Az Est, 1919. október (10. évfolyam, 71-96. szám)

1919-10-10 / 78. szám

r Péntek, 1919. október 10. Megrongálódott a főváros csatornahálózata — Az Est tudósítói­tól — Budapest híres volt arról, hogy egyike volt Európa legtisztább vá­rosainak, a háborúban azonban rettenetesen elpusztult minden. Az utóbbi időben a kanálisok is pusz­tulni kezdenek és néha kellemetlen bűz terjeng az utakon. Érdeklőd­tünk a főváros illetékes ügyosztá­lyában és azt a választ kaptuk, hogy ezeket a bajokat ők is erősen érzik, mindent megtesznek, hogy segítsenek rajta, de olyan nehéz­ségek tornyosulnak eléjük, hogy sok eredménynyel nem biztathat­ják a közönséget. Budapest csatornázása igen régi keletű, a legnagyobb része 60—70 évvel ezelőtt épült. A csatornák szekrénye négyszög alakú és sok helyen már bedőlt. A­mikor a Li­liom-utcát kibontották, olyan be­­omlásokat is találtak, hogy egy ki­sebbfajta ház kényelmesen eltűn­hetett volna a résben. Igazán csak a szerencse óvott meg bennünket attól, hogy az úttest teljesen be ne szakadjon. Ilyen helyeken a tör­melékek megakasztják a szenny­nek lefolyását és az egész környék megtelik bűzzel. Az is nagy baj, hogy Budapestnek csupán három főgyűjtőcsatornája van, egy a Du­­naparton, a másik a Körúton, a harmadik a Haller­ utcán keresztül a régi Lóverseny-térig húzódik. Erre a hálózatra kényszerűségből rá kellett kapcsolni a gyorsan fej­lődött főváros külső részeinek csa­tornahálózatát, a­mely ma már túl­­nagy megterhelést jelent. Addig gyökeres orvoslásról beszélni sem lehet, a­míg a Hungária-úti és a Kerepesi-úti főgyűjtőket meg nem építik. A tervek már készen van­nak, ha a háború nem jött volna, már be is fejezték volna, a jelen­legi viszonyok között azonban épí­tésre gondolni sem lehet. A másik nagy baj az, hogy víz-­­ hiány van és mindenki kevesebb vizet használ, mint azelőtt. A csa­tornák nem kapnak annyi öblítő­­ vizet, mint a­mennyi kellene és így ■az automatikus tisztítás nagyon nehéz. A legnagyobb nehézséget azonban az okozza, hogy a csator­nákat nem lehet olyan gonddal tisztítani mint azelőtt. Ma vállal­kozókkal dolgozni nem lehet és éppen ezért az út- és csatornaépí­tési ügyosztály házi kezelésbe vette a csatornatsztítást. A mai drága munkabérek mellett nincsen ele­gendő munkaerő a rendszeres do­logra. A csatornák folyton besza­kadnak, húsz-harminc ember — szintén a főváros emberei — állan­dóan a beszakadt csatornák javítá­sával foglalkozik. Még elviselhe­tetlenebbé teszi a helyzetet az a kö­rülmény, hogy hatalmas katonai teherautók száguldanak az utcá­kon, a­melyek a csatornahálózatot teljesen megrongálták. A budai oldalon bűz nem érez­hető, de a helyzet ott se nagyon vigasztaló. A budai pincék állan­dóan megtelnek vízzel és az elve­zetés körül vannak bajok. A csa­tornahálózat elég primitív és a legtöbb helyen nincsen cement­szekrény, hanem a csatornát egye­nesen bevájták a dolomitba. Néhol a csatorna csupán egy méternyire van a föld felszínétől. A dolomit repedéseiben szétfolyik a víz és a pincéket az elárasztástól nehéz megóvni. Ezen a bajon is csak az­­új csatornák kiépítése segítene. rr- Horowitz Náthán ezredes visszautazik Párisba -­rAz Est tudósítójától . Néhány héttel ezelőtt Budapestre érkezett Horowitz Náthán ameri­kai ezredes, a­kit a párisi ötös­tanács azzal bízott meg, hogy Bu­dapest rendészetét tanulmányozza és a karhatalmi berendezkedés módjáról tárgyaljon. Horowitz ez­redes, értesülésünk szerint, misz­­szióját már befejezte és néhány nap múlva Párisba utazik, hogy küldetéséről jelentést tegyen. Az entente természetesen gondoskodik helyettesítéséről. I Botrány az Operaház nézőterén -­­Az Est tudósítójától -Tegnap este a Változatosság okáért az Operában a Traviata előadása alatt volt botrány. Egy huszárfőhad­nagy megtámadta Fényes Lászlót, a­ki a történtekről kérésünkre a kö­vetkezőket mondta el: — A második és harmadik fel­vonás közt egy hölgyismerősöm tár­saságában a dohányzó-folyosón vol­tam, mikor egy huszárfőhadnagyi ruhában lévő fiatal­ember le - fel­sétálva előttem, előbb csendesen, majd mind hangosabban kiabálta : »Ez i­t ii Fényes­ László, ez a büdös zsidó, fel kell akasztani, kommunista bérenc, most is a kommunisták pén­zéből szivarozik.