Az Est, 1920. augusztus (11. évfolyam, 182-206. szám)
1920-08-07 / 187. szám
2. oldal m vele közölni. Hallottuk ezután, hogy beszélnek, de nem értettük meg, hogy mit. Az egész dolog csak egykét percig tartott. Ezután Gärtner kijött és társaival eltávozott. A többi katona is kissébe volt csípve. Rögtön ezután megkérdeztük nagybátyámat, hogy mit mondott neki Gärtner. Azt kérdezte csak tőlem, — felelte — hogy nincs-e nálam elrejtőzve egy Ruzicska nevű ügyész vagy hadbíró, aki Gärtnernek személyes haragosa és Gärtner azért hord magával revolvert, hogy ahol rátalál, végezzen vele. Nagybátyám hozzátette, hogy ezt nem hiszi. Két óra tájban megérkezett báró Radvánszky. Ebéd után a nagybátyám arra kérte a bárót, hogy Sándor Jánost kisérje haza. A báró vállalkozott erre, de azt mondta, hogy rögtön vissza fog jönni. Nem sokkal távozásuk után visszaérkezett Konrád házmester a két levéllel, amelyet már nem tudott kézbesíteni. "Ezután egy civil itr jött és azt mondotta, hogy valamit akar a nagybátyámmal közölni. Összeköttetésben van a telefonközponttal, úgymond és tudná közölni a jelszavakat. A nagybátyám azt mondta, hogy neki nincs szüksége semmire, ha azonban megteszi, ezt meg fogja köszönni. Tényleg 8—10 perc múlva visszajött és mondott két jelszót, amelyek nagyon hasonlítottak egymáshoz. Nagybátyám megköszönte, mire az ismeretlen ember elment. Az az impreszszióm, hogy teljesen jóakaratú ember volt. A csendőrök ingadozása / Csendőrt a délelőtt folyymán egyet sem ittam, de tudom, hogy az őrmester jelentkezett. Az inassal beszélt,aki azt mondta, hogy az őrmestert magánymn kevésbé bízik, az ő véleménye serint legénységében azonban teljesen biztos. Kérte, hogy erősítésről gondoskodjanak. Nagybátyám azt mondta, hogy nem ő hívta ide őket, nem illetékes erről gondoskodni, tegyen jelentést a felettes parancsnokának. Délután azonban útoa jött az őrmester és azt mondotta, hogy elmennek. Csodálatos, felelte a nagybátyám — pár órával ezelőtt még erősítést kért, s azóta a helyzet nem változott, sőt fenyegető csoportok sűrűbben jelentkeznek. Erre az őrmester öt ölt-hatott és azt mondotta, hogy kenyeret kell szerezniük. Mondottam, hogy miért nem szólt előbb, akkor ugyanis már ebéd után volt. Eszembe jutott azután, hogy két jelszót kaptunk, gondoltam, hogy kipróbálom, hogy szuperál-e és megmondom az inasnak, hogy hozzon kenyeret. Konráddal is megüzentem, hogy az inas hozzon éjszakára való holmit és gondoltam, h hogy hozatok vele kenyeret is. /, Tisza /nem kapott telefon/ összeköttetést központnajs-hegmondtam a jelszót, azonban nem kaptam kapcsolást. Tijbb tízben próbáltam hivatkozni a tisztességre. Beszélgetés közben egy izben, határozottan emlékszem, nagybátyám mondotta, szeretne élni azért, hogy nemzetét megmentse. Délután, amikor a telefonálás nem sikerült, a csendőrökről nem hallottam többet és a soffőrt sem láttam. Öt óra tájban közeledő lövéseket hallottunk, ekkor már sötétedett. Eloltottam a villanyt és kértem nagybátyámat, hogy menjünk a pipázóba. Oda is hallatszottak a lövések, amelyek nyilvánvalóan pánikot, keltő lövések voltak. Alig pár perc múlva éles csöngetés hallatszott, akkor már a szalonban voltunk, azonban a lövések oda is behallatszottak. Bejött Dömötör László inas és izgatott hangon sírva mondotta: Kegyelmes uram, ugorjott ki az ablakon. A gyilkosok megjelenése ,ha jól emlékszem, azt is mondta, hogy én ugorjak utána. Nagybátyám azzal fogadta, hogy ki érkezett ki csönget. Dömötör sírva beszélt, én még buzdítottam, hogy ne féljem, Dömötör azt mondta, hogy nyolc katona jött, a kegyelmes urat