Az Est, 1920. május (11. évfolyam, 105-129. szám)

1920-05-28 / 127. szám

ti 2. oldal. Friedrich és Zákány tiltakozott a békeszerződés aláírása ellen 1­ .nemzetgyűlés ülése -g rAz Est tudjuntójától — Rakovszky Istváán elnök féltizen­egy órakor nyitotta, meg az ülést. A mai­ ülés jegyzőkönyvének és néhány elnöki bejelentésnek el­hangzása után az elnök bejelen­tette, hogy Friedrich István és Zá­­scánl Giutila napirend előtti felszó­­lalásrra kértek engedélyt, a­mit ő megadott. Friedrich István felszólalása Friedrich István: Egy békeszer­ződésről van szó, úgy látszik azon­ban, hogy ez nem békeszerződés, hanem egy szerződés, a­melyben nemzetünk eltiprását és leverését foglalták pontokba. Fájdalommal látja azokat a politikusokat, a­kik az entente felé fordulnak, hogy jót várjanak tőle. Ő ellenkező nézeten van és né­hány hónap múlva ezek az urak is be fogják látni tévedésüket. Az entente letünőben van s a letünő­­ben levő ententenak valami új faktorral, a letiport, becsapott nemzetek megnyilvánuló akaratá­val kell számolnia. Egy csomó el­tiport nemzetével a németektől egészen az arabokig. Ez az ő orien­tál­ódása. Nem tud­ja, hogy kinek lesz igaza, azokna­k-e, a­kik most az ententetől várják a jót, vagy neki, fő az, hogy az orientálódás­ból jó fakadjon a nemzetre. Vol­tak itt már a háború befejezése után kormányalakulások. Károlyi is kormányt alakított. Ruppert Rezső kisgazdapárti: "Friedrichhel együtt!. Hogyan jöttek be a románok Friedrich István: Erre is fele­lek. Én minden cselekedet,ezért elvállalom a felelősséget. Én ál­lamtitkár koromban tiszti száza­dokat, riadó századokat csináltam a kormány ellen, én meg akartam buktatni a kormányt, erre nekem tanúim vannak Szurmaytól kezd­ve, de a régi politikusok óvatosak voltak, nem voltak segítségemre­­és én megbuktam tervemmel. A­mi az entente szerepét illeti, me­rem mondani, hogy a román meg­szállás alatt ha nem is volt komi­kus vagy szánalmas, de igen gyen­ge volt az entente szerepe. Állan­dóan jegyzékek jelentek meg, hogy a románok kivonulnak az ország­ból és az entente képviselői közül Apponyival többen beismerték ne­kem, hogy az ententenak nincs hatalma, nem tudja kikergetni Magyarországból a románokat. Itt felmerül az a kérdés, hogy jöt­­­tek be a románok Magyarország­ba. A románok az entente rendőr­sége volt és meg kell állapítani, hogy ez a rendőrség kirabolta az országot. Hogy várhassunk jóaka­ratot az ententetól mikor fölénk küldte a románokat, a­kik kipusz­­tították az országok "Az entente Kun Bélával is akart tárgyalni Én hogy hálával gondolok Band­­holtz és Gorton tábornokokra, a­kik megvédtek engem a románok­kal szemben, amerikai és angol őr­séget állítottak a miniszterelnök­ségre, de meg kell állapítanom, hogy ez személyes szívesség volt és nem írható az entente javára. Meg kell állapítanunk azt is, hogy nem is az ententeval állunk szem­ben, hanem a románokkal, a szer­bekkel és a csehekkel. Az entente csak dekmantli, nekünk csak ezzel a három nemzettel kell jóban len­nünk. Ne felejtsük el, hogy az en­tente Kun Bélát is meg akarta hívni a béketárgyalásra. Hiszen emlékezetes az a távirat, a­melyet körülbelül most egy éve küldtek Kun Bélának. (Felkiáltá­­­­sok a kisgazdapárton: Az­ nem Kun Bélának szólt, a magyar kor­mányhoz volt intézve!) Ha a táv­irat a magyar kormányhoz lett volna intézve, akkor Szegedre küldte volna az entente s akkor a szegedi kormány habozás