Az Est, 1920. szeptember (11. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-17 / 220. szám

2. oldal Péntek, 1920. szeptember 17. _______________ A vir­ágkert észe£ is válságba jusslott — Az Est tudósítójától — — A gyön­gyvirágtól le kell mondani — mossata az oktogon­­téri virágcsajnok tulaj­donosnője, meghatott--Hangon, mintha­­egy súlyos beteg reménytelen helyze­téről beszélne. Le kell mondani a gyöngyvirágról e téren, mert a gumókat eddig Németország szál­lította s most az exportnak beho­zatali tilalom állja az útját. A mi kapható lesz, ennek is az ára szá­­lankint 13—13 korona. A rózsa ké­rem ? egy-egy szál 10—20 korona. Életveszedelemmel kerül mihoz­­zánk, mert Új-Szegedről csempé­szik és sokszor megesik, hogy a szerbek utána lőnek a virágcsem­pészeknek. Miután kiváncsiak voltunk arra is, hogy a tíagyar virágkertészek hogy élnek meg, felkerestünk egy váci­ utca­i virágkereskedőt, a­ki a következőket mondotta: — Komoly­ válságba került a magyar virágkertészet s ezzel 15.000 ember kenyere. A pénzügy­miniszter betilt­otta a virág­rizo­­mák behozatalát.­­ Ez persze csak azt jelenti, hogy a tisztességes ke­reskedelmet ölik meg s a csempé­szet utján hihetetlenül felverik a virággumók árát. Például az új­szegedi rózsa, mely Belgrádban 5 centime®, Szabadkán 1 korona, mi­­nálunk 10—20 koronába kerül. — Rém vásárol senki. Olykor napokig üres az üzlet. A régi urak ma nem tehetik, hogy Virágot vegyenek, az új gazdagok pedig félrehúzódtak. A kommütt ala­tt­ óriási módon fellendült a virág­­kereskedelem, mindent megvettek, persze csak fehér pénzért. — Igen sokan adták fejüket vi­rágtermelésre. Sajnos, nem emelik nagyon a nivót, mert inkább csak a gumók behozatali engedélyének megszerzésével foglalkoznak s az­után ezeket hihetetlen nagy ára­kon adják tovább. — A csonka Magyarország piaca nem teszi életképessé a virágter­melést s ma úgy állunk, hogy egész kertészetünk a legnehezebb válsá­gokkal küzd. Érdeklődtünk az új termelők fe­lől is. Többnyire hivatalnokembe­rek. Azon kívül az úri családok a házuk mellett lévő kert virágait eladják. Nem luxus többé a virá­goskert, hanem jövedelmi forrás. Különben a virágkertészek egye­düli reménye ma az, hogy a sze­relem még­se megy ki egészen a divatból s mindig vannak embe­rek, a­kik a virágra bízzák mon­danivalójukat. Mert ma nagyon sokan még erre sem érnek rá... Jo­boldos Danzigban Danzig,,Szeptember elején (Danzigba kiküldött munkatársunktól) Kódorgók naphosszat Dancka vén utcáin, e nagyszerű, felejthetetlen vá­rosban, a­melynek minden köve törté­nelem, minden viharvert céheimére műemlék és emlékezés a múltra. Ez a , kincses­ kamra olyan tősgyökeres né­met város, mint a­milyen magyar Kassa vagy Kolozsvár. Ez nem Varsó, a hói a fényűzés és a rettentő nyomor vad kánkánt járnak, itt nincs ghettó- és ostromállapot, itt szabadság van, múlt és tradíció, tisztaság és rend és megfeszült izmok nagyszerű nekilen­dülése az ódon utcákon. Száz lóerős autók dübörögnek és az elevátorok friss gabonát raktároznak a motdlau­­menti ötszáz éves raktárházakba. A Hansa és a polgári köztársaság nagyszerű szelleme száll felénk min­den házból. Milyen büszke, komoly nép ..­. Önmagában fejlődött ez a város , a masszív tornyok mellett, rájuk tá­maszkodva, kis barokk polgárházak, köztük egy-egy frisebb emlék a múlt század elejéről, ott szemben egy mo­dern, tegnap épült üzleti palota, a­mely mellett már álmatag cukrászda van, a maga kétszáz e­stendős­ be­rendezésével, a­hová danckai kisasz­­szonykák járnak haboskávéra és a Gartenlaube van előttük. Aíz angol az új Aversaillesi béke felébresztette álmá­ból az elvarázsolt királykisasszonyt, panzigot. Danzig nem német többé, hanem szabad állam, a nagy nemzet­közi élet hullámcsapása betört a danc­kai kikötőbe és hozott mindent: ara­nyat és gabonát,­ autókat és selymet, angol tengerészeket és szenegáli feke­téket, lengyel kokottokat és párisi sanzont, német Schiebereket