Az Est, 1926. október (17. évfolyam, 222-248. szám)

1926-10-06 / 226. szám

Budapest 1926 * Szerda * október 6. Apa 150korona­­12 Előfizetési árak : Egy hónapra . ,­­ 40.000 K Három hónapra : 120.000 K Külfö­ld­ön a fenti árak kétszerese Politikai napilap Szerkesztőség: VII. kerület Rákóczi út 84* Kiadóhivatal: VII., Erzsébet körút 18—20,320 ügyes szám­ára a fővá­­rosban, a vidéken és a pályaudvarokon ISOOK •Ausztriában 20 garas 2000 k. FŐSZERKESZTŐ­­Miklós Andor Fiók*kiadóhivatal: V., Vilmos császár út 14. Szerkesztőség JBécsben: IKohlmarkt 7. * Az ácsmester leánya ma visszaadta Teremtőjének a lelkét, amely oly szép volt, igaz volt és magyar volt. A Teremtő gazdagabb lett egy fényes csil­laggal, a mi szegénységünk pe­dig­­komorabb Jászai Mari nél­kül. Hiszen, ugy­e, gyászt és sí­rást jelentett volna az ő elmú­lása akkor is, amikor portánk szélét a Kárpátok rengetege és az Adria vize horzsolta, oly gaz­dag volt az ő tehetsége, oly ha­talmas térséget töltött be lénye s annyi mindent magához ölelt az ő művészete. De most, hogy kifosztottan és árván állunk itt, éppen most jelenti a hírnök, hogy­­ Jászai Mari is elment. Tehát nem volt elég keserűség a kehelyben, még ezt a vesztesé­get is beleöntötték. Mer­t azt mindenki érzi, hogy Jászai Mari hozzátartozott Magyarország­hoz, ennek emelkedéséh­ez, diada­laihoz és pompájához. Ahogy nem lehet Magyarországot Pe­tőfi, Jókai, vagy Blaha Lujza nélkül elképzelni, így csonka volna e fogalom, ha hiányoznék belőle az a darab fényesség, amit Jászai Mari neve szór ki magá­ból. Antigone sikolya, Elektra fájdalma, Lady Macbeth igé­zete, Gertrudis fensége, Éva bája és odaadása, nem csupán egy csudálatos művészi tehetség sokáig élő megnyilatkozása, — össze van ez forrva szívünk leg­szentebb vágyával is. Ha be­hunyjuk szemünket és a Nem­zeti Színház deszkáira odavetít­jük Jászai Mari királynői alak­ját, ez a kép csak úgy lehet tel­jes, ha hatvanhárom vármegye lelke hatvanhárom gyertyát gyújt meg mögötte. Ezek a gyertyák most a koporsója kö­­­rül fognak fellobbanni és amint lángjuk ide-oda hajladozik, haj­­ladozás közben elbeszélik egy­másnak, hogy volt egyszer egy komáromi ácsmester, annak volt egy leánya, ez a leány kirepült a forgácsok közül, mindig maga­sabbra repült, az emberek ki­nyújtották a nyakukat és úgy néztek utána, de ő még mindig feljebb szállt, túl a felhőkön, túl mindenen, túl a képzeleten, vég­re a csillagok közé került és ott tündökölt, ragyogott és fénylett, mint a többi igazi csillag. Az ácsmester leánya. Na kezdte tárgyalni a Kúria a frankhamisítást Windischgrötz és Nádosy nem jelent meg a tárgyaláson ítélet három-négy nap múlva várható . Az Est tudósítójától Nem is egészen fél esztendőre a frankperben kihirdetett elsőfokú ítélet után rtm délelőtt a Kúria ta­nácstagjai ültek össze, hogy ki­mondják a legfelsőbb ítéletet a frankhamisítási bűnper vádlottai fölött. Már reggel 9 óra előtt rendőr­felügyelő vezetésével rendőrök so­rakoztak a Kúria I. emeleti folyo­sóján, hogy biztosítsák a rendet és megadják a nagy perek külső képét. Tekintettel a védők és az esetleg megjelenő vádlottak nagy számára, a Kúrián csak kevésszá­mú belépőjegyet adtak ki, ezeket is javarészt újságírók kapták, a közönség számára mind­össze 15 belépőjegy maradt vissza. Amint ismeretes, ez év május 25-én háromhetes főtárgyalás után hirdette ki a törvényszék az ítéle­tet a frankhamisítók fölött, akik közül herceg Windischgrätz La­jost és Nádosy Imrét négy-nég évi fegyházra, Kurz Sándort és Hajts Lajost, a Térképészeti Intézet fő-­ vezetőit egy-egy évi, Gerő László altanácsnokot, a Térképészeti In­tézet vezetőjét kétévi börtönre, Bába Dezsőt, Windischgrätz tit­kárát másfélévi börtönre ítélte. Nagyobb büntetést kapott még Windischgrätz komornyikja, Ko­vács