Az Est, 1920. február (11. évfolyam, 28-52. szám)
1920-02-14 / 39. szám
Szombat, 1920. február 14. ■ 1 1 ....... -Ji magyar kormány közeledési kísérlete Jiusztriához ■^ Sarrasich külügyminiszter nyilatkozata — Az Est tudósítójától — Gróf Somissich József külügyminiszter a Pester Lloyd mai számában válaszol azokra a gúnyos megjegyzésekre, amelyekkel Bonner osztrák kancellár illette egyik legutóbbi beszédében a jelenlegi magyar kormányzati rendszert. A külügyminiszter visszautasítja ezeket a megjegyzéseket és azt mondja, hogy a Magyarország és Ausztria közötti viszony csak a nyugatmagyarországi kérdés kielégítő megoldása esetében lehet barátságos, mert ellenkező esetben belátható időn belül ilyen baráti viszony közöttünk ki nem alakulhat. Egyébként, mondja a külügyminiszter, az osztrák kormány már a legközelebbi napokban abban a helyzetben lesz, hogy Magyarországgal szemben táplált szándékait megnyilatkoztathassa, mert a magyar kormány néhány napon belül olyan előterjesztést fog az osztrák kormányhoz eljuttatni, amely alkalmas lehet arra, hogy a két állam között olyan viszonyt létesítsen, amely úgy politikai, mint gazdasági tekintetben tartós és szilárd alapokon fog nyugodni. Új amerikai gyógy- és kötszeradomány érkezik Budapestre Moffat ezredes nyilatkozata budapesti tapasztalatairól *~rf—'TAz Est tudósítójától — Az utóbbi napokban több helyről is feljajdult a panasz, hogy a budapesti közkórházaknak nincs gyógyszerük és kötőszer sem áll rendelkezésükre. Felkerestük Moffat ezredest, az amerikai vöröskeresztes bizottság budapesti vezetőjét és megkérdeztük tőle, hogy Amerika nem küld-e újabb adományokat a budapesti kórházaknak.— Csak néhány óra kérdése, — felelte az ezredes — lehet hogy ma, lehet hogy holnap, és nagy gyógy- és kötszer szállítmány érkezik Budapestre Párisba. Teljesen tisztában vagyok a budapesti kórházi viszonyokkal és e szerint igyekszem a szükségletet fedezni. Folyamatban van egy másik akció is, körülbelül 50.000 gyereknek akarunk cipőt és fehérneműt adni, de erről még korai beszélni. Látogatásunkkal egyidejűleg alkalmunk volt végighallgatni egy intervjút, amelyet Moffat ezredes az amerikai Vöröskereszt budapesti működéséről a Newyork Times-nak adott és amely bizonyára érdekelni fogja a magyar közönséget is. Amikor Budapestre jöttünk, — kezdte az ezredes — a kórházakban egyáltalában nem volt szén, még vizet sem lehetett melegíteni, nem volt fehérnemű és nem volt ágy huzat. A matracok tönkre voltak téve, az egyik kórházban nyolcszáz ágy közül csak háromszáznak volt lepedője, ötszázon a meztelen matracon kellett feküdnie a betegnek. Ehhez fogható nyomort nem láttam. Egy kórházban olyan ágyneműre akadtam, amelyet már hónapok óta nem cserélhettek, annyira elfogyott a kórháznak mindene. A gyermekkórházak egy nagy része zárva volt, mert nem volt gyógyszer, kórházi felszerelés, ágyhuzat. Hiába jelentkezett a rengeteg beteg, nem lehetett elvállalni őket, odakint kellett elpusztulni nekik az utcákon. Kietlen szegénység és kétségbeejtő pusztulás fogadott mindenütt. A legfontosabb gyógyszerek, mint morfin, kokain, vagy bármilyen fájdalomcsillapító nem állottak az orvosok rendelkezésére, nem lehetett fertőtleníteni az operálókéseket, nem lehetett sterilizálni a kötszereket, kötszer egyáltalában nem volt. Bejártam a háború után Észak-Franciaországot, keresztülutaztam Németországon, Ausztrián,, de kijelenthetem, hogy a budapesti kórházak nyomora felülmúlt minden tapasztalatot. Semmiféle kötőszer sehol. Már a háború utolsó évében is papirosthasználtak kötszer és vatta helyett El lehet képzelni, hogy milyenek voltak az állapotok a kommunizmus után. A csecsemőket a gyermekkórházakban papirosba göngyölhették. — Beteg lett az egyik amerikai katonám, meg kellett operálni. Az amerikai küldemény akkor még nem érkezett meg. Elvittem a fiút a kórházba, ahol egy háromszögkötéssel kellett bekötözni. A vászon, amit kapott, már egészen sárga volt a sok használattól és mosástól, megkérdeztem és megtudtam, hogy már harmincöt operációnál használták. — A szegény gyermekekért majd meghasadt a szívem. Hidegben feküdtek kötszer és táplálék nélkül Lehetetlen volt őket etetni, nem kaphattak tejet, mert nem volt. Nem egy helyen az orvos kétségbeesve mondta nekem: „Nyolc napig élhet még csak ez a gyerek, ha nem kap tejet!