Az Est, 1918. december (9. évfolyam, 282-306. szám)
1918-12-01 / 282. szám
. Eltemettük a királyságot, köztársaság vagyunk. Ledobtuk tagjainkról a láncokat, szabadok vagyunk. Csupa reménység vagyunk, mert minden jussunk megvan az élethez. De a megérdemelt szebb jövendő nem borul reánk magától, mint ahogy a tél szürke ege után magától borul a föld fölé a tündöklő kék tavaszi mennybolt. Mennyi felleges gondunk van, micsoda sziklás munkák vannak előttünk, izgalmas istenünk! Mily problémák, mily örök megoldást követelő feladatok. Hazánk szentnek tanult területe, melyet ma egy világ ellenséges tengere mar köröskörül. Itthon a magunk államában való szavunk, hatalmunk ügye, melynek a világváltozás új törvényeivel kell megbirkóznia. Magyar nyelvünk, földünk, pénzünk! Politikánk, melynek egész régi szótárát a tűzbe kell hajítanunk és uj értelmet és friss fogalmakat kell hozzá szerez-' mink! Szomszédjainkkal való viszonyaik, melynek kötelékeit békéből, okosságból, jogból kell fonnunk, s a nagy Nyugat, a bizalmatlan és hatalmas, a melylyel közlekedni vágyunk, s a melynek érdekvilágába a magunk előnyére kell belekapcsolódnunk! Ki viseli itt, ki meri vállalni mindennek a nyomasztó nagy kérdésnek a felelősségét ! Hol van egész nemzetünk, hol van a mi parlamentünk akkor, amikor az ország egész jövendőjének eldöntéséről van szó. Nemzetgyűlést kell teremteni az új hazának. Ki kell írni a választásokat s össze kell a magyar országgyűlést ültetni, mire a béketárgyalások elkezdődnek. Az egész nemzetnek kell követelni jogait s annak szabad csak lemondani arról a miről talán le kell mondani... Ha hazánk lilás helyzete miatt a választások nem minden vidéken ejthetők meg, akkor egy csonka parlament üljön össze, de törvényhozásunk legyen! A kormány f képviselőház nélkül, a vidéki nemzeti tanácsok nemzet nélkül, nem vállalhatják se a nagy világ, se a mi kis világunk előtt a múltat és jövendőt. Ha nem válik be a parlament, fel lehet oszlatni a békekötés után. De a békekötéshez nemzetgyűlést akarunk! ■ 1 ~ Budapest, sds * Vasárnap * december 1. Előfizetési árak: egy hónapra*, %, s.—* korona Negyedévre ~ M /5.- korona Félévre m m «• m 10.- korona Egésss évre», « « korona » Megjelenik délután *" Egyes szám ára SO fillép* $minden közleményünk után» nyomása tilos Politikai napilap Felelős szerkesztő: Miklós sínbor főállami).* szám rés? Szerkesztőség! Olt. kerület, Erzsébetek arató . Kiadóhivatal. ult., Erzsébet körut 13—*20. Fiólikiadóhivatatok ! Vilmos császár*ut 14. sz* cérv., D&cUatca is, Wiens I.i Kohlmarktte . Jl központi hatalmak nem vehetnek részt a békekonferencián ? Genf, november 30 A Temps szerint az előzetes béke megkötésére küldendő német és német-osztrák delegátusok tulajdonképpen nem fognak résztvenni a párisi békekonferenciában, csupán ti határozatokról fogják őket értesíteni. Rotterdam, november 29 A Manchester Guardian londoni tudósítója jelenti: A szövetségesek konferenciája december 14-ike körül kezdődik. Hivatalos körökben azt hiszik, hogy ez a konferencia két héten belül teljes megegyezésre fog jutni, ele lehet hogy a konferencia négy hétig ia eltart. Diplomáciai körökben nem tartják valószínűnek, hogy a nagy békeszerződést április előtt aláírhatják. A második szerződés, amely a részletekről fog intézkedni, körülbelül ezután három hónap múlva készülhet el. V. D. Hazai a háború ajánlotta memorandumában Vállalkozott újabb 2 millió ember szállítására Még további emberanyagot is ígért — .1. Est tudósítójától — 1910 elején, amikor Hazai Samu volt honvédelmi miniszter nevezetes emlékiratát a háborús helyzetről a Tisza-kormány elé terjesztette, bár a harctereken látszólag sikereket arattak a központi hatalmak, a jövő kilátásai már igen nyomasztóak voltak. Nyilvánvaló volt ugyanis, hogy az entente rendületlenül tovább akarja folytatni a háborút és a gazdasági blokádot, s így a központi hatalmaknak