Az Est, 1920. augusztus (11. évfolyam, 182-206. szám)

1920-08-07 / 187. szám

2. oldal m vele közölni. Hallottuk ezután, hogy beszélnek, de nem értettük meg, hogy mit. Az egész dolog csak egy­­két percig tartott. Ezután Gärtner ki­jött és társaival eltávozott. A többi katona is kissé­­be volt csípve. Rögtön ezután megkérdeztük nagy­­bátyámat, hogy mit mondott neki Gärtner. Azt kérdezte­ csak tőlem, — felelte — hogy nincs-e nálam elrej­tőzve egy Ruzicska nevű ügyész vagy hadbíró, a­ki Gärtnernek személyes haragosa és Gärtner azért hord magá­val revolvert, hogy a­hol rátalál, végez­zen vele. Nagybátyám hozzátette, hogy ezt nem hiszi. Két ór­a tájban megérkezett báró Radvánszky. Ebéd után a nagybá­tyám arra kérte a bárót, hogy Sán­dor Jánost kisérje haza. A báró vál­lalkozott erre, de azt mondta, hogy rö­gtön vissza fog jönni. Nem sokkal távozásuk után visszaérkezett Kon­­rád házmester a két levéllel, a­melyet már nem tudott kézbesíteni. "Ezután egy civil itr jött és azt mon­dotta, hogy valamit akar a nagy­bátyámmal közölni. Összeköttetés­ben van a telefonközponttal, úgy­mond és tudná közölni a jelszavakat. A nagybátyám azt mondta, hogy neki nincs szüksége semmire, ha azonban megteszi, ezt meg fogja köszönni. Tényleg 8—10 perc múlva visszajött és mondott két jelszót, a­melyek na­gyon hasonlítottak egymáshoz. Nagy­bátyám megköszönte, mire az isme­retlen ember elment. Az az impresz­­szióm, hogy teljesen jóakaratú em­ber volt.­­ A csendőrök ingadozása / Csendőrt a délelőtt folyymán egyet sem­­ ittam, de tudom­, hogy az őr­mester jelentkezett. Az inassal be­szélt,­a­ki azt m­ondta, hogy az őr­­mestert magánymn kevésbé bízik, az ő véleménye serint legénységében azon­ban teljesen biztos. Kérte, hogy erő­sítésről gondoskodjanak. Nagybátyám azt mondta, hogy nem ő hívta ide­ őket, nem illetékes erről gondoskodni, tegyen jelentést a felettes parancs­nokának. Délután azonban útoa jött az őrmester és azt mondotta, hogy el­mennek. Csodálat­os,­­ felelte a nagybátyám — pár órával ezelőtt még erősítést kért, s azóta­ a helyzet nem változott, sőt fenyegető csoportok sűrűbben jelent­keznek. Erre az őrmester öt ölt-hat­ott és azt mondotta, hogy kenyeret kell szerezniük. Mondottam, hogy miért nem szólt előbb, akkor ugyanis már ebéd után volt. Eszembe jutott azután, hogy két jelszót kaptunk, gondoltam, hogy kipróbálom, hogy szuperál-e és megmondom az inas­nak, hogy hozzon kenyeret. Kon­­ráddal is megüzentem, hogy az inas hozzon éjszakára való holmit és gon­doltam, h hogy hozatok vele kenye­ret is. /, Tisza /nem kapott telefon/ összeköttetést központnajs-h­­egm­ondtam a jel­szót, azonban­ nem kaptam kapcso­lást. Tijbb tízben próbáltam hivatkoz­­ni a tisztességre. Beszélgetés közben egy izben­, határozottan emlékszem, nagybátyám mondotta, szeretne élni azért, hogy nemzetét megmentse. Dél­után, a­mikor a telefonálás nem sike­rült, a csendőrökről nem hallottam többet és a soffőrt