Az Est, 1919. december (10. évfolyam, 123-147. szám)

1919-12-03 / 124. szám

44. oldal mm Magyarország Közgazdaságának rendbehozatala Külföldön egy tanulmányt­ ter­jesztettem arról, h­ogy a nagy vi­­lágtőkének nincs ma jobb befekte­tése Magyarországnál. Magyaror­szág termőképessége minden be­fektetést meg tud téríteni. Felhív­tam a külföldi tőke figyelmét a következő ajánlatomra: Alakul egy külföldi konzorcium, a­mely Magyarországnak a terme­lés megindításához szükséges hi­telt nyújtja és valutáját, állam­adósságát rendbehozni segíti. Ennek fedezetéül Magyarorszá­gon törvényt hoznak, a­melynek erejénél fogva minden ingatlanon egy 30%-os megterhelés a külföldi konzorcium javára elsőbbséggel táír. Ugyanez­ a törvény minden ingóvagyont is 30% -kal megterhel akképp, hogy a­ki vagyonának 30%-a erejéig elfogadható biztosí­tékot, például ékszert, részvényt tud letenni, az nem köteles a 30% összegét lefizetni. Magyarországon összeállítják, hogy kinek minő gépekre, szerszá­mokra, nyersanyagra van szüksé­ge, a külföldi konzorcium ezeket világpiaci áron felszámítva szál­lítja. A visszafizetésre egy 30 éves tör­lesztési terv készül akként, hogy az évi törlesztési részletek és a ka­mat fizetése meghatározott meny­­nyiségű termelvényeinkben törté­nik. E termel­vények : búza, liszt, bor, nyers és feldolgozott gyü­mölcs, szesz, sör, cukor, dohány, állatok és állati termények stb. A nagy gyárak, malmok és nagybir­tokok egyénileg kötelezik magukat a külföldi konzorciumnak termel­­vényei egy hányadát szállítani, a­melyek árát itthon a magyar ál­lam számolja el velük. A szállított áruk árát a világpiaci árak fogják szabályozni. A magánvagyonok harminc év alatt letörlesztik a lekötött 30 szá­zalékot, a­mivel vagyonuk teljesen felszabadul. De ezenkívül vissza­térítésben is van részük, a­mennyi­ben két okból nagy fölösleg is tá­madhat a végleszámolásnál. Egyik ok lehet, hogy a 30 százalékos ter­­melvényszállítás értéke többet te­het ki, mint a­mennyi a törlesz­tésre és kamatokra szükséges; má­sik ok, hogy nagy ázsió-nyereségre is lehet számítani a lentebb ki­fejtendő esetben. Ámde közgazdaságunk helyreál­lításához hozzá nem foghatunk, a­líg ötven milliárd korona adós­ság, melynek jelentős része okvet­lenül bevonásra szoruló bankje­gyekből áll, terhe fekszik az állam vállain. Egyrészt ennek kamatait és a bankjegyek bevonásával tör­lesztését nem bírná el az állam, másrészt pedig nem is szabad rend­behozni gazdaságunkat és valután­kat mindaddig, a­míg ez az ötven milliárd­ névértékű teher fekszik rajtunk, mert hiszen valutánkat ma megjavítani azt jelentené, hogy ötven milliárd rossz korona helyett ötven milliárd jó koronával tar­tozunk, a­mit aztán igazán nem bírna el Magyarország. Ezért a termelési hitel megszerzésével egy­idejűleg az államadósság és bank­jegyek kérdéseit el kell­­ intézni­. Erre két mód­ van. Egyik mód az, hogy az állam kibocsát aa kamatozó pénzt, néma értékben­­egy pengő , száz garas! és kimondja, hogy egy pengő ér tíz koronát, egy garas ér tíz fillért. A kibocsátott pengő pénz így hangzik: „Ez a 100 pengő (1000 korona) ér­­tékű pénz 1920 január 1-től kezdve minden nap 1 garassal többet ér.“ A pénz hátlapján fel lehet tün­tetni, hogy­ időszakról-időszakra mennyit ér a jegy kamataival együtt. Csak a 100, 500 és 1000 pengő értékű jegy hoz kamatokat. Mindkét valuta, a pengő és a ko­rona, forgalomban marad, senkire sem kötelező, hogy koronajegyeit és állami kötvényeit az új kama­tozó pénzre beváltsa, tehát nincs kényszer-devalváció. Ámde min­denki sietni fog a beváltáshoz, mert 1. névértékben mit sem ve­szít, hiszen 1000 korona névérték és 100 pengő névérték továbbra is egyenértékben forog, 2. ilyen mó­don reménye van mindenkinek, hogy értéke valódi értékké válik és 3. az új pénz 3,65 százalékot nemcsak ígér, de fog is tudni ka­matozni. E­ módszernél sokkal célszerűbb és döntőbb