Az Est, 1918. október (9. évfolyam, 229-255. szám)

1918-10-15 / 241. szám

8*401 dal „A hadimilliomosok miatt drága a cseléd“ A rendőrség átirata a belügy­­­­miniszterhez ,a —­­Az Est tudósítójától . A cselédmizériák immár annyira elszaporodtak a fővárosban, hogy nemcsak hihetetlenül magas árat kö­­­­vetelnek a cselédlányok, hanem egy­általában alig lehet cselédet kapni. A rendőrségen is foglalkoznak ennek a kérdésnek a megoldásával és a na­pokban felterjesztés ment a belügy­­­­minisztériumba a cselédközvetítés re­formja ügyében. A felterjesztésben elmondta a rendőrség, hogy tavaly 19.882 panaszt intéztek el, a tolvaj cselédeknek se szeri, se száma, sokan hamis cselédkönyvekkel bujkálnak és a mizériákon csupán arcképes ese­­lédkönyvek kiállításával lehetne segí­teni. Ennek a bevezetése azonban olyan nagy munka, hogy a rendőrség nem tudja elvégezni és ilyen irányú előterjesztéssel a belügyminisztérium­hoz fordul. A rendőrség felterjesztése szerint a legnagyobb baj az, hogy nines utánpótlásé.. Faluról nem jönnek cse­lédek, ott dolgoznak a hiányzó férfiak helyett, a városokból pedig alig kerül fel Budapestre szolgáló, mert inkább választják a gyári, műhelyi foglalko­zást. A rendőrség azt mondja: „A tömegesen hirtelen jólétre, gazdag­ságra emelkedett hadikeresők jóvoltá­ból még nagyobb a cs­édkereslet, mint volt valaha.« Szóval a hadimilliomo­sok és a konjunktúra a fő okai, hogy nincs cseléd és ha van, akkor drága. A rendőrség véleménye szerint külön­­­­ben is a cselédügy nem rendőri ügy, hanem a törvényhozásnak és a tár­sadalomnak kötelessége azzal foglal­kozni. »Nem vitás dolog többé, — írja a rendőrség a belügyminisztériumhoz — hogy a negyvenkét évvel ezelőtt kelt cselédtörvénynek sem elvi, sem tételes rendelkezései a mai szociális felfogá­soknak és viszonyoknak már régen nem felelnek meg.­­ Mi tehát a teendő ? A rendőrség véleménye­ az, hogy hatósági cselédközvetítést kell beren­dezni, aggkár és rokkantság esetére gondoskodni a cselédről, cselédotho­­nokat kell felállít­ani és szakképzést behozni. A rendőrség javaslata is, úgy gon­doljuk, a belügyminisztérium poros és pókhálós irattárába fog kerülni, a cselédreformokra pedig nem igen kerül a sor a mai nehéz viszonyok között. Pedig a cselédmizériák immár tűrhetetlenek, egyre kevesebb cseléd marad Budapesten, a­kiket bármi­lyen pénzért is kényszerűségből kell itt tartani. Elmentünk a Mária­ Egyesület bel­városi cselédelhelyező irodájába. A központi városházán­ vannak a helyi­ségek. A teupringeri foglalkozás igen megnehezült a háború ötödik évében. Hasztalan ostromolják a cselédköz­­vetítőket, hiába ígérnek jó borravaló­kat, a vidékről jött leányok rend­szerint már adott címre jönnek fel a fővárosba, az utazási költségeket is előre megkapják és cupringer nélkül »állnak helybe«. A Mária-Egyletben több a nagysága, mint a cseléd. A hónap első napjain még csak sikerül naponta hetven lányt is elhelyezni, most a hónap közepe táján azonban már alig jut egy napra huszonöt. Azt a felvilágo­sítást kaptuk a Márta­ Egyletben, hogy a német lányok szerényebbek, mint a magyar vidékiek ; a németek, osztrákok főleg azért jönnek hoz­zánk, mert ki vannak éhezve. Kis idő múlva azonban őket is »felvilá­gosítják«, »lebeszélik« és »elcsalják«. A Márta­ Egylet szerint azért olyan drága a cseléd, mert a hadimilliomosok túllicitálják egymást, szinte börzét ren­deznek és felverik a cselédárakat. Még azt is elmondták, hogy a cselédmizé­­riák megszüntetésére most nagy­arányú akciót kezdenek, felhívással fordulnak a vidéki főszolgabírókhoz, hogy segítsenek a cselédszerzésben és átirattal fordulnak az osztrák hatósá­gokhoz is, küldjenek cselédeket Buda­pestre, egész német nyugati határ katonai felsőbbség alá kerülne s