« A társaságomban volt hölgyet megkértem, hogy menjen le a néző­térre és foglalja el helyét, mikor ez megtörtént, odamentem a főhadnagy­hoz, a­kit néhány civiltársa vett körül s igy szóltam : „Ön már tudja, hogy én Fényes László vagyok, kérem, mondja meg a nevét“ A főhadnagy, folyton han­gosan kiabálva, megmondta, mire én visszamentem a folyosón előbbi helyemre, a tiszt pedig tovább kia­bálta: „Ez fogatta el Wekerlét! ” jelentette fel! Büdös zsidó!“ Mikor megint hozzám jött még ennyit mondtam neki: „Az én műveltsé­gem tiltja, hogy botrányt csinál­­­jak, ön majd felelni fog cselekede­téért, egyébként pedig tudja meg, hogy az ön ősei régen Csaszlau­­ban voltak még, a­mikor az enyéi­­mek már magyar nemesek voltak“. Erre a főhadnagy — azt kell hin­nem, hogy ittas volt — így szólt: „önnek meg kell változni, önnek hozzánk­ kell állni!“ Természetesen nem folytattam a diskurzust s mi-­ kor a felvonás kezdődött lementem a nézőtérre. A felvonás végével, szünet alatt, a szünet kezdetén a fiatal tiszt most már a zenekar korlátjának támaszkodva reám mutatott s új­ból elkezdett piszkolódni, hango­san ordítva: „Fel kell akasztani!“ — és a kezével nyaka körül mu­tatta az akasztás procedúráját. A közönségből néh­ányan tapsoltak neki, mások pedig lepisszegték s követelték a fiatalember kivezeté­sét. Egy detektív be is jött, kive­zette őt, miközben az illető azt kia­bálta, hogy ő magyar úriember és ezt a Magyar Királyi Operaház­ban mondja. Négyszer sebesült meg a harctéren. A közönség kö­réből többen visszafejelték: Más is megsebesült, mi is megsebesültünk! Még néhány jelzőt kapott, a­mit nem tartok ildomosnak, hogy én ismételjem meg. Mikor azután visz­­szatért, mintegy tizen-tizenöten tapsoltak visszajövetelének. Nekem az egész csúnya bot­rányban nem lehetett más állás­pontom, mint hogy nyugodt maga­tartásomban a botrányt az idegen tisztekkel zsúfolt Operaházban el­fajulni ne engedjem. Remélem, hogy a pgb­egetőneki lesz bátorsága, ki is állani. Hogy engem kommu­nista bérencnek tart, azt meg kell mosolyognom. Négy ízben tartóz­tattak le a kommunisták, Verpelé­­ten már kivégezni is vittek s csak egy Török nevű zászlóalj parancs­nok jóvoltából, a­ki megszöktetett, lehettem olyan szerencsés, hogy tegnap az Operában egy fiatal gye­rekember ilyen piszkosan inzultál­­jon, a­ki viszont olyan szerencsés lehetett, hogy a kommunizmus alatt vagyonából kényelmesen kint élt valahol a szőkébb vagy a tá­­gabb külföldön. Ellenem piszko­lódni lehet, erőszakot lehet elle­nem elkövetni, de a tiszta lelki­ismeretemet és a becsületemet senki el nem veheti. Nevét a botrányt okozó fő­hadnagynak nem mondom meg, mert családjának egy tagja ma fölkeresett és megkért erre. Fényes László előadásához csak azt a megjegyzést fűzzük, hogy bár a színházakba telepíteni a folyton megújuló botrányokat. A közönség nagy része tegnap az Operában is azt hangoztatta, hogy a politika miatt már a színházba se lehet jár­ni, s a páholyok angol, olasz, fran­cia és román vendégei is kínos fe­szengéssel nézték a magyar „egyet­értés“ megnyilvánulását. Azt a kel­lemes és megnyugtató hangulatot, hogy a sok külföldi, a­ki nemrég még ellenségünk volt, most lelke­sen tapsolt a felvonások végén a magyar művészetnek és kultúrá­nak, egyszerre tönkretette a kínos és ellenszenves botrány. A^WVWW AwVWVWVV­WVWVVVV/1 Nyolc milliárd az osztrák deficit Bécs, október 9 AN­eue Freie Presse részleteket közöl dr. Reichs leendő pénzügyi államtitkár pénzügypolitikai felfo­gásáról és terveiről. Legfontosabb feladatának az államháztartás ren­dezését látja. A költségvetésben