Az Est, 1919. október (10. évfolyam, 71-96. szám)
1919-10-23 / 89. szám
Budapest, 1919 * Csütörtök * október 23. Előfizetési árak: Egy hónapra ,HII.— korona Negyedévre ...... 42.— korona Félévre ......... SO.— korona Egész évre...........160.— korona Egyes szám ára 60 fillér. Politikai napilap FELELŐS SZERKESZTŐ: MIKLÓS ANDOR Censurati Rosett X. évfolyam * 89. szám. Szerkesztőségi VII. kerület, Erzsébet körút letúladó hivatal: VII., Erzsébet*körút 18—20.sz. Fióke kiadóhivatalok: V Vilmos császáriát 14. szánt és IV., „Váci utca 12. Wien. /., Kohlmarkt 7. 2 E 3 S 2 Hálát és jóságot kérünk megint ennek az újságnak olvasóitól, akik a háború alatt oly sokszor nyitották meg erszényüket kérő szavunkra. Újságunk történetének legfényesebb eseményei, hogy a jótékonyságnak oly sok áradó folyamát tudtuk fakasztani az emberi szívekből. Kértünk a feldúlt kárpáti falvak felépítésére, a háború vak hőseinek, az erdélyi menekülteknek és kértünk a Szurmay-alapra; milliók és milliók gyűltek össze a szegények filléreiből és a gazdagok aranyaiból. Most az ellenforradalomban elesett hősök és vértanuk családjai részére kérünk. Nehéz időkben idézzük a jótékonyságot. Ó, tudjuk, hogy milyen nehéz ma az élet. Tudjuk, hogy milyen óriási a drágaság és hogy a küzdelem a létért soha nem volt ilyen nehéz. Mégis kérnünk kell az özvegyeknek és az árváknak, mert nekik senkijük sincs, akitől remélhetnének, embertársaik jóságán kívül. A mi hálánk a vértanúk családjaival szemben nem egyéb rideg kötelességnél. Az ellenforradalmárok mindnyájunkért estek el, akik nem voltunk a diktatúra pribékjei. Mindnyájunkért, akiknek elvették szabadságát, vagyonát, jószágát, foglalkozását, lakását, akiket túszoknak elcipeltek, akiknek menekülniük kellett, akiknek nem volt egy nyugodt éjszakájuk. De azok a férfiak, akik később életükkel fizettek, jobbak voltak nálunk. Ők sokszorosan érezték a maguk szenvedéseit, a mások kínját s a haza és a nemzet halálos veszedelmét. Az ő lelküket nem törte meg a terror, ők férfiasan szembe mertek szállni az állig felfegyverzett terrorral, ők cselekedtek, amíg mi csak kétségbeesni, vagy reménykedni tudtunk. Nem az ő hibájuk, hogy merész vállalkozásuk nem sikerült, ők a legnagyobb árat, életüket, fizették azért, mert jó magyarok és egész férfiak voltak. A magunk becsületét öregbítjük tehát, mikor ezeknek a derék férfiaknak családjain segítünk. Sokan vannak közöttük, akiknek utolsó percben érkezik a segítség. Hallgassátok meg sziveteket és ki fog nyílni erszényetek. rs* Megérkezett az osztrák válasz Kun Béláék kiadatási ügyében Újabb bizonyítékokat kér az osztrák hatóság — Az Est tudósítójától — Illetékes helyről kapjuk a következő információt: Két héttel ezelőtt jelentette Az Est, hogy Kun Béla s a megszökött népbiztosok kiadatása tárgyában az osztrák hatóságokkal megbeszéléseket folytattunk és már akkor megírták, hogy az osztrák hatóságok kilátásba helyezték a gyors választ. A válasz megérkezett, a hangja igen udvarias, de a dolog érdemi részére alig tér ki. Hangsúlyozza, hogy az igazságügyminisztérium, a külügyminisztérium és az egyéb törvényes hatóságok komoly megfontolás tárgyává tették a volt népbiztosok kiadásának ügyét. Már a magyar átirat aláhúzta, hogy nem politikai bűnökért kéri a kiszolgáltatást, hanem mint közönséges gonosztevőkkel kíván elbánni a volt népbiztosokkal. Az osztrák jegyzék is erre az alapra helyezkedik és ezért nem tartja eléggé bebizonyítottnak a népbiztosok ellen felhozott vádakat. Kéri, hogy újabb bizonyítékokat mellékeljenek, amelyek kétségtelenül megdöntik még a látszatát is annak, hogy politikai üldözésről van szó. Ez a lényege a válasznak, amely magától értetődően nem tekinthető véglegesnek. A magyar hatóságok szintén érezték ezt a helyzetet, de az eljárás gyorsaságára való tekintettel nem