Az Est, 1920. február (11. évfolyam, 28-52. szám)

1920-02-14 / 39. szám

Szombat, 1920. február 14. ■ 1­ 1 ....... -Ji magyar kormány közeledési kísérlete Jiusztriához ■^ Sarrasich külügyminiszter nyilatkozata — Az Est tudósítójától — Gróf Somissich József külügy­miniszter a Pester Lloyd mai számában válaszol azokra a gú­nyos megjegyzésekre, a­melyekkel Bonner osztrák kancellár illette egyik legutóbbi beszédében a jelenlegi magyar kormányzati rendszert. A külügyminiszter visszautasítja eze­ket a megjegyzéseket és azt mondja, hogy a Magyarország és Ausztria közötti viszony csak a nyugatma­gyarországi kérdés kielégítő meg­oldása esetében lehet barátságos, mert ellenkező esetben belátható időn belül ilyen baráti viszony kö­zöttünk ki nem alakulhat. Egyébként, mondja a külügyminisz­ter, az osztrák kormány már a leg­közelebbi napokban abban a helyzet­ben lesz, hogy Magyarországgal szem­ben táplált szándékait megnyilatkoz­tathassa, mert a magyar kormány néhány napon belül olyan előterjesz­tést fog az osztrák kormányhoz el­juttatni, a­mely alkalmas lehet arra, hogy a két állam között olyan vi­szonyt létesítsen, a­mely úgy politikai, mint gazdasági tekintetben tartós és szilárd alapokon fog nyugodni. Új amerikai gyógy- és kötszer­adomány érkezik Budapestre Moffat ezredes nyilatkozata budapesti tapasztalatairól *~rf—'­TAz Est tudósítójától — Az utóbbi napokban több helyről is feljajdult a pa­nasz, hogy a­ budapesti köz­kórházaknak nincs gyógy­szerük és kötőszer sem áll rendelkezésükre. Felkeres­tük Moffat ezredest, az amerikai vöröskeresztes bizottság budapesti veze­tőjét és megkérdeztük tőle, hogy Amerika nem küld-e újabb adományokat a budapesti kórházaknak.­­— Csak néhány óra kérdése, — felelte az ezredes — lehet hogy ma, lehet hogy holnap, és nagy gyógy- és kötszer szállítmány ér­kezik Budapestre Párisba. Telje­sen tisztában vagyok a budapesti kórházi viszonyokkal és e szerint igyekszem a szükségletet fedezni. Folyamatban van egy másik ak­ció is,­­ körülbelül 50.000 gyerek­nek akarunk cipőt és fehérneműt adni, de erről még korai beszélni. Látogatásunkkal egyidejűleg al­kalmunk volt vég­ig­hallgatni egy intervjút, a­melyet Moffat ezredes az amerikai Vöröskereszt buda­pesti működéséről a Newyork Times-n­ak adott és a­mely bizo­nyára érdekelni fogja a magyar közönséget is. A­mikor Budapestre jöttünk, — kezdte az ezredes — a kórhá­zakban egyáltalában nem volt szén, még vizet sem lehetett mele­gíteni, nem volt fehérnemű és nem volt ágy huzat. A matracok tönkre voltak téve, az egyik kór­házban nyolcszáz ágy közül csak háromszáznak volt lepedője, öt­százon a meztelen matracon kel­lett feküdnie a betegnek. Ehhez fogható nyomort nem láttam. Egy kórházban olyan ágyneműre akad­tam, a­melyet már hónapok óta nem cserélhettek, annyira elfo­gyott a kórháznak mindene. A gyermekkórházak egy nagy része zárva volt, mert nem volt gyógy­szer, kórházi felszerelés, ágyhuzat. Hiába jelentkezett a rengeteg be­teg, nem lehetett elvállalni őket, odakint kellett elpusztulni nekik az utcákon.­­ Kietlen szegénység és kétség­beejtő pusztulás fogadott min­denütt. A legfontosabb gyógysze­rek, mint morfin, kokain, vagy bár­milyen fájdalomcsillapító nem ál­lottak az orvosok rendelkezésére, nem lehetett fertőtleníteni az ope­­rálókéseket, nem lehetett sterili­zálni a kötszereket, kötszer egy­­általában nem volt. Bejártam a háború után Észak-Franciaorszá­­got, keresztülutaztam Németorszá­gon, Ausztrián,, de kijelenthetem, hogy a budapesti kórházak nyomo­ra felülmúlt minden tapasztalatot. Semmiféle kötőszer sehol. Már a háború utolsó évében is papirost­­használtak kötszer és vatta he­lyett El lehet képzelni, hogy mi­lyenek voltak az állapotok a kom­munizmus után. A csecsemőket a gyermekkórházakban papirosba göngyölhették. — Beteg lett az egyik amerikai katonám, meg kellett operálni. Az amerikai küldemény akkor még nem­ érkezett meg. El­vittem a fiút a kórházba, a­hol egy háromszög­­kötéssel kellett bekötözni. A vá­szon, a­mit kapott, már egészen sárga volt a sok használattól és mosástól, megkérdeztem és meg­tudtam, hogy már harmincöt ope­rációnál használták. — A szegény gyermekekért majd meghasadt a szívem. Hidegben fe­küdtek kötszer és táplálék nélkül Lehetetlen volt őket etetni, nem kaphattak tejet, mert nem volt. Nem egy helyen az orvos kétség­beesve mondta nekem: „Nyolc na­pig élhet még csak ez a gyerek, ha nem kap tejet!