Az Est, 1925. március (16. évfolyam, 49-73. szám)
1925-03-29 / 72. szám
oldal. sz, elvert állat, megpofozott állatvédő — Az Est tudósítójától — A Wesselényi ucca és Szövetség ucca sarkán hamisítatlan pesti skandalumra fut össze a kiváncsi nép- Egy kórihorgas mészároslegény buzdítja, ösztökéli makacskodó lovát, amely félborjakkal megrakott kocsi előtt lógatja bús fejét. A lónak nyilván nem ízlik a munka, a dühös mészároslegény tehát hiába fohászkodik hozzá előbb hízelgő szóval, aztán már az ostor boldogabbik végével, aVillám kedvese semmi hajlandóságot sem mutat az eliramodásra. Percekig tart a küzdelem, aztán roppanás hallatszik, eltörik az ostor, a kínzószerszám vastagabbik fele az utcára esik. Ezt már észreveszi a »Villám« és megelégedetten nyerit. Több sem kell a kocsisnak. Nekiront a lovának előbb ököllel üti, aztán négyszer-ötször a hasába rúg... Ebben a pillanatban egy apró emberke ugrik elő a feketéje embergyűrűből. Olyan dühös, hogy percekig csak a kezével hadonászik, aztán mint a hörcsög a brutális kocsisnak ugrik és felelősségre vonja. A kép majdnem kacagtató. Elől a »Villám kedvese, amely mintha mosolyogva fordítaná hátra fejét, mögötte a nórihorgas kocsist szidalmazza a hörcsög emberke. A kocsis elintő tűri a szidalmak özönét, aztán kérdőre vonja a támadóját. — Ki maga? Hogy mer beleavatkozni a kettőnk dolgába? — kérdi és a sokasághoz fordul igazságért. — Az Állatvédő Egyesület tagja vagyok — ordít magánkívül a kis emberke, miközben úgy jár a keze-lába, mint a motolla. — Most már védheti! — ordít erre mindent túlkiabálva a kocsis. — Menjen innen, mert minden csontját összetöröm. Ha még egy szót mond, lepedőben viszik haza a mentők. Ez a fenyegetés a »Villám« kedvesre is hathatott, mert se szó, se beszéd, kocogni kezdett. A mészároslegény a kocsi után futott, elérte, a bakra ugrott, de ugyancsak futni kezdett az Állatvédő Egyesület mérges tagja is. A »Villám« száz lépés után megunta az unalmas ügetést és talán a nagyobb tréfa kedvéért is lassú lépésben méltóztatott tovább mennie. A furcsa menet, a csökönyös ló, a káromkodó mészároslegény, meg a mérges állatvédő jó félóráig tartó gyaloglás után a Garay térre ért. Mondani sem kell, hogy rendőrnek addig híre-hamva semvolt. Kondor csak a Garay téren került elő, de már ott is későn, mert mikor az Állatvédő Egyesület bátor tagja újra felelősségre vonta a fuvarost, a hórihorgas legény olyan alaposan pofonütötte, hogy tántorogni kezdett tőle. A pofonra, mint végszóra megérkezett a rend őre is, aki rövid kihallgatás után tisztázta a helyzetet és igazságot szolgáltatott. K. Fülöp mészároslegényt, miután igazoltatta, felírta és nagy nehezen megnyugtatta K. József magánhivatalnokot, az eset szenvedő hősét, aki a jobb arcát fogva, félig sírva mondogatta, hogy rögtön szalad a Markó uccába, feljelenti a mészároslegényt, aki nemcsak a lovát rugdalja, hanem az Állatvédő Egyesület tagját is. A történet azonban még ezzel sem ért véget. R. úgy látszik is- Szép szoba elegánsan bútorozva fürdőszoba használatial, esetleg teljes ellátással vagy diétás teosittal kapható. V.,Argyráck ucca 19.sz%, III. éra. I merhette a maga emberét, mert amint lehiggadt, kérlelni kezdte a mészároslegényt, hogy ne haragudjon rá, ne bántsa, ha újra találkozik vele s ha ezt megígéri, ha békesség lesz közöttük, visszavonja a feljelentését. Zele József rendőr ingadozva, kérdő tekintettel nézegette a békülő embereket, de végül mégis azzal vált el tőlük, hogy megteszi a feljelentést. Az Állatvédő Egyesület tagja pipacspiros arccal távozott, de csakhamar kitűnt, hogy nem botránykereső ember, hanem fanatikusa az állatvédelemnek. Alig ment tizenöt-húsz lépést, már újra hallani lehetett a kieresztett sipító hangját: egy arra baktató konfliskocsissal akaszkodott össze, mert a kocsis kissé barátságtalanul kopogtatta a lova bordáit Két „Nagylak“ néz farkasszemet a trianoni karmon Itt a vasút, ott a falu. Határkiigazítást várnak a Csanádi határszélen Sunylak, március 27 (Az Est kiküldött tudósítójától) Nagy