nélkül kiküldte volna képviselőit Pak­s­ba. De az entente igenis Kun Bé­lához intézte a táviratot, meg akarta hívni a békekonferenciára. Voltak urak Bécsben, így gróf Bethlen István, őrgróf Pallavicini György, a­kik mindent elkövettek a bécsi entente-misszióknál, hogy az a lehetetlen helyzet, hogy Kun Bélát meghívják a békekonferen­ciára, ne jöjjön létre. Mikor a bol­­sevizmus megbukott és a keresz­tény nemzeti irányzat kerekedett felül, mi megcsináluk a koncen­trációt az entente buzdítására, mert azt hittük, hogy mindjárt el­mehetünk a béketárgyalásra. Nem azt akarom vitatni most, hogy jó vagy rossz volt-e a koncen­tráció ? Bizonyos az, hogy Kun Bélát elfogadták volna szovjet­ alapon tár­g­yaló félnek, s a keresztény nemzeti abinetet az entente nem fogadta el csak akkor, ha liberális és szocialista elemekkel egészíti ki magát. Nem jó az ententehoz vezető út Régen el kellett volna követni mindent, hogy ehhez a mostani ál­lapothoz ne érjünk el. Én úgy ér­zem, hogy talán néhány hónap múlva már mindnyájan mosolyog­ni fogunk azon, hogy azt hittük, hogy az entente felé vezető út az igazi. Meg vagyok róla győződve, hogy az urak álláspontja akkor meg fog változni. Bleyer minisz­ter mondta, nemrégen, hogy az or­szágnak négy tragédián kellett át­esnie: a háborún, a bolsevizmuson, a román megszálláson és a béke aláírásán. Ezt az utolsó tragédiát minél jobban ki kellett volna tolni. Itt volt akkor az első nagy mulasztás. Mikor a békedelegáció kiment Nemllybe és látta, hogy az elhe­lyezés lehetetlen s hogy nem tár­gyalnak vele, el kellett volna utaz­nia. El is utazhatott volna. Ebben követték el az első hibát. De hibát követtek el már akkor, mikor a parlament elhatározta a háborút. Huszár Károly: Nem Magyar­­ország határozta el ! Báró Szterényi József : Az ország­gyűlés csak tudomásul vette. Friedrich István: Szívesen iga­zítom helyre kijelentésemet. Hiba volt az, mikor az országgyűlés tu­domásul vette a háború megindítását. Huszár Károly: Ak­kor­ kellett volna a Lánchídhoz menni! Friedrich István : A második hiba az volt, hogy nem igyekeztünk békét kötni, mikor még megtehettük volna, mielőtt a nagy összeomlás bekövet­kezett. Huszár Károly: Kik csinálták az összeomlást ? film­áén defetistát­­fel kell akasztani Friedrich István : Mindenkit, a­ki defetista volt.h, ki az összeomlásban téves volt, fel kell akasztani. Huszár Károly : Akkor leszek vég­­leg­ megnyugkodva, ha már mind fel lesz akasztva. Friedrich István: Hibázott a nemzet akkor is, a­mikor nem kö­vetelte a háború befejezését, mert most sokkal nagyobb súlylyal lép­hetnénk fel. Nagy baj az is, hogy nagyon siettünk a béketárgyalá­sokkal. Azt mondják, hogy ha alá­írjuk a békét, olyan lehetőségek elé kerülünk, a­melyek később bevált­hatják azokat a reményeket, a­melyekről most le kell mondanunk. Majd meglátjuk, kinek lesz igaza. Azt hiszik, hogy a világháborúnak már vége van. Volt már harminc éves és hét éves háború is, miért ne lehetne ennél még hosszabb há­ború. Az­ eddigiek, a háború, a bol­­sevizmus, a román megszállás csak fázisai voltak egy nagy világhá­borúnak és kétségkívül lesznek még nagyobb fázisai is. A világ­háború még ma is folyik, leszere- ■ lés nincs. . . A népszövetségben sem lehet bízni és nem tudom belátni, hogy ha a győztes nemzetek egy nép­­szövetségben egyesülnek, miér­t ne egyesülhetnének védekezésre a le­győzött nemzetek is. Úgy kell so­rakozni, hogy ha új revízióra ke­rül a sor, ne egyenként menjünk könyörögni, alamizsnát hunyorai­ul, hanem a többi legyőzött nem­zettel együttesen és egységesen léphessünk fel. Azt mondják, ha nem írjuk alá a békét, háború le­het belőle. Addig, míg erről nem győznek meg, nem tudom azt el­hinni. 