óriási deficit van, a­melyet most nyolc milliárd koronára becsülnek. A pénzügyi hivatal legfontosabb feladatának fogja tartani a defici­tet lassan kint megszüntetni és az államháztartás mérlegét rendbe­hozni. Ú­i adókat fognak bevezetni, azonkívül nagy vagyondézsma is lesz. A vagyondézsma német min­tára egyszerre kivetendő összeg lesz, a­melyet azonban harminc éven át kamatozó részletekben is lehet megfizetni. A vagyondézsma törlesztésére a­ hadikölcsön címle­teit elfogadják, de nem az egész összeget, hanem legfeljebb kéthar­mad részét, a többit készpénzzel kell fizetni. A hadikölcsön címleteit nem a jegyzék árfolyamán veszik át, ha­nem 75%-os árfolyammal. A valuta szabályozását és a pénzrendszernek megszilárdítását a lehető legna­gyobb gyorsasággal megkezdik. A valutaszabályozásnak legfontosabb eszköze az új jegybank lenne, a­melyet külföldi tőkével kellene megalapítani. A pénzrendszert a bankjegynek az aranyhoz való új relációja alapján kell megszilárdí­tani. Az egyenes és közvetett adó­­­­kat felemelik és új adónemeket ve­zetnek­­be. 3. oldal Fedák és Bazilika azonnalra szállít bár Lipóc­l vlt mily mennyiségben Márkus Oszkár Király­ utca 3.(Udvar. Sigywesti vizsgára pénzügyi fogalmazói vizsgára, jogi alapvizsgákra, szigorlatokra, állantszámviteli államvizsgára, tanári paedagogiai vizsgára legsikeresebben készít elő a Ssontagu­-szem­inárium Budapest, IV. kerület, Váci­ utca 51. sz. Jegy­ze,­kölcsönzés. Értekezés 9-12. és 3-7-ig Fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk Schmidt Herman hirtelen történt gyászos elhunytát. Gyer­mekei és nagyszámú rokonai gyászolják. Drága halottunkat e hó 4-én kisértük örök nyugvóhelyére. Legyen könnyű a földi pihenés szá­mára. Dunapataj, 1919 október hó.. özv. Sonneenfeld Józsefné szül. I Goldstein Elza fájdalomtól lesújtva tudatja, hogy rajongásig szeretett drága s férje Sonnenfeld József f. hó 7-én elhunyt. Temetése f. hó 10-én I d. u. 3 órakor lesz a rákoskeresztúri izr. temető halottasházából. — Lakás József- i utca 56. sz. ­ Dohnányi vagy Hubay Tanácskozások a Zene­akadémia igazgatói állásáról — Az Est tudósítójától —* A Zeneakadémia tanári kara né­hány hét óta forrong. A tanárok kisebb része Dohnányi Ernő igazgató ellen foglalt állást, míg nagyobb része azt kiváltja, hogy továbbra is Doh­nányi Ernő maradjon az intézet élén. A­zok, a­kik nem látják be, hogy Doh­nányi vezető szerepe a magyar zene­­életre milyen rendkívül üdvös és előnyös hatással van, felhasználják azt­­ a körülményt, hogy az elmúlt őszszel Hubay Jenőn, a kiváló hegedű­művészen és pedagóguson tényleg sérelem esett, a Hubayn esett sérel­met azonban "azok is mindenáron javítani óhajtják, a­kik azt szeretnék, ha továbbra is Dohnányi maradna a Zeneakadémia élén. A közoktatásügyi minisztérium, hogy ezt a kérdést elintézze, Dohná­nyi Ernőt, a­ki nyári szünidejét Krisztiániában töltötte, hazahivatta. Dohnányi két nappal ezelőtt Buda­pestre érkezett és azóta már ismétel­ten tárgyalt Pekár Gyulával, a köz­­oktatásügyi minisztérium államtit­kárjával. Tárgyalásaik eredményéről Doh­nányi Ernő a következőket mondta Az Est munkatársának ,­­ Pekár Gyula államtitkárnak, a­ki közölte velem, hogy szeretné ki­javítani a Zlubayn esett sérelmet, a következő javaslatot tettem: Kreál­janak a Hubay Jenő számára egy új állást, afféle szépművészeti államtitkári méltóságot, a­mely azonban ne csupán cím legyen, hanem nagy hatáskörrel járó méltóság, a­mely alá tartozzék az Operaház, a Zeneakadémia és minden más zenei intézmény is. — Hubay ebben a minőségében ak­tív részt venne zeneéletünk vezetésé­ben. Ezenkívül azt szeretném, ha Hubay a Zeneakadémián mester­­isko­lát­ vezetne, azonban teljesen füg­getlen és önálló volna, nem tartoz­nék az igazgatóság alá, hanem egye­nesen a minisztériumnak referálna. Ezt a javaslatomat eddig még nem fogadták el, a tárgyalások azonban még nincsenek befejezve.

Next