Az Est, 1919. október (10. évfolyam, 71-96. szám)

1919-10-23 / 89. szám

Budapest, 1919 * Csütörtök­ * október 23. Előfizetési árak: Egy hónapra ,H­II.— korona Negyedévre ...... 42.— korona Félévre ......... SO.— korona Egész évre...........160.— korona Egyes szám ára 60 fillér. Politikai napilap FELELŐS SZERKESZTŐ: MIKLÓS ANDOR Censurati Rosett X. évfolyam * 89. szám. Szerkesztőségi VII. kerület, Erzsébet körút le­túladó hivatal: VII., Erzsébet*körút 18—20.sz. Fióke kiadóhivatalok: V Vilmos császáriát 14. szánt és IV., „Váci utca 12. Wien. /., Kohlmarkt 7. 2 E 3 S 2 Hálát és jóságot kérünk megint ennek az újságnak olvasóitól, a­kik a háború alatt oly sokszor nyitot­ták meg erszényüket kérő sza­vunkra. Újságunk történetének legfényesebb eseményei, hogy a jótékonyságnak oly sok áradó folyamát tudtuk fakasztani az emberi szívekből. Kértünk a fel­dúlt kárpáti falvak felépítésére, a háború vak hőseinek, az er­délyi menekülteknek és kértünk a Szur­may-alapra; milliók és milliók gyűltek össze a szegé­nyek filléreiből és a gazdagok aranyaiból. Most az ellenforradalomban elesett hősök és vértanuk csa­ládjai részére kérünk. Nehéz időkben idézzük a jótékonysá­got. Ó, tudjuk, hogy milyen ne­héz ma az élet. Tudjuk, hogy milyen óriási a drágaság és hogy a küzdelem a létért soha nem volt ilyen nehéz. Mégis kérnünk kell az özvegyeknek és az árváknak, mert nekik senki­­jük sincs, a­kitől remélhetnének, embertársaik jóságán kívül. A mi hálánk a vértan­úk csa­ládjaival szemben nem egyéb ri­deg kötelességnél. Az ellenforra­dalmárok mindnyájunkért estek el, a­kik nem voltunk a diktatú­ra pribékjei. Mindnyájunkért, a­kiknek elvették szabadságát, va­gyonát, jószágát, foglalkozását, lakását, a­kiket túszoknak elci­peltek, a­kiknek menekülniük kellett, a­kiknek nem volt egy nyugodt éjszakájuk. De azok a férfiak, a­kik ké­sőbb életükkel fizettek, jobbak voltak nálunk. Ők sokszorosan érezték a maguk szenvedéseit, a mások kínját s a haza és a nemzet halálos veszedelmét. Az ő lelküket nem törte meg a ter­ror, ők férfiasan szembe mertek szállni az állig felfegyverzett terrorral, ők cselekedtek, a­míg mi csak kétségbeesni, vagy re­ménykedni tudtunk. Nem az ő hibájuk, hogy merész vállalko­zásuk nem sikerült, ők a legna­gyobb árat, életüket, fizették azért, mert jó magyarok és egész férfiak voltak. A magunk becsületét öregbít­jük tehát, mikor ezeknek a de­rék férfiaknak családjain segí­tünk. Sokan vannak közöttük, a­kiknek utolsó per­cben érkezik a segítség. Hallgassátok meg sziveteket és ki fog nyílni er­szényetek. rs* Megérkezett az osztrák válasz Kun Béláék kiadatási ügyében Újabb bizonyítékokat kér az osztrák hatóság — Az Est tudósítójától — Illetékes helyről kapjuk a következő információt: Két héttel ezelőtt jelentette Az Est, hogy Kun Béla s a megszö­kött népbiztosok kiadatása tár­gyában az osztrák hatóságokkal megbeszéléseket folytattunk és már akkor megírták, hogy az osztrák hatóságok kilátásba he­lyezték a gyors választ. A válasz megérkezett, a hangja igen udvarias, de a do­log érdemi részére alig tér ki. Hangsúlyozza, hogy az igazság­­ügyminisztérium, a külügyminisz­térium és az egyéb törvényes ha­tóságok komoly megfontolás tár­gyává tették a volt népbiztosok kiadásának ügyét. Már a magyar átirat aláhúzta, hogy nem politi­kai bűnökért­ kéri a kiszolgálta­tást, hanem mint közönséges go­nosztevőkkel kíván elbánni a volt népbiztosokkal. Az osztrák jegyzék is erre az alapra helyezkedik és ezért nem tartja eléggé bebizo­­nyítottnak a népbiztosok ellen fel­hozott vádakat. Kéri, hogy újabb bizonyítékokat mellékeljenek, a­melyek kétségtelenül megdöntik még a látszatát is annak, hogy po­litikai üldözésről van szó. Ez a lényege a válasznak, a­mely magától értetődően nem tekinthető véglegesnek. A magyar hatóságok szintén érezték ezt a helyzetet, de az el­járás gyorsaságára való tekin­tettel nem várhatták