Gáspár is, akit egyévi bör­tönre ítéltek. A többiek, Manko­­vics Béla és a Térképészeti Intézet, alkalmazottai kisebb büntetést kaptak. Augusztus közepén a megtartott táblai tárgyaláson azzal, hogy a tábla bizonyos jogi minősítéseket megváltoztatott, helybenhagyta Windischgrätz és Nádosy négy­négy évi fegyházbüntetését, vala­mint Kurz és Haits egy-egy évi büntetését, ellenben Gerő bünteté­sét másfél évi, Bábáét egyévi bör­tönre szállította le. A Bantué de Franse képviselője a tárg­yaláson Tíz óra előtt — pontban tíz órára hirdették a főtárgyalás megkezdé­sét — már mozgalmas a kép a kú­riai tárgyalóterem előtt. Egymás­után gyülekeznek a védők, akik közül elsőnek Ulain Ferenc,­­Win­dischgrätz Lajos herceg védője, tűnik fel. A tárgyalóterem­ előtt csoportosulók között egyszerre csak megjelenik Collard-Hostingue, aki a Banque de France megbízá­sából ma érkezett Párizsból a kú­riai főtárgyalásra. Vele együtt Auer Pál is megjelent. A védők és a rendőrök kínos összetűzése a folyáson Tíz óra előtt pár perccel hangos incidens lármája verte fel a folyo­só csendjét. Az ajtóknál rendőr­posztok állanak. Ulain Ferenc ve­zetésével a védők be akarnak jutni a tárgyalóterembe, mert értesítet­ték őket, hogy rögtön kezdődik a tárgyalás. A rendőrök azonban út­ját állják a védőknek. Ulain Ferenc kiáltó hangon követeli bebocsátta­­tását. A rendőrök azonban nem hajlandók Tulainnak engedelmes­kedni. Azzal válaszolnak, hogy amíg feljebbvalóiktól utasítást nem kapnak, a tárgyalóterembe egy lelket sem bocsáthatnak be. Ulain tovább erőszakoskodik, a rendőrök azonban hajthatatlanok. Közben odasiet a rendőrfelügyelő, aki a következő szavakkal fordul­­Diainhoz: — Felszólítom, hogy ne tessék ilyyen hangon beszélni. — De igenis ilyert hangon beszé­lek, — válaszolt Ulain, — olyan hangon beszélek, amilyenen nekem tetszik. — Kérem, addig az urak ide nem mehetnek be, amíg az idézést fel nem mutatják. Urain és a többiek azonban vona­kodnak az idézést felmutatni és követelik, hogy idézés felmutatása nélkül is bocsássák be őket a tár­gyalóterembe. Végül is a rendőrfelügyelő ki­nyittatja a terem ajtaját. A tárgyalóterem egy pillanat alatt benépesedik. A védők elfog­lalják helyüket, az újságírók is a számukra fentartott külön helye­ket. Collerd-Hostingue Auer Pál társaságában a számukra a terem jobboldalán kijelölt helyet foglal­ják el. Hátul a tárgyalóterem pad­soraiban négy elegánsan öltözött hölgy ül. Kezdődik a tárgyalás Pontban tíz órakor nyitja meg Ráth Zsigmond kúriai­ tanácsel­nök a tárgyalást. A tanácselnök mellett Slavek Ferenc, Csizinszky Ágost, Szenyi Antal és Mendelényi László kúriai bírák foglalnak he­lyet. Pótbíróként Kvassay Gyula ül le a bírák széles, hatalmas asz­tala mellé. Az ügyészi emelvényen­­a vádat maga Varga Ferenc ko­ronaügyész képviseli, aki mellett Polgár Viktor koronaügyészhelyet­­tes foglal helyet. — A tárgyalást megnyitom. — hangzik Ráth elnök szava. — Tár­gyalni fogja a Kúria a pénzhami­sítás bűntettével és egyéb bűncse­lekményekkel vádolt Windisch­grätz Lajos herceg és társai bűn­perét. Következik a számbavétel. A vádlottak közül sem Windisch­­grätz, sem, Nádosy nem jelent, meg, csupán Schweiz Tibor jogszigora, Hampel Ferenc, Ágoston Árpád és Hála József a Térképészeti Intézet alkalmazottai jelentek meg. Nádosy­ Imrét a kúriai tárgyalá­son is Gál Jenő védi, akit báró dr. Guttmann Henrik helyettesít. Win­dischgrätz védője ma is Ulain Fe­renc, míg Rába Dezsőt dr. Schwetz ügyvéd védi. A számbavétel után Mendelényi László előadó azonnal belekezd referádájába Azzal kezdi, hogy figyelemmel arra, hogy a Kúria köteles a tábla által megállapított tényállást elfo­gadni, referáciáját erre való tekin­tettel fogja megtartani. Megállapí­tást nyert, hogy 1925. év nyarán az /

Next