végig védelleni állásokat kellene elfoglalni, olyan frontot, a­milyen most a Siegfried- vonal. Ebben az esetben a német föld sem maradna megkímélve a háború dúlásaitól, nemcsak a termő­földeket, erdőségeket, hanem virágzó községeket is fel kellene áldozni a vé­delem kiépítésére és az ottani lakos­ságot messze vidékre kellene elköl­töztetni. A megszállott területek kiürítése után a német hadvezetőségnek a biro­dalom nyugati határai mentén véde­lemre kellene berendezkednie és bizo­nyára nem kis gondot okozna a front tartása Diedelhofen és Mühlhausen között, mert ezzel az arcvonallal szem­közt erős francia várak, Belfort, Toul, Épinai és Verdun állanak. Mivel a csapatok visszaszállítása hetekig tar­tana, a német hadsereg kipihenhetné magát, időközben új csoportosításoa­ és új felszerelések mehetnének végre, ki lehetne pótolni a hadianyagokat s igy a német hadsereg hosszú ideig tartó ellenállásra rendezkedhetnek be. A keleti megszállott területek ki­ürítésének kérdését Wilson jegyzéke említés nélkül hagyja, mert bizo­nyára számol azzal a körülmény­nyel, hogy ott csupán katonai igaz­gatás van és ha a német csapatok hir­telen kivonulnak s magukkal viszik egész közigazgatási szervezetüket a vonatokkal együtt, akkor ott az egész gazdasági élet megbénul, a lakosságot m­­eg fogja fenyegetni, anarchia áll be és a rablásoknak nem lehet gátat vetni. Kétségtelen, hogy maga az ottani lakosság tilta­koznék a leghevesebben a kiürítés ellen. Három hónapig tart Belgium és a meg­szállott francia terület kiürítése A németek új védelmi vonalat rendeznek be a határon Berlin, október 13 A német birodalmi kormány teg­napi válasza után a legrövidebb időn belül számolni kell Belgium és Észak- Franciaország katonai kiürítésével. Milliókra menő német katonák, a­kik eddig ellenséges területen állottak, hamarosan a német birodalmi ha­tárok mögé fognak visszatérni és ha a hadvezetőségre példátlanul nagy feladatot rótt az embermilliók moz­gósítása, ennél is nehezebb munkával fog járni ennek az óriási tömegnek hazahozása. A legfelső hadvezetőség egy kiváló, magasrangú tagja érdekes részleteket mondott a nemsokára megkezdődő kiürítés módjáról és kö­vetkezményeiről. A megszállott területek kiürítése természetesen hosszú időt, legalább három hónapot vesz igénybe, mivel nem csupán a csapatok visszaszállításáról, hanem az egész seregnek biztonságba­­helyezéséről van szó. Ugyanakkor a megszállott területek német katonai igazgatása megszűnik, hogy a helyi polgári hatóságok vegyék át a kor­mányzást. A hadvezetőségnek gon­dolnia kell arra, hogy a kiürítés idején a német csapattestek ne legyenek véd­telenek és az utánuk özönlő ellenséges haderők meg ne támadhassák. Ezért előzetesen ha nem is fegyverszünet­nek, de fegyvernyugvásnak kell be­következnie. A­mi Belgiumot illeti, a német hadvezetőségnek vigyáznia kell arra, hogy az entente csapattes­tet, ha a német haderő kivonul a belga területről, ne lepje el Belgiumot s ebből az irányból ne indíthasson tá­madást Németország ellen, tehát Bel­giumnak semlegesnek kell lennie. Ha­­gy Belgium kiválik a hadviselők so­rából, mint semleges ország biztos védelmet nyújt a Rajna-vidék és Vesztfália iparterületei számára. A kiürítés természetesen jelentéke­nyen rontja Németországnak katonai helyzetét, mert hiszen nem szabad figyelmen kívül hagyni azt az eshető­séget, hogy a tárgyalások nem jár­nak eredménynyel és újból kitörnek­­ az ellenségeskedések, a­mikor is az új küzdelem már német területen menne végbe, így Németország had­műveleti és hadtápterület lenne. Az nyomatott Kedd, 1918. október 11. A szibériai forradalom Japán csapatok érkeztek Krasznojarszkba Stockholm, október 7-­ (Az üst kiküldött munkatársának távirata) A Krasznaja Gazella (Vörös