Az Est, 1923. május (14. évfolyam, 98-121. szám)
1923-05-01 / 98. szám
Kedd, 1923. május 1. Az új „Duna-Száva-Adria-vasúttársaság“ külön állam lesz az államban A római egyezmény „Internacionális“ vasutat csinál a Déli vasútból Vázsonyi Jenő bírálata a római egyezményről — Az Est tudósítójától — Vázsonyi Jenő, az Államvasutak volt elnöke, a Déli vasút internacionalizálásáról és a római konferencia eredményeiről felkérésünkre a következőkben volt szíves véleményét előadni: — Közgazdasági viszonyainkat jellemző tünet, hogy az a másfél - hónapos konferencia, amely a Délivasút ügyét tárgyalta Rómában, alig keltett eredményeiben feltűnést. Alig jelent meg lapjainkban jár sor a nagyjelentőségű értekelet határozatairól. Inkább a külsőségek : Mussolini ebédjének leírása, a déli vasút magyar állomásain jelentkező küldöttségek szónoklatai, stb. foglalkoztatták a közvéleményt, mint a vérbe, húsbavágó határozatok. Pedig ezek sem érdektelenek. Sőt túlságosan érdektől sugalltak. Az olaszok és franciák nyomása alatt létrejött megegyezés mit jelent Magyarországra nézve ! Jelenti elsősorban, hogy a Délivasút megváltása, amire a vasútépítési engedélyokirat kedvező lehetőséget nyújt, ki van kapcsolva. Jelenti, hogy Magyarország köteles több mint három millió aranyfrankot fizetni a Délivasútnak, akár állami kezelésbe veszi a magyar vonalakat, akár meghagyja azokat a társaság üzemében. Jelenti továbbá, hogy abban az esetben, ha Magyarország meghagyjaa Délivasút magyar fonalait a társaság kezelésében, fizetnünk kell a magánkezelés felmerülő üzemdeficitjét is. Mindennek ellenértékeként »internacionálissá« lesz a Déli Vaspálya Társaság és felveszi — oh mily szerencse! — a »Duna—Száva— Adria Vasúttársaság« nevet, melynek székhelye: Wien. Ez lesz az első internacionális vasút a kontinensen, hacsak nem válik hamarabb azzá a francia kormány legújabb javaslata szerint, a Ruhrvidék szankciós vasútvonala, amelyen »internacionális« csapatok vennék át a tervezet szerint az líraimat a francia csapatoktól. Az »internacionalizmus« fogalma — úgy látszik — nagyon labilis és sokfélekép forgatható. Kívánatos volna, hogy az egyezmény közelebbről határozná meg ezt a jelzőt, mert a közzétett részletek nem nyújtanak erre kellő felvilágosítást. Sajnos, az egyezménynek csak egyes részletei ismeretesek. "Az egyezmény 4. pontja azonban némileg mégis fellebbenti a fátyolt erről a fogalomról, amely ha csak a forgalmi jelentőségéreondolunk, nagyon ártatlannakátszik. Az egyezmény szerint: "A szerződő államok törvényes és egyéb határosta,anyai a Délivasútra, csak annyiban alkalmazhatók, amenynyiben nincsenek ellentétben a jelen egyezménnyel és azonfelül azzal a különleges jelleggel, amelyeket ez az egyezmény a Délivasutat felruházza. Vájjon az illető állam valamely törvénye nincs-e ellentétben ezzel az egyezménnyel, vagy a Délivasút »különleges« jellegével, azt döntőbíróság határozza meg.«. A bécsi félhivatalos közlemény szerint az egyezmény c pontja kizárja az érdekelt államok törvényhozásainak zaklatásait (Schikanen). Hogy mit jelent az internacionalizmus, arra nézve megemlítendő még az egyezmény következő pontja: ■»Semmiféle intézkedés vagy rendszabály nem alkalmazható a szerződő államok által a társaság vagy annak vagyona ellen, a társaság hozzájárulása nélkül. A Délivasút idegen tartozásnak tekintendő, akár a részvényesek vagy kötvénytulajdonosok nemzetiségére, akár székhelyére, a bejegyzés helyére, vagy a vállalatok és hálózatok fekvésére való tekintettel.« Tehát ez volna a vasúti internacionalizmus? Most már értjük! »Internacionális vasút« alatt oly vasút értendő, amely az állam törvényei felett áll, amelyhez hozzányúlni, hozzáférni nem lehet, mert mindenütt »idegen« és röviden kifejezve: »állam az államban.