Az Est, 1920. szeptember (11. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-17 / 220. szám

a. oldal. 7ízost Péntek, 1920. szeptember 17. Az egyetemen ! .nem kezdődött meg a beiratkozás —­­Az Est tudósítójától — Az egyetemen a beiratkozásokat szabályozó miniszteri rendelet ér­telmében tegnap járt le az előzetes jelentkezések­ határideje és ma reg­gel kellett-e volna megkezdődni az igazolt hallgatók beiratásának. Az iratkozás azonban nem kez­dődhetett meg, mivel a karok még egyetlen jelentkezést sem intéztek el. A folyamodványok még iktatva sincsenek és az egész vonalon a leg­nagyobb tájékozatlanság uralkodik. A miniszteri rendelet ugyanis csak a kérvények beadását szabályozza, de nem tartalmaz utasításokat arra nézve, hogy ezeket milyen elvek szerint bírálják meg. A beiratkozás megkezdésének dá­tumát még hozzávetőleg sem lehet megállapítani. Várják, hogy a nem­zetgyűlés letárgyalja a numerus clausust, utána pedig a miniszternek kell kiadni a részletes utasítást tartalmazó rendeletet.­­ Ezt követi majd az igazolóbizottságok megala­kítása és a beiratkozás csak akkor kezdődhet meg, ha ezek munkájuk­kal elkészültek. A jelentkezők számát egészen pontosan még nem lehet megállapí­tani. A bölcsészkaron körülbelül 900 kérvényt adtak be, ezek közül 600 olyan, a­ki tavaly is be volt irat­kozva. Az orvoskaron 4­5000 hallgató jelentkezett eddig, míg a jogi karon csak a hallgatók számának erős meg­csappanását lehet konstatálni. Ez kapcsolatban van a közgazdasági fa­kultás megnyitásával, a­melynek első évfolyamára eddig ezren jelent­keztek. A műegyetemen a tavaly igazolt hallgatók beiratkozása ma reggel akadálytalanul megkezdődött. Kétimilliós ékkszer­­lopás/ Bash­udiná! A tolvaj Szegemre szökött — Jk Est tucmsítójától — Szerdán Izeggel nagyarányú ék­szerlopást fedeztek fel a váci­ ut­cai Bachruch-cégnél. A kirakatba kitett ékszerek közül hiányzott 2 collier, 3 solutaire és 3 broche, mintegy kétmillió korona érték­­ben. Az ékszereket az üzletzárás után Barta János, a cég egyik al­kalmazottja szokta eltenni a Wertheim szekrényekbe. A pénz­szekrényekben azonban tegnap reggel csak az üres ékszerdobozo­kat találták. A gyanú természete­sen azonnal Barta ellen irányult, a­ki eltűnt a fővárosból. Megállapították, hogy a zsidó új­évi ünnepek előtt, szombaton dél­után az üzletben egy féllel tárgyal­tak és nem volt idejük, hogy szokás szerint ellenőrizzék az ékszerek el­zárását. Barta ezt a jó alkalmat használta ki és csak az üres do­bozokat zárta el, az ékszereket zsebrevágta. A következő ünnep­napok miatt a lopást csak későn, szerdán reggel fedezték fel, a­mi­korra a tolvaj egy barátnőjének és Péter nevű bátyjának társaságában már kereket oldott. A rendőrség azonnal megindította a széleskörű nyomozást és megálla­pította, hogy a menekülők Szegeden vannak s onnan akarnak valószínű­leg a megszállott területre átszökni. A cég üzletvezetője egy detektív társaságában ma délben Szegedre utazott. Barta János mindössze húsz éves, s eddig a legpéldásabb alkalmazott­ja volt a cégnek, özvegy édesanyjá­nál lakott, a­ki hivatásos