Az Est, 1926. október (17. évfolyam, 222-248. szám)

1926-10-06 / 226. szám

Jászai Mari meghalt Ma reggel nyolc óra után csöndesen örök álomra szenderült— Nyugodtan készült a halálra, nemrég még Petőfi-verseket szavalt a szanatórium teraszán — Az Est tudósítójától — Hosszú, csendes, sztoikus hala­dás után ma reggel, nyolc óra után néhány perccel, örök álomra hunyta szemét Jászai Mari, a nagy mn­agyar tragika. Hónapokkal ez­előtt egy betegen költözött a bu­dai János-szanatóriumba, ahol fél­tő gonddal ápolták, de maga is tudta, hogy menthetet­len és megadással, heroikus megnyugvással várta a halált, amelynek gondolatával már régen megbarátkozott. Hősnő volt a színpadon, amelyet csodálatos lénye, ritka egyénisége betöltött és hősnő volt az életben, és a halálban is. Már évekkel ez­előtt kiválasztotta sírhelyét a ke­rekesi temetőben, fölállította fehér márvány síremlékét is, nem bízván a, »hálás utókori kegyeletében és az arany betűs felírásból csak a ha­lálozási évszám hiányzott. Most oda lehet vésni ezt a hiányzó év­számot is: 1926. Jászai Mari az utóbbi években ritkán lépett fel a Nemzeti Szín­házban, gyakran betegeskedett, de magános óráiban sokszor ellátoga­tott a temetőbe, hogy megtekintse jövendő pihenőhelyét. Kothurnuson is meg tudott őrizni, a legnagyobb drámai színésznők közé emelték és bizonyos, hogyha művészetét nem korlátozta volna a szűk határok közé szorított ma­gyar nyelvterület, Európa-szerte ünnepelt nagy művésznő lehetett volna. Régi híres nagy szerepei voltak: Antigoné, Elektra, Phaed­ra, Lady Macbeth, Porcia, az »Es­sex gróf« és a »Stuart Márion Er­zsébetje, Gertrudis királyné a »Bánk bán«-ban, Margit királyné a »III. Richárd«-ban, Sappho, Me­dea, Klytemnestra (Iphigenia Au­­lisban), Cleopatra (»Antonius és Cleopatra«), Volumnia (»Coriola­­nus«). Jászai Mari volt az első Éva Madách drámai költeményé­ben a magyar színpadon és a klasszikus, nagy tragikai sze­repek mellett nem kevesebb siker­rel lépett fel polgári drámák nagy szerepeiben is, így Sudermann »Otthon«-ában mint Magda, vagy mint az ibseni Renkheim Ella a »John Gabriel Borkmann«-ban, amelyet maga fordított. A színpad mellett az irodalom érdekelte elsősorban és maga is foglalkozott írással. A régebbi időkben nagyon sok esztétikai és társadalmi vonatkozású cikket írt lapokba, számos novellája jelent meg és ezek közül több kötetbe foglaltan is a könyvpiacra került. Évek hosszú s­orán át megszokott vendége volt a Petőfi Társaság vasárnapi felolvasó-üléseinek, ame­lyeken hatalmas hangján verseket szavalt. Igen tevékeny részt vett mindig a Petőfi-kultusz fejleszté­sében is és a Petőf Társaság 1908- ban tiszteletbeli tagjává válasz­totta. Az utolsó másfél évtized alatt ritkábban szerepelt a színpadon Jászai Mari, aki már évek óta örökös tagja volt a Nemzeti Színháznak. 