Az Est, 1921. január (12. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-15 / 11. szám

* jpg 2 stoponca 1921 * Szombat * január 15. Xll. évfolyam X­ Budapest, * //. szám) ^assEzasEzssssssEBsax Előfizetési árak: egy hónapra­­, 25.— korona Vegyedéorm MIM 1 70.—korona Félévre 140.— korona Égés* évre..........250.- korona Külföldre 1 hóra 50.— korona Egyes szám ára 2 korona. Politikai napilap *•* Felelős szerkesztő Miklós Andor Szerkesztőségi VII. kerület, Erzsébetek Bemét* Kiadó­hivatali VI­Iet Erzsébetkörat tS—QO.snu Fiók*kiadóhivataloki VVilmos császárját 14. szám és IV.» Váci* utca. /3. terén. 1., Kohlmarkt 7. Törökbálinttól a keleti Svájcig, a nemzetiségi kérdéstől is nemzetiségi minisz­tériumig, j M­irae­scót ellenkép­pen a magyarság legvigaszta­lanabb kortörténelmi drámája, a­melynek kapro, képei most is végigfutkosnak a pártpolitika mozgalmai, zűrzavarai közt. A minap is arról tárgyaltak, hogy fenmaradjon-e a nemzetiségi minisztérium, vagy nem­­, és nem a nemzetiségi kérdésnek valami súlyos szövődménye for­gott­ kockán e kérdésen, hanem ■az, hogy öt vagy tíz képviselő benmarad-e a kormánypártban.­­A tanácskozó urak hivatalos lap­jában olvastuk, hogy az értekez­­let fontosnak tartja a nemzeti­ségi minisztérium fentartását,­­— úgy látszik, magáért a rni­­■nisztériurhért, mert hiszen nem­zetiségeink, fájdalom, nincse­nek néhány százezer német ki­tételével, a­ki amúgy is ma­gyarnak vallotta és vallja is ■magát mindenha. A forradalmi idők öröksége ez a minisztérium, 1918 novem­berének égő talaján sarjadt ki, de a bizalmatlanság lényegileg már a Károlyi-forradom alatt is megtörte. Azóta feltá­madt és mindenképp iga­zolni akarva létét, — __ elkez­dett nemzetiségi politikát csi­nálni , nemzetiség nélkül. De hogy az új pénzügyminiszter takarékossági politikája elkö­vetkezett, nyilvánvaló volt, hogy el kell tűnnie a nemzeti­ségi kérdés e mesterséges bü­rokráciájának is ... A minisz­térium holttá nyilvánítási eljá­rása körülbelül meg is történt, a­mikor megtörtént a párt bom­lása és néhány képviselő attól tette függővé magatartását, hogy feloszlatják-e a miniszté­riumot vagy nem. A­hogy párt­­politikánk­ lélekemelő képét is­merjük, nem lehetetlen, hogy Törökbálintnak külön miniszté­riuma lesz a jövőben is, nem marad kielégítetlenül az új „nemzetiségi politikusok“ ne­mes tettvágya és a nemzetiségi minisztériumhoz szereznek, ha mást nem, legalább nemzeti­ségi kérdést. A nemzeti taka­rékosság hórlapjaiban pedig tovább is egy egész miniszté­rium végzi azt, a­mit a minisz­terelnökség egy osztálya épp úgy elvégez. . ÉJ& ■ (TÖRLÉS) Haller kezet akar fogni a szocialistákkal­­?s kibékül mindenkivel Ha elveit elfogadják — Az Est tudósítójától — A keresztényszocialisták tegnap esti értekezete azzal végződött, hogy az egész pártcsoport magáé­vá tette a nemzetiségi képviselők követeléseit és igy valószinű­, hogy a nemzetiségiek, a­kikre az ellen­zékbe vonult Szom­ecsányi-töredék leginkább számított, benmarad­­nak a kormánypártban. A Szmre­­csányi-csoport jelentőségét külön­bözőképpen ítélik meg, általában azonban olyan kristályosodási pontnak tartják, a­mely körül még fontos és nagy szerepre hi­vatott alakulás jöhet létre. Való­színű az, hogy gróf Andrássy Gyula, a ki tegnap visszaérkezett Budapestre, közeli vonatkozásban van­­már Semrecsány­iakkal. A keresztényszociali­sta párt rö­videsen széleskörű akcióba kezd, a­melynek az a célja, hogy a békés munka és a kiengesztelődés jel­szavával nagyobb tömegek bizal­mát biztosítsa a maga számára. Ezt a mozgalmat Haller István vezeti, a­ki Az Est munkatársa előtt ma a következőképpen nyi­latkozott : — Nyilvánosan leszögezzük azt, hogy mi, mint keresztényszocialista gondolkozást­ emberek sem fajjal, sem nemzetiséggel, sem felekezet­­tel szemben nem foglalhatunk el igaztalan álláspontot. Vannak ál­talános princípiumaink, a­melyek­,­nek elismerését mindenkitől meg­követeljük. Ilyen elvi követelésünk például az, hogy ebben az ország­ban a vezető szerep a magyarsá­' a­jk . A got illeti meg úgy a politikában, mint a kultúrában és közgazdasági életben, azonban ezt a szupremá­­ciát nem másoknak a megrablásá­­val vagy agyonverésével akarjuk elérni, hanem megfelelő gazdasági tevékenység kifejtésével. Mi a szel­lemi erőket akarjuk összemérni és jogosult versenyben akarunk felül­­­ maradni.