meg a bűn-,,­ügyi nyomozás teljes kibontakozá­sát és minden bűnesetet nem vilá­gíthattak meg megfelelő módon. Mielőtt még az osztrák válasz meg­érkezett volna, újabb bizonyítékok mentek fel bécsi követségünkhöz, hogy a rendes diplomáciai után az iratok megfelelő helyre kerülje­nek. Az osztrák válaszból kitűnik, hogy a két küldemény keresztezte egymást és akkor, a­mikor az oszt­rákok a választ megírták, kíván­ságukat tulajdonképpen már tel­jesítették is. A bizonyítékok fel­tüntetése ezzel a lépéssel még nem ért véget. A­hogy a rendőrség és az ügyészség munkája következté­ben megfelelő bizonyítékok merül­nek föl a népbiztosok bűneire vo­natkozólag, részletekben fogják a magyar hatóságok a bizonyítéko­kat az osztrák hatóságokhoz át­tenni. A magyar hatóságoknak kezdet­től fogva az az álláspontjuk, — és ezt az álláspontot a jegyzék után sem változtatják meg — hogy a volt népbiztosokat mint kö­zönséges gonosztevőket vonják felelősségre és meg vannak arról győződve, hogy a beterjesztett bizonyítékok olyan súlyosak lesznek, hogy az osztrák hatóságok nem zárkózhat­nak el semmiesetre sem attól, hogy a népbiztosokat, a gyilkoso­kat, felbujtókat, a pénzhamisítókat és az egyéb bűnökkel terhelt go­nosztevőket ki ne szolgáltassák ne­künk.* Más forrásból a következőket közlik velünk a népbiztosok ügyé­ről: — A gonosztevők kiadatása ügyében csaknem minden állam­mal van nemzetközi­­ szerződé­sünk, — de Ausztriával nincsen. Eddig nem is volt rá szükség, mert Ausztriával olyan állam­jogi viszonyban voltunk, hogy szerződés nélkül is kiadtuk egy­másnak a gonosztevőket. A leg­több állam a nem-politikai go­nosztevők kiadása ügyében csak­ a bíróság által kiadott elfogatási parancsot kéri; egyedül az Egye­sült­ Államok követelik meg, hogy a kiszolgáltatás kéréséhez bizonyítékokat, is mellékeljenek. Az osztrák kormány most ki­használva azt a­ helyzetet, hogy nincsen közöttünk kiadatási szerződés,­­ a legszigorúbb ál­láspontra helyezkedik és bizo­nyítékokat követel. Azoknak a bizonyítékoknak az összegyűj­tése, a­melyek a népbiztosoknak közönséges bűntettekben való aktív részvételét feltárják, az ország mai helyzetében rendkí­vül nehéz, mert hiszen a bűn­cselekmények legnagyobb ré­szét vidéken követték el. Azon­ban az utóbbi napokban már elég bőségben kerültek elő köz­vetlen és döntő bizonyítékok is. A kormány nem fog magánbirtokot kisajátítani A földbi*tokr*efor*m. alapelvei —­­Az Est tudósítójától — Jelentettük már, hogy a kormány a megválasztandó nemzetgyűlés elé javaslatot fog terjeszteni a föld­birtok-reformról és hogy ebben­ a fontos kérdésben a döntést a nem­zet választottjaira bízza. Alapelve a javaslatnak — mint halljuk — az, hogy magántulajdonban lévő földbirtok kisajátításától a kor­mány általában tartózkodik. A földnélküli lakosság kielégí­tésére elsősorban a holtköz birto­kai, hitbizományok, egyházi birto­kok, községi földek stb. vétetnének igénybe, másodsorban a háborúban szerzett földbirtokok, harmadsor­ban pedig azok a földbirtokok, vagy birtokrészek, a­melyeket a nagy vagyonadó törlesztésénél vagy maga a birtokos ajánl föl fizetésképpen, vagy pedig a­me­lyet az illető tornyok igényeinek ellátására maga a kormány óhajt igénybe venni. Ez volna az egyetlen eshetőség, a­mikor a kormány kisajátítaná a földbirtokot, azonban ez a kisajá­títás is csak akkor történhetik meg, ha a környékbeli igények más után ki nem elégíthetők. A kisajátítási elv teljes mellő­zése az oka annak, hogy a Nagy­atádi Szabó István vezetése alatt álló kisgazdapárt nem áll a kor­mányt támogató pártok közé. A kisgazdapárt a kisajátítás jogá­nak törvénybe iktatását követeli és habár nem is olyan arányban, mint ezt a Búza Barna-féle javasa­lat tette, annyit mindenesetre tör­vényben óhajt kimondani, hogy a nagybirtok felparcellázásához az államnak mindenkor joga legyen, Bubinekék ezt a felfogást nem ősztjük.

Next