Az Est, 1923. március (14. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-01 / 48. szám
2. oldal Csütörtök, 1923. március 1. őrség bevétele és pedig 13 millió korona. A pénzügyminisztérium összes rendes bevételei 88 milliárd korona. Az előirányzat itt a következőképpen fest: Egyenes adókból 19 milliárdot akarnak bevenni, forgalmi adókból és illetékekből 36 milliárdot, fogyasztási, és Haladókból 11 milliárdot, határvám jövedékekből 9 milliárdot, dohányjövedékből 11 milliárdot. A kereskedelmi minisztérium rendes bevételei 556 millió koronában vannak előirányozva, a földművelésügyi minisztériumé 573 millióban, a népjóléti minisztériumé 367 millióban, a kultuszminisztériumé 584 millióban, az igazságügyminisztériumé 108 millióban, a honvédelmi minisztériumé 45 millióban. Az állami üzemeimél . a., rendes bevételek előirányzataa következő : a kereskedelmi minisztériumban a postától, távírótól és távbeszélőtől 9 milliót várnak, a postatakarékpénztártól 288 milliót, az Államvasutaktól 33 milliárdot, az állami vasgyáraktól 5 milliárdot. Az állami üzemek bevétele a pénzügyminisztériumban a szénbányászatból 289 millió. Rendkívüli bevételeik címén még ehez jön egy külön rész, amelyből kiemeljük, hogy a pénzügyminisztérium további egy milliárdot remél bevenni, a többi minisztériumok is mind kisebb-nagyobb tételeket. Ezeknek az itt felsorolt hozzávetőleges számoknak a végeredményeképpen jönnek ki azok az összegek, amelyeket mindjárt e tudósítás elején, mint e költségvetés mérlegének adatait említettünk és amelyeknek végső eredménye tehát az, hogy az állami közigazgatás összes bevételei 152.802.434.200 korona, az összkiadások 193.455.324.700 korona, a deficit tehát is.652.890.500 korona. A pénzügyminiszter ma mondta el expozéját is beterjesztett költségvetéssel mai formájában nem azonosítja magát — természetben való ellátásból a tisztviselőkön kívül mindenkit ki fognak rekeszteni A tisztviselők létszámát redukálják, a felesleges hivatalokat megszüntetik — 14,2 kist tudósítójáról — A nemzetgyűlés mai ülését háromnegyed tizenegy órakor nyitotta meg Szestovszky Béla elnök. Bár köztudomású volt, hogy ma fogja a pénzügyminiszter a költségvetést beterjeszteni, a Ház egyik oldalán sem mutatkozik feltűnő érdeklődés. A miniszterek közül jelen vannak Kállay Tibor én Vass József és nemsokára jön Bod János, Walkó Lajos, majd gróf Bethlen István. Az elnöki előterjesztések után felolvassák az interpellációkat, melyeknek jegyzékét lapunk más helyén közöljük. Következik a mérnöki rendtartásról, szóló javaslat harmadszori olvasása. A javaslatot Hermann Miksa előadó stiláris módosításaival harmadszori olvasásban is elfogadják. Az elnök jelenti, hogy a pénzügyminiszter kíván szólni. Í1 pénzügyminiszter expozéja Kállay Tibor pénzügyminiszter: Van szerencsém beterjeszteni az 1922—23. költségvetési évre szóló magyar állami költségvetést. Kérem, azt az osztályok mellőzésével a pénzügyi bizottsághoz utalni. Amagyar állam 1932 -23. évi költségvetése 48,5 milliárd deficitet mutat fel. Ez a költségvetés, mint tudni méltóztatik, két részre oszlik. Az első a közigazgatási és kormányzati feladatokra vonatkozó és itt a kiadás 1182 milliárd, a bevétel 103 milliárd. A deficit tehát ebben az évben 107 milliárd. A második rész az üzemek kiadásait és bevételeit tartalmazza. Itt a kiadás 75 milliárd, a bevétel 49,8 milliárd, a deficit tehát több mint 26 milliárd. A közigazgatási és, kormányzati feladatokat magában foglaló résznél a kiadások az elmúlt évi kiadások hatszorosát teszik ki, a bevételek pedig a tavalyiak kétszeresét. A másik részben a kiadás kilencszerese az előző évnek, a bevétel pedig nyolcszorosa az,előző évi bevételnek. Ha a tényleges adatokat vesszük figyelembe, akkor azt találjuk, hogy az 1921/22. éviben 48,5 milliárd kiadással szemben 33 milliárd bevételt találtunk, tehát a deficit 15,5 milliárd. Tekintetbe kell venni, hogy ez 0,84 centime-es