Az Est, 1922. december (13. évfolyam, 274-295. szám)
1922-12-22 / 291. szám
Előfizetési árak• Egy hónapra 200.— korona Két hónapra 370.— korona Külföldön a fenti árak kétszerese Egyes szám áraz— korona Ausztriában ICOOO.K Politikai napilap «•» FELELŐS SZERKESZTŐ: MIKLÓS ANDOR Szerkesztőségi DÍJ. kerület, Erzsébet kurátok Kiadóhivatal, Clle, Erzsébet körút 18—20. SS* Fiókókiadó hivatalok: O. Vilmos császár út 14. szám és lap Váci ucca 12. Szerkesztőség Bécsben* /.» Kohlmark 7. az állam java a legfő törvény. Ebből az emelkedett nézőpontból tekintve a kormányzat tényeit, teljes elismeréssel kell honorálnunk a pénzügyminiszter körültekintését, erélyét és koncepcióját, amellyel sikerült neki egyfelől pénzünk értékét stabilizálni, másfelől a döntő lépéseket megtennie államháztartásunk egyensúlyának helyreállítására. Adózni kell. S oly időkben, minek a mostaniak, adózni nem, csak kénytelen kötelesség, hanem egyúttal belátás, sőt hazadság dolga is. Olvasóink fognak tanúzást tenni a mellett, hogy mi mindig a legrigorózusabb adómorál szószólói voltunk. Azonban ami ma országszerte történik, az egyenesen az adómorál gyengítésére fog vezetni. Az 1921-i jövedelmi adó megállapításában rendszertelenség, kapkodás és kíméletlenség szimptómái mutatkoznak. "Az adózó polgárok az adódetektívek részéről felesleges zaklatásoknak vannak kitéve. A dolgozó osztályok sorra féljal dúlnak nemcsak az elviselhetetlen adóteher miatt, hanem olyan okból is, amelyet meg lehetett volna előzni, vagy ha már ez nem történt meg, ki lehetne küszöbölni. A kémkedésnek egy új fajtája honosodott meg és terpeszkedik mindenfelé és nyugtalanítja, sőt sérti azokat, akik a munkájuk után élnek és akiknek munkájából végső elemzésben az állam is él. A legkülönbözőbb érdekképviseletek, egyesítve panaszaikat vagy külön-külön szólalnak föl ez Új zaklatás és igazságtalanság ellen. Megint tanúi vagyunk annak, hogy ami a kormányzatban mint egészséges,nép, tiszta eszme fogamzott meg, az a végrehajtó közegek kezében megromlik, kártékonnyá és kínzóvá lesz. Magának a pénzügyminiszternek kell itt hamarosan és nagyon energikusan cselekednie. Mert ha az alantasok nem tudják vagy nem akarják tudni, a pénzügyminiszter teljesen tisztában van azzal, hogy az adóalanyt kímélni kell, különben nem marad adóalany. Mind bolond az, aki megcsonkítja a fát, amelytől gyümölcsöt remél. Mert a fából, amelyet megcsonkítanak vagy amelytől az éltető nedvet és levegőt elvonják, már legfeljebb csak tüzelő, lehet. Mész az angol kamué a miami jóvátételről Fparítaország nem fenyegetőzhetik német területek megszállásával az*és francia ellensxerss» az beavatkozás alien] Németország fi zet&képességének megvissgá£ásáz*a Párizs, december 21 (Az Est rendes tudósítójának telefon jelentése Berlinen át) A Petit Parisien londoni munkatársa részleteket közöl lapjával Baldwin,kincstári kancellár amerikai utazásáról. Január 3-ra várják Baldwint Washingtonba s ezért a karácsonyi ünnepek után luvigyártó útra fog kelni. A brit kincstári kancellár Harding elnöknek be fog számolni a londoni konferencia lefolyásáról és elő fogja terjeszteni a brit kormány következő javaslatát. Nagy-Britannia kész elfogadni a C sorozatú német kincstári utalványokat, amivel Franciaországnak jelentékeny könnyebbséget szerez, de mindenesetre feltételül köti ki, hogy Franciaország semmi formában nem léphet föl önhatalmúlag a jóvátétel terén, semmiféle újabb német területet nem fog megszállani és nem is fenyegetőzik ilyesmivel, ellenben hozzájárul a német jóvátétel fizetések határidejének elhalasztásához és beleegyezik, hogy a német adósságok végösszegét józan számítással kell megállapítani. Ezeknek az engedményeknek a fejében a brit