Az Est, 1918. november (9. évfolyam, 256-281. szám)
1918-11-13 / 266. szám
2. oldal ma BBassssswaaaama katonák puskatűzzel fogadtak egy teherautomobilt, amely Tirol felől érkezett a müncheni pályaudvarra s amelyen hazatérő magyar katonák voltak. A lövöldözésnek egy könnyű sebesültje van a magyar katonák közt. Poroszország első népkormányát a munkás- és katonatanács nevezte ki Berlin, november 12 (As Esi berlini szerkesztőségének telefonjelentése) A munkás- és katonatanács végrehajtó bizottsága Poroszország kabinetjébe a következőket nevezte ki: elnökök: Hirsch és Ströbel elvtársak,. 1 tagjai: Otto Braun, Eugen Ernst és Adolf Hofmann elvtársak. Az eddigi földművelésügyi minisztérium ügyeit Braunra és Hofmannra, a belkormányzat ügyeit Hirschre és Emil Eiehhornlra, a pénzügyminisztériumot Sidekumra bízták. D. Vilmos császárt internálták Hollandiában Frankfurt, november 32 A FrankfurterZeitung hágai jelentése szerint Vilmos császár kíséretében negyven tábornok volt és a többi között Hinke tengernagy, volt külügyi államtitkár is. Az a szárnyrakelt hír, hogy Ludendorff és Hindenburg is a császárral ment, nem felel meg a valóságnak. A trónörököspár hollétéről semmit sem tudnak. Rosen dr. hágai német követ kíséretében a németalföldi kormány több magas tisztviselője és néhány tábornok Eysdenbe ment, ahol a határ átlépése után a császár vonata megállt. A császárral, aki egyszerű polgári inhát viselt, tudatták, hogy az árkokkal és sáncokkal körülvett Euerongen-Benlinck-kastélyba internálják, ahol katonailag őrizni fogják. Kíséretét Arnheimban internálják. A császártól nem kívánnak becsületszót arra, hogy nem fog megszökni, felteszik, hogy a császár hallgatólag is ennek él, erkölcsi kötelezettségnek tudatában van. A császár vonatára, amelylyel Eysdenbe utazott, a belga határ közelében rálőttek. A német trónörököst agyonlőtték? Bécs, november 10 (Az Est bécsi szerkesztőségétől) A Mittagszeitung jelenti: Mint a hollandi sajtó hitelt érdemlő forrásból értesül, a német trónörököst agyonlőtték. (A hírt eddig még nem erősítették meg.) Hírek aaz olasz hadsereg bomlásáról Chiasso, november 11 . (Az Est rendes tudósítójának távirata) Az olasz lapok csak ma adnak hírt a németországi eseményekről, de gondosan kerülik a forradalom említését. Óvatosan ilyen címeket használnak: Politikai változások Németországban vagy Reformok Németországban. Ide olyan hírek érkeztek, hogy az olasz hadseregben is mutatkoznak a bomlás jelenségeit S, fAT^AA.VA^/VVVVVV.'SWWVVVwVVOVVVVVV.WAVVVAvA^vVVVv. Vázsonyi Jenő, a Máv.elnöke a magyar vasutasokhoz Rend és fegyelem az első kötelesség —Az Est tudósítójától — Az államvasutak igazgatóságának tisztikara küldöttségben üdvözölte Vázsomyi Jenőt, a Máv. új elnökét. Gerlóczy Gyula igazgató üdvözlő szavaira Vázsonyi hoszszabb beszédben felelt, melyben az államvasutak összes alkalmazottaihoz fordult. ■ Visszaemlékezett a múlt időkre, amikor mint műszaki díjnok kezdte pályáját a vasútnál. Ismeri és átérzi a vasút minden rendű és rangú alkalmazottjának a sorsát. Most, mikor a katona leszerel, a Vasutas nem szerelhet ,sőt fokozott érövek minden idegszálának megfeszítésével kell küzdenie tovább. A vasutasnak nem szabad eldobnia a fegyverét. Álljon mindenki őrhelyén, mert a haza veszedelemben van. Az utóbbi napok