korona mellett volt. Ha most összehasonlítjuk, akkor látjuk, hogy a kiadások emelkedése valamivel kevesebb mint négyszeres, a bevételek pedig több mint négyszeresre emelkedtek. A deficit növekedése a 0.84 és a 0.23 centime-es korona arányának felel meg. Az utolsó békebeli esztendő költségvetésével összehasonlítva, az 1914—15. évi költségvetés szerint a mai Magyarországot, vagyis az egész Magyaország 40 százalékát véve alapul, az utolsó békebeli költségvetési év 90 millió aranykorona deficittel zárult. Hogyha most az 1922—23., illetve 1921—22. költségvetési év deficitjét számítjuk át aranykoronára, mind a kettő ennek a kilencven millió aranykoronának felel meg. Ez egy pillanatfelvétel, amely bepillantástenged a jelen helyzetbe és módot ad a jövő helyzetmegítélésére, a költségvetésnek pedig elsősorban ez a célja. Az aranykoronára való átszámítás tulajdonképpen nem adhat precíz képet, mert a számadás alapjául vett valuta nem lehet olyan, amely a kívánalmaknak megfelel. Sohasem, kapjuk azt a szituációt ilyen körülmények között, amely fedi a valóságot. Figyelmet érdemel, hogy abban a költségvetésben, amelyről fentebb szólottam, az állami kölcsön szolgáltatása benne van. Ebből az állami kölcsönből benne van körülbelül 31 millió aranykoronának megfelelő államkölcsön, mert az állami kölcsönök szolgáltatása még nem fejeződött be. Felhangzik gyakran a közönség köréből az a kívánság, hogy térjünk át az aranykorona rendszerére. Mindenesetre ez az a cél, amelyet el akarunk érni, de nem térhetünk vissza az aranykorona rendszerére mindaddig, amíg annak megfelelő előfeltételei nincsenek meg. •Nem lehet visszatérni, mert nem lehet állandóan megtartani, és a visszatérés csak nagy megrázkódtatásokat hozna magával, eső vagy emelkedő, szóval változó valuta, mellett. Elkerülhetetlen, hogy ne térjünk vissza a naturális gazdálkodás rendszerére, de ha visszatérnénk, ez azt jelentené, hogy a társadalomnak nagy rétege nem tudna az új helyzetbe beletörődni, a tisztviselőkkel szemben, akikre nézve az új helyzet katasztrofális lehetne, a sikerek, akik igyekeznek hasznot húzni a helyzetből, mérhetetlen előnyhöz jutnának. . Nekünk nem egymás után kell áttérnünk egységes alapra, hanem egyszerre oly módon, hogy az új helyzet az összes társadalmi rétegeknek megfelelő legyen és exisztenciális biztosítékul szolgálhasson. Beszédem során általában képet akarok adni az aktuális pénzügyi helyzetről. Előre bocsátom a javaslat benyújtásánál azt a különös dolgot, hogyan a költségvetéssel, annak jelen formájában nem azonosítom magamat. Mindazonáltal előterjesztem a javaslatot, mert szükségesnek tartom, hogy megvitassuk annak minden tételét és — azokat pallandó megbeszélés tárgyává téve — oly alapot találjunk, amely megfelel nehéz pénzügyi és közgazdasági helyzetünknél. Ezért nem fogok oly büdzsé-beszédet tartani, mint annak idején hivatali elődeim. Nem fogom kiemelni azt, ami megnyugtatókig, csalatólag hathat az emberekre, hanem rá fogok mutatni azokra a dolgokra, amelyek új megoldást igényelnek és amelyek a költségvetésből eliminálandók. Mikor első ízben programot adtam, mint pénzügyminiszter, rámutattam azokra a kérdésekre, amelyek abban az időben aktuálisak voltak. Az volt akkor a feladat, hogy új, egyszerű és végrehajtható adórendszert teremtsünk, emeljük a bevételeket és kiépítsük az adóügyi apparátust és biztosítsuk azt az állandóságot, amely a kilengések szemteleneségét megszünteti. Emellett figyelemmel kellett lenni arra, hogy erőszakos financiális intézkedésekkel meg ne akadályozzuk kialakulásában az ipari fejlődést, ellenkezőleg teret nyissunk olyan vállalatok alakulásának, amelyek más államokban talán nem tudják megtalálni további prosperálásuk biztosítékaik Költségvetési beszédemben bizonyos részben legalább a bevételek alakulására nézve beszámolhatok az eredményekről is. Az új adórendszer eredményei A bevételekre nézve megjegyzem, hogy a forgalmi adó