halálra keresik. Nagybátyám megveregette a vállát és mondotta : Köszönöm, hogy ilyen hűséges cselédem voltál, az Isten áldjon meg. Azután nem annyira neki, mint önmagának mondotta, nem ugrom én sehova, ahogy éltem, úgy fogok meghalni, Dömötör kiment a belső szobából, néhány pillanatig még együtt maradtunk, majd mind a hárman kiléptünk. Az ajtót a nagybátyám nyitotta ki. Kiegészítem még előadásomat azzal, hogy egyes történelmi dokumentumokat a nagybátyám író- asztalaiból délelőtt az ebédlő falába beépitett szekrénybe raktunk eb. A’obót felismeri, Pogányt neip ! Körülbelül öt óra uta völt. Amint feiléptünk, ott áiuk’ltehány katona ingyenes sorban,-egészen közel egymáshoz.Jetist vétlenül a szalonajtó előTTTXfegyvert úgy fogták (mutatja), mind a hárman lövésre készen. Középen állt az, akiben Dobót ismerem fel, neki jobbra állt egy egészen fiatal, 22 évesnek látszó serkenő bajusza, szőke, kékszemű ember, középtermetűnek látszott. Balról egy magasabb barna ember állt, akit nem ismernek fel. Nagynéném egy nagyobb emberrel állt szemben, akit nem is néztem. Ez lehet az, akit Pogánynak mondottak. Tárgyalásvezető : Látta Pogányt ? Almásy Denise grófnő : Nem. Térgyalásvezető : Képről sem látta? Almásy Denisse grófnő : Képen láttam, de nagyon elmosódott volt a kép. Akkor néztem meg, mikor az a hír terjedt el, hogy én felismertem. Azon a képen nem tudtam felismerni. A kommün alatt egyszer megkérdezett egy vörös alezredes, igaz-e, hogy én felismertem Pogányban Tisza gyilkosát a Bűtzben vagy a villamoson ? Mondottam, hogy sem a Bűzben, sem a villamoson nem voltam és így nem ismerhettem fel. Említettem, hogyha felismerem, vallomást teszek. Azt mondotta, hogy ő csak kíváncsiságból kérdezte. Azt válaszoltam neki, nem tudom, miért kérdezi tőlem, hiszen az ő felettes hatósága teljesen tisztában van azzal,hogy ki volt a gyilkos. Erre elölt-hatolt és azt mondta, hogy sajnálja, hogy ilyen fájdalmat kellett okoznia és ezzel elgant. • T isza párbeszéde a gyilkosokkal / A negyedik a hall ajtajában volt és csak a sziluetjét láttam. Különben is én arra figyeltem, aki közvetlenül előttem állott. Azzal kezdték (hosszasan gondolkozik), hogy . . . ő . . . a nagybátyám azt mondta, hogy mi a ttkainak? Mondták, hogy " Beszélt mind a három, de leginkább Dobó és az, akit Pogánynak mondanak. Hogy ki melyik szót , mondotta, nem emlékszem. ” Mondták, hogy Tiszát keresik és kérdezték, hogy mi van a kezében. Ő ugyanis, úgy mint délelőtt, magával hozta revolverét. Ő nyugodtan azt felhi be, hogy az enyémben revolver, a tietekben puska. Azt mondták, hogy’ tegye le. Ezt többször megismételték, de ő habozott, azután végigjáratta a szemét rajtuk és a mögötte lévő Sztanykovszkyn és a külső szobám Az inas azt jelentette, hogy nyolcan vannak, láttam, hogy olvassa a szemükben, hogy van-e mód a védekezésre. Dobó,kiküldi a hölgyeket Végre többszöri felszólításra letette a revolvert a tükör alatti állványra,nogy ezek elkapták-e vagy nem, nem emlékszemivért felváltva felszólitottál a jrsjjfynénémet és engem, hogy ttA*wfí£unk. Gondolom, Dobó úgy szólította meg nagynénémet, hogy a kegyelmes asszonyhoz van szerencsénk ? Ő azt válaszolta, hogy ő az. Dobó erre azt mondta, hogy menjen ki innen, nagynéném azt felelte, hogy nem. Erre , azt mondták, álljanak félre. Ekkor kezdődött a nekünk hosszúnak tetsző, de tartalmilag nem nagyon hosszú párbeszéd, hogy hát, ki tehet mindenről, ki az oka a háborúnak és a szenvedéseknek. Nagybátyám azt felelte : azt nem tudom, fiam, én nem. Ekkor történt az a kijelentés, azt hiszem Dobó mondta, hogy ő nyolc éve katona, négyszer sebesült meg, hogy a felesége közben hűtlen lett hozzá, és hogy erről ki lehet ? Folytatták felszólításaikat, hogy álljak odébb, a legvégén az egyik a fegyver csövével próbált eltorzítani. Nem álltam félre. jK í y t:Megvan-e jó összeköttetés ?