Újság) hírei szerint Szibériában min­denfelé fellángol a parasztok forrongása, a­melyet csak véres harcokkal és büntető expedíciókkal lehet elnyomni. Krasznojarszkba hat japán tiszt és tizennégy szálláscsináló érkezett. Megérkezésük összefüggésben van azzal, hogy Krasznojarszkba japán csa­patok érkeznek. Blagovescsenszkben Amur kormány alakult. Novoroszijszkból jelentik, hogy az ottani fogházban harminc bolse­­vikit agyonlőttek. Egyes pétervári kerületekben a polgári elemek kiköltöztetésével foglalkoznak. A polgárok ingóit összegyűjtik és majd a munkások és sze­gények között szétosztják.­­ * Richthofen báró a németek szerepéről a népek szövetségében Berlint október 13 (Az Est rendes tudósítójának távirata) Lord Robert Cecil néhány nappal ezelőtt egy semleges újságíró előtt a népek szövetségének kérdéséről be­szélt és azt mondotta, hogy Német­országban még mindig nem fogadták el teljesen a népszövetség gondolatát. A népszövetségi eszme teljes érvényre­­jutásának egyik előharcosa Német­országban báró Richthofen és így őt kerestem fel, hogy válaszoljon lord Robert Cecilnek. — Ön azt kérdi tőlem, — kezdte a hosszú beszélgetést báró Richt­hofen — hogy milyen fogadtatásra talált a német népnél a népszövetség gondolata ? Mindenek előtt meg kell állapítani, hogy az egész világon nincs egy olyan nemzet sem, a­mely karaktere és szelleme révén annyira predesztinálva vonja a népszövet­­­ségre,mint a német. A német idealista, ment minden túlzott nacionalizmus­tól és ezért élénk az érzéke minden olyan törekvés iránt, a­mely az em­beriség kultúráját szolgálja. — A mi népünk, sajnos, az el­múlt évtizedekben nagyon keveset foglalkozott külpolitikával. Ennek főképp az volt az oka, hogy az új német birodalom első két évtizedé­ben mindenek felett uralkodott a hódítóan lángeszű Bismarck herceg külpolitikája. A későbbi időben aztán megszokták ezt az állapotot. Azon­kívül pedig hazánk mesébe illő gaz­dasági fellendülése olyannyira fog­lalkoztatta a német elméket, hogy a külpolitika vezetését a német nép nem ítélte saját szívügyének, hanem átengedte néhány, kevés kiváltságos személyiségnek. — így történt, hogy a német népet nemcsak a háború lepte meg, hanem teljesen értetlenül állott szemben a rettenetes ellenséges érzéssel, a­me­l­­lyel a németek e háborúban minden­felől szembekerültek. Nem érezte ma­gát bűnösnek és nem tudta meg­magyarázni e gyűlöletet. Az volt az érzése, hogy minden oldalról meg­támadták és sok ellensége nem törek­szik egyébre, mint megsemmisítésére. Nem csoda tehát, hogy a népszövet­ségnek ellenségeinktől eredő gondo­latával szemben eleinte nagyon aggo­dalmaskodott. Szkeptikus magatar­tása azonban egyre jobban enyhült.­­ A népszövetségi gondolat sikerében már alig lehet kételkedni. Csak a na­pokban tömörült a németség sok politikusa és kulturális vezetője, hogy szóban és írásban minél hathatósab­ban terjeszsze a német nép között a népszövetség gondolatát. Vélemé­nyem szerint e törekvések sikere első­sorban attól függ, hogy milyen bé­kével fog véget érni a világháború. A német nép jelenlegi kormányával együtt, mint azt mindenki tudja a Világon, most nagyon előzékeny bé­kére hajlandó. Nem vonakodik attól sem, hogy súlyos áldozatokat hozzon, hogy az utolsó órában megmentse Európát attól, hogy népei egymást elpusztítsák. Mi készek vagyunk arra, hogy elismerjük más nemzetek ön­rendelkezési jogát, de ugyanilyen mértékben kívánjuk, hogy elismerjék a mi önrendelkezési jogunkat is, mert a nagy német nép a népszövetségbe csak mint teljesen egyenjogú fél lép­het be. de. um Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytársaság kérlapgégéptin Budapest» V//« Rákóczi­ ut .4. szám. Kiadótulajdonos: Az Est lapkiadó . Igazgató: Sebestyén Arnold.

Next