eseményei nagy társadalmi és politikai átalakulást hoztak. De most már elérkezett a munka, a sokszorosan fokozott munka ideje. A forradalom nem hatolhat be a hivatali szobákba, nem bonthatja meg a fegyelmet, mert e nélkül a vasutat elképzelni sem lehet. Ma, amikor veszélyben van a vasút épsége, szentségtörés volna a fegyelem meglazítása. A vasút széniiségben szenved, alig van szenünk a mozdonyok fűtésére, járműveink meg vannak rongálva, vonalaink meg vannak csonkítva. Kincs a magyar vasutasok között senki, aki mind e bajokon felül még súlyos csapással kívánná sújtani a vasutat, amelyre felesküdött, nincs senki, aki a fegyelem meglazítását szívesen látná e vészterhes napokban. Veszélyben van az államvasút! Az égő, sülyedő hajóra engem neveztek ki parancsnoknak. Ott vagyok a parancsnoki hídon és minden idegemmel őrködöm a reám bízott nemzeti kincs felett. Ha azonban mindenki a parancsnoki hidra akar rohanni, ahelyett hogy a helyén maradna, akkor nyomorultul elsülyed a hajó és tűzbe, vízbe pusztul minden utasa. Vegye tudomásul mindenki: a hajó parancsnoka én vagyok és azt kiástom a parancsnoki hidra, rohanók felé. Mindenki a szivattyúhoz ! Szent meggyőződésem, hogy a magyar vasutasság megérti szavaimat és nem engedi meg, hogy bomlásnak induljon a rend és a fegyelem. Az elnök szózatát köztik az államvasutak minden alkalmazottjával. ViBMWU ami woww Szerda, 1918. november 1.- Károly császár véglegesen is lemond Bécs, november 12 (Az Est bécsi szerkesztőségétől) Alkalmam volt a Lammasekkermény két tagjára beszélgetni, akik a császár lemondásával kapcsolatban a következőket mondották : A császárnak eredetileg az volt a szándéka, hogy teljesen lemond, nem pedig hogy csak visszavonul a kormányzás figyelte. Minthogy azonban a császár azon a nézeten van, hogy a mostani államtanács csak ideiglenes kormányzatnak tekinthető, lemondásával a kormányzatot nem akarja ideiglenes rendszernek átadni, hanem végleges kialakulásra vár. Valószínű azonban, hogy ez a provizórium nagyon rövid idő alatt véget ér és még a mai, vagy a holnapi nap folyamán a császár végleges lemondására kerül a sor. Szr. A bécsi vörös gárda a népőrség szervezetében Miért szállották meg Schönbrunnt és a Hofburgot ♦ Bécs, november 12 (Az Est bécsi szerkesztőségétől) Kisch Egon főhadnagy, a vörös gárda vezére a következő kijelentést tette előttem: .— Néhány nappal ezelőtt tudomást szereztünk arról, hogy monarchista puccs és ellenforradalomféle van készülőben. Ezzel függ össze, hogy Svájcban a Habsburgok ágensei, főleg gróf Mensdorf és Windischgrötz herceg több ententebeli rojalistával, különösen franciákkal, a Habsburg-dinasztia megmentéséről tárgyalnak. Bécsben különösen a magas klérus buzgólkodott a dinasztia érdekében. Új körülmények között elhatároztuk a Hofburg és a schönbrunni kastély megszállását. A schönbrunni kastély megszállásának azonban, különösen most,hogy a császár elköltözött belőle, az a célja, hogy megóvjuk: a fosztogatásoktól. A lemondott császár személye nem érdekel minket. Ez alkalommal hangsúlyoznom kell, — mondotta Kisek — hogy az osztrák vörös gárda az oroszszal ellentétben nem a zavargásnak, hanem a rendnek tényezője és mint a népőrség alkatrésze, az osztrák-német államtanácsnak engedelmességgel tartozik. Szr. IV. Károly a magyar