sem láttam. Öt óra tájban közeledő lövéseket hallottunk, ekkor már sötétedett. El­oltottam a villanyt és kértem nagy­bátyámat, hogy menjünk a pipázóba. Oda is hallatszottak a lövések, a­me­lyek nyilvánvalóan pánikot, keltő lö­vések voltak. Alig pár perc múlva éles csöngetés hallatszott, akkor már a szalonban voltunk, azonban a lövé­sek oda is behallatszottak. Bejött Dö­mötör László inas és izgatott hangon sírva mondotta: Kegyelmes uram, ugorjott ki az ablakon. A gyilkosok megjelenése ,ha jól emlékszem, azt is mon­d­­ta, hogy én ugorjak utána. Nagy­bát­yám azzal fogadta, hogy ki érke­zett ki csönget. Dömötör sírva be­­szélt, én még buzdítottam, hogy ne féljem, Dömötör azt mondta, hogy nyolc katona jött, a kegyelmes urat halálra keresik. Nagybátyám meg­­veregette a vállát és mondotta : Kö­szönöm, hogy ilyen hűséges cselédem voltál, az Isten áldjon meg. Azután nem annyira neki, mint önmagának mondotta, nem ugrom én sehova, ahogy éltem, úgy fogok meghalni, Dö­mötör kiment a belső szobából, néhány pillanatig még együtt ma­radtunk, majd mind a hárman kilép­tünk. Az ajtót a nagybátyám nyi­totta ki. Kiegészítem még előadá­­­­somat azzal, hogy egyes történelmi dokumentumokat a nagybátyám író-­ asztalaiból délelőtt az ebédlő falába be­­épitett szekrénybe raktunk eb. A’obót felismeri, Pogányt neip ! Körülbelül öt óra ut­a­ völt. A­mint feiléptünk, ott áiuk’ltehány katona ingyenes sorban,-egészen közel egy­­m­áshoz.Jetist vétlenül a szalonajtó előTTTXfegyvert úgy fogták (mutatja), mind a hárman lövésre készen. Közé­pen állt az, a­kiben Dobót ismerem fel, neki jobbra állt egy egészen fiatal, 22 évesnek látszó serkenő bajusza, szőke, kékszemű ember, középter­metűnek látszott. Balról egy maga­sabb barna ember állt, a­kit nem ismernek fel. Nagynéném egy na­gyobb emberrel állt szemben, a­kit nem is néztem. Ez lehet az, a­kit Pogánynak mondottak. Tárgyalásvezető : Látta Pogányt ? Almásy Denise grófnő : Nem. Té­rgyalásvezető : Képről sem látta? Almásy Denisse grófnő : Képen lát­tam, de nagyon elmosódott volt a kép. Akkor néztem meg, mikor az a hír terjedt el, hogy én felismertem. Azon a képen nem tudtam felismerni. A kommü­n alatt egyszer megkérde­zett egy vörös alezredes, igaz-e, hogy én felismertem Pogányban Tisza gyil­kosát a Bűtzben vagy a villamoson ? Mondottam, hogy sem a Bű­zben, sem a villamoson nem voltam és így nem ismerhettem fel. Említ­ettem, hogyha felismerem, vallomást teszek. Azt­ mondotta, hogy ő csak kíváncsiságból kérdezte. Azt válaszoltam neki, nem tud­om, miért kérdezi tőlem­, hiszen az ő felettes hatósága teljesen tisztában van azzal,­hogy ki­ volt a gyilkos. Erre el­ölt-hatolt és azt mondta, hogy sajnálja, hogy ilyen fájdalmat kellett okoznia és ezzel elga­nt. • T­ isza párbeszéde a gyilkosokkal / A negyedik a hall ajtajában volt és csak a sziluetjét láttam. Külön­ben is én arra figyeltem, a­ki közvet­lenül előttem állott. Azzal kezdték (hosszasan