“ — A­mikor megérkeztem, a pesti gyermekkórházakban nem volt egyetlen gumiszopóka sem, Pak­s­ból különvonaton kellett cucsit ho­zatnunk, addig a gyerekeket ka­nállal etették.­­ De működésünk nemcsak a kórházakra szorult. Budapest pol­gárságának, a családoknak az éle­tét is teljesen lerontotta a négy­éves háború és a két rettenetes forradalom. A gyáraknak nem volt munkájuk, senki se dolgozott, nyersanyag még most sincs és a munkátlanság nagyobb, mint Ausztriában, vagy bárhol a vilá­gon. A­mióta itt vagyok, napról­­napra tapasztalom, hogy mennyi­re romlik a magyar pénz értéke és teljesen fel tudom fogni, hogy a magyar hivatalnoki osztály, az állami és városi tisztviselői kar, a bírák, a tanárok nem tudnak meg­élni. Az amerikai dollár több mint ötvenszerese itten békeértékének és a külföldi anyagot magyar pén­zen megfizetni lehetetlen. Ez a tel­jes pusztulást jelenti, hacsak az amerikai Vöröskereszt és a hozzá hasonló célú egyesületek nem ipar­kodnak mindent m­­egten­ni, hogy ezen az átmeneti időszakon meg­segítsék Budapestet. — Rengeteg a szegény, a ruhát­lan, a mezítlábas és éhhalállal küsz­­ködő gyerek Budapesten. De azért ennek az életre is városnak a sor­sa mégsem reménytelen. És éppen így bízom Magyarország jövőjé­ben is. Gazdag földmivelő vidék terül el Budapest körül. Magyar­­országnak vannak gyárai és ha a béke kérdését elintézték és ha meg­nyílnak Magyarországgal szemben a világ nagy államainak határai, ha újra létrejön hivatalosan is a barátságos viszony ha hitelt, nyersanyagot kap Magyarország, ha a megkezdődő munka meghoz­za a rendet, hiszem és meg vagyok győződve róla hogy Magyarország túléli ez irtózatos éveket Az, ame­rikai nép jó szívvel siet segítségé­re, mert tudja, hogy olyan népen segít, a­mely azt­ megérdemli. - 3. oldal Horthy Miklós egyhangú jelölése "Az Est tudósítójától­­ Az országgyűlési kisgazda- és föld­­művespárt tegnap esti alakuló érte­kezletén, a­melyen a párt megválasz­tott képviselőinek többsége is részt vett, egyhangú lelkesedéssel Horthy Miklós fővezérnek kormányzóvá való megválasztása mellett foglalt állást. Ez a határozat nem jött meglepetésszerűen, mert tulajdonképpen nem is egyéb, mint egy országosan megnyilatkozott kívánalomnak szankcionálása ama párt részéről, mely büszkén hivat­kozik arra, hogy az ország legszámo­sabb és ez idő szerint legnagyobb poli­tikai sahjlyal bíró néprétegének a kép­viselője. Ezzel a határozattal befeje­zett dolognak látszik az, a­mit Az Est már napok óta közöl olvasóival, hogy a nemzetgyűlés Horthy Miklóst fogja ideiglenes államfőnek megválasztani, sőt az is, hogy a választás egyhangú határozattal fog megtörténni. A kisgazdapárt határozata ener­gikus kézzel rántotta ki a talajt azok alól a ravasz ügyeskedők alól, a­kik még e körül a kiválóan fontos kérdés körül is igyekeztek bonyodalmakat kelteni és a magyar közéletnek két olyan nagyra hivatott kitűnőségét akarták egymás ellen kijátszani, a milyen Horthy Miklós és gróf Apponyi Albert. A nemzetgyűlésnek most már egyik legsürgősebb és legszebb fel­adata lesz az, hogy Horthy Miklóst Magyarország kormányzói székébe ültesse, hogy ott a konszolidálásnak azt a kiváló művet, a melyet mint katona kezdett meg, most már mint államférfit folytassa és befejezze. Erről a kérdésről olvasunk ma cikket a Magyar Országos Véderő Egyesület közlönyében, a 31 OVE-ben és a cikk többek között a következőképpen jellemzi a fővezér egyéniségét: A fővezér nevét olvassuk itt is, ott is. A fővezér és megint csak a fővezér. Ez a név ma már nem méltóság, nem rang, nem cím, hanem egy fogalom. Szilárd szikla­­fok, melyhez a közélet többé-ke­­vésbé zavaros hullámai nem érnek fel reális alap, a­melyre építeni lehet, egy test, mely körül a kris­­tályképződés megindult. Mert hogy megindult,­azt jelek mutatják. Je­lek melyek arra vallanak, hogy van a ki a felelősség teljes tuda­tában parancsoljon, de