Az Est, 1926. október (17. évfolyam, 222-248. szám)
1926-10-06 / 226. szám
Budapest 1926 * Szerda * október 6. Apa 150korona12 Előfizetési árak : Egy hónapra . , 40.000 K Három hónapra : 120.000 K Külföldön a fenti árak kétszerese Politikai napilap Szerkesztőség: VII. kerület Rákóczi út 84* Kiadóhivatal: VII., Erzsébet körút 18—20,320 ügyes számára a fővárosban, a vidéken és a pályaudvarokon ISOOK •Ausztriában 20 garas 2000 k. FŐSZERKESZTŐMiklós Andor Fiók*kiadóhivatal: V., Vilmos császár út 14. Szerkesztőség JBécsben: IKohlmarkt 7. * Az ácsmester leánya ma visszaadta Teremtőjének a lelkét, amely oly szép volt, igaz volt és magyar volt. A Teremtő gazdagabb lett egy fényes csillaggal, a mi szegénységünk pedigkomorabb Jászai Mari nélkül. Hiszen, ugye, gyászt és sírást jelentett volna az ő elmúlása akkor is, amikor portánk szélét a Kárpátok rengetege és az Adria vize horzsolta, oly gazdag volt az ő tehetsége, oly hatalmas térséget töltött be lénye s annyi mindent magához ölelt az ő művészete. De most, hogy kifosztottan és árván állunk itt, éppen most jelenti a hírnök, hogy Jászai Mari is elment. Tehát nem volt elég keserűség a kehelyben, még ezt a veszteséget is beleöntötték. Mert azt mindenki érzi, hogy Jászai Mari hozzátartozott Magyarországhoz, ennek emelkedéséhez, diadalaihoz és pompájához. Ahogy nem lehet Magyarországot Petőfi, Jókai, vagy Blaha Lujza nélkül elképzelni, így csonka volna e fogalom, ha hiányoznék belőle az a darab fényesség, amit Jászai Mari neve szór ki magából. Antigone sikolya, Elektra fájdalma, Lady Macbeth igézete, Gertrudis fensége, Éva bája és odaadása, nem csupán egy csudálatos művészi tehetség sokáig élő megnyilatkozása, — össze van ez forrva szívünk legszentebb vágyával is. Ha behunyjuk szemünket és a Nemzeti Színház deszkáira odavetítjük Jászai Mari királynői alakját, ez a kép csak úgy lehet teljes, ha hatvanhárom vármegye lelke hatvanhárom gyertyát gyújt meg mögötte. Ezek a gyertyák most a koporsója körül fognak fellobbanni és amint lángjuk ide-oda hajladozik, hajladozás közben elbeszélik egymásnak, hogy volt egyszer egy komáromi ácsmester, annak volt egy leánya, ez a leány kirepült a forgácsok közül, mindig magasabbra repült, az emberek kinyújtották a nyakukat és úgy néztek utána, de ő még mindig feljebb szállt, túl a felhőkön, túl mindenen, túl a képzeleten, végre a csillagok közé került és ott tündökölt, ragyogott és fénylett, mint a többi igazi csillag. Az ácsmester leánya. Na kezdte tárgyalni a Kúria a frankhamisítást Windischgrötz és Nádosy nem jelent meg a tárgyaláson ítélet három-négy nap múlva várható . Az Est tudósítójától Nem is egészen fél esztendőre a frankperben kihirdetett elsőfokú ítélet után rtm délelőtt a Kúria tanácstagjai ültek össze, hogy kimondják a legfelsőbb ítéletet a frankhamisítási bűnper vádlottai fölött. Már reggel 9 óra előtt rendőrfelügyelő vezetésével rendőrök sorakoztak a Kúria I. emeleti folyosóján, hogy biztosítsák a rendet és megadják a nagy perek külső képét. Tekintettel a védők és az esetleg megjelenő vádlottak nagy számára, a Kúrián csak kevésszámú belépőjegyet adtak ki, ezeket is javarészt újságírók kapták, a közönség számára mindössze 15 belépőjegy maradt vissza. Amint ismeretes, ez év május 25-én háromhetes főtárgyalás után hirdette ki a törvényszék az ítéletet a frankhamisítók fölött, akik közül herceg Windischgrätz Lajost és Nádosy Imrét négy-nég évi fegyházra, Kurz Sándort és Hajts Lajost, a Térképészeti Intézet fő- vezetőit egy-egy évi, Gerő László altanácsnokot, a Térképészeti Intézet vezetőjét kétévi börtönre, Bába Dezsőt, Windischgrätz titkárát másfélévi börtönre ítélte. Nagyobb büntetést kapott még Windischgrätz komornyikja, Kovács