gyártelep, csomó munkásház: Nagylak, Magyarország. Szélesen terpeszkedő falu, templomtornyok: Nagylak, Románia. Köztük vasúti sín, országút: magyarromán országhatár. Két Nagylak község áll itt a trianoni határon, farkasszemet néznek egymással és mindkettőmagának követeli a másikat. Annak idején a békebeli Nagylak községet odaítélték Romániának, de a vasútállomást és a szomszédos nagylaki kendergyárat sikerült Csonka-Magyarország számára megmenteni. A kendergyár fejlődésével lassanként kis töeg alakult itt ki a magyarnak maradt vasútállomás körül és ezt a telepet részint közigazgatási praktikus szempontokból, főként azonban tüntetésképpen önálló községgé alakították és elnevezték szintén Nagylaknak■ A kendergyár tisztviselőiből és munkásaiból választották meg a régi nevű új község elöljáróságát, aztán megkezdődött a munka, a küzdelem — a másik Nagylakért. A leglehetetlenebb helyzetet teremtette itt a békeszerződés, illetve a határkiigazító bizottság megállapította határvonal. Szerencsétlen szabályossággal metszették ketté a földeket, alig van birtok, amelynek egy tifcikiske ne nyúlna át magyar területre, ha a romániai Nagylakon lakik a gazdája és egész biztos, hogy a föld egy kis része román közigazgatás alatt álló területre esik, ha a gazda a magyarországi Nagylaíkon lakik. Igaz ugyan, hogy állandó határátlépési igazolványt kapnak ezeknek a földeknek a tulajdonosai, hogy szabadabban művelhessék földjüket, de az állandó határátlépési igazolvánnyal nem léphetik át birtokukon a határvonalat, hanem csakis amegszabott határátkelési helyeken. Ha a gazda kétholdas földecskéjéből egy és félholdat már felszántott, de a másik fél hold, amely még hátra van, az út túlsó oldalán, tehát másik ország területén fekszik, akkor meg kell állania az ekével, egy világért se mehet át a saját félholdjára, hanem szerszámostól, mindenestől elbaktathat öt-nyolc kilométernyire a hivatalos határátkelési állomásra, ott bemutatja állandó határátlépési igazolványát és csak azután mehet megint, viszsza a földjére, de ezúttal már az út másik oldalára. Akkor a fél hold felszántásával is elkészült, akkor újra meg kell jelennie a határátkelési helyen, mert csak így térhet vissza a másik másfél holdra. A múlt héten a magyarországi Nagylak határában álló, a kereszt lábánál egy zokogó öreg parasztot találtak. Szót sem tudott magyarul, románul jajongta: — Uram Istenem, csak még egyszer visszakerülj linkMagyarországhoz ! Az öreggel ugyanis az történt, hogy egyszerűsítette a határétkelési ceremóniát és magyar részre eső földjéről nyugodtan az országúton átjött román oldalra. Öt kilométer helyett három ugrással lépte át a határt. Tettenérték és a legszigorúbb büntetést kapta. Ezer meg ezer baj, panasz, nehézség okozója ez az inkább matematikailag, mint gyakorlatilag megállapított határvonal. A határmegállapítás ilyetén módja természetesen maga után vonta azt, hogy az érdekeltek — egyéb szempontokat is nem tekintve — praktikussági okokból revíziót kérjenek. A Romániának ítélt Nagylak valaha egyike volt a legszebben fejlődő községeknek, most pedig teljesen visszahanyattolt. Ennek egyik fő oka abban van, hogy nincs vasútállomása. Ötven esztendővel ezelőtt, mikor a vasutat építették, Nagylak vénei gyűlölködve és idegenkedve nézték a ló nélkül száguldó vaskocsit és semmiféle anyagi hozzájárulásra nem voltak kaphatók. Ezért azután nem is a községben épült fel a vasútállomás, hanem tőle vagy egy kilométerre. A határt pedig úgy állapították most meg, hogy éppen ezen a kilométeres distancián át húzódik a határvonal, így a vasútállomás Magyarországnak maradt, ehez a román nagylakiak nem járhatnak át, hanem ha vonatra akarnak ülni, kocsik tehatnak huszonöt kilométert a legközelebbi állomásig, Pécskáig. Különben is olyan zsákba szorult be Nagylak, hogy mindössze egy útja van a közlekedésre, de ezen is csak nagy kerülőkkel tud a határszögletből kijutni. Azután más hajók is vannak az elszakadt Nagylakon. A lakosságnak körülbelül jó egyharmada tót és