Az Est, 1929. november (20. évfolyam, 249-273. szám)
1929-11-09 / 255. szám
Budapest, 1920 * SzOfTlődt * november 9. Előfizetési ár: Egy hónapra .... 3 pengő Egyes szám ára a fővárosban, a vidéken és a pályaudvarokon 19 fill. Telefám 1, 4SS—SO*tól 56*ig, Je 464—13, J. 464—19 Politikai napilap *— • főszerkesztő : Miklós Andor 1 XX évfolyam * 2SSt szám, Szerkesztőségi VII. ker., Rákóczi út 54. Kiadóhivatali VII., Erzsébet körút IS-IO, Szerkesztőség Bécsben *., Kohlmarkt 7. Ez van, így van, ezt tudom, ezt nem tudom, itt lehet segíteni, ott nem tudok segíteni... Körülbelül ez a menete a Bethlen tegnapi jószándékú nagy beszédének. A tegnapi Bethlen egy kicsit más volt, mint a múltkori egységespárti értekezlet Bethlené; az akkori offenzív és letompult, ez a Bethlen emberibb volt és közvetlenebb, amit mondott, abban szinte hangosan gondolkodott, azt mondhatni, hogy az emberek szeme láttára küszködött önmagával, a helyzettel, a viszonyok mérhetetlen súlyával s egy nyomasztó hangulattal, amelyben ... nem hisz s amelyről azt mondja, hogy nem is anynyira közhangulat, mint inkább hangulatkeltés. Ha valóban azokra »az ellenzéki babérokra« pályáznánk, amelyekről tegnap a miniszterelnök úr mint a sajtóbeli kritikák konkrét hadicéljairól beszélt, kissé részletesebben is rámutathatnánk, hogy mennyireigenis közhangulat ez a rossz hangulat s a független közvélemény mennyire nem »alászínezi«, de sokkal inkább tompítja és mérsékli ezt a közhangulatot. De végre nem erről van szó, hanem a gazdasági helyzetről, amelyről Bethlen is elismerte, hogy menynyire súlyos, szó van a sok panaszról, amelyek jogosultak. Erről van szó és jó hogy végre — arról is beszélünk, amiről szó van. Alkalmasint tovább is beszélünk róla, mert a miniszterelnök úr azt mondta, hogy szeretné rendszeresíteni az ilyen megbeszéléseket, amelyek mindig elősegítik a helyzet tisztázását és javulását. Rendszeresíteni? Bocsánatot kérünk, ott van rendszeresítve az évszázados alkotmányos fórum, a parlament a maga bizottságaival, ott kell »rendszeresíteni« a gazdasági helyzet disputáját! Oda kell jönni minden anyaggal és adattal, információval, kezdeményezéssel, indítvánnyal, felvilágosítással. Ha egy pártértekezleten el lehet érni valamit, mennyit lehetett volna elérni, ha a Ház, a parlament együtt van ezekben a súlyos időkben; ha nem nyúlik el hónapokra egy-egy panasz vagy kívánság, de azonnal kifejezést kap, tolmácsolást, talán orvoslást vagy legalább is gyógyjavallatot és tanácsot. Ezt kell rendszeresíteni, nem pedig a kívültámogató pártértekezleteket és nem a kritikai kritikáját. Megkezdték a koronatanít kihallgatását a Routbaek utcai bűnügyben Életveszélyes tolongás a tárgyalóteremben és a folyosón Súlyosait terhelő vallomások a konokul tagadó vádlottak ellen — Az Est tudósítójától — Az Erdélyi per óta nem voltak olyan tömegek a budapesti törvényszéken, mint amiyen tömegek rajzottak ma a Rombach utcai gyilkosság nagy főtárgyalásának második napján. De amíg az Erdélyi perben a rendőrök tartották rendben a tömeget, addig ennek a gyilkossági pernek a tárgyalására a főtárgyalás elnöke — nem számítván a hatalmas érdeklődésre — nem rendelt ki rendőröket. Így történt meg azután, hogy a tárgyalóterem hatalmas előszobájában zsibongva szorongtak a kintrekedtek és a nagy tárgyalóterem, amely pedig a törvényszék épületének egyik legnagyobb terme, úgy megtelt közönséggel, hogy