Az Est, 1919. december (10. évfolyam, 123-147. szám)
1919-12-03 / 124. szám
44. oldal mm Magyarország Közgazdaságának rendbehozatala Külföldön egy tanulmányt terjesztettem arról, hogy a nagy világtőkének nincs ma jobb befektetése Magyarországnál. Magyarország termőképessége minden befektetést meg tud téríteni. Felhívtam a külföldi tőke figyelmét a következő ajánlatomra: Alakul egy külföldi konzorcium, amely Magyarországnak a termelés megindításához szükséges hitelt nyújtja és valutáját, államadósságát rendbehozni segíti. Ennek fedezetéül Magyarországon törvényt hoznak, amelynek erejénél fogva minden ingatlanon egy 30%-os megterhelés a külföldi konzorcium javára elsőbbséggel táír. Ugyanez a törvény minden ingóvagyont is 30% -kal megterhel akképp, hogy aki vagyonának 30%-a erejéig elfogadható biztosítékot, például ékszert, részvényt tud letenni, az nem köteles a 30% összegét lefizetni. Magyarországon összeállítják, hogy kinek minő gépekre, szerszámokra, nyersanyagra van szüksége, a külföldi konzorcium ezeket világpiaci áron felszámítva szállítja. A visszafizetésre egy 30 éves törlesztési terv készül akként, hogy az évi törlesztési részletek és a kamat fizetése meghatározott menynyiségű termelvényeinkben történik. E termelvények : búza, liszt, bor, nyers és feldolgozott gyümölcs, szesz, sör, cukor, dohány, állatok és állati termények stb. A nagy gyárak, malmok és nagybirtokok egyénileg kötelezik magukat a külföldi konzorciumnak termelvényei egy hányadát szállítani, amelyek árát itthon a magyar állam számolja el velük. A szállított áruk árát a világpiaci árak fogják szabályozni. A magánvagyonok harminc év alatt letörlesztik a lekötött 30 százalékot, amivel vagyonuk teljesen felszabadul. De ezenkívül visszatérítésben is van részük, amennyiben két okból nagy fölösleg is támadhat a végleszámolásnál. Egyik ok lehet, hogy a 30 százalékos termelvényszállítás értéke többet tehet ki, mint amennyi a törlesztésre és kamatokra szükséges; másik ok, hogy nagy ázsió-nyereségre is lehet számítani a lentebb kifejtendő esetben. Ámde közgazdaságunk helyreállításához hozzá nem foghatunk, alíg ötven milliárd korona adósság, melynek jelentős része okvetlenül bevonásra szoruló bankjegyekből áll, terhe fekszik az állam vállain. Egyrészt ennek kamatait és a bankjegyek bevonásával törlesztését nem bírná el az állam, másrészt pedig nem is szabad rendbehozni gazdaságunkat és valutánkat mindaddig, amíg ez az ötven milliárd névértékű teher fekszik rajtunk, mert hiszen valutánkat ma megjavítani azt jelentené, hogy ötven milliárd rossz korona helyett ötven milliárd jó koronával tartozunk, amit aztán igazán nem bírna el Magyarország. Ezért a termelési hitel megszerzésével egyidejűleg az államadósság és bankjegyek kérdéseit el kell intézni. Erre két mód van. Egyik mód az, hogy az állam kibocsát aa kamatozó pénzt, néma értékbenegy pengő , száz garas! és kimondja, hogy egy pengő ér tíz koronát, egy garas ér tíz fillért. A kibocsátott pengő pénz így hangzik: „Ez a 100 pengő (1000 korona) értékű pénz 1920 január 1-től kezdve minden nap 1 garassal többet ér.“ A pénz hátlapján fel lehet tüntetni, hogy időszakról-időszakra mennyit ér a jegy kamataival együtt. Csak a 100, 500 és 1000 pengő értékű jegy hoz kamatokat. Mindkét valuta, a pengő és a korona, forgalomban marad, senkire sem kötelező, hogy koronajegyeit és állami kötvényeit az új kamatozó pénzre beváltsa, tehát nincs kényszer-devalváció. Ámde mindenki sietni fog a beváltáshoz, mert 1. névértékben mit sem veszít, hiszen 1000 korona névérték és 100 pengő névérték továbbra is egyenértékben forog, 2. ilyen módon reménye van mindenkinek, hogy értéke valódi értékké válik és 3. az új pénz 3,65 százalékot nemcsak ígér, de fog is tudni kamatozni. E módszernél sokkal célszerűbb