­­ Akarjuk továbbá, hogy ebben az országban a munka legyen a vezető tényező és szűnjék meg a tőke részéről az, hogy a munka teljesítményét tisztán magának foglalja le. Szociális kibékülést követelünk és kezet fogunk a szo­­ciáldemokrata munkássággal, bár­mely bajjal, nemzetiséggel, feleke­­zettel, ha említett princípiumain­kat elfogadják. Értesülésünk szerint a keresz­­tényszocialistáknak ez idő szerint még nincs érintkezésük a szociál­demokratákkal, azonban valószí­nű, hogy ebben az irányban rövi­desen megtörténnek a kezdő lé­pések. A keresztényszocialisták tegnap esti értekezletén tárgyalták a deb­receni főispán dolgát is. A debre­ceni képviselők Haller Istvánnal együtt ma délben megjelentek Ferdinándy Béla belügyminiszter­nél és közölték vele a párt elhatá­rozását, a­mely szerint a leghatá­rozottabban ragaszkodik ahhoz, hogy Debrecenben Hubert főispán a helyén maradjon. Munkatársunk­kal közölték,­ hogy Prőhle és Ber­­nolák debreceni képviselők ehhez kötik azt, hogy tovább is benma­­radnak-e a kormánypártban. száz minden ellenkező hír és a látszat­ ellenére sokkal óvatosabb, semhogy a birodalmát ilyen kalandba kergesse,s — folytatta a cár — a­mi pedig­ Ferenc József császárt illeti, neki nincs más kívánsága, mint békében meg-í halni. Másnap Paléologue kifejtette Sza­­szanov orosz külügyminiszter előtt az ő elméletet „a szilárdság politikájá­ról« és Szaszanovnak arra az ellen­vetésére, hogy az ilyen politika fel­­­tétlenül háborúra vezet, így válaszolt a francia, nagykövet: — Ez csak akkor válik valóra, Tos Németország és az osztrák-magyar­ monarchia egyébként is el van tökélve a háborúra. Hármasban folyt a társalgás — a harmadik az angol nagykövet volt —, és ő közbevetette, hogy Anglia semle­ges maradna, mire Paléologue azt je­­­gyezte meg, hogy Anglia határozott fellépésével visszavonulásra bírhatná Németországot. Július 28-án Paléologue, mikor Szaszanovhoz ment, a külügymi­niszter előcsarnokában gróf Pourta­i­lést, a német nagykövetet találta.­ Ez délután 3 órakor volt. Odabent az angol nagykövet tanácskozott Szasza­­novval. A francia nagykövet nyílt egyenességgel szólította meg gróf­ Pourtalést és azt kérdezte : — Megnyugtatta-e a német biro­dalom szövetséges társát Bécsben ? — Pétervárott kellene először meg-­­­nyugodni és tartózkodni Szerbia to-­­vábbi felhajtásától — válaszolt gróf Pourtalés. Paléologue erre becsületszavát adta, hogy Oroszország kész minden békési megoldásra, de Németország lehetetlen-­­­séget követel Oroszországtól, ha azt kí­vánja tőle, hogy egyezzék bele Szerbia elpusztításába. Pourtales azt vála-­­­szolta: — Nem hagyhatjuk cserben szövet-­ ségesünket. Mikor pedig a francia nagykövet nyomatékosan hangsúlyozta, hogy általános európai háború fenyeget, te­hát feltétlenül el kell simítani a szerb-­­ osztrák konfliktust, gróf Pourtal és­­ Istent hívta fel tanuul Németország­­ békés szándékai mellett és azt mondta,­­ hogy a történelem be fogja bizonyí-­­ t­ani, hogy a német birodalom részén­­ van az igazság. Gróf Pourtalés a be­­­­szélgetést azzal rekesztette be, hogy­­ háromszor is ismételte: — Nem hagyhatjuk cserben szövetsé­gesünket ! Ekkor lépett be az osztrák-magyar nagykövet, gróf Pourtalés pedig be­ment Szaszanovhoz, a­kitől éppen ki­jött az angol nagykövet. Buchanan angol nagykövet -Paléologue is kér­íti—’.v­i -jL .L * Izgalmas órák a pétervári külügyminisztérium palotájában ...........■ ■ —. Jt— .....■ .................... " Paléologue emlékiratai a háború kitöréséről f fieri in, január 14 (Az Est rendes tudósítójától) Nagy szenzációja a mai pripnak Parisban Paléologue egykori péter­vári francia nagykövetnél­, Millerand alatt a francia külügyminisztérium főtitkárának, most megjelent, tanul­mánya a Revue des deux Mondes­­ban, A,terjedelmes cikk a­ legizgaló,’■ masabb olvasmány, Tárgyalja azokat az eseményeket, a­melyek a világ­háború kitörése napján Pétervárott a külügyminisztérium palotájában ját­szódtak le. — Miklós cár július 23-án, Poin­caré elutazása után biztosított a felől, hogy nem gondol háborúra — így kéz-,­dődik az emlékirat. — Nilmos csá-­ t te I ' - is. ’ ' ■ ■

Next