1"'­*1'" * ’■*'"**" '1 Friedrich is sürgette a béke megkötését Rassay Károly: Hogy győzzük meg ? Hencz Károly : Majd átírunk az en­­tentehoz. Huszár Károly : Annak idején, mi­kor még hadügyminiszter volt és állás­ban volt, sürgette a béke megkötését. Friedrich István: Az akkor volt, mikor mi még gyöngéié voltunk és az entente is gyönge volt. Simonyi-Semadam miniszterelnök : Az ententenak azóta fegyvere, muní­ciója szaporodott. Friedrich István : Az a kérdés, mit fognak csinálni a szaporodott fegy­verrel és munícióval. Figyelmeztet arra, hogy az aláírásnak milyen bor­zalmas hatása lesz a megszállott terü­leten. Ezt önök is érzik, különben is egy nézeten vagyunk, mert önök is azt mondják, hogy a békét nem akar­ják és nem is lehet megtartani. Huszár Károly : Ez demagógia! Ezt így itt senki sem mondta. Friedrich István: Tüntetések vol­tak, a­melyeken a kormány tagjai részt vettek. Felkiáltások : Nem igaz ! Kik vol­tak ott? Friedrich István : Hát nem hoztak határozatot, a­melyben kimondták, hogy átkozott a kéz, a­mely a békét aláírja ? Felkiáltások: Ezért senki sem felel ! Nem aláírni! Friedrich István:: Ne legyenek idegesek, ha én más álláspontot kép­viselek. A békét aláírni azzal az el­határozással, hogy úgy sem fogjuk megtartani... Rassay Károly : Bűn a nemzet ellen igy beszélni. Érezni bármit szabad ! Huszár Károly: Mi a revízióban bízunk. Friedrich István : Adja Isten, hogy Huszárnak igaza legyen. Én arról be­szélek, ha a revízió nem végződik ered­ménynyel. Önök szerint a revízió sike­rülni fog. Én azt mondom, nem fog, egyébként pedig meg kell várni a re­víziót. Ha a kormány súlyt helyez arra, hogy jó viszony legyen a szom­széd államokkal, akkor intézkednie kellett volna, hogy ezek a tüntetések Budapesten ne legyenek. (Nagy zaj.) Felkiáltások: Hallatlan, igy be­szélni ! Friedrich István : Jó viszonyt han­goztatni és ugyanakkor azt mondani, hogy a békébe nem nyugszunk bele, ez katasztrófára vezet. Hencz Károly : Hogy lehet így poli­tikai pályára menni. (Nagy nevetés.) Friedrich István : Én tudom, hogy az ententenál van bizonyos meg­értés irántunk, talán bizonyos diplo­máciai biztosítékokat is kaptunk, de a diplomáciai biztosítékokra én nem helyezek oly nagy súlyt. Az olasz szövetség is biztosítva volt diplomá­ciaiig. Rassay Károly ismét közbeszól, mi­re Friedrich feléje fordulva ezt mond­ja : Mi már annyit enyelegtünk egy­mással, miért folytatjuk ezt itt is. (Nagy derültség.) Friedrich István: Azt mondják, hogy majd bemegyünk a népszövet­ségbe és ott majd módunk lesz revi­­deáltatni a szerződést. Azonban mi a népszövetségbe csak akkor kerülünk be, ha a szerződést megtartjuk. A kormány ma arra az álláspontra helyezkedik, hogy a békét aláírjuk és megtartjuk. Szterényi József : Ha lehet ! Felkiáltások a baloldalon. A meny­nyire lehet Huszár Károly : Bolond, a­ki töb­bet tesz, mint a mennyit kell. Friedrich István : De így is csinálni, úgy is csinálni, az nem megy. Én azt hiszem, hogy e mellett a hivatalos en­­tente-orientáció mellett a régi szövet­­ségeseink felé is kellene orientálódni, a­kik velünk azonos helyzetben van­nak. Én tudom, hogy most nagy le­targia van nálunk és a magyar intelli­­genciár­a komoly vállalkozásnál évekig nem lehet számítani. Én elragadtatás­sal olvastam a török nacionalisták megmozdulását, bár tudom, hogy a mi helyzetünk egész más, de szóvá kell tennem azt, hogy ime egy szövetsége­sünk leverve így talpra tud állani, és a szudlán inkább lemondott, de a békét nem írta alá. Apjányi azt mondta, hogy a külpolitikán atmosz­féra javunkra megváltott. 