és döntőbb volna, ha a külföldi konzorcium ennek a kérdésnél a rendezését is vállalja. Ha arányban kifizeti ma helyettünk államadósságainkat, akkor erre a célra ma 4—500 millió dollárra van szüksége. Ha a konzorcium ez 500 millió dollárt (2,5 milliárd frankot) helyettünk kifizeti, akkor gazdaságunk helyreállítása és valutánk rendbejövetelekor mi nem 50 milliárd koronával, hanem csak 2,5 milliárd koronával leszünkadósok. A konzorciumnak érdeke ezt megtenni, mert ez esetben abszolút fizetésképesek leszünk az ő irányában vállalt kötelezettségeink teljesítésében. A külföldi konzorciumnak három nagy érdeke lehet velünk ez üzletet megkötni: 1. a nagy bankári üzlet, 2. a nagy áruüzlet és 3. az előjog a felállítandó magyar jegybank részvényeinek bizonyos hányadához. E tervezetem, mely itt dióhéjba van szorítva, összeköttetésbe hozott egy bankárral, aki négy világbanknak (köztük a Banque de Paris, Commerciale Banca)képviselője. Ez a bankár feljött velem Gratz Gusztáv úrhoz, a bécsi magyar követhez és a következő ajánlatot tette: Hajlandó vagyok a velem öszszeköttetésbe lévő bankokat, melyeknek saját tőkéje 2 milliárd frank, de természetesen konzorciális összeköttetései is vannak. Pályi úr tervei szerint Magyarország gazdasági és pénzügyi szanálásának megnyerni és részletes terv©zetet előterjeszteni a következő elvek alapján: 1. Magyarország nemzetvagyonának 30 százaléka magánjogilag leköttetik, illetve évi termelésének megállapítandó hányada és menynyisége leköttetik, azonkívül a magyar állam is teljes garanciát vállal. 2. Ez alapon az én konzorciumom kibocsát aranyra szóló jelzálogleveleket. 3. Ezekkel bevásárolja Magyarországnak szállítja a termelési célokra szükséges árukat. 4. Amennyiben a magyarországitermelési tervezet kibírja, a konzorcium azonnal kifizeti a magyar államadósságokat aranyban és beváltja a forgalomban lévő bankjegyeket aranyra. Az ázsió-nyereség Magyarországot fogja illetni egy bizonyos bankszerű százalék levonásával. 5. A konzorcium előjogokat nyer a felállítandó jegybank részvényeinek megállapítandó hányadához. 6. A törlesztési terv 30 évre szól, amely idő alatt az egész üzlet lebonyolul és minden lekötöttség felszabadul. 7. Az ügyletek keresztülvitelét Magyarországon a magyar bankok és szövetkezetek intézik. Amit itt elmondtam, fantasztikus perspektívát nyújt, a szerződés aláírásakor a törlesztési terv szerint nem volna államadósságunk, nem volna bankjegyünk és a termelés az egész vonalon megindulhatna az áraknak és megfelelőig a munkabéreknek arányos leszállása mellett. De mindenki beláthatja, hogy az elmondott gonndolatoknak egy pontja sincs, mely nem volna reális, illetve realizálható. Három szempont irányadó e tekintetben: 1. Képes-e Magyarország az itt felvetett teljesítményekre ? —* Igen! 2. Képes-e a külföldi kompréium az itt felvetett teljesítményekrel? — Igen ! ■3. Érdeke-e egyrészt Magyarországnak, másrészt a külföldi konzorciumnak e tervezetek nyélbeütése? — Igen! Ezeket elmondtam Huszár Károly miniszterelnök úrnak, aki teljes melegséggel fogadta az ügyet és azzal az ötös pénzügyi tanácsadó testülethez, — Wekerle, Lukács László, Teleszky, Popovich és Grün, — utasított, hogy ezeknek bölcs megítélése útján nyújtsam be a tervezetet Korányi pénzügyminiszter úrnak. Miután az ügyet közérdekűnek tartom, azért a nyilvánosság elébocsátom, hogy a nyilvános megfontolás és megbeszélés itt tovább érlelje a gondolatokat. Dr. Pályi Ede. hírek !