Az Est, 1926. május (17. évfolyam, 98-120. szám)

1926-05-01 / 98. szám

Szombat, 1926. május 1. Izgalmas összetűzés az öreg leh­er és Okolicsinyi között . — Nos, Okolicsányi László, áll­jon fel — hangzik az­­elnök hangja — mit szól Leh­er Lőrinc úr vallo­másához? Okolicsányi nevetve áll a bí­­róság elé, kihúzza magát és fölényes hangon vágja ki: — Én nemcsak azt mondom, hogy valótlanság az, amit Lehrer úr mond, hanem azt is, hogy ez kö­zönséges, alávaló hazugság! — Kikérem magamnak! — pat­tan fel most Leh­er Lőrinc. Olyan étetei állnak egymáshoz, hogy ez Okolicsányit kísérő két fegyőr Okolicsányi mellé ug­­rik.­­ — Igenis, hazugság! — kiáltja Okolicsányi és az elnök rendre­­utasító szavát alig lehet hallani! — Kikérem magamnak — emeli ■fel a kezét most már rendkívül in­dulatosan az öreg Leirer Lőrinc. Okolicsányi azonban tovább kia­bál. • — Az­ ilyen alávalóságot nem tűrhetem! Kikérem magamnak! — recseg mély­ felindulásában az öreg Lei­rer Lőrinc ..hangja. — Micsoda do­­­log az, hogy ön, a vádlott, ilyen hangot merjen használni. Maga, maga, maga hitvány ember! Most már az elnök hangját is meg lehet hallani a nagy hangza­varban. — Okolicsányi, meg fogom bün­tetni magát... . . — Igenis, hitvány ember, ■— is­ « Leirer Lőrinc ismét hátat for­dít­ Okolicsányinak. Most már Okolicsányi védője kezdi kérdezni az öreg Leirert: — Igaz-e, hogy ön tegnap a szobalánnyal hosszasan beszélge­tett a folyosón, mielőtt az Okoli­­csányira terhelő vallomására je­lentkezett? — Ott volt a beszélgetésnél Fü­redi Mór ügyvéd úr és Kerstens Teodor is — feleli Leh­er anélkül, hogy az ügyvéd felé fordulna. — Arra feleljen most nekem. — folytatja a védő — igaz, vagy nem igaz, hogy hosszasan beszélgetett a szobaleánnyal? — Igaz, de egyúttal bejelentem azt is, tekintetes királyi törvény­szék, hogy amikor tegnap a bíró­ság tanácskozásra vonult vissza, Okolicsányi ügyvédje odajött hoz­zám, és­ kérdezősködött, hogy mit fogok vallani? Ezt is bejelentem. — Miért vallotta ön a rendőrsé­gen azt, — kérdez tovább a védő — hogy december 10 és 21 között nem találkozott a leányával? — Ez nem igaz. — Miért mondja most ennek­­pont az ellenkezőjét? — Azt mondom, amit tudok. — Akkor miért mondotta a rendőrségen? — Lehetetlenség az amit ön mod. — Azt sem tudom megérteni. —• folytatja a védő —■ hogyan lehet az, hogy a Kerstens a vőlegénye volt Amáliának az ön véleménye szerint, noha Kerstens úr nős em­ber. Erre feleljen. —­ Ezt kérdezze meg Kirstens úrtól — vág vissza Leirer Lőrinc, Kétli egymás után többször Leirer Lőrinc, míg végül az elnök őt is leinti, hogy neki sincs jogában Okolicsányit sértegetni. — De hogy van joga, ilyeneket mondani, egy ilyen embernek ? — indulatoskodik még mindig Lehrer Lőrinc. Egre az elnök lecsendesíti Lei­­rert és Okolicsányit. Ezután az öreg Lehrer hátat fordít Okolicsányinak. — Szóval ön megmaradt amel­lett, — fordul az elnök­ most Oköli­csányihoz — hogy ön nem volt Lehrer Amáliánál? . — Nem voltam nála, Amália fent volt a hivatalomban, beszélgettem vele mindenről, de én nem voltam az ő lakásán. Én nem voltam há­­romsz­er az ő­ lakásán... ._— De igenis volt! — csap az ök­lével Combjára Leirer Lőrinc. , — Miért nem mondotta ezt a rendőrségen! — közeledik ismét Okolicsányi Leirer Lőrinchez­­­ ön nem­­vonhat engem ezért felelősségre! — vágja vissza Leirer Lőrinc. Ökolicsányi most ismét fölemeli a hangját és hangosan, szinte ma­gánkívül kiáltja:­­ — Igenis, kijelentem, hogy maga a szobalányát is kitaní­totta tegnap, azért vallott úgy rám a szobalánya. —■ Micsoda? — csapja össze a ké­siét Leirer Lőrinc. — Igenis, még egyszer kijelen­tem, hogy ön tanította ki Amália szobalányát. Most már Leirer és a védő kö­zött is - -egyre izgalmasabb lesz a vita. — Azt kívánom leszögeni... — kezdi az ügyvéd, de Leirer Lőrinc félbeszakítja. .. — Tessék várni, most én beszé­lek, tessék megvárni, míg befeje­zem. Kerstens úr leveleket írt Amá­liának, ezeket becsatolhatom, ezek igazolják m­ai vallomásomat. Mi­lyen kérdése van még az ügyvéd úrnak ? „Ssssebesséltek !