Az Est, 1930. június (21. évfolyam, 123-145. szám)
1930-06-08 / 129. szám
Vasárnap, 1930 Junius 8 11 szegény kovácsmester háza, ahol a Daco született Firenze, június hó (Az Est tudósítójától. Múlt héten három napig jártuk keresztül-kasul Mussolini szűkebb hazáját, a Romagná-t; magyar utas milyen igen nagyon otthon érzi magát ezen a szelíd, megnyugtatóam egyhangú alföldön, ahol délibáb után kutatna a szem a sík láthatár megtöretlen gyűrűjén! De mégis más a kép, ha leide, a földre, figyelünk: géppel szántott, nyílegyenes sorokat látni, a primitív kéziekének nyoma sincs, a vetés között keskeny csatornahálózat, a kalászsorok között elvonuló hajszálerekkel, ahova a víz mindenüvé behúzódik, az öntözés művészei élnek itt! Ösvénytől, dűlőúttól szinte sajnálják a helyet, annyira kihasználnak minden négyzetcentimétert; sokhelyütt a határt eperfára felhúzott, karvastagságú törzsű szőlőtőkék vonják meg: a fa levele selyemhernyónak szolgál ételül, de a mamna is kap belőle takarmányt; ezt nálunk nem ismerik, aminthogy károsnak tartják a favetette árnyékot is, holott Olaszországban sokhelyütt a búzát olajfák és más gyümölcstermők alá vetik és kitűnően aratnak mégis, talán mert több a napi ki tudja... S még egy különös látvány: sok ezer asszony, gyerek javában gyomlálja a búzavetést! Azt hinné az ember, hogy több kárt csinálnak azzal, ha betaposnak a kalászok közé, mint amennyit a gyomlálással használnak, de kitűnő termés statisztikájuk talán mégis nekik ad igazat! Erről a románnál alföldről kerül ki Itália legdolgosabb munkássága; komoly, méltóságteljes emberfajta,, Mussolini büszkén vallja magát testvérüknek, mindenütt végig az egész tartományon, de különösen Forli vidékén, meg is érzik szerető pártfogásának hatása. Mert igen érdekes, történelmi és etnográfiai alapon nagyon indokolt és megérthető jelenség, hogy az olaszban a hazájának szóló szereteten túl erősebben élő úgynevezett »regionális érzés«, mint a bárhol egyebütt Európában. Maga a birodalom, mint egység, még rövidmúltú, a szűkebb haza iránti atavisztikus ragaszkodást tehát apáiktól, nagyapáiktól örökölték, akik még külön-külön országok polgárai voltak, azonfelül annyira különbözik egymástól a mai Olaszország egyes néptörzseinek nyelve, temperamentuma, szokása, hogy voltaképpen csak politikai szempontból voltak annak idején közös nevezőre hozhatók a Savoya-család jogara alatt, ma pedig a fasiszta gondolat egysége alapján. Hogy csak egy példát említsek: a háborúban szicíliai, kalábriai ezredek képtelenek voltak arra, hogy a szomszédos piemonti vagy lombardiai ezredekkel beszéljenek, minthogy a nép csak a maga dialektusán értett és ezek a tájszólások egészen külön nyelvek, külön nyelvtannal és a maguk sajátságos szavaival... Éppen ebből a »regionális érzésből« kifolyóan, valahányszor erősebb egyéniség került uralomra, szűkebb hazáját különösen felvirágoztatta és pártolta minden téren. Predappio Nuovo, Mussolini szülőfaluja A Duce is mindenképpen hasznára volt eddig is itomaguának, ahova minden emléke és érzése hála köti: birtokot is itt, Carpena mellett szerzett magának és Iborli-t, amelynek közelében született, elhalmozta minden jóval: az agrárvidék kellős közepén új ipari centrumot teremtett itt, gyárak nőttek ki a földből, a régi kis vasúti stáció helyén új elegáns és nagyvárosias állomást építtetett, — holott ■ idegen utazó — Ravennát kivéve — nem igen vetődik erre a vidékre, noha a forlii