Gáspár is, akit egyévi börtönre ítéltek. A többiek, Mankovics Béla és a Térképészeti Intézet, alkalmazottai kisebb büntetést kaptak. Augusztus közepén a megtartott táblai tárgyaláson azzal, hogy a tábla bizonyos jogi minősítéseket megváltoztatott, helybenhagyta Windischgrätz és Nádosy négynégy évi fegyházbüntetését, valamint Kurz és Haits egy-egy évi büntetését, ellenben Gerő büntetését másfél évi, Bábáét egyévi börtönre szállította le. A Bantué de Franse képviselője a tárgyaláson Tíz óra előtt — pontban tíz órára hirdették a főtárgyalás megkezdését — már mozgalmas a kép a kúriai tárgyalóterem előtt. Egymásután gyülekeznek a védők, akik közül elsőnek Ulain Ferenc,Windischgrätz Lajos herceg védője, tűnik fel. A tárgyalóterem előtt csoportosulók között egyszerre csak megjelenik Collard-Hostingue, aki a Banque de France megbízásából ma érkezett Párizsból a kúriai főtárgyalásra. Vele együtt Auer Pál is megjelent. A védők és a rendőrök kínos összetűzése a folyáson Tíz óra előtt pár perccel hangos incidens lármája verte fel a folyosó csendjét. Az ajtóknál rendőrposztok állanak. Ulain Ferenc vezetésével a védők be akarnak jutni a tárgyalóterembe, mert értesítették őket, hogy rögtön kezdődik a tárgyalás. A rendőrök azonban útját állják a védőknek. Ulain Ferenc kiáltó hangon követeli bebocsáttatását. A rendőrök azonban nem hajlandók Tulainnak engedelmeskedni. Azzal válaszolnak, hogy amíg feljebbvalóiktól utasítást nem kapnak, a tárgyalóterembe egy lelket sem bocsáthatnak be. Ulain tovább erőszakoskodik, a rendőrök azonban hajthatatlanok. Közben odasiet a rendőrfelügyelő, aki a következő szavakkal fordulDiainhoz: — Felszólítom, hogy ne tessék ilyyen hangon beszélni. — De igenis ilyert hangon beszélek, — válaszolt Ulain, — olyan hangon beszélek, amilyenen nekem tetszik. — Kérem, addig az urak ide nem mehetnek be, amíg az idézést fel nem mutatják. Urain és a többiek azonban vonakodnak az idézést felmutatni és követelik, hogy idézés felmutatása nélkül is bocsássák be őket a tárgyalóterembe. Végül is a rendőrfelügyelő kinyittatja a terem ajtaját. A tárgyalóterem egy pillanat alatt benépesedik. A védők elfoglalják helyüket, az újságírók is a számukra fentartott külön helyeket. Collerd-Hostingue Auer Pál társaságában a számukra a terem jobboldalán kijelölt helyet foglalják el. Hátul a tárgyalóterem padsoraiban négy elegánsan öltözött hölgy ül. Kezdődik a tárgyalás Pontban tíz órakor nyitja meg Ráth Zsigmond kúriai tanácselnök a tárgyalást. A tanácselnök mellett Slavek Ferenc, Csizinszky Ágost, Szenyi Antal és Mendelényi László kúriai bírák foglalnak helyet. Pótbíróként Kvassay Gyula ül le a bírák széles, hatalmas asztala mellé. Az ügyészi emelvényena vádat maga Varga Ferenc koronaügyész képviseli, aki mellett Polgár Viktor koronaügyészhelyettes foglal helyet. — A tárgyalást megnyitom. — hangzik Ráth elnök szava. — Tárgyalni fogja a Kúria a pénzhamisítás bűntettével és egyéb bűncselekményekkel vádolt Windischgrätz Lajos herceg és társai bűnperét. Következik a számbavétel. A vádlottak közül sem Windischgrätz, sem, Nádosy nem jelent, meg, csupán Schweiz Tibor jogszigora, Hampel Ferenc, Ágoston Árpád és Hála József a Térképészeti Intézet alkalmazottai jelentek meg. Nádosy Imrét a kúriai tárgyaláson is Gál Jenő védi, akit báró dr. Guttmann Henrik helyettesít. Windischgrätz védője ma is Ulain Ferenc, míg Rába Dezsőt dr. Schwetz ügyvéd védi. A számbavétel után Mendelényi László előadó azonnal belekezd referádájába Azzal kezdi, hogy figyelemmel arra, hogy a Kúria köteles a tábla által megállapított tényállást elfogadni, referáciáját erre való tekintettel fogja megtartani. Megállapítást nyert, hogy 1925. év nyarán az /