Az Est, 1927. február (18. évfolyam, 25-47. szám)
1927-02-13 / 35. szám
2. oldal k*.' t* '*?.& Vasárnap, 1927. február 1$* mm — As Ent tudósítójától — Karácsonyi számunkban megírtuk, hogy díszes palotát terveznek az Országház térre, az országgyűlési képviselők és felsőházi tagok részére. Az Országgyűlési Képviselők Otthona építési terveit Mohácsi László és Moldo■ványi Kálmán műépítészek készítették, el. A homlokzat tervét be is mutattuk karácsonyi számunkban a,közönségnek. Azóta nagy lépéssel halad előre az érdekes terv. A költségvetés szerint a telekkel együtt 22 milliárdba fog kerülni a hatalmas palota, amelyben három-négy parlamenti klub is helyet kapna. A szükséges építési tőke — amint tegnap értesültünk róla — már együtt van. De elkészültek a palota részlettervei is, úgyhogy az épíkezés már akár holnap is megkezdődhet. A tervek a költségvetéssel együtt gróf Bethlen István miniszterelnök előtt fekszenek. Mialatt azonban a parlament gazdasági irodájában és a miniszterelnökségen a képviselőotthon építési ügyének elintézésével foglalkoznak, megmozdult az építésztársadalom és az Országház tér harmóniájának megbontásától félve, állást foglalt a képviselői otthon megépítése ellen, nemzetközi pályázatot követelve minden, az Országház térre tervezendő palota részére. Slintán, az Országház téren a Magyar Általános Kőszénbánya Zrt. is építkezni akar, a magyar építészek érdekképviselete még a határozottan magánépítkezési jellegű MÁK ■nyugdijintézeti palota tervezésével •ifj. nemzetközi pályázat útján bíznámeg az arra hivatott díjnyertes műépítészt. Az Országház tér gyönyörű és nemes vonalait, csakugyan végzetes bibit volna oda nem illő, esetleg stílustalan építkezéssel megtörni. .Hogy a helyzetet tisztázzuk, kérdéssel fordultunk az idea felvetőjéhez, VákárP. Artúr miniszteri biztoshoz, aki az építkezésről azóta is a miniszterelnökséggel tárgyal, mondaná meg, vájjon a tervezésnél mondaná meg, vájjon a tervezésnél tartják-a a Mérnök és Építész Egylete kívánságait és jogosnak látszó aggodalmait. — A Magyar Mérnök és Épitészegyetnérl az a követelése — hangzott a válasz, — hogy az Országház tér monumentalitása és a parlament épületének örök építészeti szépsége le ne rontaesék, szerintünk is országos érdek és közköélesség. Azt hisszük, hogy úgy az Általános Kőszénbánya nyugdíjintézetének, mint az Országgyűlési Képviselői Otthonnak építkezésénél a legfőbb szempont volt és marad is a tér harmóniájának megőrzése, monumentalitásának biztosítása. A Képviselői Otthon építkezése oly méretű kíván lenni és olyan intézmények befogadására is gondol, — terveit ezekre is kiterjesztette — amely intézmények magukban hordják a kívánalmat, hogy az Országház tér ne csak Budapesté, Hanem az egész világé legyen. — Ez a gondolat már a terv cifrájában élt és ha valamiben, hát ebben a tekintetben sem lehet nézeteltérés magyar és magyar között, s ha a Magyar Mérnök- és Építészegylet a gondolat és terv kivitelének beható ismerete nélkül óvást érvel, ezzel — egyébként jogosult felszólalását — olyan alapra építi, amely nem állott fenn a gondolat első órájában és nem áll fenn masban, a tervezés előrehaladott stádiumában. — A Képviselői Otthon és az ezzel kapcsolatos építkezések az Országháziéról élővé, lüktetővés a külföldiek részére csodálttá kívánja tenni — Bizonyos tárgyi igazságok megállapítása céljából azt is ki kell jelentenünk, hogy a Képviselői Otthont nem az egységes párt tagjai részére terveztük, hanem az országgyűlés mindkét házának lakást igénylő tagjai részére. E palotában nyerne persze elhelyezést a képviselőház több pártjának helyisége. — A gondolat és a bemutatott tervek a legilletékesebb helyek tetszését mindenben kiérdemelték. Természetes, hogy a tervekbe az illetékes tényezők beletekinthetnek és hozzászólási joguk is vitán felül áll. A Magyar Mérnök és Építészegylet tehát nyitott kapukatdönget, amikor a terv ellen állást foglal, mert már a gondolat első pillanatában is az építészi harmónia volt a vezérfonal és a gondolatot meg a kivitelt az a motorikus erő hajtotta, amely a magyar dicsőség panteonjává óhajtja avatni a budapesti Országház teret. Paul Boncour, a genfi népszövetségi delegáció egyik vezetője, interjút adott a Petit Párisiennek s ebben élesen bírálja Coolidge kezdeményezését, amely mek csak akkor volna értelme és gyakorlati jelentősége, ha nem előzte, volna meg a Népszövetség konferenciája, amely szintén a lefegyverzést tűzte ki céljául. A baloldali lapok, elsősorban az Oeuvre, azt hangoztatják, hogy a francia kormány akkor jár el a leghelyesebben és következetesen, ha Coolidge meghívóját egyszerűen átteszi a Népszövetséghez és azt a Népszövetség által összehívott konferencia elé utaltatja. Ami Franciaország választójogi reformját illeti, a mai minisztertanács e részben véglegesen fog állást foglalni. Képviselői körökben szinte pártkülönbség nélkül roszszalják, hogy a kormány még