Az Est, 1930. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-17 / 13. szám

Péntek, 1930. január 17. Petőfi Sándor unokaöccse kocsimosó a taxitelepen Most nagiybetegen fekszik a kórházban az „utolsó Petőfi-sarjad­ék“ —­Az Est tudósítójától . Feh­érfalu csárda áll az országút mentés, a hosszú, egy utcájú Kere- 1-es közepén. A csárda mellett, az emelkedő lankán a temető. A csárda néhai Hrúz Ádám­ csárdája, akit csak Petőfi Ádám néven ismertek Cink­o­­ttitól fel Hatvanitg, Gyöngyösig. Víg­élet járta valamikor a Petit, a­ csárdá­ban, jó borral,­ széplánnyal, muzsika­szóval. Ma csöndes, a csárda, néhai gazdája a szomszédos temetőben megtért oda, ahová elei, a Hrúz-fa­­miliabeliek. Hrúz Ádám apja, édestestvére volt Petőfi Sándor édesanyjának, Hrúz Máriának. Nagyon büszke volt a csárdás világéletében a nagy rokon­ságra és minden asztalához betérő­nek mu­tatani alatt elárulta, hogy ő bizony Petőfi-sarjadék. Negyvenkét esztendeig mérte a bort csárdájában és büszkélkedett a rokonsággal. 1921 augusztusában hatvankét éves korá­ban vitték ki­­a Szent Mihály lován nyugovó helyére. Halálos ágyán lel­kére kötötte az öreg csárdás Dezső fiának, hogy a rokonságot fel ne aa­. fiú. Ezt a rokonságot hagyta, fiára, örökségül a már megfogyatkozott Valu-ételű elhangtalanodott csárdán kívül. A »Petőfi-sarjadék« titulust. Petőfi Sándor kései unokaöccse, Hrúz Ádám fia, Hrúz Dezső most éjszakai kocsimosó és kocsizsí­rozó az egyik pesti autótaxi tele­pen, de a titulust és a rokonságot csak úgy, mint az apja, büszkén viseli és tartja. A valamikor barn­a képű, égő szemű legény, — akiben mindig lelkesedő apja Petőfi Sándor megelevenedett képmását látta, hirdetvén, hogy Petőfi édesanyjának orcáját és tüzes­barna szemét örökölte és külsőre a Hrúz­ok és nem a Petrovicsok kénét viselte — ma már sápadt, összetört ember, a negyvenkét esztendejével. Munkaképtelen beteg, a vele történt szerencsétlenség óta. December elsejének éjszakáján Hrúz Dezső belezuhant az autó­­taxitelepen egy mély szerelőgö­dörbe és összetörte magát. Azóta, ha felkel az ágyból, mint az árnyék járdogál a faluban. Apja tizenötéves korában a h­entes- és mészárosmesterségre adta és híven a Petőfi-rokonság tradícióihoz, ő is székálló legény lett, a csárda mellett, apja vágószékében. Ma egy kis bérelt házikóban tengő­dik, feleségével és lányával. A ház kapuja fölött gólyás tábla. Hrúz fe­lesége a falu babája. De a kis Kere­pest elkerüli a gólyamadár, évente ha ötven babával akad dolog. A csárda ma Hrúz Dezső nővéréé, Kökény Ferencnéé. Itt találunk rá az­­utolsó Petőfi-sarjadéko­ra, aki búcsúzóban van húgánál. Üres a csárda, fanyar a bora, ked­vetlenek az asztalai. A falon hatal­mas Petőfi-rajz. A família szerint vagy Jókai, vagy Barabás Miklós rajza. Ha olyan előkelő helyről ke­rült is a csárda falára ezelőtt ötven esztendővel, mint néhai Illés Bálint 48-as kurucképviselő ki­starcs­ai kú­riájából, mégis csak ceruzát, krétát ügyesen