az is van, a­ki engedelmeskedjék. A cikk így végződik : Az az egy bizonyos, hogy a rombolás nyomait még élénken ma­­gán viselő közéletünk vizeire múló hullámokat verhet válság vagy koalíció, fúzió vagy konfúzió, de a kormánykeréken izmos kezek nyugosznak, és a hajó egyenes irányban halad a biztos rév felé. Apponyi vagy Rakovszky a Ház elnöki székében A keresztény nemzeti egyesülés pártja tudvalevőleg a­mellett van, hogy a Ház elnökének a párt köte­lékébe tartozó Rakovszky Istvánt válaszszák meg. A kisgazdapárt ez­zel a kérdéssel is foglalkozott tegnapi ülésén és úgy határozott, hogy az elnöki székben a pártokon kívül álló Apponyi Albertet látná a legszíve­sebben. Mint értesülünk, a párt ma táviratot küldött Apponyinak Párisba és megkérdezte tőle, hajlandó-e el­fogadni a házelnökséget. Információnk szerint a kisgazda­­párt az Apponyi mellett történt állás­­foglalását nem tekinti végegesnek és szükség esetén hajlandó deferálni an­nak a belátásnak is, hogy a Ház ta­nácskozásainak színvonala érdeké­ben kívánatosabb volna, ha Apponyi­ megőrizné képviselői szabadságát és bölcs, mérséklő szavával, egyéni sú­lyával hatna a feltörekvő ellenté­tekre. Ebben az esetben a kisgazdák­nak sem lenne kifogásuk az ellen, hogy Rakovszky Istvánt válaszszák meg házelnöknek, mivel neki ehhez megfelelő gyakorlata van és alelnök korában az elnöki székben pártatlan­ságáról tett tanúságot. A kisgazdapárt feltétlenül ragasz­kodik hozzá, hogy az övé tegyen az egyik alelnöki és a háznagyi tisztség. Zemplén vármegye Horthy kormányzósága mellett­ ­’Zemplén vármegye közigazga­­tosi bizottsága tegnapi ülésén, egyhangúlag állást foglalt Horthy Miklós fővezér ideiglenes államfői megbízása mellett. Erről az állás­­foglalásról ez­ért tette táviratban a kormányt és a fővezért. A belügym­­iniszter vitás választási statisztikája A kisgazdapárt értekezleten — a­mint azt­ Tíz Est előre m­egírta -­­a fűzig tervét teljesen elvetették, de i­zt kimondták, hogy a blokk fentartására törekedni fognak. Az este értekezlete volt a keresz­tény nemzeti egyesülés megválasz­tott képviselőinek és ezen Beniczky Ödön belügyminiszter egy statisz­tikát terjesztett elő, a­melynek adatai szerint a keresztény nem­zeti egyesülés pártjának 76­ man­dátuma van, a kisgazdapártnak pedig 71. . . . A belügyminiszter a keresztény nemzeti egyesülés pártjának javá­ra könyvelte el azt a 7 képviselőt is, a­kik egyesült keresztény nem­zeti kisgazda- és földművespárti, azután keresztény földműves kis­gazdapárti programmal léptek fel. Ez a statisztika — mint velünk közlik — nagy csodálkozást keet a kisgazdapártban, mert az érintett 7 képviselő a mai napon meg a kisgazdapártnak a tagja és nem adták a jelét annak, hogy onnan kilépni akarnának. A kisgazdapárt tegnap hozta nyilvánosságra a ma­ga összeállítását, a­mely szerint a pártnak 79 mandátuma van. Különben is a kisgazdapártban meglepőnek találják ezeket a bel­ügyminiszteri kimutatásokat, mert, mint emlékezetes, legutóbb Ke­­niczky Ödön belügyminiszter 77. mandátumot mutatott ki a keresz­tény nemzeti egyesülés, javára, a­mivel szemben a mostani 76 man­dátum visszaesést jelentene, holott közben a párt még újabb mandá­tumokat szerzett a pótválasztáso­kon. A kisgazdapárt tegnapi értekez­letétől a keresztény nemzeti egye­sülés pártjában sokat vártak, mert az a hir járta, hogy Czettler Jenő, őrgróf Pallavicini György meg 23 más képviselővel ki fog lépni a kisgazdapártból. Ez nem történt meg és Czettler Jenőnek és Palla­­vicininek az értekezleten elhang­zott felszólalásai után a hír alap­talannak­ bizonyult. Pártközi értekezlet a miniszterelnökségen A miniszterelnökségen Huszár Károly miniszterelnök elnökleté­vel ma délelőtt 10 órakor értekez­let kezdődött, a­mely az állami fő­­hatalomról szóló törvényjavasla­tot és az új házszabályokat tár­gyalta. Az értekezleten, mely dél­ben még tart, részt vett a nemzeti egyesülés pártjából Rakovszky István, Heintz Károly, Túri Béla, Dömötör Mihály, Rassay Károly és gróf Klebelsberg Kunó, a kis­gazdák részéről soroképátkai Sza­bó István, Meskó Zoltán, dr. La­ko­vics Aladár, dr. Rubinek István és Wapnel­ Károly.

Next