volna, ha a külföldi konzorcium ennek a kérdésnél­ a rendezését is vállalja. Ha arány­­ban kifizeti ma helyettünk állam­­adósságainkat, akkor erre a célra ma 4—500 millió dollárra van szük­sége. Ha a konzorcium ez 500 mil­lió dollárt (2,5 milliárd frankot) helyettünk kifizeti, akkor gazdasá­gunk helyreállítása és valutánk rend­bejövetelek­or mi nem 50 mil­­­liárd koronával, hanem csak 2,5 milliárd koronával leszünk­­adó­sok. A konzorciumnak érdeke ezt megtenni, mert ez esetben abszo­lút fizetés­képesek leszünk az ő irá­nyában vállalt­ kötelezettségeink teljesítésében. A külföldi konzorciumnak há­rom nagy érdeke lehet velünk ez üzletet­­ megkötni: 1. a nagy bankári­ üzlet, 2. a nagy áruüzlet és 3. az előjog a­ felállítandó ma­gyar jegybank részvényeinek bi­zonyos hányadához. E tervezetem, mely itt dióhéjba van szorítva, összeköttetésbe hozott­ egy bankárral, a­ki négy világ­banknak (köztük a Banque de Pa­ris, Commerciale Banca)­­képvise­lője. Ez a bankár feljött velem Gratz Gusztáv úrhoz, a bécsi ma­gyar követhez és a következő aján­latot tette: Hajlandó vagyok a velem ösz­­szeköttetésbe lévő bankokat, me­lyeknek saját tőkéje 2 milliárd frank, de természetesen konzorciá­­lis összeköttetései is vannak. Pályi úr tervei­ szerint Magyarország gazdasági és pénzügyi szanálásá­nak megnyerni és részletes terv©­­­zetet előterjeszteni a következő el­vek alapján: 1. Magyarország nemzetvagyoná­­nak 30 százaléka magán­jogilag le­­köttetik, illetve évi termelésének megállapítandó hányada és meny­­nyisége leköttetik, azonkívül a ma­gyar állam is teljes garanciát vál­lal. 2. Ez alapon az én konzorciumom kibocsát aranyra szóló jelzálogle­veleket. 3. Ezekkel bevásárolja­­ Ma­gyarországnak szállítja a terme­lési célokra szükséges árukat. 4. A­mennyiben a magyarországi­­termelési­ tervezet kibírja, a kon­zorcium azonnal kifizeti a magyar államadósságokat aranyban és be­váltja a forgalomban lévő bank­jegyeket aranyra. Az­ ázsió-nyere­ség Magyarországot fogja illetni egy bizonyos bankszerű százalék levonásával. 5. A konzorcium előjogokat nyer a felállítandó jegybank részvényei­nek megállapítandó hányadához. 6. A törlesztési terv 30 évre szól, a­mely idő alatt az egész üzlet le­­bonyolul és minden lekötöttség fel­szabadul. 7. Az ügyletek keresztülvitelét­­ Magyarországon a magyar bankok és szövetkezetek intézik. A­mit itt elmondtam, fantaszti­kus perspektívát nyújt, a szerző­dés aláírásakor a törlesztési terv szerint nem volna államadóssá­gunk, nem volna bankjegyünk és a termelés az egész vonalon meg­indulhatna az áraknak és megfe­lelőig a munkabéreknek arányos leszállása mellett. De mindenki be­láthatja, hogy az elmondott go­nn­dolatoknak egy pontja sincs, mely­ nem volna reális, illetve realizál­ható. Három szempont irányadó e­ tekintetben: 1. Képes-e Magyarország az itt felvetett teljesítményekre ? —* Igen! 2. Képes-e a külföldi kompréi­um­ az itt felvetett teljesítményekrel? — Igen ! ■3. Érdeke-e egyrészt Magyaror­szágnak, másrészt a külföldi kon­zorciumnak e tervezetek nyélbe­ütése? — Igen! Ezeket elmondtam Huszár Ká­roly miniszterelnök úrnak, a­ki tel­jes melegséggel fogadta az ügyet és azzal az ötös pénzügyi tanács­adó testülethez, — Wekerle, Lu­kács László, Teleszky, Popovich és Grün, — utasított, hogy ezeknek­ bölcs megítélése útján nyújtsam be a tervezetet Korányi pénzügymi­niszter úrnak. Miután az ügyet közérdekűnek tartom, azért a nyilvánosság elé­­bocsátom, hogy a nyilvános meg­fontolás és megbeszélés itt tovább­ érlelje a gondolatokat. Dr. Pályi Ede. hírek !