ápolónő. Utóbbi időben azonban rossz társa­ságba keveredett a fiú és csak ez magyarázza meg, hogy tolvaj lett belőle. A Lendvay-utcai gyilkos bűnlajstroma — Az Est tudósítójától —­­ A Fazekas és Deák, det­ektivcsaylok­­­­ban Horváth felügyelő és Deák­főfel­­ügyelő most állítják össze Ká Kun Sán­dornak, a Lendvay-atcen gyilkosság, tettesének bűnlajstron­át. A nyomozás folyamán beigazoló­dott, hogy Kun Sándor e hó 11-én betörést követett el Vid­án Károly bel­ügyi államtitkár , lakásán, a­honnan ékszereket, fehérneműt rabolt el és azonkívül elvitte azt a belga gyártmá­nyú revolvert, a­melylyel a Lendvay­­utcában a gyilkosságot végrehajtotta. Érdekes, hogy Kun Sándort ennél a betörésnél is meglepték, ekkor le­ugrott az erkélyről a földszintre és a kerítésen,át elmenekült. Az,ebből a betörésből származó ékszereket Bá­nyász Lajos tőzsdebizományosnak ad­ta el, a többi holmit Átél Lajos Ist­­ván-úti vendéglősnek adta át meg­őrzés végett. A főkapitányságra előállították Rigó József kocsist, a­ki a tegnapi nap folyamán tagadta, h­ogy a gyilkosság­ban bárminő része lett volna, ma dél­előtt azonban beismerő vallomást tett. Beismerte, hogy Kun Sándorral együtt szemelték ki a Lendvay­ utcai villát és ő lent őrködött, mialatt Kun az emeleten dolgozott. A­mikor látta, hogy Kun lefelé rohan a lépcsőn, meg­ijedt és kereket oldott. Később azután újból találkoztak és ekkor adott át Kun Sándornak szakadt nadrágja he­lyett fehér vászonnadrágot. Ugyancsak őrizetbe helyezte a rend­őrség Hegedűs­ Mancit, Kun Sándor kedvesét. A gyilkos gyakrabban töl­tött ott egész éjszakát, természete­sen a leány gazdájának a tudta nélkül. A rendőri nyomozás folyamán meg­állapították, hogy Kun Sándor Ceg­lédről mintegy két héttel ezelőtt szö­kött meg és azóta betörésekből tar­totta fenn magát. " Prohászka püspök a numerus claususról a nemzetgyűlés mai ülése •. . Az Est tudósítójától A nemzetgyűlés mai ülését­­ugy­­negyedtizenegy órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. Be­mutatja a Magyar Munkások Or­szágos Pártjának feliratát, a­mely­ben tiltakozik a Csizrindia Sán­dort ért vádak ellen;­ bemutatja továbbá a vase­onlakók kérvényét, melyben a lakáskérdés sürgős megoldását kérik. Az illetékemelésről szóló tör­vényjavaslat részletes­­tárgyalásá­nak folytatására tértek át ezután. A 47. sza­kasznál Budavár­i László indítványozza, hogy a kártyaille­téket úgy a kis, mint a nagy kár­tyára 25 koronában állapítsák meg. Báró Korányi Frigyes pénzügy­­miniszter ellenzi az indítványt, mert megfelelőnek tartja azt az emelést,­­ melyet a javaslat kon­­templál: kis kártyák után 10 ko­rona, nagyobb kártyák után 20 ko­rona. Ha Buda vári indítványát el­fogadnák, külföldről csempészné­nek be kártyákat és így az állam jelentékeny illetékektől esne el. Az elnök elrendelte ekkor a sza­vazást, de miután a teremben csak 27 képviselő van jelen, megálla­pítja, hogy a Ház nem határozat­­képes és az ülést negyed órára felfüggeszti. Az ülés újból való megnyitása után a Ház a pénzügyminiszter javaslatát fogadta el. A többi sza­kaszt változatlanul elfogadták. Következett