** — Ezek után már nincs semmi kérdésem. — feleli az ügyvéd — csak azt kérem megállapítani­ — fordul a bíróság felé — hogy a rendőrségen Leirer Lőrinc éppen az ellenkezőjét vallotta annak, meit amit most vallott -és azt is­ tessék megállapítani, hogy a szoba­lány tegnap ugyanazt vallotta, mint amit Leirer Lőrinc. Nyilván­való tehát, hogy összebeszéltek. — Na tessék ilyet állítani! — ko­pog a ceruzájával az elnök, de Leh­­er Lőrinc még közbevág: — Nekem az a célom, hogy a gyilkost megtaláljuk. Azt mondom el itt, amit­­ tudok. — Ne tessék most már feleselni egymással, — próbálja­­csendesí­teni, az izgatott feleket az elnök. — Lehrer túrnak már eleget tetszett beszélni, tessék leülni, Lehrer Lőrinc megfordul, dühé­ben szinte vérbenforgó szemekkel méri i­dlig Okolicsányit, azután leül helyére a sértettek asztala mellett. Hála előtt rövid idővel az­ érzelmi viszonyokban olyan változás ál­lott be, amelynek folyamán Lei­­er Amália foglalkozhatott azzal a gondolattal, hogy ő­skolicsányi Lászlóval kezd házassággal vég­ződő barátságot ? — Nem­! — feleli határozott han­gon Kerstens. —­ December 4-én utaztam el Budapestről és egészen Amália haláláig tevem­­ ezt ütik és ezek a levelek semmiképpen nem mutatnak arra, hogy akár az én érzelmeim, akár Amália érzel­mei valamiképpen megváltoztak volna. • - - _ • — -Amáliát úgy állították elénk, r~" folytatja az elnö­k — mint egy erős leányt. Tényleg erős, jó izom­zatú nő volt Leh­er Amália? , — Igen —- feléli Kerstens, nagyon, erős, szépen fejlett leány volt Amália, annyira erő­s volt, hogy el sem tudom képzelni, hogy Pö­dör, vagy bárki is erőszakos úton jött volna be hozzá! De azt is ki kell jelentenem, nem áll az, mint hogyha a lakásban teljes rendet ..találtunk, volna a gyilkosság fel­,­fedezése után. Az előszoba rend­ben volt,­­tehát az illető maiden dulakodás nélkül, könnyűszerrel juthatott be. A szobában, azonban, ahol Leiter Am­ália­­holttestét tá­lalták, határozott dulakodás nyomai voltak láthatók. Leiter Amália olyan erős volt és olyan óvatos, hogy kizárt dolog, hogy a megtámadás úgy­ történt volna, hogy a kinyiló ajtóban va­laki őt tolékon ragadta volna és így végzett volna vele. .Mindebből azt következtethetem, hogy. ... valaki olyan gyilkolta meg, akit könnyen beereszthetett előszobájába, I.... Más kérdése sem az. ..elnöknek, sem a bíráknak,­­sem­ az ügyész­nek, sem a védőknek nincsen Ker­­stenhez. Megesketését nem kíván­ja senki, kihallgatása ezzel, véget ért. Az elnök az iratokból megálla­pítja, hogy a Hitelbank értesítése szerint Leh­er Amáliának a bank safe-jeiben különböző értékeit, pén­zeit, ékszereit őrizték. — Ezek kiadattak már? — kérdi az öreg Leirertől az elnök. — Igen kérem — válaszolta Lei­rer Lőrinc.