mindig ingadozik a választói jog reformja körül és meg akarja hoszszabítani ennek a törvényhozásnak élettartamát. A kamara folyosóin tegnap kizárólag erről vitáztak a képviselők és a baloldalról hevesen megtámadták Sarraui belügyminisztert és Barikon igazságügyminisztert. Malvy egyenesen megkérdezte a belügyminisztert, hogy mi az álláspontja a kormánynak, mire Sarraul azt válaszolta, hogy tévedés azt hinni, mintha a kormány tagjainak többsége helyeselné a mandátumok meghosszabbítását s ezt ő maga is határozottan ellenzi. Csak akkor fogja magát megadni ha bebizonyítják neki, hogy az úrnemcsak joga, hanem kötelessége vitele érdekében szükség van a mandátumok meghosszabbítására aminek hamarosan el kell válnia Az még nem ok az aggodalomra és az izgatottságra, — jegyezte meg Sárvai. —,hogy a kormány foglalkozott ezzel a kérdéssel, hiszen nemcsak joga, hanem kötelessége is minden eshetőségre gondolni. Renaudel szocialista képviselőnek arra a közbevetésére, hogy a kormány jól tenné, ha lehetőleg siettetné a választójogi reformot és még pünkösd előtt igyekeznél megnyugtatni a közvéleményt azzal, hogy ezt a kérdést nyugvópontra juttassák. Sár Jánt belügyminiszter azt felelte, hogy a kormány is sürgősnek tartja a megoldást s remélhetőleg március elején már benyújtja a kamarában a választói jog reformjáról a törvényjavaslatot, hogy húsvét elött le lehessen tárgyalni. (L. Sz.) AT/ Huszonkét milliárdbat.4 fog kerülni az Országgyűlési képviselők Otthona a tervek a költségvetéssel együtt, a miniszterelnök előtt vannak . Az Országház tér stílusát nem szabad megrontani Sürgősen napirendre tűzik a francia választójogi reformot Coolidge meghívójáról ma dönt a minisztertanács Párizs, február 12 (Az Est külön tudósítójától) A piai minisztertanács az Elyseben Domnergue elnöklete alatt az előtérben álló két legfontosabb problémával, Coolidge elnök meghívójával és a francia választójogi reformmal fog foglalkozni. Tegnap délután a külügyminisztériumban tanácskozás volt a nemzetközi lefegyverezési konferenciáról s ezen résztvettek a Qusint,Orsay jóléi és politikai szakértői: Berthelot főtitkár, Beaumarchais, a poltikai osztály igazgatója, Fromageot jogi szakértő és Stausch mint a francia népszövetségi delegáció jogásza, hogy Coolidge memorandumát minden vonatkozásában megvitassák A mai minisztertanácson Briand fogja ismertetni az amerikai meghívót, de elvi döntést ma, még nem lehet várni a kormánytól, hogy azonban a határozat negatív l ez, az világosan kitűnik a mai reggeli sajtó állásfoglalásából. Párizs rajong a macskákért Írta és rajzolta: Vaszary Gábor Párlzs, február hó A párizsiak nagyon szeretik a macskákat. Kincs olyan szegény ember, akinek legalább egy macskája ne volna. A vénkisasszonyok különösen odaj ■ vannak érték és egytucatszámra nem vélik őket. Sőt van úgyneve- HHNRH,dacska... H hBsBBSJb1pv , menhelye is, — —... egy gazdag vénlány alapította, ahol az elárvult macskákat gondozzák, fürdetik. Hogy miért szeretik a franciák a macskákat ilyen nagyon, azt nem tudni. Hallottam már arról is, hogy ennek az egyik arca az volna, hogy 1870-ben, a nagy párizsi éhínség idején sok embert a macskák mentettek meg az éhhaltától. Ez az életmentés persze nem a macskák jószántából történt, mert — megettél őket. Annyi bizonyos, hogy ha megkérdezünk valakit, — miért bolondul a legutolsó kis kóbor macskáért is, hát nem tudja. Azt mondja — Hogy lehet ilyesmit kérdezni ? Hát nem megennivalóan drágák ! A macska-kultusz most áll tetőpontján. A napokban a Salla Wagramban macskakiállítás nyílt meg. Egy jegy ára 10 frank, — de ha 100 frankot kértek volna érte, a macska-imádók akkor is eljöttek volna, hogy megnézhessék azt a rengeteg mindenfajta macskát, amit itt ketrecekben mutogatnak. Ezek a kis ketrecek színes selyemszalagokkal és virágokkal vannak feldíszítve. A fényesszőrű, kövér macskák pedig díszes selyemspáciákon heverésznek és nem egynek a nyakán ékszerek! — arany és ezüst nyakdíszek csillognak. A kiállítás keretében különféle versenyek lesznek: — melyik macska a legszebb, — melyiknek van a legszebb hangja? — melyik a legkövérebb — melyik a, legnagyobb, — a legkisebb és aki isten tudná, hogy még mit nem fognak elbírálni a macskáikon. Az élő macskák kiállításával egy időben, — ugyanazon a helyen — egy képkiállítás is megnyílt. Itt minden kép macskát ábrázol, — jobbról, balról, felülről és alulról nézve. Soha kiállítás olyan biztos anyagi siker elé nem nézett, mint ez. Úgy veszik a képeket, mint a kenyerei. Csak egy-két újságnak nem tetszik a dolog. Már tudniillik a macskakiállítás, — mert a képkiálllás mindenkit elbájol és komoly kritikákat írnak róla. Azt mondják: a legnagyobb barbárság a macskákat ketrecekbe zárni és mutogatni. — ..Hogy mindenféle díjakat osztogatnak ki . — Hát mi közük ehez a macskáknak?* A macskák nyugalma a fontos. Nem szabad kínozni őket. | Szegény macskák! VlfcWÍÍS CSÄSSÄR ŰT at