“ — Amikor megérkeztem, a pesti gyermekkórházakban nem volt egyetlen gumiszopóka sem, Paksból különvonaton kellett cucsit hozatnunk, addig a gyerekeket kanállal etették. De működésünk nemcsak a kórházakra szorult. Budapest polgárságának, a családoknak az életét is teljesen lerontotta a négyéves háború és a két rettenetes forradalom. A gyáraknak nem volt munkájuk, senki se dolgozott, nyersanyag még most sincs és a munkátlanság nagyobb, mint Ausztriában, vagy bárhol a világon. Amióta itt vagyok, naprólnapra tapasztalom, hogy mennyire romlik a magyar pénz értéke és teljesen fel tudom fogni, hogy a magyar hivatalnoki osztály, az állami és városi tisztviselői kar, a bírák, a tanárok nem tudnak megélni. Az amerikai dollár több mint ötvenszerese itten békeértékének és a külföldi anyagot magyar pénzen megfizetni lehetetlen. Ez a teljes pusztulást jelenti, hacsak az amerikai Vöröskereszt és a hozzá hasonló célú egyesületek nem iparkodnak mindent megtenni, hogy ezen az átmeneti időszakon megsegítsék Budapestet. — Rengeteg a szegény, a ruhátlan, a mezítlábas és éhhalállal küszködő gyerek Budapesten. De azért ennek az életre is városnak a sorsa mégsem reménytelen. És éppen így bízom Magyarország jövőjében is. Gazdag földmivelő vidék terül el Budapest körül. Magyarországnak vannak gyárai és ha a béke kérdését elintézték és ha megnyílnak Magyarországgal szemben a világ nagy államainak határai, ha újra létrejön hivatalosan is a barátságos viszony ha hitelt, nyersanyagot kap Magyarország, ha a megkezdődő munka meghozza a rendet, hiszem és meg vagyok győződve róla hogy Magyarország túléli ez irtózatos éveket Az, amerikai nép jó szívvel siet segítségére, mert tudja, hogy olyan népen segít, amely azt megérdemli. - 3. oldal Horthy Miklós egyhangú jelölése "Az Est tudósítójától Az országgyűlési kisgazda- és földművespárt tegnap esti alakuló értekezletén, amelyen a párt megválasztott képviselőinek többsége is részt vett, egyhangú lelkesedéssel Horthy Miklós fővezérnek kormányzóvá való megválasztása mellett foglalt állást. Ez a határozat nem jött meglepetésszerűen, mert tulajdonképpen nem is egyéb, mint egy országosan megnyilatkozott kívánalomnak szankcionálása ama párt részéről, mely büszkén hivatkozik arra, hogy az ország legszámosabb és ez idő szerint legnagyobb politikai sahjlyal bíró néprétegének a képviselője. Ezzel a határozattal befejezett dolognak látszik az, amit Az Est már napok óta közöl olvasóival, hogy a nemzetgyűlés Horthy Miklóst fogja ideiglenes államfőnek megválasztani, sőt az is, hogy a választás egyhangú határozattal fog megtörténni. A kisgazdapárt határozata energikus kézzel rántotta ki a talajt azok alól a ravasz ügyeskedők alól, akik még e körül a kiválóan fontos kérdés körül is igyekeztek bonyodalmakat kelteni és a magyar közéletnek két olyan nagyra hivatott kitűnőségét akarták egymás ellen kijátszani, a milyen Horthy Miklós és gróf Apponyi Albert. A nemzetgyűlésnek most már egyik legsürgősebb és legszebb feladata lesz az, hogy Horthy Miklóst Magyarország kormányzói székébe ültesse, hogy ott a konszolidálásnak azt a kiváló művet, a melyet mint katona kezdett meg, most már mint államférfit folytassa és befejezze. Erről a kérdésről olvasunk ma cikket a Magyar Országos Véderő Egyesület közlönyében, a 31 OVE-ben és a cikk többek között a következőképpen jellemzi a fővezér egyéniségét: A fővezér nevét olvassuk itt is, ott is. A fővezér és megint csak a fővezér. Ez a név ma már nem méltóság, nem rang, nem cím, hanem egy fogalom. Szilárd sziklafok, melyhez a közélet többé-kevésbé zavaros hullámai nem érnek fel reális alap, amelyre építeni lehet, egy test, mely körül a kristályképződés megindult. Mert hogy megindult,azt jelek mutatják. Jelek melyek arra vallanak, hogy van a ki a felelősség teljes tudatában