gondolkozik), hogy . . . ő . . . a nagyb­átyám azt mondta, hogy mi a ttkai­nak? Mondták, hogy " Beszélt mind a három, de leginkább Dobó és az, a­kit Pogány­­nak mondanak. Hogy ki melyik szót , mondotta, nem emlékszem. ” Mondták, hogy Tiszát keresik és kérdezték, hogy mi van a kezében. Ő ugyanis, úgy mint délelőtt, magával hozta revolverét. Ő nyugodtan azt fe­lhi be, hogy az enyémben revolver, a tie­tekben puska. Azt mondták, hogy’ tegye le. Ezt többször megismételték, de ő habozott, azután végigjáratta a­ szemét rajtuk és a mögötte lévő Sztanykovszkyn és a külső szobám Az inas azt jelentette, hogy nyolcan vannak, láttam, hogy olvassa a szemük­ben, hogy van-e mód­ a védekezésre. Dobó,kiküldi a hölgyeket Végre többszöri felszólításra letette a­ revolvert a tükör alatti állványra,­­nogy ezek elkapták-e vagy nem, nem­­ emléksze­mivért felváltva felszóli­­tottál a jrsjjfynénémet és engem, hogy ttA*wfí£unk. Gondolom, Dobó úgy szó­lította meg nagynénémet, hogy a ke­gyelmes asszonyhoz van szerencsénk ? Ő azt válaszolta, hogy ő az. Dobó erre azt mondta, hogy menjen ki innen, nagynéném azt felelte, hogy nem. Erre , azt mondták, álljanak félre. Ek­kor kezdődött a nekünk hosszú­nak tetsző, de tartalmilag nem na­gyon hosszú párbeszéd, hogy hát, ki tehet mindenről, ki az oka a­ háború­nak és a szenvedéseknek. Nagy­bátyám azt felelte : azt nem tudom, fiam, én nem. Ekkor történt az a ki­jelentés, azt hiszem Dobó mondta, hogy ő nyolc éve katona, négyszer sebe­sült meg, hogy a felesége közben hűtlen lett hozzá, és hogy erről ki lehet ? Foly­tatták felszólításaikat, h­ogy álljak odébb, a legvégén az egyik a fegyver csövével­ próbált eltorzítani. Nem áll­tam félre. jK í y t:Megvan-e jó összeköttetés ?“ Ezután nagybátyám egyáltalán nem szólt hozzájuk. Akkor Dobó fejét visz­­szafordította és ezt kérdezte Sztany­­kovszkytól: Megvan-e végig az össze­köttetés ? Mire az azt felelte, hogy megvan. Visszafordította a fejét Dobó, de egy pillanatra sem eresztette le a fegyvert sem ő, sem a másik. Tisza u­tolsó percei Ekkor azt mondta:­­¡ Kegyelmes úr, ütöttf a végső óra.›­ Nagybátyám erre egy »Ali!-kiáltással nekiugrott Dobónak, hog­y a fegy­ver éle tffogja, én is előre­­ugrottam­.pk­trfíi a pillanatban eldör­dült altórláz. A­mint a lövés eldördült, éreztem, hogy kissé rámdőlt, elvesztet­tem az eszméletemet, mikor újra ki­­nyitottam a szememet, nagynénémet a túlsó oldalon láttam feküdni. Nem em­lékszem, hogy hogy került oda. A szo­bában már nem volt senki, de nagy volt a lőporfüst. Nagybátyám még élt és azt mondta : a fejem. Végigtapogat­­tam a fejét, de sem a fején, sem a mellén nem volt semmi. Az első lövés, a­mit észrevettem, a haslövés volt. Almásy grófnőt is meg akarták ölni Dömötör inas figyelmeztetett, hogy vigyázzak, mert visszajöttek és engem is meg akarnak ölni. Én nem men­tem. Én nem láttam, hogy a csend­őrükkel mit csinálnak. A gyilkosság előtt László azt mondta, hogy