“ Ezután nagybátyám egyáltalán nem szólt hozzájuk. Akkor Dobó fejét viszszafordította és ezt kérdezte Sztanykovszkytól: Megvan-e végig az összeköttetés ? Mire az azt felelte, hogy megvan. Visszafordította a fejét Dobó, de egy pillanatra sem eresztette le a fegyvert sem ő, sem a másik. Tisza utolsó percei Ekkor azt mondta:¡ Kegyelmes úr, ütöttf a végső óra.› Nagybátyám erre egy »Ali!-kiáltással nekiugrott Dobónak, hogy a fegyver éle tffogja, én is előreugrottam.pktrfíi a pillanatban eldördült altórláz. Amint a lövés eldördült, éreztem, hogy kissé rámdőlt, elvesztettem az eszméletemet, mikor újra kinyitottam a szememet, nagynénémet a túlsó oldalon láttam feküdni. Nem emlékszem, hogy hogy került oda. A szobában már nem volt senki, de nagy volt a lőporfüst. Nagybátyám még élt és azt mondta : a fejem. Végigtapogattam a fejét, de sem a fején, sem a mellén nem volt semmi. Az első lövés, amit észrevettem, a haslövés volt. Almásy grófnőt is meg akarták ölni Dömötör inas figyelmeztetett, hogy vigyázzak, mert visszajöttek és engem is meg akarnak ölni. Én nem mentem. Én nem láttam, hogy a csendőrükkel mit csinálnak. A gyilkosság előtt László azt mondta, hogy nyolc katona jött és kettő közülük lement a csendőrökhöz. A csendőrségnek a legkisebb kísérlete a védekezésre nem történt. A tárgyalásvezető kérdésére előadja, hogy a tettesek közül egyik sem volt ittas. Cigarettáztak és tudták, hogy nincs,mitől,félniük. Tárgyalásvezető: Fel fogja ismerni a tetteseket ? Figyelmeztetem, hogy életről é halálról van szó. Szemlesítések Elsback Hulláért állítja Almásy Denisle elé, aki kijelenti, hogy őt nem látta. ,Sztanykovsfjfyban■ felismeri azt, akinője sziluettét az ajtóban látta. Sztaliglitficzky a tárgyalásvezető kérdésére kijelenti, hogy ő állott az ajtóban. Dobóban felismeri a grófnő azt, aki a középen állott. Határozottan felismert, csak most rosszabbul néz ki, akkor tettebb arca volt. Tárgyalásvezető : Ki van zárva minden tévedés? Almásy Denise: Igen. Tárgyalásvezető (Dobóhoz): Hallotta, amit a grófnő előadott ? Dobó : Igen, de én nem lőttem. Almásy Denise előadta a tárgyalásvezető kérdésére, hogy úgy emlékszik, mintha Dobó a fegyver csövével az utolsó pillanatban eltolta volna. Tárgyalásvezető: Csak a fegyvert fogták mind a ketten ? Tanú : Én a fegyvert akartam hozni, hogy ne érje lövés a nagybátyámat. Nagybátyám pedig lefelé nyomta a jobbkezével. A tárgyalásvezető kérdésére kijelenti, hogy a padlót ért lövésből arra következtet, hogy Tiszának a földreesése után is történt lövés. Ezután a saját, sebesüléseiről beszél. Pótlólag elmondja még, hogy ebéd után, mikor Sándor János és Radvánszky eltávoztak, a szomszédban lakó Balázs Béla levélben figyelmeztette Tiszát a veszedelemre és kérte, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket . Tisza egy kicsit mosolygott és azt mondta: - - ... - .....