számot kell vetni azzal a kérdéssel, bírják-e még és meddig bírják a háborút emberanyaggal, felszerelési eszközökkel és élelmiszerekkel. A központi hatalmaknak bizonyára mindegyik állama foglalkozott az időtájt ezzel a kérdéssel, hogy a németek, akik a háborút vezették, tiszta képet nyerjenek a számításba vehető erőforrásokról. A kérdés, amelyre az egyes államoknak a választ meg kellett adalék, nyilván ez volt: Mire számíthatunk további másfél esztendőit álló részetekről, mert a háborút még másfél esztendeig kell folytattunk. Erre a kérdésre felel voltaképpen Hazai emlékirata is. Azok a megdöbbentő adatok ugyanis, amelyeket tegnapi cikkünkben ismertettünk, az emlékirat szerzőjéből nem azt a meggyőződést váltották ki, hogy a monarchiának abba kell hagynia a háborút, hanem ellenkezőleg azt, hogy a monarchiának újabb és nagyobb erőfeszítéssel tovább kell folytatnia a háborút. Vagyis mi volt az emlékirat igazi célja? Pontos választ adni a németeknek arra a kérdésére, hogy mire számíthat még Németország a monarchia részéről. Kerek szám újabb két millió embert ajánlottunk fel. A háború első másfél esztendeje alatt a monarchiának 18—50 éves férfilakosságéból kerek 5.500.000 embert küldtünk harctérre, vagyis a férfilakosság szűke javának 51 százalékát. Ebből elveszett 2,850.000 ember. További másfél évre tehát legalább ennyi utánpótlásra lett volna még szükség. Ennyit azonban már nem szállíthattunk, mert nem volt. Minden erőforrásunkat kimerítve, mindössze 1,922.000 főnyi újabb katonát szedhettünk öszsze. Ezt is a következőképpen: Az 1915 őszén és telén tartott sorozások ered-*ménye ...................... 812.000 fő 1910 tavaszán sorozni kell a 18 éveseket ... 170.000 Az összes korosztályok újabb sorozása................ 181.000 « 1916 folyamán a 17 évesekből................. 150.000 « A hadtápterületelvről és a felmentettekből...... 250.000 « A felgyógyuló betegekből .....................................850.000 * Összesen 2.922.900 fő . Az emlékirat szerzője, mikor ezt V. számítást végzi, maga is megjegyzi, hogy a 17 éves gyermekek besorozása csak silány eredményt produkálhatna és megbénítaná még jobban a közgazdasági munkát is, amely máris két mankón jár. Ha ugyanis kivonjuk a monarchia lakosságából ezt az ifjabb 1.922.000 embert is, akkor a monarchia 18—59 éves férfilakosságának 67,5 százalékát vonjuk ki a produktív munkából. De azért elfogadja a szorzó alapul azt a számítást, hogy még további 1.922.000 ember áll a hadvezetésig rendelkezésére pótlási célokra, mert ha 1916-ban nem is soroznák a 17 éveseket, az így támadó hiányt pótolni lehetne úgy, hogy a hadsereg harcoló állományát a nem harcolók rovására növelnék. Van-e remény ennyi pótlás mellett a sikerre ? Elérkeztünk az emlékirat döntő részéhez, a válaszhoz arra a kérdésre, hogy ilyen óriási erőfeszítésnek megvan-e a célja és remélhető-e a siker? Az emlékirat szerzője itt elméleti dadogásokba kezd, mert hiszen a választ előre tudta és az ő feladata csak a kész válasz megokolása volt. Ha az első másfél év statisztikai eredményeire támaszkodva kereste volna a szerző a választ a kérdésre, akkor azt kellett volna felelnie, hogy ha csak ennyi az utánpótlásunk, akkor teljesen le fogunk törni. E helyett azonban így érvel: Nagy a valószínűség, hogy a mostani háború hátralevő szakában, a midőn az ellenség alig fogja hadseregeit újakkal szaporíthatni, a midőn a harci furor az ellenségnél lankádéban van, a midőn az egész vonalon erős offenzív feladatok várnak mireánk... az ezentúl szenvedendő veszteség jóval kisebb lesz az eddig elszenvedettnél. Joggal mondhatjuk tehát, hogy a sikeres kitartás lehetősége fennáll. Ez az emlékirat lényege. Vagyis az emlékirat szerzője 1916 januárjában, mikor a monarchia már 5.500.000 embert állított talpra s ebből 2.850.000 embert elveszített, és amikor csak a legnagyobb áldozatok árán, a termelő férfilakosság 1 7,5