nyolc katona jött és kettő közülük lement a csendőrökhöz. A csendőrségnek a legkisebb kísérlete a védekezésre nem történt. A tárgyalásvezető kérdésére előadja, hogy a tettesek közül egyik sem volt ittas. Cigarettáztak és tudták, hogy nincs,mitől,félniük. Tárgyalásvezető: Fel fogja ismerni a tetteseket ? Figyelmeztetem, hogy életről é­ halálról van szó. Szeml­esítések Elsback Hulláért állítja Almásy Denisle elé, a­ki kijelenti, hogy őt nem látta. ,Sztanykovsfjfyban■ felismeri azt, a­kinője sziluettét az ajtóban látta. Sztaliglitficzky a tárgyalásvezető kérdésére kijelenti, hogy ő állott az ajtóban. Dobóban felismeri a grófnő azt, a­ki a középen állott. Határozot­tan felismert, csak most rosszabbul néz ki, akkor tettebb arca volt. Tá­rgyalásvezető : Ki van zárva min­den tévedés? Almásy Denise: Igen.­ Tárgyalásvezető (Dobóhoz): Hal­lotta, a­mit a grófnő előadott ? Dobó : Igen, de én nem lőttem. Almásy Denise előadta a tárgyalás­vezető kérdésére, hogy úgy emlékszik, mintha Dobó a fegyver csövével az utolsó pillanatban eltolta volna. Tárgyalásvezető: Csak a fegyvert fogták mind a ketten ? Tanú :­ Én a fegyvert akartam hozni, hogy ne érje lövés a nagy­bátyámat. Nagybátyám pedig lefelé nyomta a jobbkezével.­ A tárgyalásvezető kérdésére kijelenti, hogy a padlót ért lövésből arra követ­keztet, hogy Tiszának a földreesése után is történt lövés. Ezután a saját, sebesüléseiről be­szél. Pótlólag elmondja még, hogy ebéd után, mikor Sándor János és Radvánszky eltávoztak, a szomszéd­ban lakó Balázs Béla levélben figyel­meztette Tiszát a veszedelemre és kérte, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket . Tisza egy kicsit mo­solygott és azt mondta: - - ... - .....-..i­k-,------­A szükséges intéz­­edéseket majd­, megteszik (itt ,az égre mutatott)^otti Unokahuga kérésére­­ sem­­, akart Mt­me£inj a szomszédba. | ' Aj gyilkosság után Ezután elmondja, hogy a.inerétay-­ k zöld katonaruhában 'voltak és i­yakig begombolt kabátban. Majd «mondja, hogy a gyilkosság «tárt, kik j írtak kint és kik telefonáltak a v­itába és arról beszél,­hogy Geszten és Nagyváradon még a délelőtti órák­­ban gyűrjwíf' hir, hogy Tiszát és őt’ megölték. Elmondja azt is, hogy egy főhadnagy a gyilkosság után szemé­lyesen meg akart győződni róla. ..hogy­­ Tisza valóban meghalt-e.­­ Sztupka őrnagy: Sztanykovszky] kezében hosszú fegyver’volt vagyí revolver ? Tanú: Azt hiszem, revolver... i Szlupka : Láttam • a helyszínen,] elég* szűk hely volt ahhoz, hogy ] hatan beszéltek volna. Arra kérem] véleményét, hogy elképzeli-e azt, hogy ilyen tumultusban hátulról lö-­­vést tegyenek a nélkül, hogy a stöbibiit veszélyeztetnék ? ... jí Tanú : Elképzelhető, a mikor^-Ai három gyilkos már odébb állt. " I Ezután Szlupka őrnagy‘kérdésére] elmondja, hogy gróf Tisza István, az 1 óráját a bal zsebében hordotta és a tette-’ sek felé jobb oldalával állott. Az órai jelenleg özvegy gróf Tisza Istvánnné-­ nál van. Ezután előadja, hogy sebesü­­lése három hétnél hosszabb időrajattt gyógyult meg.