Az Est, 1919. október (10. évfolyam, 71-96. szám)

1919-10-28 / 93. szám

1. oldal Kedd, 1919. október 28. A „Millenium“ flCiráljMiij fiBagon — Az Est tudósítójától — Az első különvonat még egész »civilizált« állapotban indul a nyu­gati pályaudvarról. . A fülkék és folyo­sók zsúfolva vannak ugyan, de az ütkö­zőkön még egész határozottan »van hely«, a tetőkön is elférne még egy pár utas. Az egész út alig tart 20—25 per­cig és már­is megáll a vonat az alagi pálya előtt, a töltés aljában. Vad „meleg a mákos, friss óriás kifli, programot tessék, egyip­tomi dritte Sorte!“ csatakiáltás fo­gadja az érkezőket, a bejárók előtt, a kerítés mentén hosszú sorban állnak a különböző árusok. Még tizenkét óra sincs, az első futamig még legalább egy óra idő van, az érkezők mégis rohamban törtetnek fel a töltés oldalán és lökdösődve tódulnak a bejárat felé. A pálya belseje lassanként meg­elevenedik. A legtöbben egyenesen vendéglő felé tartanak, a­mely egy-kettőre megtelik ebédelő cso­portokkal. A takarékosabbak a­ tribünökön telepszenek le és a zse­bükből szednek elő kisebb-nagyobb zsiros csomagokat. Mindennde húst harapdáló, mákos kalácsot, kenyeret tördelő embereket látni, ismerősök teli szájjal csámcsogva üdvözlik egymást, egy esőköpenye­­ges fiatal szőke hölgy egy hatal­mas sárga almába harap bele, egy kockás felöltős férfi, háromnapos borotválatlan szakállal, az öklében csirkecombot szorongat, ugye gesz­tikulál. Virgine biztos, fiáro­d és fél kiló nagyobb súlykülönbség ... Oldalt a mázsáló házikó előtt lo­vakat árvereznek. Egymásután vezetik elő a gyönyörű, izmos, kar­csú telivéreket, egy-egy apró lo­vászgyerek kuporog a hátukon, és folyton hallatszik az árverező fél­­hangos, diszkrét váltása: huszon­ötezer először, másodszor, senki többet? huszonhat, senki többet? Néhány száz ember álldogál körü­lötte, prémkabátos monoklis urak, néhány román tiszt, fényes egyen­ruhában, azután egy csomó egé­szen furcsa alak, katonák, civilka­lappal a fejükön, egy kövér asz­­szonyság katonaköpenyegből ké­szült kabátban, fekete fejkendő­vel, a szájában füstölgő cigaretta, gyűrött külsejű­ férfiak, gallér nél­kül, valamennyien szakértői meg­jegyzéseket tesznek az elővezetett lovakra. Elmondják az egész csa­ládfájukat, tippelnek, hogy hogy fognak elkelni és a fejükkel inte­getnek : ez nem éri meg a negy­vennégy ezret. Ez jó ló, érdemes volt megvenni. Háromnegyed egy, csengetnek az első versenyre. Megérkezik a második különvonat is. Ez már azután meg van rakva! A lépcső­kön egész fürtökben lógnak az em­berek, a tetőkön végig ülnek, mint sürgönydróton a fecskék. De mi ez ? Két-háromezer ember legfel­jebb. A nagy pályán alig látszik meg. Megérkeznek a pénztárosok is, a totalizatőrnél kezdődik a munka. Azután hallatszik a máso­dik csengetés, a tömeg a tribün felé tódul. De mégis, a nagytribü­nön mindenfelé kopár szürke fol-­­ tok maradnak, lenn a korlát men­tén sincsenek valami sokan. A második helyen két-három annyi ember is elférne, mint a­mennyien vannak. A közönség csendesen, nyugodtan viselkedik, semmi lár­ma, semmi zaj. — Hej de másképp nézett ez ki ezelőtt! —, sóhajt mögöttem egy hosszú látcsővel felszerelt, turista­­ruhás sporteman. — Hej, Király­­dij !... Persze, ezelőtt! Mikor még Kun Béla nem szántatta fel a lóverseny­teret ! Mikor a Király-dij napján ez a nagy város a lóversenytérre vitte ki minden pompáját, minden ra­gyogását. Mikor ott szikrázott a tribünökön minden ékszer, ott pompázott minden toilette, mikor ott versenyzett egymással minden társadalmi osztály és csoport, egy százezer fejű, színes, hullámzó tö­megben. Most itt látszik meg egész kopottságunk, lerongyoltságunk, minden ünnepre, örömre képtelen­ségünk, egész szánalmas, szomorú züllöttségünk... Azután elvágtatnak­ a tribün előtt a Milleniumi díjért induló lovak. Csak három pályázó van, több nem akadt, úgy látszik posta­­pénzben fizetik a százezer koronát. San Gennaro, San Dzsenáró, Zse­­náró, hallatszik körülöttem, min­den kiejtésben. A többi lovakra csak legyintenek. Csak azért men­nek, hogy legyen ló, — magyaráz­za valaki. A lovak eltűnnek a pá­lya kanyarulata mögött. Minden IVVWW'^VV'/vV.VVVVVWWWV'! hírek , Instiintare. Bíroul de* repaid m­are le aduce la cunostinta tutu­­ror romanilor­ si sasilor de ajici, cari voeee sa calatoreasca cu tre­­cul de­ repatra­r.ti se va plena in saptanmna aceaata spre Transil­­vania, sa se prezinte nana Mier­­curi in 29. X. 1919 oarele 12 din si la Bíroul de repatriare. (Strada Váci 62, etaj. II.) Bíróul de repatriare. — Hirdetmény. A visszatelepí­tési hivatal tudomására hozza az összes itt tartózkodó románoknak és szászoknak, a­kik e héten Er­délybe induló visszatelepítési vo­nattal szándékoznak elutazni, hogy ■ szerdáig, azaz folyó évi október hó 29-én déli 12 óráig jelentkezzenek a visszatel­epítési hivatalnál (Váci­utca 62., II. em.). A visszatelepítési hivatal. _ A korzóról. Bármi is történik a világon, a korzó csak sétál. Ez a lényege és egészen természetes, hogy a háború legszomorúbb napjaiban, a Károlyi-kormány viharai közepette, a kommunizmus zsarnok láncában és ma , a Duna-korzó egyformán vi­dáman és vegyeskedőn sétál. Viszi, mutogatja magát, arszlánjai, ha úgy van rendjén, vörös csillagot, ha más­képpen esik, fehér tollat tűznek magukra, a hölgyek pedig viszik új ruhájukat. Nem lehet olyan drága, hogy új ne legyen­. A Dunakozó egy darab Budapest. És ezt kel­lett konstatálnunk megdöbbenés­sel tegnap délben. Sütött a nap, a késői ősz bánatos mosolylyal búcsúzott és a Duna felé eső gyalog­­úton ezrével hömpölygött a nép. A jobboldalon pedig hatalmas szürke ház alján egy szegény, rongyos szív­beteg ember fetrengett. A görcs úgy összehúzta, hogy a térde az aj­kához került, mint egy pondró feküdt az aszfalton, nem is látszott, hogy ember-e vagy rongy? És a bal­oldal csak sétál, néhányan oda­látcső orra felé fordul, most lát­szik meg csak, hogy annyi rekvi­­rálás után is maradt még elég lát­cső Budapesten. Azután halk fel­­szisszenés: start! Egy pár pillanat múlva már látszanak a lovak, vil­lámgyorsan lebegnek tova a pálya túlsó oldalán szürkéllő ködben. Végigrohannak a fordulón és be­kanyarodnak az egyenesbe. A tri­bünön egy-két kiáltás: San Gen­naro! Gunár! Együtt vannak! — mondja valaki. Áh, dehogy — tor­kolják le mindenfelől. San Gen­­naro vezet! San Gennaro könnyen! A lovak végigrohannak a tribün előtt, az elsőnek a lovasa meg sem mozdul, a másik kettő csattogva üti a lovát. San Gennaro könnyen nyer, övé a százezer posta. A versenyek eredménye: 1. Nákó­ díj: 1. Sárgarigó (Alt­mann), 2. Virgine. 