Az Est, 1919. április (10. évfolyam, 76-101. szám)

1919-04-06 / 81. szám

4 oldal A nemzetközi forradalom feltételei — Mi a nemzetközi forradalom sziklájára építettünk, — mondotta Lenin azt oroszországi tanácsok Vala­melyik kongresszusán — a­mi nem egyéb, mint világos felismerése és őszinte bevallása annak, hogy egy kommunista állam nem létezhet el­szigetelve, kapitalista államoktól kö­rülvéve. Az oszt­rák-magyar és német forradalomra épített Trockij, a­mikor az 1918 januárjában a központi hatal­maknál kitört sztrájk hatása alatt minden módon húzta-halogatta a breszt-tlt­ovszki bék­etárgyal­ás­ok­at. Megtévesztette őt az a körülmény, hogy a három fővárosban és a nagyobb városokban munkástanácsok alakul­tak, mert az orosz köztudatban a tanár­, szovjet megalakítása csak­ forradalmat jelenthetett. És mikor reményeikben csalódva kénytelenek voltak aláírni —meg sem nézve, mit írnak alá­­— a breszt-litovszki béke­szerződést. Lenin fenti mondásával kezdte hirdetni, hogy a breszt-li­­tovszki béke nem végleges béke, csak fegyverszünet, csak pihenő a felszaba­dult orosz népnek, hogy magához tér­jen és megkezdhesse a harcot a világ imperializmusa, a világkapitalizmus ellen, lángra lobbantva az egész vilá­gon a tömegek lappangó forradalmi hangulatát. Vizsgáljuk meg, mennyiben vannak meg a jelen pillanatban mindazok a körülmények, a­melyek kedveznek a forradalom kitörésének az egész vi­lágon ? A forradalom gazdasági alapja, a­melynek folyománya minden egyéb, a­mi forradalmat felidézhet, a bér­­munkarendszer, a tőkés kizsákmányo­lás megvan az egész világon. A kapi­talizmusnak az a fejlődési foka, a­mi­kor már nem tud úrrá lenni a benne rejlő ellentéteken, vagyis az egész gaz­dasági berendezkedésnek érettsége a szocializálásra a nagy nyugati álla­mokban sokkal előrehaladottabb, mint akár nálunk, akár Oroszországban. Mindez megvolt azonban már a há­ború előtt is és akkor még sem lehe­tett világforradalom kitörő­ire még csak gondolni sem. Miért ? — A forradalom néhány lelkes ideal­ista műve — írja valahol Radek — és sikere attól függ, hogy mennyire bírja magával ragadni a tömegeket. A tömeg cselekvésre bírásához, a szociális forradalom kitöréséhez azon­ban nem elégséges a tömegeknek szó­val vagy írásban való felvilágosítása a mai társadalmi berendezkedés tart­hatatlan voltáról. Szükséges, hogy a tömeg mindennapi életében a leg­nagyobb mértékben, lépten-nyomon érezze az égbekiáltó társadalmi igaz­ságtalanságot, szükséges, hogy a lel­kekben szilárd gyökeret verjen az a meggyőződés, hogy helyzetükből nincs más kivezető út, mint a forra­dalom. Csak ha ez a meggyőződés él a tömegek lelkében, képes tettre bírni őket az a néhány lelkes idealista. Az uralkodó osztály azonban fegy­veres erőre támaszkodik. Erőszakkal csak erőszakot lehet szembeállítani, fegyveres hatalmat csak fegyveres hatalommal lehet megdönteni. Az uralkodó osztály fegyveres ereje szer­vezett és központilag vezetett erő lévén, — a­miről a forradalmár tömeg­nél természetszerűleg szó sem lehet — szükséges, hogy a forradalmárok fegy­veres ereje túlnyomó legyen, vagy pedig hogy az uralkodó osztály hadseregének szervezettsége, fegyelme felbomoljon. És éppen ennek a lehetősége nem volt meg a háború előtt. Az uralkodó osztály élősdi volta nem volt annyira szembetűnő, hogy általános