várhatták meg a bűn-,,ügyi nyomozás teljes kibontakozását és minden bűnesetet nem világíthattak meg megfelelő módon. Mielőtt még az osztrák válasz megérkezett volna, újabb bizonyítékok mentek fel bécsi követségünkhöz, hogy a rendes diplomáciai után az iratok megfelelő helyre kerüljenek. Az osztrák válaszból kitűnik, hogy a két küldemény keresztezte egymást és akkor, amikor az osztrákok a választ megírták, kívánságukat tulajdonképpen már teljesítették is. A bizonyítékok feltüntetése ezzel a lépéssel még nem ért véget. Ahogy a rendőrség és az ügyészség munkája következtében megfelelő bizonyítékok merülnek föl a népbiztosok bűneire vonatkozólag, részletekben fogják a magyar hatóságok a bizonyítékokat az osztrák hatóságokhoz áttenni. A magyar hatóságoknak kezdettől fogva az az álláspontjuk, — és ezt az álláspontot a jegyzék után sem változtatják meg — hogy a volt népbiztosokat mint közönséges gonosztevőket vonják felelősségre és meg vannak arról győződve, hogy a beterjesztett bizonyítékok olyan súlyosak lesznek, hogy az osztrák hatóságok nem zárkózhatnak el semmiesetre sem attól, hogy a népbiztosokat, a gyilkosokat, felbujtókat, a pénzhamisítókat és az egyéb bűnökkel terhelt gonosztevőket ki ne szolgáltassák nekünk.* Más forrásból a következőket közlik velünk a népbiztosok ügyéről: — A gonosztevők kiadatása ügyében csaknem minden állammal van nemzetközi szerződésünk, — de Ausztriával nincsen. Eddig nem is volt rá szükség, mert Ausztriával olyan államjogi viszonyban voltunk, hogy szerződés nélkül is kiadtuk egymásnak a gonosztevőket. A legtöbb állam a nem-politikai gonosztevők kiadása ügyében csak a bíróság által kiadott elfogatási parancsot kéri; egyedül az Egyesült Államok követelik meg, hogy a kiszolgáltatás kéréséhez bizonyítékokat, is mellékeljenek. Az osztrák kormány most kihasználva azt a helyzetet, hogy nincsen közöttünk kiadatási szerződés, a legszigorúbb álláspontra helyezkedik és bizonyítékokat követel. Azoknak a bizonyítékoknak az összegyűjtése, amelyek a népbiztosoknak közönséges bűntettekben való aktív részvételét feltárják, az ország mai helyzetében rendkívül nehéz, mert hiszen a bűncselekmények legnagyobb részét vidéken követték el. Azonban az utóbbi napokban már elég bőségben kerültek elő közvetlen és döntő bizonyítékok is. A kormány nem fog magánbirtokot kisajátítani A földbi*tokr*efor*m. alapelvei —Az Est tudósítójától — Jelentettük már, hogy a kormány a megválasztandó nemzetgyűlés elé javaslatot fog terjeszteni a földbirtok-reformról és hogy ebben a fontos kérdésben a döntést a nemzet választottjaira bízza. Alapelve a javaslatnak — mint halljuk — az, hogy magántulajdonban lévő földbirtok kisajátításától a kormány általában tartózkodik. A földnélküli lakosság kielégítésére elsősorban a holtköz birtokai, hitbizományok, egyházi birtokok, községi földek stb. vétetnének igénybe, másodsorban a háborúban szerzett földbirtokok, harmadsorban pedig azok a földbirtokok, vagy birtokrészek, amelyeket a nagy vagyonadó törlesztésénél vagy maga a birtokos ajánl föl fizetésképpen, vagy pedig amelyet az illető tornyok igényeinek ellátására maga a kormány óhajt igénybe venni. Ez volna az egyetlen eshetőség, amikor a kormány kisajátítaná a földbirtokot, azonban ez a kisajátítás is csak akkor történhetik meg, ha a környékbeli igények más után ki nem elégíthetők. A kisajátítási elv teljes mellőzése az oka annak, hogy a Nagyatádi Szabó István vezetése alatt álló kisgazdapárt nem áll a kormányt támogató pártok közé. A kisgazdapárt a kisajátítás jogának törvénybe iktatását követeli és habár nem is olyan arányban, mint ezt a Búza Barna-féle javasalat tette, annyit mindenesetre törvényben óhajt kimondani, hogy a nagybirtok felparcellázásához az államnak mindenkor joga legyen, Bubinekék ezt a felfogást nem ősztjük.