3. Délfény. Tot.: 10 : 27. ". 2. Kétévesek handicapja: 1. Ecke­­hard (Vinzenz). 2. Kabala,­­ 3. Co­met. Tot: 10 : 55. Helyre: 20 : 38. 28. 3. Milleniumi dij: 1. San Gennaro (Csiszár). 2. Gunár. 3. Aranyeső. Tot: 10:10. 4. TV el­ter-handicap. 1. Gemahl (She­­­bal). 2. Szerény. 3. Galambom II. Tot.: 10 : 65. Helyre:­20 : 36, 36, 26. 5. Kettős ivadékverseny: 1. Vi­gadó (Alt­jann). 2. Fenegyerek. 3. Sefusefa. Tot: 10 :15. Helyre : 20 : 26, 48. 6. Handicap. 1. Tob­or­zó (Csiszár). 2. Árpád II. 3. Fecskendő. Tot: 10:37. Helyre: 20 : 28, 27. néztek és azt mondták: Szegény, de azért páváskodó, maguk kelle­­tén mentek tovább. Jó tíz percig fetrengett és vergődött az aszfalton a toprongyos párna, a­míg nagynehe­­­­zen,­­valaki hozzáment és a szívét kezdte dörzsölni. Hihetetlen, hogy mennyire kifogyott az emberszeretet belőlünk, hogy milyen önzők, ride­gek és szívtelenek lettünk. Csak szokványos frázisok hangzanak a le­vegőben, de a jóság, a szeretet bujdosik. — A hadi rokkantak, özvegyek és árvák elsőbbségi joga az alkalmaz­tatásoknál. A miniszterelnök rende­letet bocsátott ki, hogy azon női munkaerők helyett, a­kik az állami hivatalokban, közüzemekben stb. a világháború alatt ideiglenesen alkal­maztattak, elsősorban a megfelelő képesítéssel bíró hadi rokkantak, hadi özvegyek és hadi árvák alkal­mazandók és az üresedések alkal­mával, illetve újabb munkaerők alkalmazásánál ugyanazon képesítés mellett részükre az elsőség minden­kor biztosítandó. — Vidéki előfizetőink közül még sokan nem tudatták velünk, hogy kézhez kapják-e rendszeresen „Az Est“ számait és milyen úton gon­doskodtak az előfizetés megújítá­sáról . Ismételten kérjük előfizetőinket, hogy értesítésüket mielőbb legye­nek szívesek megküldeni a kiadó­­hivatalnak, mert a mai drága elő­állítási költségek mellett a kiadó­­hivatal évesítés nélkül a lapot nem küldheti. A­hol a posta pénzt nem fogad el, az előfizető a megújításra szánt összeget lefizetheti „Az Est“ részére bármelyik banknál, szö­vetkezetnél és egyidőben értesíti arról a kiadóhivatalt.­­ A pápai követ Prágában, Prágá­ból táviratozzák, hogy Valfre­di Bonzo pápai nuncius levelet adott át Benes külügyminiszternek, a­melyben a pápától kapott utasítás szerint a cseh­szlovák köztársaságot hivatalosan és a pápa nevében mint szuverén önálló államot elismeri A pápa — úgymond a nuncius írása — nagy­ érdeklődést tanúsít az ifjú köztársaság polgár­sága és lelki jóléte iránt. —. A svájciak felszabadítják a nemzetközi telefont. Bernből jelen­tik: Október végétől kezdve szabaddá teszik a határos négy állam részére a távbeszélő-vonalakat. — Fedák Sári igazolása. Fedá­­ Sári, a­kit egyes bécsi lapok a­ méltatlan támadások egész soroza­tával illettek, a bécsi magyar kö­vetség útján hivatalos rendőri­ vizsgálatot kért maga ellen, a kom­­­munizmus alatt tanúsított maga­tartásának megállapítására. A 6u.b­­dapesti rendőrség széleskörű vizs­gálatot folytatott le, a­melynek­ iratait egy bizottság elé terjesztet­ték. A bizottság elnökévé Fried­rich István Balla Aladárt