1900-ban rövid ideig a Vígszínház tagja volt­ Ötvenéves színésznői jubileuma alkalmából 1922 január 6-án nagy ünnepet rendezett a Nemzeti Szín­ház és Jászai Mari ekkor a Stuart Máriá­ban, majd néhány nappal később a János király­ban lépett fel. Ugyanekkor leplezték le már­ványszobrát, amelyet Strobl Ala­jos készített. A szobor most a Nemzeti Színház múzeumában van. Utoljára 1925 december 3-án lépett fel a nagy művésznő Jó­kai Aranyember­ében mint Te­­réza mama. Azóta nem szerepelt a színpadon. Szombaton­ az éjszakát nyugta­lanul­­ töltötte. Bleyer Ferencné volt képpen nála, aki Farkasnéval beszélgetett. Jászai Mari észre­vette őket és azután így szólt Pra­gernéhoz: — Megfordulni! Többet nem tudott mondani, el aludt, és kezdetét vette az agónia. Tegnap este ott voltak betegágyás­nál a barátai. Még ekkor halkan, nagy erőmegfeszítéssel néhány szót tudott szólni. Már érezte, hogy kö­zeleg a halál, érezhette, mert olyan rendelkezéseket adott, amelyek két­­ségbeejtették környezetét. Kifizette hűséges takarítónőjét, Farkasnét. Öccsének, Jászai Jó­zsefnek meghagyta, hogy a szobájában levő virágokat ossza szét. Adjon mindenkinek a virágokból, s nagyon bántotta, amikor hallot­ta, hogy barátnői könnyeztek és nem akarták elfogadni a virágo­kat. Pénzt adott Jászi Józsefnek arra, hogyha valami bekövetkezik, akkor legyen a kéznél pénz. Ma reggel nyolc órakor ott volt a betegágyánál a takarítónője és né­hány barátnője. A beteg csendben feküdt az ágyban, úgy látszott mintha aludt volna, nyolc óra a­ perckor egy pil­lanatra megmozdult, azután újra elszenderedett. A nagy­asszony kilehelte lelkét Nem vették észre. Úgy látszott, mintha aludt volna. Amikor tüze­tesebben megnézték, akkor látták, hogy Jászai Mari halott. Egyetlen hang nélkül, csendben, örök nyu­galomra tért a nagyasszony. A halál híre futótűzként terjedt szét a szanatóriumban, ahol min­denki tudott Jászai Mari betegsé- Jászai Mari Jászai Mari élete Szegény vidéki m­aroscsaládból származott Jászai Mari. A név gyermeke volt. A komárommegyei Ászárban, ahol atyja ácsmester volt, 1855 február 24-én született. Pályafutásának kezdete a magyar színjátszás legendás korszakába esett, igazi romantika volt a neki­­indulása. Ellenállhatatlan vágy vonzotta a színpadra, de szülei természetesen ellenezték, hogy »k­omédiásné« legyen. Jászai Mari tizenkétéves korá­ban megszökött a szülői házból, kóbor kis színtársulatoknál mű­ködött, majd tagja lett Molnár György budai népszínházának, ahonnan a kolozsvári Nemzeti Színházhoz került. Mint a magyar színjátszás sok más dicsőségét, őt is Kolozsvárról hívták meg a bu­dapesti Nemzeti Színházhoz, ahol 1872-ben kezdte meg működését. Jászai Mari sohasem volt kezdő, kísérletező színésznő. Mint kifor­rott, kész nagy művésznő jelent meg az első magyar drámai szín­padon. Rendkívüli intelligenciája, pompás beszélő orgánuma, az a természetesség, őszinte emberiség, amit klasszikus szerepekben, a Hosszú ideig betegeskedett a la­kásán és kora tavasszal szállították a János-szanatóriumba. Sokszor emlegette, hogy érzi végórája kö­zeledését. Mindig szeretett okkult kérdésekkel foglalkozni és a túl­­világi életben való hit fokozta lelki erejét, nyugalmát. Nemrég asztalost hivatott, akinek mér­téket kellett vennie koporsójá­hoz. Ettől a perctől kezdve csodálato­­san megnyugodott a nagyasszony. Hetek óta tartó vajúdás után kö­vetkezett be a katasztrófa. Jászai Mari haladását­ hetek óta aggódva figyelte környezete, barátai, isme­rősei. A János-szanatóri­a 38-as szám­i