Az Est, 1921. július (12. évfolyam, 142-168. szám)

1921-07-08 / 148. szám

Budapest, 1921 * Pétitek * julius 8. Előfizetési áraié: Egy hónapra M 30.— korona Negyedévre MM. 90.— korona Félévre ........... ISO.— korona. Egész évre........ SCO.— korona Külföldön a fenti árak kétszerese Egyes szám ára 2 korona Politikai naivilap FELELŐS SZERKESZTŐ: MIKLÓS J­YDZsít XII. évfolyam *148. szám Szerkesztőség: Olt. kerület, Erzsébeti komt 7* Kiadóhivatal: VII., Erzsébetek­örut 18—90.sl. Fiók*kiadó hivatalok* V., Vilmos császáriát 14. szám és IV., Váci*utca lg. Wien: I., Kohlmarkt T. K3SEÍ23ÍE3SCESE5E33BS» Jégtörő volt tegnap este Bethlen Ist­ván, a­mikor a munkaadók és munkások ankétján arra figyel­meztette a munkaadókat, tegyék félre rideg egyéni szempontju­kat, ragadják meg a munkások­nak feléjük nyújtott kezét, mert fordulhat a kocka, s majd akkor azután a munkások ezt az önzést önzéssel fizetik vissza. Az egoizmusnak azt a jegét törte meg, a­mely itt úgyszól­ván már-már minden általáno­sabb vonalú életműködést meg­bénított. Társadalmi osztályok, felekezetek, pártok, foglalkozá­sok szinte példátlan taplószívű­­séggel húzódnak be a maguk kicsinyes szempontjába. Nem látnak és nem is akarnak mást látni, mint annak négy falát, nem bánják, ha égszaka­dás­­földindulás rengeti meg körü­löttük a világot, csak egy gon­dolatuk van, hogy nyugodtan emészthessenek, s a­ki, vagy a­mi ezt háborgatja, azt a gyűlöl­ködés tüzével borítják be. Az önzés e fagyos penésze ellepte majdnem az egész országot, s szinte attól lehetett már félni, hogy nem marad tőle épségben semmi. A miniszterelnök éppen ide­jében ütött rá a pálcájával. Hi­szen a munkások már útlevelet és szabad jegyet kértek tőle, hogy itthagyják szülőföldüket, a­mely száraz kenyeret sem tud már nekik adni. Államférfim­­értékkel ismerte fel tehát Beth­len István, hova sodorhatja a nemzetet ez az áramlat, ha megerősödik. Mi lesz belőlünk, ha önzés apránként megállítja az összes kerekeket ! Az ország első hivatalnoka arra figyelmeztet, hogy az egyéni szemponton kivü­l van egy magasabb, az általános szem­pont. Ha ennek hátat fordí­tunk, éppen e mi­ópás önzés mögött meghúzódó érdekek ke­­serülik meg azt legjobban. Hol­­nap a munkaadók fogják ta­pasztalni a munkásokkal szem­ben tanúsított ridegségük kö­vetkezményét , azután sor ke­rül a pártokra, felekezetekre, osztályokra, foglalkozásokra és mindazokra, a­kik az emésztés gyönyöreitől elkábítva és a gyűlölet ködétől elvakítva, nem képesek a nemzet nagy érde­keire tekintetüket felirányí­­tani. Az oroszok bolsevista forradalmat készítettek elő Konstantinápolyban Az összeesküvést az angol hatóságok leplezték le Az orosz kereskedelmi delegáció több tagját kitoloncolták London, július 7 (Az Est rendes tudósítójának telefonjelentése Pakison és Berlinen át) Az alsóházban Kenworthy képviselő azt kérdezte a kormánytól, igaz-e, hogy angol katonaság Konstantinápolyban letartóztatta az orosz kereskedelmi delegáció több tagját. Az oroszokat állítólag be­börtönözték, okmányaikat pedig lefoglalták. Harmsworth válaszában azt mondotta, hogy június 29-én Kon­stantinápolyban letartóztattak ötvenkét alkalmatlan ide­gent, köztük volt az orosz kereskedelmi delegációnak tizennyolc tagja is. Az oroszok közül kilencet később elbocsátottak, a többieket kitoloncolták. Ezekre a rendsza­bályokra szükség volt, mert az angol hatóságok egy orosz össze­esküvésnek jöttek a nyomára, a­melynek végrehajtása esetén maga az angol parancsnok lett volna az első ál­dozat. Az oroszok célja Konstantinápoly f­orradal­masí­­tása és a török tanácsköztársaság kikiáltása volt. U. — i . Az erdélyi református egyházkerület első közgyűlése a román uralom alatt Huszonnyolc ártatlan lelkészt börtönöztek be a románok A reformátusok követelésének kilenc pontja Békéscsaba, július 5 (Az Est tudósításától) Három évi kényszerű némaság és súlyos küzdelmek után az erdé­lyi református egyházkerület, mely 600.000-nél több református magyar lelket képvisel Erdélyben, ismét összeülhetett közgyűlésre Kolozsvárott. Zeyk Dániel volt alsófehérmegyei főispán, egyház­kerületi főgondnok nyitotta meg a gyűlést. — Remélem, úgymond, hogy to­vábbra is fennakadás nélkül tud­juk teljesíteni a hit és a szent ma­gyar kultúra iránt fennálló köte­lességünket, a­melyek teljesítésé­ben fáradoztunk eddig. Én hiszem, hogy