« Az internacionális vasút, ha neki úgy tetszik, fittyet hányhat az állami rendelkezéseknek, törvényeknek, mert döntőbíróság ítélete alá bocsáthat minden rendeletet, minden kívánságot, minden óhajt vagy határozatot. Az internacionális vasút »nebántsvirág«, de amelyet, bár nebántsvirág,joga van az államnak vidáman öntözni — aranyfrankokkal, ápolni — az üzemdeficit fedezésével. Az internacionális jelző sok mindent elfed, »bút, örömet, fényt, szerelmet«, mindent, amit csak sejteni lehet, vagy szabad, esetleg nem is szabad. Mígi látszik, ez a megjelölés csupán spanyolfal. Olyan spanyolfal, amely mögött a francia és olasz érdek vonul meg. Kétségtelen, hogy e két nagyhatalom szava lesz a döntő ebben az internacionális vasúti szövetségben. Amint az egyezmény megkötésénél is a francia és olasz érdek honorálása volt a mértékadó. A többi apró ország, amely egy tálból eszik cseresznyét a franciával és olasszal, nem jár jól. A lakmározáshoz az apró országok szállítják jórészt e gyümölcsöt és boldogok, ha jóétvágyú társaik élvezetét végig szemlélhetik. A francia elsőbbségi kötvénytulajdonosok üzleti érdeke volt a római megegyezés, amely négy állam által fizetteti arany frankokban a kötvények kamatozását. Az olasz állam rendkívüli anyagi érdeke volt, hogy megszabaduljon évi huszonkilencmillió lírás tartozásától, amely már régóta nyomja vállait. A felsőolaszországi déli vasúti vonalak 1875. évi államosításának költségeitől menekül olcsó áron Olaszország, amidőn Jugoszlávia, Ausztria és Magyarország közösen vállalja a régebben francia frankra szóló, az új egyezménnyel pedig »aranyfrankra«, átalakított elsőbbségi kötvények kamatozását és beváltását. Magyarország járt a legroszszabbul a római egyezményben. A részünkről fizetendő évenkénti hárommillió aranyfrank túl magasra van szabva, akár a magyar vonalakban fektetett építési tőkét helyezzük szembe a többi érdekelt állam területén fekvő hálózatok építési tőkéivel, akár azt a kulcsot vesszük, amely az illető vonalak bruttó bevételeinek bizonyos százalékát veszi az évi járadék meghatározásának alapjául. Csak véletlenül, egy bécsi félhivatalos közlemény pajzán megjegyzéséből jut tudomásunkra az, hogy amíg a többi államok mind gondoskodtak arról, nehogy a 22 és félszázalékos kulcs szerint fizetendő járadék a bevételek növekedése esetén túlmagasra növekedék, Magyarországra nézve ez az előrelátás felesleges volt. A magyar állam által fizetendő több mint 3 millió aranyfrank ugyanis — a csintalan közlemény szerint — máris négyszerese annak, mint amennyit a bevételek után, a százalékos kulcs szerint, fizetnünk kellene. A négyszeresre kellene növekednie a magyar vonalak mai bevételének a rany frankban, hogy túllépjük azt a minimumnál csúfolt összeget, amelynek fizetésére kötelezne bennünket a római megállapodás. Az idézett jókedvű bécsi közlemény ezek után ,kedvezés«-nek minősíti, hogy az olaszok háromszázezer frankot átvállalnak a Magyarországra »minimum«-nak kirótt 3,3 millió aranyfrankból. Ezt az összeget fizetnünk kellene, akár az állam kezeli a vasutat, akár megmarad az továbbra is a most már »internacionális-, Délivasúttársaság üzemében. Amenynyiben nem vesszük állami kezelésbe a magyar vonalat, akkor, amint már említettem, a római konferencia velünk fedezteti annak üzemi deficitjét is. Mellékesen jegyezzük meg, hogy ezt a deficitet 1921 óta máris fizetjük, mint visszatérítendő »előleget«. A legutóbbi költségvetésben 900 millió van erre a célra előirányozva, de a viszonyok rosszabbodása folytán már bizonyára két milliárdra rúghat az évi előleg. Ami eddig »előleg« volt az esetleges megváltás idejére, az most már köteles járulékká lesz a római értekezlet döntése szerint. A »megváltás« kérdése pedig el van ejtve, bár a trianoni békeszerződés ennek lehetőségét nem zárta ki. Végtelenül fájdalmas reánk nézve, hogy vagyonállagunknak, tehát hitelképességünknek ilyetén növelését ez a megegyezés nem teszi lehetővé. Jogfosztásról van szó, amin átsiklanunk könynyű szívvel nem lehet. Sérelmes reánk