­­ Dr. Török Sándor védő kérdés­éről elmondja, hogy az egyik gyilkos fegy-­ verét megfogta, azét, a­ki közvet­et­lenül szembe állt neki baloldalból,"; a tetteseknek pedig jobboldalról. Gtó£ s Tisza István Dobó fegyverét fogta, meg. A védő több kérdést teszt fel­­ ezután a lövések irányáról. 1 s Még szltesülten is rálőttek Tiszára . i Eztélán a grófnő elmondja, hogy' nem­ hátráltak, csak Tisza ráugrott Dojfóra. Arra emlékszik, hogy­ a mi­.. kor átkarolta és érezte, hogy kezd ] rá n­e­hezedni...ak­­or látta azt, hogy a­ kit Ponénijnak neveznek, nyugodtan­­ célozva lőtt rá. Ez állt baloldalt,­­ nekünk jobbra, a nagynénémmel ] szemben. Dr. Török: Hogyan viselkedtek­ a] csendőrök ?­­ Tanú: Nem láttuk. Csak kétszeri jött fel az őrmester. Ezután elmondja, hogy a csendőr­ség lefegyverzéséről közvetlen, tudo-­o­mása nincs, de szent meggyőződése,­­ hogy erőszakos lefegyverzésre szükség, nem volt. IGatten vagy hárman, men­­­­tek le és a­ Csendőrök nyolcan voltak, a­ leisze, a sajtója Gróf­­Károlyi Jatté hozzánk itt le­­­­velében vio­piktus megállapítását kívánja,­­ hogy a tisza-per vádlottait tegnap a Roheim-villában megtartott helyszíni szemlére nem az általa felajánlott autón szállították ki. Károlyi Imre nem ajánlott fel a bíróságnak semmi­féle autót és az ő tudomása szerinti új vádlottakat katonai futón vitték ki a helyszínére. J Szombat, 1920 i a agttszüzs­. mkzsmaMMBramMMa! Hivatalos jelentés Brody visszafoglalásáról / ===== /] A le­ngyelek a Szereb­nél visszaszorították az oroszokat | augusztus 5 Alengyel haj^Rr­ jelentés augusz­­tus­ 4-ről .^K­keletporosz határon az ellenfal m­egszállta Kolno helységet. Osztrolenkánál visszavertük az ellenség valamennyi támadását. Tovább délre Osztrovig harcolunk az ellenséggel, a­mely Lomzánál átkelt a Narev folyón. A folyó mentén lefelé Drogicsinnál heves harc volt az­ ellenséggel, a­mely átkelt a Bug folyón. A Kosztcinál megvívott ütközetben csapataink né­hány száz foglyot ejtettek, hét ágyút és több géppuskát zsákmányoltak. Bresztlitovszk és Priluki között hegyi gyalogságunk vitéz osztagai a pomerániai csapatokkal együtt­ meg­­hiusították­­ a bolsevikoknak azt a szándékát, hogy átkeljenek folyón. Az ellenségnek Breszt Harsait­ hídja ellen intézett t­ám­adása-’tdr is ötszáznál több -­holttest maradt Jaj harctéren. Breszt és vncse­ között átesés­­szerűen átcsoportosítjuk csapt­ain­­kat, a­melyek nincsenek összebüntenj­tésben az ellenséggel.. Több súlyos harc­ után visszaafacilál­­tuk Brody városát. Radzivijov'körmyérj­kén még áll a harc a makacsul v­éde­­­kező vörösök elen. Vitéz • osztagaink! rohammal elfoglalták Mikulicit és­ ezzell véglegesen visszavetették az ellenséget a­ Szereth folyó túlsó partjáin.­Töbilnem ütközetben nagy szerepük volt pán-,­célos automobiljainknak. Több­ mint­ 1600 bolseviki katona holtteste isma­radt a csatatéren.

Next