és egy játékbankot a zoppoti tengerpartra. A Mottlau partjától csak tíz percet kell sétálni a Danziger Hofig és már nagyon messze vagyunk innen : Mál­tában, La Valettában, a­hol ezer csil­logó színe van az életnek, a­hol a Világ valamennyi nyelvét beszélik, a­hol az angol a parancsoló úr és a hol a benszülött szerényen meghúzódik az idegenek elől, a­kik fehér papirossal vásárolnak mindent és ezt a papirost font sterlingnek hívják. A kikötőben francia torpedóütők és angol páncélos cirkálók horgo­nyoznak ; a »Pittsburg« nevű ameri­kai csatahajó tengerészt­isztjeit teg­nap éjszaka már nagy hallával üd­vözölték a fiatal angol kadettek és mademoiselle Ella Postema, a kabaré­­star már dollárkurzus iránt érdeklő­dött a portásnál. Az ember érzi a nemzetköziséget ; nem szeretnek és nem gyűlölnek itt senkit; mindenki keresni, inni és szórakozni akar. Két külön város ez: az álmodó régi Danzig, a­hol a barbár hajósok értet­lenül bámulnak bele a történelembe és a nemzetközi, az új Danzig, a­mely örül az idegennek, keresni akar rajta, spekulál, tervez, épít és a­hol már egyszerűen angolul szólítják meg egy­mást az emberek. A­ki a német lapokat olvassa, azt kell hinnie, hogy Danzig megtépett, letiport város, a­mely keserűen sóhaj­tozik vissza a birodalomhoz. A len­gyelek szerint csupa kaszabi-szláv lakik Danzigban, a­mely most bol­dog, hogy visszatérhet a fehér sas oltalma alá. Nem tudom, ezek a jó emberek egyszerűen naivak, önma­gukat csalják vagy tudatosan hazud­nak . Danzig nem csinál se német irredentáét lengyel politikát. Nem Danzig szabad város lett, nemzet­közi terület, a népek ligájának az ol­talma alatt. És a danzigiak nagyon jól tudják, hogy az ő számukra ez a nemzetköziség új gazdagságot, új felvirágzást, új jólétet fog teremteni. Danzig meg van elégedve a helyzet­tel és meg fogja találni a maga szá­mítását. Mit mond a polgármester ? Meglátogattam Sahm doktort, a polgármestert. Azt mondják, dr. Sahm a német nemzeti párthoz tartozik és nacionalista. Lehet. Annál érdeke­sebb és karakterisztikusabb, a­mit mondott. — Mi itt a Versailles­ szerződés alapján állunk, a­mely Danzig sza­badságát a népek ligájának a véd­nöksége alatt biztosította — mon­dotta a polgármester. — Itt egyetlen ember sincs, a­ki irredenta politikát csinálna. Az természetes, hogy Danzig német város és hogy nem hagyja ma­gát ellengyelesíteni, mi már kitar­tunk a mi jó német kultúránk mel­lett és nem kérünk a »polnische Wirt­­schaft«-ból. De mi tisztában vagyunk azzal is, hogy Danzig természetes ♦Hinterland«-ja Lengyelország, Uk­rajna, esetleg Magyarország. Tudjuk tehát, hogy a mi gazdasági létünk attól függ, milyen fejlődést vesz Len­gyelország gazdasági élete ? Egyelőre a helyzet nem nagyon biztató, mert Lengyelországban nem dolgoznak, export nincs, importról valóban pedig csak akkor lehet szó, ha a lengyel lakosság vásárlóképes lesz. De Danzig, mint szabad város,­ természetesen más helyzetben lesz, mint volt, mint másodrangú német kikötőváros. Mi egyszerűen danzigi, szabad városi köztársasági politikát csinálunk, híven Danzig nagyszerű köztársasági hagyományaihoz. Irre­denta nincs, a lengyelekkel szemben animozitás sincs, legfeljebb dühösek a danzigi polgárok, mert a lengyelek apróbb nagyobb dolgokkal bosszan­tanak bennünket, mindenekelőtt pe­dig azzal, hogy nem szállítanak annyi élelmiszert, a­mennyire kötelezték magukat és ezért nagy a drágaság Danzigban. A politika a gyomron keresztül megy, • uram ... Sir Reginald Az angolok ... Sir Reginaid Tómért a lengyelek halálosan gyűlölik. Nem lengyelbarát, ez bizonyos. De hogy német politikát csinál ? Ő nem, szó sincs róla. Ez a Sir Reginaid nagyon kedves, előzékeny és finom angol gentleman, a­ki először nagyon meg­szerette Danzigot. Tehát olyan politi­kát csinál, a­mely Danzignak kedvező. Másodszor nagyon okos angol utilita­rista, a­ki­ tisztában van a politikának azzal az örök törvényével, hogy akkor van