nézve az évi járadék kirovása, mert annak fizetésére jog szerint eddig kötelezve nem voltunk. Sérelmes reánk nézve, ha ráhelyezkednénk is a római konferencia elvi alapjára, a megállapított járadék nagysága. Sérelmes az »idegen«-nek nyilvánított vasút deficitjének fedezéséről szóló határozat. Végül sérelmes az »internacionalizálás ténye sok, sok olyan szempontból, amelynek tárgyalásába bocsátkozni nem akarok. Ennek az új jelzőnek világrajövetele egybeesik a háború végével, leigázásunkkal. A háború utáni hónapokban vetették fel ezt a varázsszót a megváltás gondolatával szemben. Üzleti és politikai érdek dajkálta a »nemzetköziség« ez új válfaját, amíg olyan nagyra nem nőtt, hogy végre már oklevél dörömböl törvényhozásunk kapuján az aranyfrankokért, elismertetésért. Éljen az internacionalizmus !« — kiáltja a nacionalista francia nagytőke. »Éljen az internacionalizmus ! — visszhangozza a feketeinges olasz nacionalista. Mind a kettő tudja, miért lelkesedik, de mi nem tudjuk, nem értjük, miért kelljóvátételt fizetnünk egy magánrészvénytársaságnak, amelynek semmivel nem tartozunk és miért kell akkor moratóriumot kérnünk Londonban, valódi, elismert tartozásunkért. 3. oldal Elkészült az új német jóvátétel javaslat Szerdán nyújtják át a szövetségeseknek • Berlin, április 10 (Az Est rendes tudósítójától) Kész az új jóvátételi javaslat, a birodalmi kancellár a jegyzék szövegét megismertette a parlamenti pártok vezéreivel és szerdán adják át a diplomáciai okmányt a szövetséges kormányoknak. Ugyanaznap a sajtóban is meg fog jelenni a javaslat. .. Beszélgetés Kállay Tibor pénzügyminiszterrel a párizsi útról — Az Est tudósítójától — Vasárnap délután utazott el ■Bethlen István miniszterelnök és Kállay Tibor pénzügyminiszter Párizsba. Az Est munkatársának alkalma volt az elutazás előtt Kállay Tiborral beszélgetni, aki a kérdésekre a következőket mondotta: — Abban a pillanatban, amikor éppen elindulunk, még korai volna küldetésünk várható eredményéről nyilatkozni. Mindenesetre döntő fontosságú cél érdekében kelünk útra, báró Korányi Frigyes információs tárgyalásaitól eltekintve ez lesz az első eset, hogy a magyar jóvátétel kérdéséről hivatalosan tárgyaljunk a bizottsággal, amely ez ügyben dönteni hivatott. A magam részéről egy feladatot tartok fontosnak, hogy pontosan és őszintén feltárjam a jóvátételi bizottság előtt az ország mai gazdasági helyzetét. Hónapokig tartó munkát igényelt, amíg a pénzügyminisztérium és a szakminisztériumok, elsősorban a földművelésügyi és kereskedelemügyi, elkészültek azzal a munkával, mely küldetésünket megelőzte. A pénzügyminisztériumot ugyanis megbíztam,a többi minisztériumokat pedig felkértem, hogy készítsenek részletes kimutatást mindenről, ami szomorú gazdasági helyzetünket megvilágítja. Mikor az illteres adatok birtokomban voltak, ebből állítottam össze annak az előterjesztésnek az adatait, melyeket a bizottság előtt fel fogok sorolni. Mondhatom, magam sem tudtam, hogy ilyen szegények vagyunk. Lehetetlennek tartom, hogy ha a jóvátételi bizottság előadásomat meghallgatja, ne a legnagyobb rokonszenvvel és megértéssel foglalkozzék a magyar jóvátétel kérdésével. — Külföldi kölcsönről nem folytatnak kegyelmes úrék tárgyalásokat az utazás alatt ? — A külföldi kölcsön kérdése szorosan összefügg a jóvátétel rendezésével. Addig, amíg valami pozitívumot nem tudunk a jóvátételről, komoly formában nem kezdhetünk tanácskozást a kölcsönről sem. — Reméli kegyelmes úr, hogy a jóvátételi bizottság az előterjesztés után már nyomban dönteni is fog a magyar jóvátétel ügyében? —* Ezt nem hiszem, de ismétlem, erről most nem is lehet beszélni. Egyelőre csak annyit tudunk, hogy meghallgatnak bennünket is. Excelsior raibert Rákóczi út 72, félem, asztalrendelés: József 60—43 Himzett &61 Ing 1095,2300,2500 Himzett női garnitúra......5160 Eisler és Kardos cégnél Budapest, VII., Rákóczi út 52. szám