felsőbb nyomásnak engedve engedték át helyiségeiket. Nem ingyen, hanem naponként és fejenként 60 fillér bér­összeg ellenében. A bérösszegért azonban csak mo­st az épületet engedték át, de az ágyakat és az összes felszerelési tárgya­kat kivitték a szobákból, úgy h­ogy mire a gyermekek leérkeztek, a kirendelt­ségnek kellett gondoskodni fekhelyek­ről. Ez okozta a kezdet legzavaróbb nehézségeit. A kirendeltség ugyanis nem kellő óvatossággal kötötte meg a megállapodásokat és csak az utolsó pillanatban vette észre, hogy a leg­több helyen csak falakat kap, ágyakat azonban nem. Erre hirtelen össze kel­lett szedni, kölcsönkérni szalmazsá­kokat, lepedőket, takarókat és úgy, a­hogy, berendezték a szobák egy ré­­szét tömeglakásokká. Ezekről a bajokról a kormány­­biztosság Budapesten keveset tudott, bár már itt Budapesten rég össze volt állítva a leküldendő gyermekek csoportja, az utazás kitűzött idejét azonban mindig el kellett halasztani, mert az abbáziai kirendeltségtől még mindig nem jött meg az a jelentés, hogy minden rendben van, jöhetnek a gyermekek. Különben Tass száza­dostól jöttek folyton a sürg­­yök : ez nincs, az nincs, ez kell, az kell. Budapesten a kormánybiztosságnál is tudni kellett, hogy odalenn még nincs minden rendben és a gyermekek el­indítása előtt a kormánybiztosnak vagy valakinek le kellett volna menni és a helyszínen megvizsgálni, miért nem lehet a gyermekeket még útnak indítani és el vannak-e már hárítva azok a nehézségek, a­melyekről a kormánybiztosság is tudott. Helyszíni vizsgálat és ellenőr­zés helyett az történt, hogy megnyugod­tak a kirendeltség jelentéseiben és minthogy már július vége felé jártak 3. oldal és az idő a körmükre égett, előzetes helyszíni szemle és felülvizsgálás nél­kül elindították a gyermekeket. Ez volt a második, talán a legsú­lyosabb hiba. Az első gyermekszállít­­mányok megérkezésénél a szervezet­lenség és fejetlenség még nem mutat­kozott, de mikor egyre több gyerek érkezett, kiderült, hogy nincs elég lakás. Ki kellett tehát nyittatni még több szállodát, de mert a szállodások nehézségeket csináltak, igénybe vettek teljesen lakhatatlan helyiségeket is, így például a Quittában lévő mozi­­helyiséget is, a­mely évek óta szellőz­tetve sem volt, falai nedvesek, levegője dohos volt. Ebben a teremben elhelyeztek any­­nyi szalmazsákot, amennyi csak oda­fért és rá fektettek lepedő és takaró nél­kül közel kétszáz gyereket. Több, mint nyolc-tíz napig az itt elhelyezett gye­rekek az éjszakát saját ruháikban alud- ták át, m­ert nem volt mivel takarózniuk. Minél több gyerek jött, annál zsú­foltabb lett a rendelkezésre álló ke­vés szálló és villa és annál kevesebb volt a szalmazsák, a lepedő és a ta­karó. Nem is szólva arról, hogy a tisztálkodáshoz szükséges felszerelési tárgyak igen sok lakásban teljesen hiá­nyoztak. A gyerekeket pedig a program ezt így határozta meg -a lefekvés előtt nem lehetett megmos­datni, de még a felkeléskor sem lehe­tett mosakodni, mert sok helyütt egyetlen mosdótól is egyetlen törülköző sem volt. Hajkefe pedig úgyszólván mindenütt hiányzott, így történt, hogy sok gyerek feje férges lett és utó­lag kellett külön fertőtlenítő intézetet a gyermekfejek megtisztítására szer­vezni. A kirendeltség nem gondosko­dott mosoda felállításáról és körül­belül a második hét végéig egyetlen gyerek részére sem tudtak fehérneműt mosni. Az élelmezés különböző szállodák­ban elhelyezett konyhákban történt. Élelmiszer azonban már az első napok­ban a szükségletnél kevesebb volt. Jel­lemző, hogy az első napokban elfo­gyott a liszt és a fiumei polgármester­től kellett a városi készletekből kölcsön kérni egy vagon lisztet. Nem volt el­lenőrzés a konyhák körül, és ezért történt, hogy a szállodák konyháiból eltűnt a gyermekek részére kiutalt élel­miszer és nagyon sok, jónevű szállo­­dában a vendégek részére abból a liszt­ből sütöttek kenyeret, a­mely a gyere­keké volt és abból a lisztből főztek tésztát, a­mit a magyar kormány a gyerekek részére küldött. A központi raktárból becsületesen szétosztották a konyhák részére a lisztet, a­ zsírt, a tojást, a lekvárt stb., de ennek egy­­része mindig elsikkadt. Valóságos csempészkereskedelem fejlődött Abbá­ziában és a tengerparton, a penziók és az odavalók csempészkezekből és orgazdáktól tizenöt-húsz koronájával vásárolták a gyermekek részére küldött lisztet. Tej egyáltalán nem volt. A program szerint az akciónak külön tehené­szete lett volna. Tehenészetről azon­ban szó sem volt. A tej pótlására kondenzált tejet küldtek, azonban a kondenzált tej körülbelül az első hét végén elfogyott, részben ez is eltűnt és a gyermekek hadikávés konden­zált tej helyett, rántott levest kap­tak. Csak mikor már Schmeizer tábor, nők napokon át lenn volt, jött ismét egy kevés kondenzált tej. Volt tojás is, a konyhákban azonban ennek jórésze is eltűnt és csak mikor a tábornok és Biró főtörzsorvos intéz­kedésére külön felügyelet és katonai ellenőrzés alá kerültek a konyhák, derült ki, hogy sok helyütt a tojás

Next