rend és nyugalom és akkor lehet az emberekkel okosan beszélni, ha azok meg vannak elégedve. Danzig sorsát te­hát szívén viseli Sir Reginaid. És ezért szeretik őt Danzigban. Népszerű. Sose bántotta meg a dan­­zigiakat. Az egykori porosz Oberprä­­sidenthez nehezebb volt bejutni, mint most Sir Reginaid Towerhez. A len­gyelek kezdetben polonizálási kísérle­teket tettek : Sir Reginaid szigorúan visszaverte ezeket a támadásokat. Sir Reginald megtiltotta az angol katonák­nak, hogy vásároljanak Danzigban : mindjárt csökkent a drágaság. És mert Danzig sorsát rábízták és mert ko­moly, pontos, lelkiismeretes és kor­rekt angol úr Tower, tehát minden , h­alomigal szemben ragaszkodik Danzig érdekeihez. És, mint mondot­­­tuk, Danzig szereti Sir Reginaldot. Angol hadihajói fogják védeni Danzig szabadságát, angol cégek fog­­­nak üzleteket kötni Danziggal és a Visztulán lefelé úszó fa és gabona, angol arannynyá változik a londoni­ Cityben és itt, az Északi-tenger mel­­­lett egy kis angol gazdasági Gibraltári lesz az ódon Danzig. Déri Imre.’’ Brittiánst, gyöngyöt mindenkinél drágábban vesz Jldler, Király-v. ir 180/1920. hagy. szám. Árverés! hirdetmény. KTXUn 1 II —— .. C 1 M ^ A— ul n . —­­ Néhai Bodányi Sándor hagyatéka ügyében közhírré szem, hogy az itt Budapesten, VII., Kisdiófa­ utca 3.1 . alatt fekvő 347 négyszögöl kiterjedésű kétemeletes bérházat 1920 évi szeptember 24-én délután 3 órakor hivatalos helyiségemben,­­., Döbrentei-tér 6. sz. alatt tartandó önkéntes árverésen a legtöbbet ígérőnek el­ fogom adni. Kikiáltási ár 1.000.000 korona. Egyéb feltételek nálam megtudhatók.­­ Dr. Süimeghi László, királyi közjegyző.­ Fényképezőgépeket legjobban vehet, eladhat, cserélhet Folo­­antikvár, Balázs, Rákóczi-ut 64. u(Ivarban. Mpemy, M tárgyait magas áron veszi schenket. Király-u. 12., 11. em. Platinát olvasztok! Karbid lámpa különlegességek C3 újdonságok csakis tárdi ün­mosiiii, Rák­óczi-u­t 12. Haláleset miatt Pantoslat-gép teljes kozmetikai felszereléssel, két fi­ve,’.szekrénnyel, valamint különféle női kosztümök, ruhák, blúzok, fehérneműek, többnyire újak és kézi­munkák, csak privátnak eladók Baum, Jósika­ utca 15, II. 1. Könyvkeres­cedő belvárosi helyiséget keret Cégt IVn­yektáruhiány miatt üzletük, raktáruk vagy félemeletjük egy részét átadni hajlandók, közöljék címüket a Tudományosynak e lap kiadóhivatalában. K Jarbid: •lámpákat is gyertyákat uj modell a kivitelben, csakis viszontelárusitók részére szállít Rothmüller S. Fim-és Bádogárurfyrk­részv.-társ. VI., Váci-út lér. Telefon 106—53. Platinát grammonként 350—450 kor.-ig vanzek. Gross Antal, Vill., József-körut 23. sz., félemelet. Stájer Parkszanatórium Judemiors. Grác mellett a stájer Merán pompás, enyhe éghajlat. Saját mezőgazdaság. Bő­séges ellátás napi 180 korona. Hizó-és diáter-kurák Dr. Faller, főorvos Kávéhiás-átvétel. Tisztelettel értesítjük ismerőseinket és jóbarátain­­kat, hogy a VII., Aréna-út 17. szám alatti Gradó­ kávéházat átvettük és azt a mai kor igényeinek megfelelően átalakítva 1920 szept 16-án­ megnyit­­juk. Naponta Paul v. Bolly hegedűművész szim­fonikus zenekarával hangversenyez. — A n. é. kö­zönség becses pártfogását kérve, vagyunk kiváló tisztelettel Singer Frigyes és Fried Simon. Meleg konyha. Kitűnő italok. vegyészi vérn­él is­ keresü­nk mielőbbi belépésre. Előnyben, kik szappangyári üzemben már alkalmazásban állottak. Ajánlatokat »Részvénytársaság H. R.« jeligére a kiadóba kérünk Boroshordóki Legvastagabb tölgyfából készített Transport- és Lager-hordók legolcsóbb árban kaphatók Gärtner Simon és Fia hordókereskedőknél, Budapest, VII.ker., Dohány-utca 71. sz. Telefon: József 33—18. Műérlgki kurzus az AdóÜgyi Évkönyv szerkesztőségében . VI., Podmaniczky-utca 2. Telefon 136—00 Fogorvosi rendelő elkelt a Nemzeti színház közelében. Bőséges­ felszerelés, telefon, szép váró, beveze­­tett praxis Azonnal átvehető. Ajánlato­kat »Dr. Sándor* jeligére a kiadóba.

Next