a numerus clausus vitájának folytatása. Az első szó­nok Schandl Károly. _ A szellemi proletariátus túltengése volt az oka nálunk a bomlasztó áramla­tok érvényesülésének. Az egyete­meken enyhék voltak a vizsgák, csak Mariska Vilmos és Timon Ákos voltak szigorúak. Egyidejű­leg Galíciából megindult a beván­dorlás, a­mely szította a bomlást, mert a bevándorlók, a­kiket nem szabad azonosítani a hazai zsidó­sággal, nem tudtak elhelyezkedni s kapva-kaptak a forradalom által nyújtott elhelyezkedési lehetősé­geken. Az agitátorok nagy részét a budapesti egyetem nevelte. Concha, Balogh, Kovács, Bár­sony, Ballagi, Nékám, Beöthy Zsolt és a hasonlóan magyar érzésű tanárok egyáltalán nem foglal­koztak a keresztény ifjúsággal. A törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a szellemi proletariátus túl­­tengése ne folytatódjék és ezért elfogadja a javaslatot, bár nem lelkesedik az oktatás korlátozá­sáért.­­ A javaslat nem a liberalizmus ellen irányul, csak nem­zetvédelmi és , fajv­édelmi intenciók vannak. A magyarsággal asszimk­lálódott zsi­dósággal szemben­i jogegyenlőség álláspontjára kell helyezkedni és a megállapítandó ", kontingensen­n belül a megfelelő "■számarányt "biz­tosítani kell részükre. A bolseviz­­mus fegyvereiért nem lelkesedik akkor­ sem, ha ezeket a kereszté­nyek használják fel a zsidók ellen. Hogy ha nem gondoskodunk ar­ról, hogy a zsidók számarányuk­hoz képest vétessenek fel az egye­temekre, akkor teljes joggal men­nek a zsidók panaszkodni a nagy­hatalmakhoz a békeszerződés nem respektálása miatt. A zsidókérdést erőszakos intézkedésekkel megol­dani nem lehet, de a helyes disz­­tingválás a tisztességes zsidóság­nak is érdeke. A zsidóságnak az egyetemeken való túltengése azért volt lehetséges, mert a zsidók ösz­töndíjakkal és menzákkal mindig gondoskodtak arról, hogy a fajuk­hoz tartozó hallgatók minden anyagi gondtól mentesen végez­hessék tanulmányaikat. Nagy hi­bája a keresztény társadalomnak, hogy részéről hasonló gondosko­dás nem történt. Prohászka Ottokár elfogadja a törvényjavaslatot Bernolák módo­sításával. Legyünk tisztában az­zal, hogy mit akarunk? Ez a ja­­vaslat lábra akarja állítani a le­romló magyar középosztályt. Az egyetem a géniusz műhelye kell hogy legyen. Az ifjúság ne politizáljon, ha­nem tanuljon. Nem védi azokat az erőszakossá­gokat, a­melyeket a keresztény if­júság az egyetemen elkövetett, de megérti a szenvedélyek kirobba­nását. Az ifjúság félti jövőjét, ke­nyerét, reszket a magyarság jövő­jéért. A­kik a fronton véreztek, azoknak elsősorban van joguk a tanuláshoz. Elsősorban a tehetség szerint kell megcsinálni a szelek­ciót. Ne­m akarunk jogfosztást, nem akarjuk a tehetségeket kizár­­ni, de ezt a tehetség szerinti kivá­lasztást nemcsak a fakultásokra kell bízni. Feltétlenül védekeznünk kell a protekció ellen és ki kellene mondani, hogy az egyetemen protekciónak helye nin­csen. Nem hajthatjuk le nyugod­ tan fejünket és éberen kell kísérni mindazokat a földalatti destruktív irányokat, a­melyek esetleg új ve­szedelmekkel fenyegetnek. Ő sem akar jogfosztást, de ha az