a magyar világban az volt a megállapodás, hogy hat esztendeig román bíró intézte a község dolgait, három esztendeig tót. Most, mikor megint tót bíró lett volna esedékes, a többség egyszerűen román bírót választott. De a magyarországi — demonstratív — Nagylaknak is nagy szüksége lenne az elvett Nagylakra. Elvégre is négyszáz lakossal nem igen tud egzisztálni és fejlődni egy község, különösen akkor nem, ha rajta, mint ezen a Nagylakon, csupa gyári munkás él. Egyre komolyabb formában esik szó a két Nagylakon arról, hogy foglalkozni kell az elszakadt Nagylak visszacsatolásával. Hivatalosan ugyan még nem történtek lépések, de hivatalos körökön belül már foglalkoznak a gondolattal. Úgy gondolják, hogy a bukaresti kormány Nagylak visszacsatolásából nem csinálna presztízskérdést, hiszen a körülbelül ötkilométeres határeltolódásért gazdasági és kereskedelmi rekompenzációkat lehetne juttatni Romániának. Nem lehetetlen, hogy már a legközelebbi hetekben Csanád vármegye vezetői, nemzetgyűlési képviselői, monstre küldöttséggel mennek a miniszterelnök és a külügyminiszter elé, hogy a megfelelő diplomá- . Vasárnap, 1925. március 29. ciai tárgyalások megindítását kér-ljék. Ezenfelül azt is emlegetik, hogy az elszakadt Nagylakon népszavazással akarnak meggyőződni arról, hogy a lakosság többsége vissza szeretne-e kerülni régi hazájába, i. e. 3JOSS VÉDJEGYŰ GALLÉRT ha vásárol, nyerhet HÚSZMILLIÓ KORONÁT érő fehérneműt! Minden 3 JOSS nyeremény gallér után egy részjegy jár ! Kéhai dr. Holler Lajos ügyvéd I sírkövét 1925 március 29-én a vásár• 1 nap délelőtt 16 órakor állítják fel a rákoskeresztúri temetőben A sors kérlelhetetlen keze közülünk egyetlen Ifiunkat, illetve testvérünket, sógorunkat dr. Abarbanell Róbertet e hó 27-én, 35 éves korában, rövid, kínos szenvedés után elragadta. Vasárnap, e hó 29-én délig 12 órakor temetjük halottunkat a rákoskeresz- istúri izr. temető halottasházából. Abarbanell Salamon nyug. Máv. főfelügyelő I és neje Stignitz Anna szülei, Frida. Emmy |s testvérei, Keller Lajos, dr. Nsurad Ernő sógorai és nagyszámú rokonai Justus Gyuláné úgy a maga, mint győr- I Imekei György, Lilly és Böske, valamint az egész rokonság nevében fájdalommal jelenti Justus Gyula | elhunytat. A drága halottat e hó 29-én, vasárnap II. 12 órakor helyezik örök nyugalomra a rákos- | | keresztúri izr. temetőben. | Özv. Klein Mórné anyós, Sziklás Adolfné, I | dr. Justus Jakab, Egrassi Arthurné testvérei, Hajós Sándor, Sziklás Adolf, dr. Justus Jakabné, Egresei Arthur, Schöffer Béla és neje, Zoltán Endre és neje sógorai és sógornői Özv. Glasner Adolfné született Glasner Josefin úgy a maga, mint az egész gyászoló család nevében fájdalomtól megtört szívvel jelenti, hogy szeretett férje, a legjobb férj, apa, fő após, nagyapa, dédapa és rokon a Jasner MIGBI a Rózsahegyi Takarékpénztár nyugigazgatója , életének 18-ik, boldog házasságának 60-ik évében e hó 26-án este 7 órakor csendesen elhúnyt. Drága halottunk hűlt tetemeit e hó 29-én dél- előtt 11 órakor fogjuk a farkasréti izr. temető halottasházából utolsó útjára kísérni. Emlékét kegyelettel őrizzük meg . Budapest, 1925 március 27 . Glasner Mór, Schwartz Arnjinné született Glasner Anna, Friss Zsigmond irtő született Glasner Ella, dr. Barta Dézsánné született Glasner Irén gyermekei. Glasner Mórné szül. Háy Etel menye. Reich Mór, Schwartz Ármin, Friss Zsigmond, dr. Berta Dezső vejei. Dr. Geigsr Miklós és neje szül. Goldstücker I Teri, Gál Ödön, Gál László, dr. Gál Pálos neje szül. Blitz Bega, Salusinszky Imre és I neje szül. Reich Jolán, Reich Jenő, Selinka I Sándor és neje szül Reich Piroska, Ledererer Leó és neje szül. Schwartz Rózsi, dr. Schwartz Sári, Schwartz György, László Géza és neje szül. Friss Magda, Friss István, Larta Ferenc, Barta Zsófi unokái, Geiger Imre, Salusiiczky Gyuri, Laci és Feri, Lederer Pali és Évike dédunokái. | özv. Glasner Antalné, Glasner Antal, özv. Polázsi Bernátné, özv. Glasner Flóriáné, | dr. Glasper Samu és neje, özv. Garay Ödönné sógornői, sógorai.