Az Est, 1918. november (9. évfolyam, 256-281. szám)

1918-11-13 / 266. szám

2. oldal ma BBassssswaaaama katonák puskatűzzel fogadtak egy teherautomobilt, a­mely Tirol felől érkezett a müncheni pályaudvarra s a­melyen hazatérő magyar katonák voltak. A lövöldözésnek egy könnyű sebesültje van a magyar katonák közt. Poroszország első népkormányát a munkás- és katonatanács nevezte ki Berlin, november 12 (As Esi berlini szerkesztőségének telefonjelentése) A­ munkás- és katonatanács vég­rehajtó bizottsága Poroszország ka­binetjébe a következőket nevezte ki: elnökök: Hirsch és Ströbel elv­társak,. 1 tagjai: Otto Braun, Eugen Ernst és Adolf Hofmann elvtársak.­­ Az eddigi földművelésügyi mi­nisztérium ügyeit Braunra és Hof­­mannra, a belkormányzat ügyeit Hirschre és Emil Eiehhornlra, a pénzügyminisztériumot Si­dekum­­ra bízták. D.­­­ Vilmos császárt internálták Hollandiában Frankfurt, november 32 A Frankfurter­­Zeitung hágai jelen­tése szerint Vilmos császár kíséreté­ben negyven tábornok volt és a többi között Hinke tengernagy, volt kül­ügyi államtitkár is. Az a szárnyra­­kelt hír, hogy Ludendorff és Hinden­­burg is a császárral ment, nem felel meg a valóságnak. A trónörökös­­pár hollétéről semmit sem tudnak. Rosen dr. hágai német követ kísé­retében a németalföldi kormány több magas tisztviselője és néhány tábor­nok Eysdenbe ment, a­hol a határ átlépése után a császár vonata meg­állt. A császárral, a­ki egyszerű pol­gári inhát viselt, tudatták, hogy az árkokkal és sáncokkal körülvett Euerongen-Benlinck-kastélyba inter­nálják, a­hol katonailag őrizni fogják. Kíséretét Arnheimban internálják. A császártól nem kívánnak becsületszót arra, hogy nem fog megszökni, fel­teszik, hogy a császár hallgatólag is ennek él, erkölcsi kötelezettségnek tu­datában van. A császár vonatára, a­melylyel Eysdenbe utazott, a belga határ közelében rálőttek. A német trónörököst agyonlőtték? Bécs, november 10 (Az Est bécsi szerkesztőségétől) A Mittagszeitung jelenti: Mint a hollandi sajtó hitelt érdemlő forrásból értesül, a német trón­­örököst agyonlőtték. (A hírt eddig még nem erősítették meg.) Hírek aaz olasz hadsereg bomlásáról Chiasso, november 11 . (Az Est rendes tudósítójának távirata) Az olasz lapok csak ma adnak hírt a németországi eseményekről, de gondosan kerülik a forradalom említését. Óvatosan ilyen címeket használnak: Politikai változások Németországban vagy Reformok Német­országban. Ide olyan hírek érkeztek, hogy az olasz hadseregben is mutatkoz­­n­ak a bomlás jelenségeit S, fAT^AA.VA^/VVVVVV.'SWWVVVwVVOVVVVVV.WAVVVAvA^vVVVv. Vázsonyi Jenő­, a Máv.elnöke a magyar vasutasokhoz Rend és fegyelem az első kötelesség —­­Az Est tudósítójától — Az államvasutak igazgatóságá­nak tisztikara küldöttségben üd­vözölte Vázsomyi Jenőt, a Máv. új elnökét. Gerlóczy Gyula igazgató üdvözlő szavaira Vázsonyi hosz­­szabb beszédben felelt, melyben az államvasutak összes alkalmazot­taihoz fordult. ■ Visszaemlékezett a múlt időkre, a­mikor mint műszaki díjnok kezd­te pályáját a vasútnál. Ismeri és átérzi a vasút minden rendű és rangú alkalmazottjának a sorsát. Most, mikor a katona leszerel, a Vasutas nem szerelhet ,sőt foko­zott érövek minden idegszálának megfeszítésével kell küzdenie to­vább. A vasutasnak nem szabad eldobnia a fegyverét. Álljon mindenki őrhelyén, mert a haza veszedelemben van. Az utóbbi napok