­­Megállapítja ezután az elnök, hogy a Leirer által kitűzött 211 mil­liós­­jutalomdíjra többen jelent­keztek, köztük Sagaly Ferenc ■ is. Ismerteti az elnök Pödör Gyula útlevelének adatait, majd azt, hogy J­ólla, Saguly és Kelik más ügyből kifolyólag is fogva van­nak. A teiségéssítése A vádat­ képviselő királyi ügyész nem kívánja a bizonyítás kiegészí­tését ma sem. A védők kérik a bi­zonyítás kiegészítését." A törvény­szék el is rendeli három tanú ki­hallgatását, Postás Mihály szere­pét tisztázandó, valamint elrendeli Saguly Ferenc elmeállapotának megfigyelésére szánt. . vizsgálat eredményének ismertetését. Tíz órakor nyitja meg­ újból a tárgyalást, Denk elnök és enunciál­­ja, hogy miután Rostás Mihály ügyére vonatkozó két tanú nem jött el, nehogy a tárgyalás menete ha­lasztást szenvedjen, az orgazdaság­gal vádolt Rostás ügyét elválasztja és külön fogja letárgyalni. Ezután felkérte az ügyészt vádbeszédének előterjesztésére. Teljesen tömött, zsúfolt tárgya­lóteremben elhallgat minden nesz, amikor feláll a vádat képviselő dr. Soóky József királyi ügyész és megkezdi vádbeszédét. H Vág05@££égf uar , a. . reggeli órákban a Teréz "körút 6. számú ház első emeletének 2. számú laká-­­sábak­ hozzátartozói halva találták Lei­er Amáliát a széles körben is­mert, jómódú fővárosi család ra­gyogóan szép leányát. Az első pil­lantásra nyilvánvaló volt, hogy rabló­gyilkosság történt, még­pedig a felfedezés előtt jó né­­­­hány héttel. A bűntény híre vil­lámgyorsan terjedt el a főváros­ban, az országban és az egész vilá­gon. ‘ .. .2.I­V. m A nyomozó hatóságok­ szinte megoldhatatlannak látszó feladat előtt állottak. A gyilkosok zsák­mányukkal már régen biztos he­­lyen voltak elrejtőzve. A helyszí­nen semmiféle adat nem volt talál­ható. A nyomozó hatóságok tisztán. .­.a közönség., köréből származó hí­rekre voltak utalva. Ilyen körül­mények között semmi csodálni való nincs azon, hogy a sötét homály­,­ban tapogatózó hatóságok a ké­sőbb hibásnak bizonyult nyomra tévedve,­ gyanúba vették a meg­gyilkolt leány édesapját, aki elleni a véletlenek csodálatos összetalál­kozása folytán kellő gyanú látszott fenforogni. Általában ez a Műügy a véletlenek csodá­latos­ összetalálkozásának bű«» . ,\' ‘ ügye,.. . ."'v . Véletlenül találkozott Okolicsányi Leirer Amáliával, véletlenül vető­dött Pödör Okolicsányihoz, amikor Leirer Amáliával ment az utcán. A Leh­er Amália holttestén ta­lált sérülésekre tér át ezután az ügyész, majd a gyilkosságot pró­bálja rekonstruálni.vádbeszédében Kiils©? üis2 ítélet? Ítélet vagy a késő délutáni órákban, vagy pedig holnap reg­gel vár­ható. IX.,Vámház Körút II Nagyságos Asszonyom, Tisztelt Uram! Még a jelen gazdasági viszonyok köze­pette is bizonyára figyelmet méltóztat fordítani cipőinek kifogástalan álla­potára. A fentiek előrebocsátása mellett, szíves figyelmét felhívom arra, hogy a jó­ízlésű, de takarék­os közönség üzle­temben ízléses, elsőrangú árút, jutá­nyos áron vásárolhat, a tőlem meg­szokott korrekt, előzékeny és szakszerű kiszolgálás jegyében. Vas­ Sándor Idényszerű ajánlat: Divatos serró és krokó női m­ezer­cipők ................ .................Zöl­gői Férfi barna félcipő ..............300 ezer Fekete box félcipő ..............205 ezer tk védő faggatja Lek­ert . K­erstens tanúvallomása — Keretem Teodor úr! Tessék a bíróság elé állani! — állítja most fel az elnök Kerstens Teo­­dort, egyben megkéri Leh­er Lő­rinc jogi képviselőjét, hogy tol­mácsolja Kerstens szavait. Kerstens Teodor 47 éves, római katholikus vallású­, hollandi ál­lampolgár, nagykereskedő. Először azt, kérdett© ijjeg tőle az elnök, ismeri-e azokat a tár­gyakat, amelyeket Leh­er Amáliá­tól elraboltak? Kerstens e tárgyak nagy részét ismeri és az ő lítmutatása alapján kerültek ezek a rendőrség kezére. — Van-e valami alapja annak, teszi most fel a következő­ kér­dést az elnök — , hogy ön o­kozott és Leh­er Amália között. Amália ha­ Érzékeny lábakra speciális cipőfajok! Tiszt uraknak laHHvés serrő-cugoscipők mérték után, jutányosan •P-ra-re.- ---W.—.--^ .

Next