elkese­redést, forradalmi elszántságot idézett volna elő. A nagy tömegek nem fegy­verkezhettek fel és a hadsereg fegyel­mének felbomlásáról, általános »zen­düléséről« szó se­m lehetett. A világháború azonban az egész világon egyforma hatásokat váltott ki és mindenütt egyformán előkészí­tette a talajt a gazdasági forradalom­ra, megteremtve a forradalom lehető­ségét. A harcoló csapatok szenvedései, a vérözön és a drill tűrhetetlen volta elkeseredetté, lázongóvá tette a nagy katonatömegeket. A gazdasági élet megbénulása, a megfelelő élelmezés, ruházat hiánya, a hivatalos szervezet nemtörődömsége, a tőkések dúskálása minden jóban, vagyonuk hallatlan szaporodása, a korrupció, a fel­mentések a háborúban közvetle­nül részt nem vett néprétegekben is felkorbácsolták a szunnyadó indu­latokat, a legnagyobb mértékben fogékonyakká tették őket a forra­dalmi eszmék iránt. Az általános moz­gósítás a proletár tömegek kezébe adta a fegyvert és a hosszú hadjárat folyamán eltűnt a katonatömegek vas fegyelme. A világháború mindenütt megte­remtette tehát azokat a körülménye­ket, a­melyek a forradalmat felidézik és azokat is, a­melyek a forradalom győzelmét lehetségessé teszik. Soha még a világ proletárságának ilyen kedvező alkalma nem volt arra, hogy végleg lerázza magáról az élős­­diek parányi hadát, a­mely­ eddig igájába hajtotta. A tüntetések, sztráj­kok, a katonák türelmetlensége, újabb harcoktól való vonakodása, a zendü­lések, a­melyekről egyre sűrűbben ér­keznek jelentések, előjelei annak a viharnak, a­mely nemsokára végig fog zúgni az egész világon. Az erje­dés, a bomlási folyamat megindult és ha a proletár-tömegek felismerik, hogy most van az egyetlen kedvező pilla­nat, a­melyet ha elmulaszt­anak, talán évszázadokig kell ismét várniok, nem is fog megállani, a­míg célhoz nem ér. D. B. «■a Az Est telefonszámai: 70—92-től 70—99-ig — Toboroznak a színészek. A fő­város legkitűnőbb színésznői, színészei vesznek részt abban a toborzó menetben, amely vasárnap délután két órakor in­dul a budai Lánchídfőtől. Az Opera előtt, az Oktogon-téren és a Milleniumi oszlop­nál Fedák Sári, Paulay Erzsi, Vá­­radi Arank­a, Góthnél Kertész Ella­, Bajor Gizi, Hettyey Aranka, Be­­regi Oszkár, Góth Sándor, Fehér Artúr, P­a­p­p János, Zsoldos An­dor és a Martinovich-lak­­tanya színházának művészei toborzó dalokat és verseket adnak elő. A színésznők és színészek lelkes kész­séggel sietnek szolgálni a Vörös Had­sereg ügyét. A jövő heti toborzómenet­­ben Jászai Mari, M­ár­kus Emma, M­e­de­k Anna, M­edgyasza­y Vilma, Rózsa Lajos, Környey Béla, Ró­zsahegyi Kálmán, Kürthy József, Körmendi Kálmán, Gyárfás De­zső, Huszár Károly és Szirmai Imre vesz részt. A Lovagló zenészeket keresnek. A hadügyi népbiztosság felhívja mind­azokat a rézfúvós zenészeket, a­kik lovagolni tudnak, vagy lovagolni akarnak tanulni, jelentkezzenek na­ponta 10- től 5 óráig Vár, Disz­ tér 2., Vöröskereszt-épület III. emelet, 11. ajtó. Az­­ illetmények azonosak a többi vörös zenekarbeliekével. — A Vörös Hadseregbe belépő tanu­lók bizonyítványa. A közoktatásügyi népbiztosság rendeletet adott id, a­mely szerint mindazoknak a tanuul­ók­nak, a­kik igazolják, hogy a Vörös Hadseregbe beléptek, annak az iskolai osztálynak elvégzéséről, a­melybe jár­tak, az osztálybizonyítványt azonnal ki kell adni. Ha az osztálybizonyítvány