parancsoljon, de az is van, aki engedelmeskedjék. A cikk így végződik : Az az egy bizonyos, hogy a rombolás nyomait még élénken magán viselő közéletünk vizeire múló hullámokat verhet válság vagy koalíció, fúzió vagy konfúzió, de a kormánykeréken izmos kezek nyugosznak, és a hajó egyenes irányban halad a biztos rév felé. Apponyi vagy Rakovszky a Ház elnöki székében A keresztény nemzeti egyesülés pártja tudvalevőleg amellett van, hogy a Ház elnökének a párt kötelékébe tartozó Rakovszky Istvánt válaszszák meg. A kisgazdapárt ezzel a kérdéssel is foglalkozott tegnapi ülésén és úgy határozott, hogy az elnöki székben a pártokon kívül álló Apponyi Albertet látná a legszívesebben. Mint értesülünk, a párt ma táviratot küldött Apponyinak Párisba és megkérdezte tőle, hajlandó-e elfogadni a házelnökséget. Információnk szerint a kisgazdapárt az Apponyi mellett történt állásfoglalását nem tekinti végegesnek és szükség esetén hajlandó deferálni annak a belátásnak is, hogy a Ház tanácskozásainak színvonala érdekében kívánatosabb volna, ha Apponyi megőrizné képviselői szabadságát és bölcs, mérséklő szavával, egyéni súlyával hatna a feltörekvő ellentétekre. Ebben az esetben a kisgazdáknak sem lenne kifogásuk az ellen, hogy Rakovszky Istvánt válaszszák meg házelnöknek, mivel neki ehhez megfelelő gyakorlata van és alelnök korában az elnöki székben pártatlanságáról tett tanúságot. A kisgazdapárt feltétlenül ragaszkodik hozzá, hogy az övé tegyen az egyik alelnöki és a háznagyi tisztség. Zemplén vármegye Horthy kormányzósága mellett ’Zemplén vármegye közigazgatosi bizottsága tegnapi ülésén, egyhangúlag állást foglalt Horthy Miklós fővezér ideiglenes államfői megbízása mellett. Erről az állásfoglalásról ezért tette táviratban a kormányt és a fővezért. A belügyminiszter vitás választási statisztikája A kisgazdapárt értekezleten — amint azt Tíz Est előre megírta -a fűzig tervét teljesen elvetették, de izt kimondták, hogy a blokk fentartására törekedni fognak. Az este értekezlete volt a keresztény nemzeti egyesülés megválasztott képviselőinek és ezen Beniczky Ödön belügyminiszter egy statisztikát terjesztett elő, amelynek adatai szerint a keresztény nemzeti egyesülés pártjának 76 mandátuma van, a kisgazdapártnak pedig 71. . . . A belügyminiszter a keresztény nemzeti egyesülés pártjának javára könyvelte el azt a 7 képviselőt is, akik egyesült keresztény nemzeti kisgazda- és földművespárti, azután keresztény földműves kisgazdapárti programmal léptek fel. Ez a statisztika — mint velünk közlik — nagy csodálkozást keet a kisgazdapártban, mert az érintett 7 képviselő a mai napon meg a kisgazdapártnak a tagja és nem adták a jelét annak, hogy onnan kilépni akarnának. A kisgazdapárt tegnap hozta nyilvánosságra a maga összeállítását, amely szerint a pártnak 79 mandátuma van. Különben is a kisgazdapártban meglepőnek találják ezeket a belügyminiszteri kimutatásokat, mert, mint emlékezetes, legutóbb Keniczky Ödön belügyminiszter 77. mandátumot mutatott ki a keresztény nemzeti egyesülés, javára, amivel szemben a mostani 76 mandátum visszaesést jelentene, holott közben a párt még újabb mandátumokat szerzett a pótválasztásokon. A kisgazdapárt tegnapi értekezletétől a keresztény nemzeti egyesülés pártjában sokat vártak, mert az a hir járta, hogy Czettler Jenő, őrgróf Pallavicini György meg 23 más képviselővel ki fog lépni a kisgazdapártból. Ez nem történt meg és Czettler Jenőnek és Pallavicininek az értekezleten elhangzott felszólalásai után a hír alaptalannak bizonyult. Pártközi értekezlet a miniszterelnökségen A miniszterelnökségen Huszár Károly miniszterelnök elnökletével ma délelőtt 10 órakor értekezlet kezdődött, amely az állami főhatalomról szóló törvényjavaslatot és az új házszabályokat tárgyalta. Az értekezleten, mely délben még tart, részt vett a nemzeti egyesülés pártjából Rakovszky István, Heintz Károly, Túri Béla, Dömötör Mihály, Rassay Károly és gróf Klebelsberg Kunó, a kisgazdák részéről soroképátkai Szabó István, Meskó Zoltán, dr. Lakovics Aladár, dr. Rubinek István és Wapnel Károly.