-..ik-,------A szükséges intézedéseket majd, megteszik (itt ,az égre mutatott)^otti Unokahuga kérésére sem, akart Mtme£inj a szomszédba. | ' Aj gyilkosság után Ezután elmondja, hogy a.inerétay- k zöld katonaruhában 'voltak és iyakig begombolt kabátban. Majd «mondja, hogy a gyilkosság «tárt, kik j írtak kint és kik telefonáltak a vitába és arról beszél,hogy Geszten és Nagyváradon még a délelőtti órákban gyűrjwíf' hir, hogy Tiszát és őt’ megölték. Elmondja azt is, hogy egy főhadnagy a gyilkosság után személyesen meg akart győződni róla. ..hogy Tisza valóban meghalt-e. Sztupka őrnagy: Sztanykovszky] kezében hosszú fegyver’volt vagyí revolver ? Tanú: Azt hiszem, revolver... i Szlupka : Láttam • a helyszínen,] elég* szűk hely volt ahhoz, hogy ] hatan beszéltek volna. Arra kérem] véleményét, hogy elképzeli-e azt, hogy ilyen tumultusban hátulról lö-vést tegyenek a nélkül, hogy a stöbibiit veszélyeztetnék ? ... jí Tanú : Elképzelhető, a mikor^-Ai három gyilkos már odébb állt. " I Ezután Szlupka őrnagy‘kérdésére] elmondja, hogy gróf Tisza István, az 1 óráját a bal zsebében hordotta és a tette-’ sek felé jobb oldalával állott. Az órai jelenleg özvegy gróf Tisza Istvánnné- nál van. Ezután előadja, hogy sebesülése három hétnél hosszabb időrajattt gyógyult meg. Dr. Török Sándor védő kérdéséről elmondja, hogy az egyik gyilkos fegy- verét megfogta, azét, aki közvetetlenül szembe állt neki baloldalból,"; a tetteseknek pedig jobboldalról. Gtó£ s Tisza István Dobó fegyverét fogta, meg. A védő több kérdést teszt fel ezután a lövések irányáról. 1 s Még szltesülten is rálőttek Tiszára . i Eztélán a grófnő elmondja, hogy' nem hátráltak, csak Tisza ráugrott Dojfóra. Arra emlékszik, hogy a mi.. kor átkarolta és érezte, hogy kezd ] rá nehezedni...akor látta azt, hogy a kit Ponénijnak neveznek, nyugodtan célozva lőtt rá. Ez állt baloldalt, nekünk jobbra, a nagynénémmel ] szemben. Dr. Török: Hogyan viselkedtek a] csendőrök ? Tanú: Nem láttuk. Csak kétszeri jött fel az őrmester. Ezután elmondja, hogy a csendőrség lefegyverzéséről közvetlen, tudo-omása nincs, de szent meggyőződése, hogy erőszakos lefegyverzésre szükség, nem volt. IGatten vagy hárman, mentek le és a Csendőrök nyolcan voltak, a leisze, a sajtója GrófKárolyi Jatté hozzánk itt levelében viopiktus megállapítását kívánja, hogy a tisza-per vádlottait tegnap a Roheim-villában megtartott helyszíni szemlére nem az általa felajánlott autón szállították ki. Károlyi Imre nem ajánlott fel a bíróságnak semmiféle autót és az ő tudomása szerinti új vádlottakat katonai futón vitték ki a helyszínére. J Szombat, 1920 i a agttszüzs. mkzsmaMMBramMMa! Hivatalos jelentés Brody visszafoglalásáról / ===== /] A lengyelek a Szerebnél visszaszorították az oroszokat | augusztus 5 Alengyel haj^Rr jelentés augusztus 4-ről .^Kkeletporosz határon az ellenfal megszállta Kolno helységet. Osztrolenkánál visszavertük az ellenség valamennyi támadását. Tovább délre Osztrovig harcolunk az ellenséggel, amely Lomzánál átkelt a Narev folyón. A folyó mentén lefelé Drogicsinnál heves harc volt az ellenséggel, amely átkelt a Bug folyón. A Kosztcinál megvívott ütközetben csapataink néhány száz foglyot ejtettek, hét ágyút és több géppuskát zsákmányoltak. Bresztlitovszk és Priluki között hegyi gyalogságunk vitéz osztagai a pomerániai csapatokkal együtt meghiusították a bolsevikoknak azt a szándékát, hogy átkeljenek folyón. Az ellenségnek Breszt Harsait hídja ellen intézett támadása-’tdr is ötszáznál több -holttest maradt Jaj harctéren. Breszt és vncse között átesésszerűen átcsoportosítjuk csaptainkat, amelyek nincsenek összebüntenjtésben az ellenséggel.. Több súlyos harc után visszaafaciláltuk Brody városát. Radzivijov'körmyérjkén még áll a harc a makacsul védekező vörösök elen. Vitéz • osztagaink! rohammal elfoglalták Mikulicit és ezzell véglegesen visszavetették az ellenséget a Szereth folyó túlsó partjáin.Töbilnem ütközetben nagy szerepük volt pán-,célos automobiljainknak. Több mint 1600 bolseviki katona holtteste ismaradt a csatatéren.