kormány Amerikától azt reméli, hogy a maga adósságainak kamatlábját lemérsékli 2-3 százalékra, így azután Nagy-Britannia képes lesz egész tartozását negyven évre felosztva évi 25—35 millió font sterling részletekben letörteszteni. U. Párizs, december 22 (Az Est rendes tudósítójánál; telefon jelentése Bohmén át) A Petit Párisien ma reggeli számában londoni tudósítójának következő jelentését közli: A kincstári hivatalban lázasan dolgoznak a január 2-án Párizsban tartandó konferencia előkészítésén. Sir John Bradbury a szakértők közreműködésével tervet dolgozott ki, amelynek munkája jól halad , közeledik a befejezéshez. Londonban számítanak rá, hogy ai francia kormány az újabb párizsi találkozás alkalmával már birtokában lesz a német birodalmi kormány megfelelő javaslatának s az alkalmasnak fog mutatkozni a további tárgyalásokra. Kétségtelen, hogy a francia kormány is tervvel fog előállani a Párizsi tanácskozásokon és érthetőnek tartják Londonban, hogy ezt a tervét a konferencia megkezdése előtt nem hozza nyilvánosságra. A nagy ellenszenv láttára, amelyet Londonban Poincarénak az a szándéka keltett, hogy megszállatja a Buhr -i területet, a francia közvélemény nyomása alatt Poincaré kénytelen volt úgy ezt, mint más hasonlóan erőszakos rendszabály gondolatát elejteni, de tette ezt azzal a nyomatékos kijelentéssel, hogy a szövetségesektől kézzelfogható bizonyságokat remél arra nézve, hogy támogatni fogják Franciaországot s maguk is oda fognak hatni, hogy Németországot kényszerítsék annak az öszszegnek a megfizetésére, amelyet joggal és józan számítással követelni lehet a németektől.. Francia szempontúól feieszleges Németország fizetőképességének új megvizsgálása Párizs, december 2. (Az Est rendes tudósítójának telefonjelentése Berlinen át) Illetékes helyen tegnap este az állítólagos amerikai kölcsöntervvel kapcsolatban a következő felvilágosításokat sikerült megtudnom. Az amerikai kormány néhány nap előtt a washingtoni francia nagykövet előtt szóba hozta azt a tervet, hogy kívánatos volna nemzetközi gazdasági konferenciát összehívni Németország fizetőképességének megállapítása végett. Ezt az amerikai kezdeményezést francia kormánykörökben visszatetszéssel fogadták. A Quai d’Orsay-n nyomatékosan utalnak arra, hogy Washingtonból hivatalosan még nem közölték ezt a kezdeményezést, de ha ez be is következik, a francia kormány egy ilyen lépésnek nem tulajdonítana különösebb jelentőséget. Ezzel az Egyesült- 1l alnk kormánya csak arról tenne bizonyságot, hogy nem ismeri az európai viszonyokat. Párizsban olyan benyomást kelt ez a kezdeményezés, mintha Amerika csak most jutna tudatára a reparációs kérdés létezésének és a probléma eddigi fejleményeinek teljes félreértésével lép föl javaslatával, amely francia szempontból egészen elfogadhatat-an és fölösleges. Németország fizetőképességét még egyszer megvizsgálni annyit jelentene illetékes francia tényezők véleménye szerint, mint céltalanul tovább növelni a német bankjegytömeget és hiábavaló módon megkönnyíteni, hogy újabb német részvénytömegek halmozódjanak fel. Ha Amerika azt kívánja, hogy a francia kormány komolyan vegye érdeklődését a jóvátételi kérdés iránt, akkor Washingtonnak mindenekelőtt ki kell jelentenie, hogy milyen mértékben hajlandó a probléma megoldásáért a felelősség egy részét magára vállalni. Franciaország örömmel üdvözölné, ha Amerika kézzelfogható megoldásra ajánlana megfelelő tervet, például ha arra kívánna nemzetközi konferenciát összehívni, hogy az érdekeit országok pénzügyi és gazdasági helyzetét megvitassák, azonban nincs célja annak, hogy új konferencia üljön össze amerikai megfigyelők jelenlétében Németország fizetőképességének megvizsgálására.