előirányzott bevétele 34 milliárd köröli. Ez a legnagyobb és legkiadósabb , a bevétel. A múlt évhez képest való növekedést elsősorban az árakban lévő különbség idézte elő, másodsorban azonban az adóügyi apparátus kiépítése is. Beismerem, hogy e részben még sok a teendő, azonban ez az adó fokozható normális és egyforma áldozatok mellett. A fogyasztási adók bevétele 7,8 milliárddal szerepel. Erre az adóra nézve meg kell jegyeznem, hogy egyes fogyasztási cikkek megterhelése a közönség vásárlóképességének csökkenése folytán kevesebb, mint hogyha azt a békebeli megterheléssel összehasonlítjuk. Az adó szempontjából két legfontosabb fogyasztási cikknél, a cukornál és a■ szesznél 8, illetve 8,2 százalékkal kisebb az adókulcs, mint a békebeli volt. Ebből is látszik, hogy kevéssé lehet összehasonlításokat tenni anélkül, hogy az egész közgazdasági struktúrát és az egész fogyasztási képességet figyelembe ne vegyük. A benzin például annyira megdrágult, hogy már alig alkalmazható a mezőgazdaságban, az erre kirótt adó pedig a békebelivel szemben 23, illetve 32 százalékos csökkenést mutat. A földadó bevétele tízmilliárdra van előirányozva, azoknak aszámításoknak az alapján, amelyeket még az ősszel tettünk meg. éz ősszel ennek az adónak legnagyobb része befolyt. A jövedelmi adó 8 milliárddal van felvéve, mert az adókivetés az 1920—21. évekre befejezettnek tekinthető és ezzel megvan az alapja az 1922. évi kivetéseknek is. Az adófelszólamló bizottságok országszerte befejezték munkájukat és én remélem, hogy sikerült egyforma és arányos adózást biztosítaniuk, kiegyenlítve azokat a bajokat és egyenetlenségeket, amelyek a pénzügyigazgatóságok kivetése nyomán állottak elő. A dohányjövedék és a vámbevételek tekintetében megjegyzem, hogy a dohányjövedék bevételei, a vámbevételek9,3 milliárddal szerepelnek a költségvetésben. Ezek a bevételek alkották Ausztriában a biztosítékát az ott felvett nemzetközi kölcsönnek. Ha ezeket a bevételeket aranykoronákra átszámítjuk, látjuk, hogy mindössze 28 millió aranykoronát tesznek ki, tehát kevesebbet, mint amennyi békében volt. (Csonka-Magyarország területét számítva. Úgy látom, hogy itt a fejlődés lehetősége megvolna, különösen a dohányjövedéknél. Ha már most a bevételeket, amelyek bevételi forrásaink hozamát teszik, összegezzük, látjuk, hogy 10 milliárdos állami bevétel van a pénzügyi tárcánál szemben a múlt évi 11,4 milliárdossal, ez tehát hétszeres emelkedést jelent. Rendesen szeretik a költségvetésben szereplő bevételeket úgy feltüntetni, hogy a bevételek a közönség megterhelését jelentik. Erről legalább ebben a költségvetésben nincsen szó, nincs oly intézkedés, amely megterhelné a közönséget. Meg kell fontolnunk azokat a módokat, amelyek szerint a jövőben előrehaladni kívánunk. Ha ezt nézzük, megállapíthatjuk, hogy adórendszerünk nagyban és egészben ki van építve és be van fejezve. A községi adók reformja és a tisztviselőkérdés E tekintetben rendszerbeli változásra nincs szükség, csak ki kell építeni a problémát, elsősorban a jövedelmi adó rendezését, azután a községi adók rendezését. Ami az elsőt illeti, arra nézve most bővebben nem kívánok nyilatkozni. A községi adó kérdésére vonatkozólag pedig bejelentem, hogy ma vagy holnap küldöm szét az érdekeltségeknek ebbeli javaslatomat. Úgy látom, hogy a községi adóztatás körül eddig az volt a baj, hogy túlságosan össze volt kapcsolva az államival, ennélfogva szertelenségekbe tévedt. Emiatt nem volt megfelelő gondoskodás arról, hogy a községek minél nagyobb ambícióval és gonddal működjenek közre. Nagy baj volt az is, hogy elhanyagolták a fölül. Most másodrendűvé akarom degradálni az útadót és szerepet kívánok biztosítani az érdekeltségeknek. A községi háztartásoknak új jövedelmi forrásokat akarok nyitni, hogy minél nagyobb gonddal és ambícióval dolgozzanak közre a községi háztartásokban. Foglalkozni kell az illetékek kérdésével, meg kell állapítani mind-