Az Est, 1920. szeptember (11. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-17 / 220. szám

r­ T— Ószeresek és zeftárusok között a Telki-téren — Az Est tudósítójától — A­ Teleki-téréig minden csendes. A Táróiban napok­ óta célzatosan terjesz­tett rosszakaratú tizeszteléssel ellen­tétben megállapíthatjuk, hogy az ósze­resek és zöldárusok ipartestülete kö­zött 4 a legteljesebb egyetértés uralko­dik. V­ . Ószeres és zsibárus között a különb­ség tudvalevőleg a következő. Az ószeres hatósági engedélylyel házról­­házra jár, ott szerzi be a portékáját, a­mit aztán a Teleki-téren levő nagy közös ószeres-csarnokban bocsát áruba. Ezek tehát egész nomád életet élnek. Nevezik őket h­an­diának is. A zsibárus a hatóság által kijelölt helyen állandó bódét épít magának és ott árusítja az ószeresek csarnokában beszerzett hol­mit. Mindenkinek van sátra. Ez a fejlődési fok a népek életében a föld­­mivelés és vele kapcsolatban az állandó letelepülés kezdeteinek felel meg. A „népper“ zsargon kifejezés, szélhámost jelent. Ezek a jognélküli árusítók, a­kiket a rendőrség a gyakori razziákon százával fog el. Nem nehéz észrevenni, hogy az ószeresek és zsibárusok viszonya tu­lajdonképpen hivatalosan szervezett és hatóságilag engedélyezett láncolás. Akárhogy tiltakozott is ez ellen Frei­ Ignác és családja, a­kiket a zsibárus ipartestület irodájában találtam. Frey Ignác ipartestületi pénzbeszedő­s, legnagyobb bizalmatlansággal foga­dott. Egyáltalában nem akart nyilat­kozni, míg végül segítségemre nem jött a leánya :­­ — Ugyan, papa, a szerkesztő úr egy érdekes cikket akar írni, hát mond­junk el neki egyet-mást. Neki kell ez...­­ És mindjárt el is kezdte a magya­ráz­ást. . — Én egészen objektívan beszélek, ü­gyvédné vagyok, nem csarnokba való asszony. A csarnok az egy nagyszerű intézmény, mert, ugy­e, a Brachfeld nem árul uraságoktól levetett­ halmot A szegény ember olcsón vehet itt. Meg­jegyzem, én sohasem szoktam a csar­nokban vásárolni.­­ Nem táncolnak a Teleki-téren, csak­­ máról-holnapra megkeresik a kenye­rüket.­­ _ Úgy bizony, úgy bizony — szólt itt közbe az öreg­asszony, a papa is morgott valamit és ettől kezdve cso­dálatos összjáték kezdődött. A szemük­kel folyton integettek, szó közepén­ akasztották meg egymást, ha valame­lyik veszedelmes témába fogott. A fon­tosabb helyeket mind a hárman ki­hangsúlyozták. Beszéltek a neppolokról, a kiknek az ébredők akarják kijárni a jogot. Ezzel szemben ők évtizedes jogaikra hivat­koztak. Az öreg zsidó folyton a jegyzetembe­res gyanakvón, a lánya meg folytatja.­­ — Nem életerős, vad, szilaj emberek az ószeresek, öreg emberek mind. Az Ipartestületnek 964 tagja van és Számuk most rohamosan nő, ez idén száz új tag jelentkezett már, eddig évente 10—20 volt a szaporodás. Megkérdeztem, hogy keresztények is jelentkeznek-e és ezzel óriási zavart támasztok. Nem tudják mit mondjanak, mi lesz jobb. Egymás ellen beszélnek egy pár percig, összevesznek, míg végre a leány ura lesz a helyzetnek : — Itt nincs zsidó és nincs keresz­tény, jog szerint megy. Az öreg pedig szintén magához tér: — Az ószeres ipartestület soha fele­kezeti politikát nem folytatott. Ettől egészen megnyugszom és fel­keresem bódéjában a zsibárus ipartes­tület elnökét. Tomasik István cipőt árul és panasz­kodik, hogy nem tudnak megélni. A tagok száma itt is olyan arányban­­ emelkedik, mint a másik testületben,­­a­melyikről szintén a legmelegebb ro­­konszenv hangján emlékezik meg. Most 250 tagja van a testületnek. Panaszko­dik a neppolókra, a­kik kihúzták a sátorból a vevőket. Most a rendőrség megtisztította a teret és ezek átköltöz­­t­­ek a Haller­ utcába. De ő is, mint az­­ előbbi család, rögtön hozzáteszi: — Nem rossz emberek azok sem, ké­rem, nem is szélhámosok, nem is tol-i vajok. Szegény sajnálatra ráéltő