koronát is elvesztette az osztrák császárságról való lemondással — Az Est tudósítójáról — I. Károly osztrák császár tegnap kiadott proklamációjában lemondott az állami ügyek intézéséhez való minden jogáról. Közjogilag véve ez teljesen egyenlő értékű a császári hatalomról és a császári koronáról való lemondással, mert hisz a koronával az uralkodó nemcsak jogot szerez, hanem kötelességeket is vállal, e kötelességek között elsősorban az állami hatalom reá eső részének intézését. Ha e kötelességének teljesítésére az uralkodó többé nem vállalkozik, akkor jogait semgyakorolhatja és így már a tegnapi proklamáció alapján sem tekinthető többé az osztrák császári hatalom birtokosának. A német-osztrák államtanács azonban ma délután ezt a kérdést végleg tisztázza, mert kimondja az osztrák császári hatalom megszűnését és proklamálja a köztársaságot, aminek következtében jogilag és formailag is megszűnik az osztrák császárság és Habsburgi Károly többé nem császár. Az osztrák császárság megszűnése és I. Károlynak az osztrák császári koronától való megfosztása a magyar törvények alapján maga után vonja, hogy IV. Károly a magyar koronához való jogigényét is elveszti, úgy ahogy abban a pillanatban, amikor I. Károly megszűnt osztrák császár lenni, abban a pillanatban az 1723:1, II. törvénycikk, valamint különösen az 1867: XII. törvénycikk bevezető kijelentései és 2. és 7. §-ai szerint megszűnt magyar király is lenni. A pragmatika szankció világosan kifejezi, hogy a magyar szent korona azt az ausztriai főherceget illeti meg, aki a német, illetve ausztriai tartományok uralkodója is és ezeket az országokat feloszthatatlanul és elválaszthatatlanul kormányozza. Ezt az alapgondolatot aztán az 1867 : XII. törvénycikk világosabban kifejezi, amikor a birtoklást együttesnek és elválaszthatatlannak mondja ki a felséges uralkodóház többi országai és a magyar szent korona országai közt, legvilágosabban fejezi ki pedig az 1867 évi XII. t.e. 7. §-a, a mely szóról-szóra azt mondja, hogy „Magyarország koronája ugyanazon fejedelmet illeti, a ki a többi országokban is uralkodikMinthogy pedig I. Károly már nem uralkodik a többi országokban, ennek folytán a magyar alaptörvények szerint IV. Károly magyar király sem viselheti többé Szent István koronáját. Ez a törvényes magyar közjogi álláspont, amelyből következik Magyarország önrendelkezési joga a szabad királyválasztást illetőleg, ha pedig királyt nem akar választani az ország, az államforma újabb megállapításának törvényes és korlátlan joga. Az „Arbeiter Zeitung* Habsburg Károly lemondásáról Bécs, november 12 (Az Est bécsi szerkesztőségétől) Az Arbeiter Zeitung a császár lemondásáról a következőket írtja: Habsburg Károly mint magánember bizonyára jobban fogja magát érezni, mint császárkorában. Minthogy pedig a nép akarata is az, hogy a monarchizmus átkától■ megszabaduljunk, a szétválás egész nyugodtul megtörténhetik. Habsburg Károly most épp olyan polgár, mint mindnyájan és az állam törvényei őt épp úgy védik, mint minden állampolgárt. Monarchia nincs többé és most zavartalanul és céltudatosan láthatunk hozzá állami életünk kiépítéséhez. Szr DrWalter szemináriuma Babafec*t, Rákóczi*ul 51. Előkészítés önkéntes és középiskolai vizsgálatokra* Külön tanfolyam-rokkant katonáknak 59*/a kedvesei.