Az Est, 1928. december (19. évfolyam, 273-295. szám)
1928-12-28 / 293. szám
6. oldal- asm Bukarest, december 26 (Az Est tudósítójától) A szenátus ülésén Sándor József a Magyar Párt nevében kijelentette, hogy a választások teljesen tiszták voltak. Tíz év óta először történt, hogy nem lopták el a választásokon a szavazatokat. Sáromszék megyében a liberális választások alatt több mint tizenegyezer magyar szavazatot loptak el. A nemzeti párt hosszasan ellenzi Sándor Józsefet, a liberális szenátorok pedig tele tüdővel tiltakoznak a magyar szenátor állítása ellen. Argetoianu volt liberális földművelésügyi miniszter. Mondja csak Sándor úr, ha mi elloptuk az önök szavazatait, akkor miért ajánlkozott ön fel a liberális pártiaki Sándor József személyes idegtámadtatás címén szót kér és elmondja, hogy a, becsületében való gázolásnak tartja Argetoianu azon kijelentését, hogy ő a liberálisoknak felajánlkozott volna. Ő hoha fel nem ajánlkozott és mindig kérlelhetetlen ellensége volt a liberálisoknak. Az igazság az, hogy a múltkori választások idején négy liberális vezér fogta körül s azt ajánlották, hogy legyen ezután liberális s akkor élete végéig biztosítva lesz a szenátorsága. — Kos, uraim. — mondtam — elfogadom az önök ajánlatát, de csak egy feltétellel. — É e mi az a feltétel? — Ha önök megbánják mindazt a sok bűnt, amit ellenünk elkövettek, ha hamut hintenek a fejükre is jól áteszik, amit a magyar kisebbség ellen tíz éven át elkövettek. A nemzeti-parasztpárti szenátorok ismétdug,álnak helyeikről és úgra éljenzik Sándor Józsefet. — Ki volt az a négy liberális vezérférfi, a neveiket akarjuk tudni... — Az ■ egyik Mosolyi generális volt... mondotta síri csendben Sándor József. Mosoly generális felugrik helyéről : Hazugság . . . bömbön mély hangon. — Uraim, most karácsony szent ünnepét üljük és én esküszöm, hogy Mosoly tábornok hazudott,— kiáltja Sándor József élesen. A magyar szenátor szavaira leírhatatlan vihar tör ki. A liberális szenátorok felugrálnak, a padot verik és tele tüdővel ordítják: — Ki vele... megsértett egy román tábornokot... egy generális nem hazudik... Kérjen bocsánatot. Mosoiu tábornok kirohan a padsorok közül. Már csak egy lépésre van a szószéktől, ahol Sándor József nyugodtan, a kezeit a mellén összefonva nézi a liberális csoport őrjöngését. Mosoiu: Vonja vissza a sértést. Sándor: Nem vonom vissza. Mosoiu: Hogy mer ön egy román tábornokot megsérteni? Sándor: Itt nincsenek tábornokok, itt mindnyájan egyenrangú szenátorok vagyunk. Az elnök, aki tíz perc óta hiába rázta a csengőt, végre szóhoz jut: Uraim, Mosolu tábornok használta először a hazugság" kifejezést, Sándor szenátor csak azután mondta, hogy a tábornok hazudik. Mosolu: Én hajlandó vagyok enyhíteni kifejezésemen. Sándor József állításáról nem mondom, hogy hazugság, hanem csupán azt állítom, hogy nem fedte a valóságot. Sándor: Ebben az esetben én is visszavonom, amit mondtam. Nem mondom, hogy Mosoly tábornok hazudott, hanem csupán azt állítom, hogy nem mondott igazat. Sándor József feleletét viharos derültséggel kíséri a szenátus. Argetoianu: Nem akartam beszédemben megsérteni Sándor Józsefet, akit tényleg becsületes politikusnak tartok. Visszavonom azt, amit állítottam. Sándor József nem ajánlkozott fel a liberális pártnak, hanem csuván tárgyalásba bocsátkozott velünk. Sándor: Még ez sem igaz, én önökkel soha nem tárgyaltam, önök négyen körülvettek, megszólítottak és én válaszoltam a kérdésükre. Mosoiu és Sándor afférjának lovagias következménye lett. Mosoiu két segédje útján lovaglás elégtételre szólította fel Sándort, aki megnevezte segédeit C. Stefanescu és Bárdossy szenátorok személyében. A párbaj híre pillanatok alatt terjedt el Bukarestben és mindenütt a legnagyobb szenzáció erejével hatott. A kormány egyik tagja a következőket mondotta: — Fizikai szempontból is furcsa lesz ez a párbaj, amelyben egy 73 esztendős öregembernek kell egy kétszázkilós tartalékos tábornokkal szemben állania. Az én véleményem az, hogy az afférnak csak békés elintézése lehet, már csak Sándor József korára tekintettel is. A megbízottak egyébként az ünnep miatt még nem tárgyaltak. A 200 kilós Mosolu tábornok párbajra hívta ki a 75 éves Sándor Józsefet Bukarest karácsonyi szenzációja a lovaglás ügy Bs. legvidámabb SZILVESZTER-EST zeneakadémián Kezdete 10 órakor — vége éjfél után 1-kor Békeffi László Boross Géza Dénes György Fehér Ilonka Ferenczy Károly Goda Gizella Kerpely Jenő Kósa György Mocsányi— Lakos jazz-duo Radó Sándor Fedők Sőri dri Herz Ottó Orosz Julia Jegyek Aurora ssinhostepy.irodo (Kossuth és a Zeneakadémia portélénél Szász fia Szepes Lona dr. Szedő Miklós Vidtor Ferike Lajos ucca) Péntek, 