embe­­­­rek, a­kik nem tudnak másképpen megélni. Nagyon nehéz az élet, nagyon nehéz!... * Péntek, 1920. szeptember 17. Massaryk előadást tartott Budapesten Csehszlovákiáról —­­Az Üst tudósítójától — A minap a rendőrség a Rákóczi-út egyik nagyon ismert házában ház­kutatás alkalmával rengeteg sok tót agitációs iratot talált, a­melyekből nyilvánvaló, hogy a csehek és tótok már évekkel a háború előtt előkészítet­ték Magyarország feldarabolását. Az iratokat Magyarországon nyom­tatták és Magyarországon nyilváno­san terjesztették. Tót tankönyveket nyomtattak, a­melyek azt tanítotték, hogy Árpád apánk tót volt és szlá­­vokat vezetett be ebbe a hazába. Csak későbben jöttek be szerintük azok a magyarok, a­kiket mi kunok­nak nevezünk. Ezt a tankönyvet tót iskolákban általában használták. Még megdöbbentőbb adatokra buk­kanunk a Nasa Zasztava (A mi zász­lónk) című tót politikai és gazdasági folyóiratban. Ez a folyóirat 1911. márciusi szá­mában Massaryknak, az akkori egye­temi tanárnak egy előadását közli, a­melyet ez Budapesten egy tót «magán­körben­ tartott 1911. február 23-án. Az előadás a kis nemzetekről szól és frázisai meglepően hasonlítanak Wilson hírhedt 14 pontjához. Abban az időben, a­mikor Magyarországon még a Cseh-Szlovákia szót sem is­merte senki, Massaryk a cseh-szlo­vák egységről beszélt híveinek és uta­sítást adott nekik a tótságnak minden vonalon való megszervezésére. A cikkből, a­mely láthatólag eny­hített átírása,egy zárt körben tartott előadásnak, a következő részleteket, közöljük: »Mint a munkás, a­ki egymagá­ban gyengének érzi magát, munkás,­társaival szövetkezik, úgy a kis szláv népek is szövetkeznek egymás­sal, még­pedig nemcsak irodalmi téren, hanem politikailag is. Szűr Lajos a kis szláv nemzetek össze­fogását Oroszország védőszárnyai alatt képzelte, később a politikát is túlszárnyalta a nemzeti érzés, mert ez természeti követelmény. Egy állam sem tisztán nemzeti, de Magyarország kivétel a nemze­tiségi államok között, mert itt a magyar kisebbség uralkodik a több­ségben levő más nemzetiek felett. Mi tehát a tennivalónk ? Dol­goznunk kell nemcsak irodalmi és politikai, hanem gazdasági téren is. 1. Szervezni kell a nemzetet. 2. Nagy baj, hogy nincs nagy tót város, a­hol centralizálni lehetne mindenféle szervezkedést, kisebb városok központnak nem felelnek meg. Csehországban is ragaszkodik a németség Prágához, egyetemi és más kérdésben is, bár Prágában kisebbségben van. Nekünk is ki tudja, nem felel-e meg jobban Buda­pest, mint más vidéki város ? 3. Csehszlovák egység. A cseh­szlovák egységet irodalmi téren a következőképpen kellene meg­szervezni : A tudományos irodalom cseh nyelvű legyen. Szépirodalomból ta­nuljuk meg egymás nyelvét, de ta­nuljuk meg az orosz nyelvet is. Ám a közeledés ne legyen meddő tanul­mány, teória, hanem praktikusan hasznosítható legye­n. Gazdasági té­ren első lépés az egységes szláv bank megalapítása. Itt csak kikapott mondatokat kö­zölhetünk, de a cikk szerkezeti egye­netlenségéből ennél a pontnál egé­szen világosan érezni, hogy itt az elő­adás nagy részét még sem merték lenyomtatni. A cseh-szlovák egység­nek csak az irodalmi részét tárgyalja részletesebben, a gazdaságira csak utal és a politikait nem is említi meg. 4. Zsidók. A tótok közt a zsidók magyarok voltak, a csehek közt németek. Ma már közelednek a csehek felé. Vak antiszemitizmus nem helyes a tótok részéről sem, a­mi kifogás van ellenük, azt a szemükbe mondjuk meg, szorgal­mat, élelmességet tanuljunk tőlük. 