— Le kell törni a lánckereskedő­­ket és a zugárusokat. Minden ipari és élelmezési cikknek az ára nap­­ról-napra nő és egyre nehezebb a megélhetés, bár politikailag a helyzet javul. Ennek az oka nem a legutolsósorban a lánckereske­delem és zugüzérkedés, a­mely ezer formában furakszik a termelő és Vevő közé. A vasárnapi gyűlés egy küldöttsége felkereste Horthy Miklós fővezért azzal a kérelem­mel, hogy a vidék és kormány egy­forma kötelességérzettel gondos­kodjék a főváros közönségének ke­nyérrel való , sürgős ellátásáról. Horthy az alkotmány és törvény szelter­ében válaszolt és azt mon­dotta, hogy ha a minisztérium ki­kéri segítségét, akkor a legnagyobb energiával fog az akcióban részt venni. Az üzletekben, a pékeknél lisztet és kenyeret kapni nem le­het, dugott után szivárog be Buda­pestre liszt, kilójáért 20 koronát kell fizetni, cukor maholnap ritka­ság lesz, —­ kell hogy a kormány energikusan és sürgősen foglal­­­­kozzék ezzel a kérdéssel. Elsősor­ban igenis meg kell Budapestet szabadítani az itt burjánzó feles­leges néptől, s a­ki nem állandó lakos Budapesten és munkája nem köti ide, az távozzék. Tisztítsák meg Budapestet a galiciai zsidó söpredéktől, szabadítsák meg a ke­reskedelmet a lehetetlen lánckeres­kedelem hálójától, a­mely össze­gyűjt minden árut és húszszoros, százszoros áron adja tovább. Meg kell értetni­ a faluval, hogy az or­szág életében a városok épp olyan fontosak, mint a tanyák és hogy­ha az egyik éhenhal, elpusztul a másik is. Az ilyen akciókat min­denki örömmel­­ fogadja és a leg­jobb tehetsége szerint támogatja.­­ Apponyi egyelőre nem jön Buda­pestre. Gróf Apponyi Albertről az a hír terjedt el politikai körökben, hogy még e hét folyamán eberhardi birto­káról Budapestre érkezik. Értesülé­sünk szerint Apponyi Albert gróf a karácsonyi ünnepek előtt nem távo­nem is jön Budapestre. Az ünnepek után Budapestre fog érkezni és akkor kezdi meg tanácskozásait azokkal a szakférfiakkal, a kikkel mint a béke­delegáció magyar bizottságának el­nöke a békekonferenciára utazik. — Vidéki előfizetőink lappéldá­nyaihoz, a­mennyiben előfizetésük lejárt, ma postautalványt mellé­keltünk. Kérjük előfizetőinket, hogy a megújításra szánt, összeget mielőbb tegyék postára, hogy a lapot fennakadás nélkül küldhes­­­sük. . . .. -■ —. Házasság, Sajó Ferenc, a Hazai Bank r.­t. főtisztviselője és Boráén Margit Budapest házasságot kötöttek. (Minden külön értesítés helyett.) — Dolgoznak a szalámigyárak. A fővárosi szalámigyárak eddig nem kezdték meg az üzemet, mert az emelkedő sertésárak mellett ál­lításuk szerint olyan eladó árakat kellett volna követelniük, a­melye­ket a közönség nem tud megfizet­ni. Most azonban a gyárak az üze­met mégis megkezdik, mert a nyersanyag beszerzésére nézve Ju­goszláviával sikerült megegyezést kötniük. E megállapodás alapján a budapesti gyárak szakemebere­­ket fognak átengedni a megszál­lott területeken lévő szalámigyá­raknak, a­melyek ezután viszonzá­sul garantálták bizonyos mennyi­ségű olcsó szerb sertés átengedé­sét. Azonban még­ így is megfizet­hetetlen lesz a szalámi ára a kö­zéposztály részére, a­mennyiben a gyárosok azt állítják, hogy az elő­állítási költség kilogramonként 100 korona lesz.­­ A Magyar őstermelő r­­ t. közli, hogy dr.­­ Horváth Lip­zt elnöklésével­­ megtartott első­ közgyűlése Elek Gyula vezérigazgató indítványára elhatároz­ta, hogy a bőséges tartalékolások után kimutatott 638.631.29 A tiszta nyereség­ből az első csonka üzletévre, a­mely­­ idő alatt csupán a 10 millió korona eredeti alaptőke volt befizetve, decem­ber 5-től a Magyar Általános Takarék­­pénztár főpénztára útján 11 korona osztalékot fizet.­­ A kávéházi pincérek a borravaló ellen. A kávésipartestület mozgalmat indít­ott, abban az irányban, hogy a kávéházi pincérek jövedelmük egy részét a borravalórendszer életbelép­tetésével a közönségtől kapják. A kávéházi munkások szakoszt­álya tehát elhatározta, hogy titkos szava­­zás útján dönt ebben a kérdésben.. A kávéházi munkások között el is rendelték a titkos szavazást. 1023 szavazatot adtak le és a szavazatok közül 933, a borra való rendszer újból való életbeléptetése ellen szólt. A kávé­­házi munkások továbbra is a száza- Szerda, 1919. decemberi

Next