1­2 Meg kell várni, mig az­­ enténte az olaszokkal tárgyal A rommn csapatok nem jöttek addig be Magyarországra, a­mig székely ez­­redek rámliftes csak akkor jelentek meg, a­mikor a székely hadosztályo­kat szétzüllesztették. Nem tudom, hogyan fog végződni az ententenak a bolseviki Oroszország ellen indított offenzivája, de bizonyos, hogy az en­tente az oroszokat leverni nem fogja és így Oroszország, a­mely az entente­­tal dacol, el fogja érni, hogy az entente tárgyalásokba fog vele bocsátkozni. Ne­künk is ezt az időt kellene megvárni, mert ki fog derülni, hogy a népszö­vetség újabb blöff. Meg tudom érteni, hogy a békét alá kell írni, de ezt a fájó momen­tumot nekem senki sem fogja enyhí­teni. Önök közül is sokan esküt és fogadalmat tettek, hogy nem írják alá a békét. (Nagy zaj az egész új Ház­­ban.) Huszár Károly: Hiszen nem­ is ismerték a békefeltételeket ! F.­Felkiáltások : Ki esküdött meg ? Neveket ! Neveket ! Friedrich István: Vass József is azt mondta, hogy nem írja alá! Nekem az a reményem, hogy nem fog akadni nemzetgyűlés, a­mely a békét ratifikálni fogja, de nem­ tudom, honnan veszi a kormány a jogot ahhoz, hogy aláírja a békét. Ez a kormány még a csonka Ma­gyarországot sem képviseli. Huszár Károly: Ez egy új jog­forrás ! Friedrich István: Azelőtt min­denki azt mondta, hogy nem sza­bad a békét aláírni, most minden­ki azt mondja, nem lehet mást tenni, mint a békét aláírni. Rassay Károly: Felelősség van bennünk! Huszár Károly: Kényszerhely­zetben vagyunk. Friedrich István: Miután a kor­mány ezt a békét aláírja, tiltako­zom, újból tiltakozom és harmad­szor is tiltakozom és hangoztatom, hogy ez a kormány ezért a tényé­ért még ebben a Házban is súlyos felelősséggel tartozik. (Helyeslés a Friedrich-pártiak között.) Zákány Gyula: Ő a társadalmi szereplését harmóniában kívánja tartani politikai szereplésével és magánéletével. Társadalmi szerep­lésében angazsálta magát a béke aláírása ellen. Tudja jól, hogy fáinak menő po­litikát nem lehet folytatni, de azt is tudja, hogy a magyar nemzet­nek e tragédiában dacot is kell mutatnia. Az­ elnök: Mielőtt a napirendre áttérnénk, az ülést öt percre fel­függesztem. Szünet után a fővárosi törvényhatósági bizott­ság újjáalakításáról szóló törvény­­javaslat részletes tárgyalására tér­nek át. A címet változás nélkül elfogad­ják. Az első szakaszhoz Ruppert Ká­roly szól hozzá és a szöveg módo­sítását ajánlja. Dömötör Mihály belügyminisz­ter, valamint Haller József előadó nem­ tartják elfogadhatónak a mó­dosítást. Az elnök felteszi a kérdést. Az eredeti szakasz elfogadása mellett a keresztény nemzeti egyesülés­párt és a kisgazdapárt kisebb ré­sze szavaz, a kisgazdapárt na­gyobb része és a demokrata párt ülve marad. Péntek, 1920. május 28. ELVESZETT kedden délután összehajtható kassza­ kulcs, 15632 számmal. Megtaláló 500 ko­rona jutalmat kap. Cim a kiadóhivatalban. Vámkezelésben könyvelő kerestetik. Ajánlatok »Nagy jövedelem« jeligére a kiadóba.

Next