alapján a tanuló már az érettségi vizs­gálat letételére is jogosult volna, az osztály­bi­zonyítványnyal­ együtt az érettségi bizonyítvány is azonnal ki­adandó. — Szállítási engedélyek kiadása. Az szállító felek nagy tömegben fordulnak szállítási engedélyek kiadása végett közvetetlenül a bel­ügyi népbiztossághoz, vagy az an­nak vezetése alatt álló közleke­dési és forgalmi szakcsoporthoz. Figyelmeztetjük az érdekelteket, h­ogy szállítási engedélyek kiadása végett minden esetben az állam­vasutak igazgatóságának szállít­mányozási osztályához fordulja­nak, a­hol a belügyi népbiztos megbízásából adják ki az engedé­lyeket. — Kik jöjjenek el kedden a lakás­­biztossághoz ? A­kik 1—1000-ig ter­jedő sorszámot kaptak ezen a héten a lakásbiztosságtól, azoknak ügyét kedden, április 8-án intézik el. A hi­vatal 7,9-től V12-ig áll a felek rendel­kezésére. — Véletlenül elsült revolver. Csacsá­­nyi János villamosszerelő a Lázár­ utca 9. szám alatt lévő lakásán revolverét tisztogatta, a­mely e közben elsült. A golyó Csacsányi tíz éves Hona leányát találta, a­ki súlyosan megsérült. A mentők a központi közkórházba vitték. —­ A. 32-es vörös gárdisták üdvöz­lete. Két levelezőlap és egy távirat érkezett ma hozzánk a frontról, mind a hármat 32-es vörös gárdisták kül­dik. Az egyik egyszerű, kék levelező­lap, a dátuma *Unalomfészek M­­D, az aláírás pedig csak ennyi rajta: Üdvözlet a mindig víg 32-es elv­társaktól. A lapra egy nagy vörös szivet rajzoltak a jókedvű 32-esek és föléje odaírták : A szivünk Pesten maradt — pesti kis­lányok, kérjük vissza! A szív és a levelezőlap tele van írva aláírásokkal, a demarkációs vonalat őrző 32-esek aláírásával. A másik lapon Sopronból küldik üd­vözletüket a 32-es vörös gárda egy másik századának tagjai, a sürgönyt a 32-es műszaki bakák küldik az északi demarkációs vonalról. A 32-esek tehát mindenütt ott vannak, a­hol szembe kell állni a magyar proletár -köztársaságot fenyegető burzsoá hadakkal, új, öntudatos büszkeséggel és kitartással. De köz­ben errefelé száll minden gondolatuk, minden vágyódásuk, felénk, Buda­pest felé, a város, a nép felé, a­mely­nek ők harcolják ki most az ij boldog jövőt! . . . — A cipész- és szíj­gyártó-üzemek lel­tár-bejelentése. A szociális termelés népbiztossága rendeletet adott ki, a­mely szerint valamennyi cipész-, szíj­gyártó-, bőröndös- és rokonszakma­­beli kis üzem, a­mely 20-nál kevesebb rá­un­káét foglalkoztat, köteles folyó hó 9-éig üzemi leltárt felvenni és azt a Szociális Termelési Népbiztosság bőripari szak­osztályához (V., Aulich­ utca 5.) benyúj­tani. A leltárban fel kell tüntetni az összes üzemi gépeket, termelőeszközö­ket, anyagokat, a munkások létszámát, azok szakmaszerinti megjelölésével, vé­gül a kész árakat. Leltározás alatt az üzem nem szünetel. — Elítélt makaó játékosok. Füredi Kornél magánhivatalnok Aradi­ utca­­16. számú lakásában még februárban nagyobb társaság záróra után makaót játszott. Feljelentés folytán az ügy a rendőrségre került. A záróra túl­lépése és a világítási rendelet megsze­gése miatt Füredi Kornélt egy hónapi elzárásra és 200 korona pénzbüntetésre, Szász Kornél mérnököt, Mezei Emi­l m­agánhivat­alnokot, Weisz Emil ka­t­onát, Spilmann József főpincért, Dénes Leó magánhivatalnokot, Ung­vári Jenő ügynököt, Róth Arnold kávést, Róth Aladár hivatalnokot, Becker