eseményei nagy tár­sadalmi és politikai átalakulást hoztak. De most már elérkezett a munka, a sokszorosan fokozott munka ideje. A forradalom nem hatolhat be a hivatali szobákba, nem bonthatja meg a fegyelmet, mert e nélkül a vasutat elképzelni sem lehet. Ma, a­mikor veszélyben van a vasút épsége, szentségtörés volna a fegyelem meglazítása. A vasút széniiségben szenved, alig van szenünk a mozdonyok fűtésé­re, járműveink meg vannak ron­gálva, vonalaink meg vannak cson­­kítva. Kincs a magyar vasutasok között senki, a­ki mind e bajokon felül még súlyos csapással kívánná sújtani a vasutat,­­ a­melyre feles­küdött, nincs senki, a­ki a fegyelem meglazítását szívesen látná e vész­terhes napokban. Veszélyben van az államvasút! Az égő, sü­lyedő hajóra engem ne­veztek ki parancsnoknak. Ott va­gyok a parancsnoki hídon és min­den idegemmel őrködöm a­ reám bízott nemzeti kincs felett. Ha azonban mindenki a parancsnoki hidra akar rohanni, a­helyett hogy a helyén maradna, akkor nyomo­rultul elsü­lyed a hajó és tűzbe, vízbe pusztul minden utasa. Vegye tudomásul mindenki: a­ hajó pa­rancsnoka én vagyok és azt kiás­­tom a parancsnoki hidra, rohanók felé. Mindenki a szivattyúhoz ! Szent meggyőződésem, hogy­ a ma­gyar vasutasság megérti szavai­mat és nem engedi meg, hogy bom­lásnak induljon a rend és a fegye­lem. Az elnök szózatát köztik az ál­lamvasutak minden alkalmazott­jával. V­iBMWU ami­ woww Szerda, 1918. november 1.- Károly császár véglegesen is lemond Bécs, november 12 (Az Est bécsi szerkesztőségétől) Alkalmam volt a Lammasek­­kermény két tagjára­ beszélgetni, a­kik a császár lemondásával kap­csolatban a következőket mondot­ták : A császárnak eredetileg az volt a szándéka, hogy teljesen lemond, nem pedig hogy csak vissza­vonul a kormányzás figyel­­t­e­­. Minthogy azonban a császár azon a nézeten van, hogy a mostani államtanács csak ideiglenes kormány­­zatnak tekinthető, lemondásával a kormányzatot nem akarja ideiglenes rendszernek átadni, hanem végle­­ges­ kialakulásra vár. Való­színű azonban, hogy ez a provizórium nagyon rövid idő alatt véget ér és még a mai, vagy a holnapi nap folyamán a császár végleges lem­on­­dására kerül a sor. Szr. A bécsi vörös gárda a nép­őrség szervezetében Miért szállották meg Schönbrunnt és a Hofburgot ♦ Bécs, november 12 (Az Est bécsi szerkesztőségétől) Kisch Egon főhadnagy­, a vörös gárda vezére a következő kijelentést tette előttem: .— Néhány nappal ezelő­tt tudomást szereztünk arról, hogy monarchist­a puccs és ellenforradalomféle van ké­szülőben. Ezzel függ össze, hogy Svájcban a Habsburgok ágensei, főleg gróf Mensdorf és Windischgrötz herceg több ententebeli rojalistával, különö­sen franciákkal, a Habsburg-dinasztia megmentéséről tárgyalnak. Bécsben különösen a magas klérus buzgólkodott a dinasztia érdekében. Új körülmények között elhatároztuk a Hofburg és a schönbrunni kastély megszállását. A schönbrunni kastély megszállásának azonban, különösen most,hogy a császár elköltözött be­lőle, az a célja, hogy megóvjuk: a fosz­togatásoktól. A lemondott császár sze­mélye nem érdekel minket. Ez alkalommal hangsúly­oznom kell, — mondotta Kisek — hogy az osztrák vörös gárda az oroszszal ellentétben nem a zavargásnak, hanem a rend­nek tényezője és mint a népőrség alkatrésze, az osztrák-német állam­tanácsnak engedelmességgel tartozik. Szr. IV. Károly a magyar koronát is elvesztette az osztrák csá­szárságról való lemondással — Az Est tudósítójáról — I.