a padsorok között mozogni sem lehetett. A tárgyalást fél tíz órakor nyitotta meg dr. Váradi Brenner Alajos törvényszéki bíró tanácselnök. Mindenki azt hitte, hogy a kint várakozó Brandl-család kihallgatására kerül a sor, mivel tegnap a gyilkossággal gyanúsított három vádlottat: Wallenstein Manót, Wallenstein Ödönt és Tóth Lajos hallgatták ki. Az elnök minden keresztkérdése ellenére hideg vérrel és energikusan tagadott mind a három vádlott. Nem isgondolta, hogy egy óra múlva rászakad a baj: pontos válaszait halomra döntik a tanúk. Közönyösen és szélesen gesztikulálva mondta el, hogy a Fehérkereszt kórházban feküdtek a Brandl-gyerekek az első emelet egyik hatalmas kórtermében, még legalább 15 ágy volt ebben a kórteremben. Leírta, hogy milyen gyerekek voltak a Brandl-fiúk szomszédai, hova nyíltak a kórterem ablakai, kik jártak a kórtermben. Váradi Brenner Alajos elnök meghagyta Wallenstein Manót ezeknél a kijelentéseknél, azután más témára tért át. Vagyoni helyzetéről kezdte kérdezni a vádlottat és Wallenstein Manó büszkén jelentette ki, hogy ő vagyonos volt, neki pénze volt és a pénzt nem gyilkosság útján szerezte. — Amikor Wambach, Katalin ön meglátogatta a gyilkosság után — szegezte most a kérdést az elnök, Wallenstein Manó mellének, — és amikor maga állítólag azt mondotta, hogy ő is és a maga fivére is rovottmúltú és Wambach Katalin és Wallenstein Ödön bajba keverhetik humbát, miről beszélt maga még Wambach Katalinnal a gyilkossággal kapcsolatban? — Semmi másról. Én felolvastam neki az újságokat és panaszkodtam, hogy milyen kellemetlen helyzetbe juthatok még, amiért ő is és a testvérem is rovott múltú. — No, nem egészen így ment ez. —— válaszolta az elnök. — Wambach Katalin megkérdezte magától: talán a volt férje a gyilkos? Mire maga egy szót sem válaszolt. — Ez közönséges hazugság, — mondta magából kikelve Wallenstein Manó — egy szó sem hangzott el ebből. — Egy szó sem hangzott el ebből? Dehogy nem hangzott el. Hát honnan tudta akkor Wambach Katalin részletesen elmondani a rendőrségen, hogy maguk hárman hogyan követték el a gyilkosságot? — Erre már tegnap válaszoltam. Wambach Katalin előzetesen megbeszélte vallomását Brandt Izidorról. Bosszút esküdtek ellenem, ez az én válaszom. — No erről majd még beszélgetünk, int jelentősen az elnök, azután leülteti Wallenstein Manót. A másik Wallenstein izgalmas kihallgatása ■Wallenstein Ödönt kíséri most két fegyőr a bíróság elé. A vádlott újabb kihallgatása már nagyon izgalmas, mert az elnök nehéz kérdésekkel fordul hozzá. Keresztkérdések Az elnök ma nem Brandlékat szólólította maga elé, hanem Wallenstein Manó mindenre pontosan és részletesen válaszolt: újból a három vádlott kihallgatásába kezdett bele, megpróbálkozván, hogy újabb ellentmondásokba sodorja a három tagadó vádlottat. Az elnöknek ezek a kísérletei sikerültek is és egyre fokozódó izgalmak közben kapta újabb és újabb hazugságokon a vádlottakat. Elsőnek, Wallenstein Manót kísérte fegyére az elnök elé. Wallenstein Manó tegnap azzal védekezett, hogy ő nem lehet gyilkos, mert hiszen a gyilkosság után meglátogatta Brandlékat, nagy részvéttel volt irántuk, a kórházban felkereste a kis Brandl-gyerekeket, érdeklődött sorsuk iránt. Az elnök részletesen faggatta ma, hogy mikor volt Brandléknál, mikor volt a kórházban, milyen kórterem volt az, ahol a Bravait-gyerekek feküdtek, kik voltak abban a kórteremben is