1928. december 28. Nemzetgyűlést hívtak össze az amerikai magyarok Március 15-én Buffalóban találkozik Magyar Amerika minden egyes szervezete. Rothermere akciója megmozgatta Amerika magyarságát Cleveland, december 22 (As Est tudósítójától) dolga hír. Rothermererevíziós mozgalma felrázta Amerika egész magyarságét. Amikor az amerikai magyar küldöttség a magyarok nagy barátjánál, Londonban tisztelgett, megbeszélték, hogy egész magyar Amerikát a revízió szolgálatába állítják. Azóta Newyorkban már megalakult a revízió szervezete, most pedig az amerikai magyarok nemzetgyűlést hívnak össze, úgy gondolják, hogy Magyar Amerika csak akkor tud erőt felmutatni, ha nem egyes városok magyarsága vagy egyes csoportok tömörülnek, hanem meg kell csinálni a Magyar Amerika parlamentjét, ahol minden városnak, minden magyar közösségnek megjelenik a kiküldöttje és ott az összesség válassza meg vezető embereit, mert nem szabad ezt a szép mozgalmat olyan vádak lehetőségének kitenni, hogy bárki is egyéni szempontok érvényesülése miatt akarna akár egyes csoportunk vagy az egész mozgalomnak elére állni. , A szervezőik most bocsátották ki kiáltványukat Magyar Amerika nevéhez. Tarnóczy Árpád a kiváló magyar amerikai költő az Akroni Magyar Hírlap szerkesztője vállalta a szervezés nehéz munkáját. A kiáltványt elküldötték minden egyes amerikai magyar lapnak s arra kérték meg a szerkesztőket, hogy a kiáltványt lehetősen egy napon közöljék. • Az amerikai magyarok arra gondolnak, hogy ezt az alkalmat felhasználják olyan szervezet létesítésére, amely minden kérdésben védheti az amerikai magyarság érdekeit. — Illő, hogy összeüljünk — mondja a kiáltvány. — Illő és követelő. A szülőhaza szólít, a magunk Apáink és gyermekeink szavát halljuk minden órának minden percében. Elkövetkezett az ideje a végső rendelkezésnek, mert már csak gyengébbek lehetünk. Bányában, gyárban, földek művelésében, kereskedésben, betűvetésben, gondolatokban és az érzések magyarázásában élünk és foglalkozunk. Kézzel, ésszel, szívvel dolgozunk, ezer és ezer magyar közösségben, amelyiket mind-mind magunk alkottunk. Közös ügyek megbeszélésére nemzetgyűlést követelünk. Munkaprogramunk meghatározása is országos tanácskozás dolga. Nemcsak Trianon fekszik a Dér-faluban, hanem gyermekeink magyar sorsa, egyleteink jövője, árváink ügye, öreg magyarok istápolása, új utakra fordulók irányítása, a magyar helyzet megismertetése az amerikai közvéleménnyel, minden jövendőnk a mi gondunk és előttünk fekszik egy nagyszerű végrendelet is, amellyel az erkölcsi javainkról rendelkezünk a közeledő alkonyatban. A nemzetgyűlésre meghívtak minden magyar családot, minden magyar közösséget, minden magyar egyházat, egyletet, klubbot és egyéb szervezkedést, valamint a magyar sajtónak minden egyes orgánumát. Tekintettel arra, hogy Magyar Amerikában mindig Newyork és Cleveland versenyzett egymással, úgy tervezik, hogy a nemzetgyűlés első magalakuló ülése se az egyik se a másik helyen ne legyen, hanem Buffalóban lesz, amelyet Amerika minden részéből könnyen meg lehet közelíteni. Úgy látszik, mégis csak baj van a bürokráciával, ha már azok is hadat üzennek neki, akik élén állnak a bürokráciának. A belügyminiszter mondja el a Magyarországban, hogy még ott is levelezéssel intézik el az aktákat, ahol a hivatal két szobából áll. Egyik szobából átírnak a másikba ... (és bizonyára panaszkodnak a forgalom slendriánságára, vagy lassúságára, ha az akta nem érkezik át elég gyorsan a másik szobából — kézbesítő útján, posta útján, vagy a modern technikának valamilyen bámulatraméltó eszközével). Most már tudjuk, hogy a miniszter úr is tudja, hogy »bajok vannak, a bürokráciával. S ezután?... * Jobb protektora már igazán nem lehet az adófizető polgárnak, mint gróf Bethlen István. A miniszterelnök úr azt mondja, hogy az adó csökkentéséről nem lehet szó, de gondoskodni kell, hogy az adóbehajtás ment legyen minden zaklatástól. Ez a kis zaklatás, ez vole az a — nem szükséges fölösleg, hanem szükségtelen fölösleg, amivel az adóbürokrácia kedveskedni szokott. Nagydolog, ha a kormány most ettől megkíméli az adózót — de várjon elég jó protektor a Bethlen — az adóbürokráciához! * Azt mondja Kállay Tibor Pesti Napló-beli cikkében, hogy egy más irányt határozottan és kitartón kívánó közvéleménnyel szemben egy kormány sem állhat meg. Körülbelül így is van, s a tanulság nem lehet más, mint hogy a kormány alkalmazkodjon kicsit jobban az országhoz, miután az ország már annyira alkalmazkodott a kormányhoz, hogy jobban nem is lehet...* Zsúfolva voltak az ünnepi pihenés napjain a színházak. Mikor lesz már olyan közgazdasági helyzet, hogy zsúfolva lesznek a színházak — a munka napjain ism