imma­­trikulált nem állja meg az igazoló bizottság előtt a helyét, ha rá le-­­het sütni a hazafiatlanság, de­struktív irányzatnak bélyegét, ak­kor itt a kisebb jognak meg kell hátrálnia a közösség nagy joga előtt. Ő sem vá­r a numerus clausustól valami óriási lendületet a magyar középosztály és a keresztény ifjú­ság munkaakarata szempontjából. Nem is lehet egyszerűen törvé­nyekkel kultúrát teremteni, de in­tézményes beavatkozással éleszte­ni lehet és kell a munkakedvet. Beszéde további folyamán kije­­­lenti, hogy a numerus clausust nem örömből, nem gyűlölségből, nem el­nyomási szándékból fogadják el, hanem a helyzet kényszerűsége folytán. A közvélemény a numerus clau­sus behozatalát antiszemitizmusnak tartja, ez tény is sok tekintetben. Hogy miért teszszük, ezt meg­magyarázzák az utolsó ötven esz­tendő eseményei. 1867 óta Magyar­­ország óriási haladásról tett tanú­ságot és különösen gazdasági téren hatalmas emelkedésről számolhatunk be. Ezt nem a magyarok, hanem a zsidók csinálták. Ereky Károly : Nem egészen. Prohászka Ottokár: De túlnyo­móan. Mi magyarok a bürokrácia felé hajlottunk, a hivatalokat leptük el, mert nevelésünk erre szorított bennünket. Prohászka Ottokár : A mi problé­mánk abban áll,­ hogy a gentry helyét nem foglalta el a parasztság, hanem a zsidóság, a­mely hatal­mas gazdasági értékével, szorgal­mával, aktualitásokra berendezett intelligenciájával leszorította­ a kö­zéposztályt vezető helyéről. Nem ta­gadjuk, hogy a zsidóság megterem­tette a magyar kereskedelmet. A magyar kép sohasem volt anti­szemita. Nem kifogásoljuk, hog­y a zsidók a ghettóból jöttek ki s hogy rá­vetettük a sajtóra erős munkaképes­ségüket, intelligenciájukat. A baj azonban abban rejlik, hogy a zsi­dóság­ nemcsak integrális része lett a magyarságnak, hanem túlsúlyba­­ jutott, nemcsak feltört, hanem min­ket is leszorított. Ez a nemzeti prob­léma. Belekiáltom a közvéleménybe, hogy a­mit mi csinálunk, az nem antiszemitizmus, hanem faji önvéde­lem. A kereszténység lépten-nyomon érzi, hogy leszorulóban van. Ne ve­gyétek tehát ti, zsidó polgártársaink gyűlölködésnek, ha védekezünk. Az elfajulásoknak nem­ vagyok barátja. Az ügyvédek, az ügyvéd­segédek fele zsidó, az orvosok nagy többsége zsidó s ezt egy társadalom, a­mely félti a gyermekei jövőjét, semmi­féle liberalizmus kedvéért sem tűr­­­heti el. A zsidó értelmiség tér­­foglalása a magyar irodalom el­­zsidósodását jelentette. Ha az ember összehasonlítja Heinét Ady Endré­vel, akkor látni fogja hogy a zsi­dóság szelleme miképpen hatja át a magyar kultúrát. Heine épp úgy kicsinyli a németet, mint Ady a magyart. Heine épp úgy gú­nyolja a kereszténységet, mint Ady. (Bródy Ernő közbeszól: he­­gyetek nem ellenségei a magyar kultúrának, de teljesen megvál­toztatják azt.) Védem saját nem­zeti kultúrámat, a­mikor annak veszedelmét látom. A zsidóság ér­tékes elemeit bekapcsolni akarjuk a magyar kultúrába. n­em íg éve, de f­izet hihetetlen magas árakat platina-, arany- és ezüst-ékszerekért Espár, Király-lista 50. Gyertyaöntő- (ring) és mángorla­beremiezést veszek: Vidor, Csanády-utca IS

Next