— Le kell törni a lánckereskedőket és a zugárusokat. Minden ipari és élelmezési cikknek az ára napról-napra nő és egyre nehezebb a megélhetés, bár politikailag a helyzet javul. Ennek az oka nem a legutolsósorban a lánckereskedelem és zugüzérkedés, amely ezer formában furakszik a termelő és Vevő közé. A vasárnapi gyűlés egy küldöttsége felkereste Horthy Miklós fővezért azzal a kérelemmel, hogy a vidék és kormány egyforma kötelességérzettel gondoskodjék a főváros közönségének kenyérrel való , sürgős ellátásáról. Horthy az alkotmány és törvény szelterében válaszolt és azt mondotta, hogy ha a minisztérium kikéri segítségét, akkor a legnagyobb energiával fog az akcióban részt venni. Az üzletekben, a pékeknél lisztet és kenyeret kapni nem lehet, dugott után szivárog be Budapestre liszt, kilójáért 20 koronát kell fizetni, cukor maholnap ritkaság lesz, — kell hogy a kormány energikusan és sürgősen foglalkozzék ezzel a kérdéssel. Elsősorban igenis meg kell Budapestet szabadítani az itt burjánzó felesleges néptől, s aki nem állandó lakos Budapesten és munkája nem köti ide, az távozzék. Tisztítsák meg Budapestet a galiciai zsidó söpredéktől, szabadítsák meg a kereskedelmet a lehetetlen lánckereskedelem hálójától, amely összegyűjt minden árut és húszszoros, százszoros áron adja tovább. Meg kell értetni a faluval, hogy az ország életében a városok épp olyan fontosak, mint a tanyák és hogyha az egyik éhenhal, elpusztul a másik is. Az ilyen akciókat mindenki örömmel fogadja és a legjobb tehetsége szerint támogatja. Apponyi egyelőre nem jön Budapestre. Gróf Apponyi Albertről az a hír terjedt el politikai körökben, hogy még e hét folyamán eberhardi birtokáról Budapestre érkezik. Értesülésünk szerint Apponyi Albert gróf a karácsonyi ünnepek előtt nem távonem is jön Budapestre. Az ünnepek után Budapestre fog érkezni és akkor kezdi meg tanácskozásait azokkal a szakférfiakkal, a kikkel mint a békedelegáció magyar bizottságának elnöke a békekonferenciára utazik. — Vidéki előfizetőink lappéldányaihoz, amennyiben előfizetésük lejárt, ma postautalványt mellékeltünk. Kérjük előfizetőinket, hogy a megújításra szánt, összeget mielőbb tegyék postára, hogy a lapot fennakadás nélkül küldhessük. . . .. -■ —. Házasság, Sajó Ferenc, a Hazai Bank r.t. főtisztviselője és Boráén Margit Budapest házasságot kötöttek. (Minden külön értesítés helyett.) — Dolgoznak a szalámigyárak. A fővárosi szalámigyárak eddig nem kezdték meg az üzemet, mert az emelkedő sertésárak mellett állításuk szerint olyan eladó árakat kellett volna követelniük, amelyeket a közönség nem tud megfizetni. Most azonban a gyárak az üzemet mégis megkezdik, mert a nyersanyag beszerzésére nézve Jugoszláviával sikerült megegyezést kötniük. E megállapodás alapján a budapesti gyárak szakemebereket fognak átengedni a megszállott területeken lévő szalámigyáraknak, amelyek ezután viszonzásul garantálták bizonyos mennyiségű olcsó szerb sertés átengedését. Azonban még így is megfizethetetlen lesz a szalámi ára a középosztály részére, amennyiben a gyárosok azt állítják, hogy az előállítási költség kilogramonként 100 korona lesz. A Magyar őstermelő r t. közli, hogy dr. Horváth Lipzt elnöklésével megtartott első közgyűlése Elek Gyula vezérigazgató indítványára elhatározta, hogy a bőséges tartalékolások után kimutatott 638.631.29 A tiszta nyereségből az első csonka üzletévre, amely idő alatt csupán a 10 millió korona eredeti alaptőke volt befizetve, december 5-től a Magyar Általános Takarékpénztár főpénztára útján 11 korona osztalékot fizet. A kávéházi pincérek a borravaló ellen. A kávésipartestület mozgalmat indított, abban az irányban, hogy a kávéházi pincérek jövedelmük egy részét a borravalórendszer életbeléptetésével a közönségtől kapják. A kávéházi munkások szakosztálya tehát elhatározta, hogy titkos szavazás útján dönt ebben a kérdésben.. A kávéházi munkások között el is rendelték a titkos szavazást. 1023 szavazatot adtak le és a szavazatok közül 933, a borra való rendszer újból való életbeléptetése ellen szólt. A kávéházi munkások továbbra is a száza- Szerda, 1919. decemberi