­­ Károly osztrák császár tegnap kiadott proklamációjában lemon­dott az állami ügyek intézéséhez való minden jogáról. Közjogilag véve ez teljesen egyenlő értékű a császári hatalomról és a császári koronáról való lemondással, mert hisz a koronával az uralkodó nem­csak jogot szerez, hanem kötelessé­geket is vállal, e kötelességek kö­zött elsősorban az állami hatalom reá eső részének intézését. Ha e kötelességének teljesítésére az uralkodó többé nem vállalkozik, akkor jogait sem­­gyakorolhatja és így már a tegnapi proklamáció alapján sem tekinthető többé az osztrák császári hatalom birtoko­sának. A német-osztrák államta­nács azonban ma délután ezt a kérdést végleg tisztázza, mert ki­mondja az osztrák császári hata­lom megszűnését és proklamálja a­­ köztársaságot, a­minek következ­tében jogilag és formailag is m­eg­­szűnik az osztrák császárság és Habsburgi Károly többé nem csá­szár. Az osztrák császárság megszűné­se és I. Károlynak az osztrák csá­szári koronától való megfosztása a magyar törvények alapján maga után vonja, hogy IV. Károly a magyar koronához való jogigényét is elveszti, úgy a­hogy abban a pil­lanatban, a­mikor I. Károly meg­szűnt osztrák császár lenni, abban a pillanatban az 1723:1­, II. tör­vénycikk, valamint különösen az 1867: XII. törvénycikk bevezető kijelentései és 2. és 7. §-ai szerint megszűnt magyar király is lenni. A pragmatika szankció világosan kifejezi, hogy a magyar szent ko­rona azt az ausztriai főherceget illeti meg, a­ki a német, illetve ausztriai tartományok uralkodója is és ezeket az országokat feloszt­hatatlanul és elválaszthatatlanul kormányozza. Ezt az alapgondolatot aztán az 1867 : XII. törvénycikk világosab­ban kifejezi, a­mikor a birtoklást együttesnek és elválaszthatatlan­nak mondja ki a felséges uralkodó­ház többi országai és a magyar szent korona országai közt, leg­vi­lágosabban fejezi ki pedig az 1867 évi XII. t.­e. 7. §-a, a mely szó­­ról-szóra azt mondja, hogy „Ma­gyarország koronája ugyanazon fe­jedelmet illeti, a ki a többi orszá­gokban is uralkodikMinthogy pedig I. Károly már nem uralko­dik a többi országokban, ennek folytán a magyar alaptörvények szerint IV. Károly magyar király sem viselheti többé Szent István koronáját. Ez a törvényes magyar közjogi álláspont, a­melyből következik Magyarország önrendelkezési joga a szabad királyválasztást illetőleg, ha pedig királyt nem akar válasz­tani az ország, az államforma újabb megállapításának törvényes és korlátlan joga. Az „Arbeiter Zeitung*­ Habs­burg Károly lemondásáról Bécs, november 12 (Az Est bécsi szerkesztőségétől) Az Arbeiter Zeitung a császár le­mondásáról a következőket írtja: Habsburg Károly mint magánember bizony­ára jobban fogja magát érezni, mint császárkorában. Minthogy pe­dig a nép akarata is az, hogy a mon­­archizmus átkától■ megszabaduljunk, a szétválás egész nyugodtul megtörtén­­hetik. Habsburg Károly most épp olyan polgár, mint mindnyájan és az állam törvényei őt épp úgy védik, mint minden állampolgárt. Monarchia nincs többé és most zavartalanul és céltudatosan láthatunk hozzá állam­i életünk kiépítéséhez. Szr DrWalter szemináriuma Babafec*t, Rákóczi*ul 51. Előkészítés önkéntes­ és középiskolai vizsgálatokra* Külön tanfolyam-rokkant katonáknak 59*/a kedvesei.

Next