forgató mesterember olcsó értékű másolata. A falon berámázva a Petőfi Társaság köszönőlevele a Pető­fi-házunik juttatott Petőfi-erek- iyékért. Amikor Petrovics István, Petőfi Sándor édesöccse Kiskőrösön ha­lálát érezte, kedves rokonára, Hrúz Ádámra is gondolt és a Petőfi-kincsekből rá­a is hagyo­mányozott. így került a csárdába Petrovics Ist­ván három méteresre kihúzható diófa asztala és egy tulipántos láda amely a Hrúz famila szerint Petőfi Sándor ládáin volt. Ezzel járta volna be diák­korában, majd­ később is Petőfi az or­szágot. A­z ódát a benne levő írások­kal, egy zöldkötésű könyvvel és más holmival Hrúz Ádám a Petőfi Társa­ságnak adományozta. — Most én vagyok az utolsó Petőfi­­sarjadék — magyarázza betegségéről, bajáról, összetörtségéről elfeledkezve Hrúz Dezső, aki írásokkal akarja bizonyí­tani, hogy az ő igazi nevük, ahogyan Petőfi­ édesanyja is sajátkezile­g írta a nevét, nem Hrúz, de H­rússz. És Hrúz Dezső, csakúgy, mint valamikor az apja, Petőfi Sándorról esik mint a­­ Sándor--ról beszél. A keserűség csak úgy "ömlik szájából, amikor elpana­szolja életsorsát, de fel-felesillan a szeme, amikor a régi emlékeket emle­geti. Egynapos rekruta volt a fixesek­nél, amikor 1909 október elején a Pe­­tőfi-család hamvainak volt a nagy nemzeti temetése. Az egynapos rek­ru­­tát kiagg­asztatták, csákót nyomtak a fejébe és úgy küldték a­ kaszárnyából ki, mint rokont a nagy temetésre. Apja mellett dolgozgatott Hrúz Dezső és hallgatta az öreg legendás beszédeit a »Sándor ”-ról. Az öreg Hrúz Adám nem látta sohasem öc­­­Csét, de sok mindent tudott róla. Hal­lotta a fiú apjától, hogy a régi szép időkben, régi­ csárdájuk udvarán de sok cukrot, pénzt osztogatott a ke­repes­ gyerekeknek Erzsébet ki­rályné, amikor keresztül lovagolt a falun és­ leszállt egy pohár friss vízre, pár jó szóra. Eirene József is a nagy vadá­szatok idején, nem egyszer ott térít­tetett magának a sok fényes generá­lissal, nagyúrral a csárdában. Egy­szer mondta is az egyik cifra generá­lis Hrúz Ádámnak: — Legyen a kerül csárdájának ti­tulusa a Magyar koronához. De Hrúz Ádám csak nem tagad­hatta meg a rokonságot és maradt a csárda petőfi-csárdának, Hrúz Dezső emlékszik. Harctér, se­besülés, a sziuronyrotemn­ain, orosz* fogság. Szibéria, aztán Szibériából lekü­lelik Oroszország nyugati határ­szélére egy parasztgazdához béres­munkára. És tizenhatb­ain jön a nagy német előrenyomulás, Hrúz Dezső oda áll a német lisz­tek elé, hogy tudják-e, ki volt a magyaroknak Petőfi Sándor? A német tisztek tudták. És aztán folytatta, hogy ő Petőfi Sándor öccse volna. — Rögtön elláttak a németek min­den jóval, hallal, rummal, cukorral, teával. Vonatra ültettek és vittek ki övbe. A német parancsnokságokat mindenütt előre avizálták, hogy Pe­tőfi Sándor öccse érkezik, így kerül­tem haza, dicséretére a németségnek. — Itthon az apám, az öreg iécés már oly szegénységben tengődött a csárdában, hogy a szomszédasszony­tól kért két tojást