szobája egymás után telt meg látogatókkal. Jónéhány héttel ezelőtt fogadhatott még látogató­kat Jászai Mari. Egyformán súlyos volt az állapota, az ágyban feküdt, de akkor még néha-néha kimehetett egy kicsit a napra. A szanatórium terraszára ült ki, ott nézte a felhős eget, sokszor hangtalanul, egyszer azonban annyira meg­ihlette az ezüstfelhős nyári ég­boltozat, hogy Petőfi-verseket szavalt. Állapota lassan, de fokozatosan /wwwwvvvwwacawwa) rosszabbodott. Erős fizikuma a vég­sőkig ellentállt. Beszélgetett kör­nyezetével, minden érdekelte, ami a külvilágban történt, el kellett neki olvasni az újságokat. A Pesti Naplót például minden­­reggel kö­vetelte. Megkritizálta az eseménye­ket és néha-néha, amikor egy ki­csit jobban érezte magát, környe­zete legnagyobb boldogságára, még tréfálkozott is. Legutoljára A ha­lál filozófiája című könyvet ol­vasta. Három héttel ezelőtt már­ elkö­vetkeztek a legsúlyosabb órák, minden pillanatban a katasztrófá­tól kellett tartani. Betegágya mel­lett ekkor már állandóan mellette volt éjjel-nappal régi, hűséges­­ ta­karítónője, Farkasné. Azonkívül jóbarátai, felváltva őrködtek be­tegágya fölött. Irsayné, Bleyer Ferencné, Komor Gyuláné, Szirmai Oszkárné,­ Rott Sári és még többen, beosztották a napokat és felváltva őrködtek a nagyasszony felett. Há­rom héttel ezelőtt bement hozzá kezelőorvosa, dr. Lévy és az orvos rá akarta beszélni a nagyasszonyt, hogy egyék va­lamit. Ekkor már nem akart táplálkozni. Hosszas rábeszélésre végre bele­egyezett Jászai Mari, hogy vala­mit hozzanak a számára: — Találjon ki valamit nagyasz­­szony — kérlelték. — Tudjátok mit, kaviárt szeret­nék enni. De különben azért el kellene menni a városba, ne fá­radjatok. Bleyer Ferencné mégis elment, hozott Jászai Marinak kaviárt, evett belőle és így szólt: — Na, most hercegnő lettem. Ettől kezdve nem evett semmit. Három hét óta. Egyszer megpró­bálták, hogy feketekávét adjanak a nagybetegnek, de hasztalan. ■ Már nem tudta meginni. Az utolsó napokban csendes volt, aludt. Néha-néha még megszólalt. Ha környezete halkan beszélt kö­rülötte, akkor még kérlelte őket: — Beszéljetek csak hangosan, hiszen engem­ ’* érdekel. A haldoklás órái Készpénzfizetés mellett eszközölt igen előnyös bevásárlásaim folytán október 4től 100% az összes raktáron levő francia, angol, amerikai cikkek szabott áraiból 20% engedményt adok. Parfümerie Kosztelitz V.kerület, Dorottya utca 12. sz. Kárász Márton és neje szül. Görög Ottil­a mélyen elszomorodott szívvel jelenti, hogy imá­dott édesanyja, illetőleg anyósa özv.Krausz h­ipótot szül. Klazner Berta I ehó 4-én, hosszú, kínos szenvedés után, 72 éves­­ korában elhunyt. Földi maradványait e hó 5-én kísértük utolsó útjára a balassagyarmati szr.­­ temetőben. Áldás és béke lengjen porai felett Özv. Kálmán Samuné szül. Blau Dóra és fiai Endre és László, valamint testvérei és összes rokonai fájdalomtól mé­lyen lesújtva tudatják, hogy drága jó ura, illetve édesatyjuk Kálmán Samu a Pénzintézeti Központ főtisztviselője e hó 4-én, rövid szenvedés után, 53 éves korában elhunyt Temetése e hó 6-án (szerdán) d. u. 3 órakor lesz az óbudai izr. új temető (Bécsi út) halottas­házából.

Next