delegálta, tagjai pedig Rákosi Jenő és gróf Bánffy Miklós voltak. Ez a bizott­ság ma a következő határozatáról értesítette Fedák Sárit. Az igazoló­bizottság megálla­pítja, hogy Fedák Sári a prole­tárdiktatúra alatt tanúsított ma­gatartásával nem vétett a min­den igaz magyar honleányt kö­telező hazafias viselkedés ellen. Még az inkriminált, folyó évi április hó 6-án tartott toborzáson való részvétele is csak a dikta­túra kíméletlen terrorjának volt az eredménye. Ennélfogva az alulírott igazoló­bizottság tagjai egyhangúan kijelentik, hogy a Fedák Sári ellen emelt vádak, gyanúsítások és rágalmak őt tel­jesen érdemetlenül és igazságta­lanul érték. (Aláírva:) A minisz­terelnök felkérése folytán: Balla Aladár s. k., Rákosi Jenő s. k., gróf Bánffy, Miklós s. k. A Budapesti Színigazgatók Szö­vetsége átiratot intézett a bécsi igazgató-szövetséghez, a­melyben tiltakozik a Fedákkal szemben ta­núsított eljárás ellen s egyben el­határozta, hogy ha a magyar mű­vésznőnek a bécsiek nem nyújta­nak teljes elégtételt, megtorló in­tézkedéseket fog tenni. — A vasárnapi footballmérkőzések: Az MTK—KAC, a bajnokság­ élén ha­ladó két csapat küzdelme eldöntötte az őszi forduló sorsát. A kispesti csapat lelkes játéka sem tudta megakadá­lyozni az MTK győzelmét. Mindvégig érdekes és gyors küzdelmet vívott a két csapat. Az MTK kezdettől fölény­ben volt és több korner után Winkler a 17-ik percben go­lt lőtt. Utána a KAC támadott rövid ideig, de csak­hamar újra az MTK került fölénybe. Az első félidő 1:0 arányban végződött az MTK javára. A második félidőben Schlosser az első percben goalh­oz jut­tatta újra csapatát. Ezután Eisenhoffer a KAC első goalját szerezte meg si­került lövésével. Majd Orth és Schlosser javították az eredményt 4:1-re. Stall­­mach KAC goalja után Schlosser újabb goaljával a mérkőzés 5:2 arány­ban végződött. — Az FTC—III. ker. TVE mérkőzés 0:0 arányban eldöntet­len. Mindkét csapatból hiányzott több jó játékos. UTE—MAC 4:1 (2:0). TTC— Törekvés 2:2 (2:0). BTC—Vas- és fém­­munkások 1:0 (0:0). Mindkét csapat gyengén dolgozott.. A BTC a győzel­met jelentő goalt a mérkőzés utolsó­ percében 11 méteres büntető­rúgásból érte el. A közönség vasaspárti része a 11-es megadása miatt a bírót meg akarta verni. Közel öt percnyi dula­kodás után sikerült csak a bírót az­ öltözőbe bejuttatni. Egy-két neki szánt ütés megvédőit érte. BAK—UTSE 4:0 (2:0). Az eddig pont nélkül utolsó he­lyen kullogott BAK fölénynyel győ­zött a legyengült UTSE csapatán , és első két pontját szerezte meg. Szom­baton a MAFC—„33“ FC mérkőzést a műegyetemiek 1:0 (0:0) arányban nyer­ték meg. ' ■•.( — Levien­ kiadatása. Bécsből jelen-' tik, hogy a kormány szerdán vagy pénteken fog foglalkozni a Levien­­ügygyel, a­melyre vonatkozóan hiva­talos felfogás szerint Német-Ausztria alkotmánya irányadó, mert Ausztria nem jogutódja a régi monarchiának. Müncheni távirat szerint a bajor kor­mány nem tagadja, hogy Levien ki­szolgáltatásának ügye tisztára jogi kérdés. ' ' — Nagy havazások Romániában. Bukarestből jelentik nekünk. Az Uni­­verzul jelenti, hogy az utolsó napok­ban nagy havazások voltak Kis-­­ Oláhországban Szlatina és Krajova között. Havazásokat jelentenek a­ Bánátból is. “

Next