kölcsön, hogy rán­tottát süthessen ünnepi vacsorának hazaérkező fiának. Az öreg Hrúz­t halála után fia élete egyre jobban lefele csúszott. — Amikor az apám­ — meséli — a Petrovics Istvántól örökölt ereklye­­tárgyakat a Petőfi­ Társaságnak adta, nem fogadott el semmit, csak az volt a kérése, hogy ezért­ engemet helyez­zenek el az urak valami kis nyugdí­jas altiszti állásba. Nagy levelezést folytatott Hrúz Dezső a Petőfi­ Társa­ság­gal. Levelők, levelezőlapok tanúskodnak erről. Hrúz Dezső 1920-ban napszámos lett a kistarcsai gépgyárban, majd 1921- ben visszaszerezte apja csárdáját, de nem boldogult. A Petőfi Társaság protekciójával, 1924-ben­­a lóhúsüzemhez került nap­számosnak, kocsikísérőnek, de itt is kenyerét vette az autósvilág, amikor már nem volt szükség kocsikísérőre Újból a Petőfi Társaság támogatásá­val a Martánál kapott alkalmazást 1929 májusában, mint éjszakai zsíro­­zónapszámos és kocsipucoló, 29 pengő heti keresettel. — A telepen tudják az urak, ki ■va­gyok, ve'4- is be'sitin'k. Tud­ok, mi­lyen sarjadok Vagyok — büszkélke­dik Hrúz Dezső, akinek legnagyobb, kincsie az am­fárim­illókban őrzött ♦'ekete bőrkötéses öreg imakönyv, Petőfi Sándor: István öccsének zsoltároskönyve. Beliczay Jónás hogy őszi evangélikus prédikátor, kemenesi­­esperes, Vas vármegye táblabírája írta és nyom­tatta ki a zsoltároskönyvet. A könyvben tépett, megsárgult cé­dula, Petőfi Sándor édesanyjának feljegyzése, legkisebb becsének, Adámnak születéséről.. Szól a követ­kezőképpen a tót írás: Adam­­ Novo­szén Levi ISKi DNE 28. És a könyv utolsó két tisztes, oldalára Bajza József sajátkezű­leg írta be­le egyik versét. Hat strófás a vers, első sorai ezek: Ha reményül szép árbocát Sorsviszálya, széttöri, Nézz a csillagul­ közt. Azok is nyújtanak fáklyát. Azok lesznek vezérlik. Ha szivedben él a hit... — Hetedik hete szenvedek, nya­­valygok, — panaszkodik Hrúz Dezső — hogy a szerelőgödörben összetör­tem a fejem­, a derekain. És a Társa­dalombiztosítótól december elejétől a mai napig mindössze hatnapi táp­pénzt kaptam­ -— De tegnapelőtt ■ óta Hr­­iz Dezső­ kezében az írás, hogy bevonuljon az Uzsoki utcai kórházba. Szerdán reggel le is fektették Pető­fi Sándor unokaöccsét a kórház egyik ágyába, hogy talpraállítsák. A kórházban is tudják már, a szobatár­sak Hrúz Dezső büszke, nagy rokon­ságát... Bakos Ákos A KEREPESI PETŐFI-CSÁRDA HRÚZ DEZSŐ: »AZ UTOLSÓ PETŐFI­­SARJADÉK« A KÓRHÁZBAN A CSÁRDA BELSEJE ^S\^e7***f**itS%****E**f,*f>***&***\?^*y°**,*s\*x^ Árvelés­t hó 17-én, délután 5 órakor Á von- Hantán személyesítő V.Ügynök utca 5. sz alatt bíróilag elárvereztetik 3 oldal. 290 SZOBA BÚTOR háló­k, ebédlők, k­ííszobák, stb. csak jó minőségben, m-Slyeya !essá!fiá'vo?t a hírem készpénzért vagy kívánatra a legkedvezőbb fizetési feltételekkel. A bú­torok a földszinti, I. és Il. emeleti minta termeinkben megtekinthetők „36$3«!M2Lfia Kereskedelmi Rt. bútor­áruházában, Vilmos és Más­zár út (3 Saját ház)

Next