5. Tótok és magyarok. A tótok keveset tudnak a magyaroktól, pedig figyelemmel kell kisérni min­den mozdulásukat. A magyarosí­tástól nem félek. A magyar kultúra még a magyarság számára is kevés, nemhogy hódítani tudna. A ma­gyarosítás felületes külsőségekben megny­atkozó, nem hat a lelkekig. Hogy a Magyarország megsemmi­— Az Ezt tudósítójától — / A Városi Színházat nagyis zavar­­ba hozta egyik legnépszerű­bb mű­vésznője, Balásthy Iréfa. A mű­vésznő tegnap nem jelent meg a színházban s a szerepébe másnak kellett beugrania.a hermelines nő előadás­án. A szeszélyes Palásthy Irén há­rom héttel ezelőtt egy hirtelen el­határozással nőül ment Bartsch amerikai imprezárióhoz és két héttel ezelőtt egy másik hirtelen elhatározással nászútját félbesza­kítva és boldog férjét a faképnél hagyva, visszajött Budapestre. Most pedig egy harmadik hirtelen elhatározással itt hagyta a szín­házát és a férjével, a­ki utána jött Budapestre, megint elutazott Budapestről. Mi Színházi körökben nyomban a legfantasztikusabb hírek terjedtek el Palásthy Irén .,szökéséről“; azt beszélték, hogy férje egyenesen elrabolta, erőszakkal lecipelte a lakásáról, beledobta egy nagy autóba és elvitte. A dolog azonban nem egészen így történt. Palásthy Irén elutazásának hírére felkerestük Rákospalotán lakó szü­leit. Rákospalotán a Zápolya­ utca 47. szám alatt lakik Palásthy Irén atyja, Pollák Sándor cipészmester a feleségével. Az öreg mester beteg és már nem foglalkozik a mestersé­gével. Palásthy Irén anyjával beszél­gettünk, a­ki bécsi asszony és csak németül beszél. Elmondta, hogy Palásthy Irén azóta, hogy visszajött Bécsből, nap­nap után kapta a leveleket és sür­gönyöket Bartschtól. Mire megérke­zett Bécsből, már itt várta egy hosszú sürgöny és azóta nem múlt el nap a nélkül, hogy távirat vagy levél ne érkezett volna, összesen tizenöt táviratot küldött Bartsch és ezekre a táviratokra Irén kimerítően válaszolt, ugyancsak táviratban. Távirati után beszélték meg az egész elutazást, úgy hogy mire Bartsch kedden este megérkezett, már minden elő volt készítve. — Erőszakkal hozták el a leányomat Bécsből, mondotta Pollákné,­­ lebeszélték ar­ról, hogy Amerikába utazzék és el­hagyja Budapestet, a­hol olyan nagy sikerei voltak A honvágy is elfogta a lányomat, aggódott miattunk, hogy mi lesz velünk, ha olyan hosszú időre és olyan messzire elutazik.­­ Hazajött, de nagyon bánkó­dott férje után és mikor a sürgő,­nyöket kapta, azonnal tudatta vele táviratban, hogy szívesen kimegy sítésére irányuló munka mennyire egységesen folyt minden részről, arra nézve érdekes adat az említett folyó­iratnak egy másik száma, a­mely el­árulja, hogy a tót agitáció összekötte-­ tésben volt a destrukció főfészkével, a Galilei körrel is. Ez a szám közli ugyanis Hodzsa Milánnak egy elő­adását, a­melyet a Galilei körben tar­tott »nemzetiség, sovinizmus és de­mokrácia« címmel. Ezekhez az adatokhoz nem kell kommentár, de a közlésüket szüksé­gesnek látjuk, hogy kinyíljanak végre a szemeink s lássuk, hol kezdődtek valójában azok a szörnyű mulasztá­sok, a­mire idáig juttattak minket­ vele Amerikába, ha érte jön. Hétfőn este játszott leányom utol­jára a Városi Színházban. Olyan napokon, a­mikor a színházban elő­adása volt, a Royal-szállodában lakott. Kedden este operát adtak a Városi Színházban és így leá­nyomnak nem volt szerepe. Már délután hazajött és itthon várta meg a férjét, a­ki a délutáni vo­­nattal érkezett meg Bécsen át Ber­linből. Kedden este nálunk voltak és itt kint is aludtak, Irén leány­kori szobájában. Reggel a bécsi vonattal elutaz­tak Bécsen át egyenesen Berlin­be, a­honnan 22-en utaznak tovább Amerikába. Előzőleg idősebbik lá­­nyom, a­ki itt kint Rákospalotán van férjnél, felkereste Irént a Ro­­yalban, a­hol már minden be volt­­ csomagolva és a podgyászt elszál­lította, hogy ne legyen feltűnő, előre a pályaudvarra, mire Palásthy Irént elszöktette a férje 3. oldal xxxxxxxxxx X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X x;.-XX X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X iX X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X X $ X X X 5

Next