Miklós hivatalnokot, Se­pel Henrik ügynököt, Sánta Lajos egye­temi hallgatót, Salgó Béla ügynököt, Wald Miksa ügyvédjelölt­et, Schenk Sándor­­üzletvezetőt, Molnár Lajos magán­hivatalnokot, Einfeld Simon kereskedőt és Raud Nótán kereskedőt 100—100 korona pénzbüntetésre­­­élték. — A lakásrekviráló bizottság Bla­­hónénál. Erzsébet­ körúti kis ottho­nában csendesen, emlékeinek élde­gélve, húzódik vissza a világ zajától Blaha Lujza. Szeretettel gondol min­denki a nagy művésznőre, a kinek kivételes tehetsége független volt ko­roktól, áramlatoktól, a ki gyönyörű­sége volt minden idők proletárközeli­­ségének, felderítője, vigasztalója, feledtetője a napi keservnek. Ma a lakásrekviráló bizottság megjelent Blaha Lujzánál. Szeretetteljes, bájos hangján szólalt meg Blaha Lujza: — Hozta Isten, jóemberek. Mivel szolgálhatnék ? A lakásbizottság tagjai meghatva álltak Blaha Lujza előtt, kezet csókol­tak neki és csendesen elköszöntek. A nép kegyelettel tekint a népdalok nagy asszonyának haj­ukára. Nála nem rekvirálnak. — Házasság­. Róth Béla és Lanner Adélka e hó 3-án házasságot kötöttek. (Minden külön értesítés helyett.) Dr. Bojár István és Lénával Margit házasságot kötöttek. Dr. Irsay Jenő eljegyezte Itkovits Józsát. (Minden külön értesítés he­lyett.) Csák István eljegyezte Kemény Rö­zsit, Kemény Zsigmond leányát, Bu­dapesten. Bauer Irénkét, Bauer Ferenc fűszer­kereskedő leányát eljegyezte Hers­­kovits József Budapest. (Minden kü­lön értesítés helyett.) Eisenbach Erzsikét eljegyezte Gál Géza Budapesten. (Minden külön ér­tesítés helyett.) Spitzer Jenő eljegyezte Sporer (X'ti­ckt Újpestről. Sándor Jenő Budapest és Weisz Ihm Szeged e hó 6-án házasságot kötöttek, és Váradi Imre Budapest eljegyezte Weisz Józsáf Szeged. (Minden külön értesítés helyett.) Kurer Jolánka és Kugel Berthold jegyesek. , Glück József és Laendler Rnika je­gyesek. (Minden külön értesítés he­lyett.) Képes László, a Haditermény rt. fő­tisztviselője és Deutsch Elvira e hé 8-án házasságot kötöttek. (Minden kü­lön értesítés helyett.) Kántor Miksa és Klein­ Anna ma há­zasságot kötnek. Gonde (Goldfinger) Miksa és Uhrin Anikó házasságot kötnek. (Minden kü­lön értesítés helyett.) König Frieikét eljegyezte Weinber­­ger Jenő. (Minden külön értesítés he­lyett.) Behberger Samu Szilsárkányról el­jegyezte Fischer Sárikát Budapestről (Minden külön értesítés helyett.) Radó József, a Kormányzótanács el­nökségének hivatalnoka és Kranz Szi­dónia házasságot kötöttek. Koós Gyula eljegyezte Geiger Hon­­kát, Székely Jenő Geiger Ernát, özv. Geiger Vilmosné leányait. (Minden kü­lön értesítés helyett.) Pfeffer Vilmos és Schmidek Katé je­gyesek. (Minden külön értesítés he­lyett.) Dr. Gádor Miklós és Wittenberg Emmi házasságot kötöttek. — Árdrágítók büntetése. A VI. kerü­leti kapitányságon elitélték Hegedűs Dezső Andrássy­ rrt 55. szám alatti cse­megekereskedőt, mert a mogyorónál kilo­rramját 14 korona helyett 26 ko­ronáért árusította, két hónapi ébzá­sásra és 100 korona pénzbüntetésre Kramer Jenőnét, a Kairó-kávéház tu­lajdonosát cukorral való lánckereske­dés miatt egy hónapi elzárásra és 201 korona pénzbüntetésre, Hlatky Károly­­nét, a Vörösmarty­ utca 23. sz. alatti tejcsarnok tulajdonosnőjét pedig tej­­drágításért három hónapi elzárásra és 1000 korona pénzbüntetésre. Vasárnap, 1919 április 6.

Next