jogos igényeink kielégítést nyernek, mert kevés az, a­mit kí­vánunk. Szabad mozgást egyházi és kulturális téren, iskoláink fej­lődésének biztosítását, vallásunk szabad, háborítatlan gyakorlását, autonóm szervezetünk szabad mű­ködését. Az elnöki megnyitó után Nagy Károly püspök javaslatára a köz­gyűlés elhatározta, hogy Ferdi­­nánd román királynak és Averescu miniszterelnöknek táviratot küld. A minden magy­ar szívnek fájdal­mas, de­ az erdélyi református egy­ház helyzetében megérthető táv­irat így­ szólt: Őfelsége kabinetirodája, Bukarest. Az erdélyi református egyházkerü­­let közgyűlése, mint a Romániához csatolt országrészek legnagyobb ma­gyar egyházának képviselete, alatt­valói hódolattal és tisztelettel kö­szönti Királyi Felségedet, mikor elő­ször nyílik alkalma, hogy hosszú szünet után tevékenységét alkotmá­nyos szervezeteinek legfelsőbb foko­zatán újra felvehesse. Erdélyi refor­mátus magyar egyházunkat és an­nak évszázados autonómiáját ért sé­relmek és szenvedések fájdalmasan viselt hosszú sorozata után felséged uralkodói bölcseségébe, királyi ke­gyelmébe és atyai jóindulatába ve­tett teljes bizalommal várjuk azok­nak orvoslását és azt a legmagasabb védelmet, mely az egyházunk feletti legfőbb patronátussal a Gondviselés rendelése folytán Királyi Felségedre szállott át. Alattvalói hűséggel és hó­dolattal az erdélyi református egy­házkerület Kolozsvárit összeült köz­gyűlésének elnöksége: K­ánffy György főgondnok, Zeyk Dániel főgondnok, Nagy Károly püspök. A közgyűlés helyeslése után a püspök kijelentette, hogy ezeket a táviratokat az egyház liturgikus nyelvén, azaz magyar nyelven fogják továbbuttatni. A közgyűlés ezután elbúcsúztat­­ta Ravasz László püspökhelyettes főjegyzőt, a­kit a dunamelléki re­formátus egyházkerület választott meg püspökének. Ezután Péter Károly titkár is­mertette a tiszántúli egyházkerü­lettől elszakított, határmenti cson­ka egyházmegyék ügyét. Az erdé­lyi kerület­­igazgatótanácsa azt ja­vasolja, hogy a csonka egyházme­gyék külön egyházkerületbe tömö­rüljenek. (Itt megemlítjük, hogy már két komoly püspökjelölt is van: Szabolcska Mihály és Sulyok István nagyváradi esperes.) A közgyűlés elfogadta a javas­latot, vagyis rövidesen meg fogják szervezni a máso­dik erdélyi református egyház­­kerületet. Nagy Károly püspök­ terjesztette be ezután jelentését az elmúlt há­rom esztendő eseményeiről. Huszonnyolc református lel­készt tartóztattak le ez alatt a három év alatt, mondja a püspöki jelentés, a­kik közül egyet­lenegyet ítéltek el csupán egy hó­napi szabadságvesztésre, de az áru­lattanoknak mégis összesen három évet meghaladó börtönt kellett el­­szenvedniük. Ezen­ kívül tanítók, kurátorok szenvedtek börtönt és nem egy életét vesztette. Felso­rolja, hogy mi az egyház követelése az állammal szemben. Kívánjuk különösen a kisebbségi egyezmény 9. és 10. szakaszainak, továbbá a gyulafehérvári határo­zatok ama pontjainak érvényreszí­­tását, a­melyek a nemzeti és val­lási szabadságokat biztosítják. Kí­vánjuk, szűnjön meg : QS lelkészeink bebörtönzése, 2. otthonaink rekvirálása, 3. iskoláink elvétele, 4. intézményeink működésénél­ korlátozása, 5. alapítványi birtokainkat ad­ják vissza, 6. a szülők jo­gát ne konfiskálják, 7. adják meg a módot diákonista képzőnk felállítására, 8. humanitárius tevékenységein­ket ne korlátozzák és végül 9. adják meg az államsegélyt azokhoz az iskolákhoz, a­melyek­nek közalapokból való állami tá­mogatását a kisebbségi egyezmény, kötelezővé teszi. 11 ­ A japán trónörökös Itáliában Róma, július 7 .A japán trónörökös hétfőn, július 11 én, Rómába érkezik. A trónörökös hajón utazik Nápolyig, a­hol a part­raszálláskor az olasz flotta fog tisz­telegni előtte. Tizenhatodikán Ná­polyban ismét hajóra száll és vissza­utazik Japánba. UI Pétervárott félév alatt hatezer koleramegbetegedés volt Kopenhága, július 7 (Az Est rendes tudósítójától) Helsingforsi jelentés szerint Pé­tervárott a kolerajárvány katasz­trofális méreteket ölt. A városban­ rengeteg sok patkány van, a­mely terjeszti a járványt. A város csak­­nem teljesen élelem nélkül van és az éhínség még fölülmúlja az 1891- diki katasztrófát is. Az Isvestia szerint 1921 első felében hateze­r ember betegedett meg kolerában. Más városokban is dühöng a jár­vány, így Rostovban egyetlen, na­pon hétszáz megbetegedés történt. • H.

Next