gazdag és érdekes múzeum képei és különösen romagnai etnográfiai gyűjteménye, melyet mostanában építettek ki, megérdemelné a megtekintést. Mussolini és családja a lehető legdemokratikusabb módon tartják ma is a barátságot régi ismerőseikkel• Edda leányát, aki nemrég ment férjhez a nemrégen grófi rangra emelt Ciano miniszter fiához, gyakran járt mostanáig a férfii mozikba barátnőivel, különösen egyikkel, aki egy ottani fűszerkereskedő igen szép leánya. Magát a Dúcét is gyakran látták nyaranta, amint a két fiatal lánynyál autón járta be a várost és vidéket, miközben meg-megálltak egy kis beszélgetésre régi barátaik, egyszerű emberek, háza előtt. Forliból széles, kitűnő autóúton indultunk hazafelé Firenzébe, pár kilométerre a várostól teljesen megváltozik a vidék jellege, szelíd dombok közé kerülünk, bolyhos, sárga rügyű jegenyék között zöld hegyi folyócska kanyarog, a távoli, szelíden halványkék Appennin-sáv mind zöldebb és zordabb valósággá merevedik elénk, már kikönyököl a síkság fölébe a hétszázméteres Monte Colombo, az út hirtelen fordul és előttünk egy falu szélső házán óriás betűs felírás feketéink: PREDAPPIO NUOVO. Hiszen ez a Duce szülőfaluja! Vegyük elő gyorsan a legkitűnőbb, legrészletesebb olasz útikönyvet, a Touring Club kiadásának romagnai kötetét és olvassuk el, mit mond erről a nevezetes helyről! Szinte hihetetlen: az 1924-ben, tehát két évvel a fasizmus uralomra jutása után megjelent könyv, amely féloldalakat szentel minden kis helységnek, egy árva szóval sem emlékszik meg erről a fontos helyről és annak nagy szülöttjéről, — éppen csak megemlíti a falu nevét, mint ahol két út kereszteződik... Befordulunk a tágas főutcába; csupa vadonatúj ház, jó anyagból épült, cseréppel fedett, gyönyörű, modern iskola, jól öltözött, elégedett külsejű emberek álldogálnak csoportosan, vasárnapi tereierén. Az egyik csoport előtt lefékezem az autót és megállunk. Még mielőtt bármit kérdezhetnénk, az egyik feketeruhás férfi hozzánk lép és mosolyogva mutat fel a sziklás hegyek alatt meghúzódó magas házsor felé: — Ott kérem, az a régi szürke kőház, amelynek az emeleti ablakából zászló leng, ott született a Duce! Szegényes szürke ház, semmit sem jelent, hogy emeletes, tudvalevőleg Olaszországban nem is létezik földszintes kunyhó, csak emeletes. Primitív viskó voltaképpen az egykori szegény kovács háza, ahol fia, a Duce, a világra jött és annak is csak egy kis részét lakta a Mussolini-család. Ma üresen áll, zászló leng az ablakában, de példátlanul érdekes az az építészeti kiképzés, amivel súlyt adtak az érintetlenül meghagyott szerény házacskának. Mi fölmagasztosult viskó kent a főutcán, a magasan fekvő tzzal egyvonalban, óriási teret épíettek, körül vörös oszlopcsarnokkal, ■ amely félkörben tárul ki, rajta kőből kivésett rengeteg fassiójelvények , váltakoznak az íveket tartó oszlopok- a kal: olyan az összbenyomás, mintha I valamely nagy fürdőhely kolonádját | látnők, amely egy híres és nagy- | hatású forrás fölé épüli! Hát igen, itt a fasizmus forrása elé emelték be 9 gyeletes kezek ezt a monumentális 9 sétányfélét, ahonnan kettős szabad- lépcső vezet fel, mint zarándokhely templomához, a magasan fekvő nevezetes házhoz, amely fölött meredeken és kopár sziklákkal tornyosul az Apennines előörshegylánca. S eza pompázatos feljárat még tüntetőbben húzza alá a ház szegényes voltát: itt van, nézzétek, innen jött és hová jutott! A sétáló lakosság büszkém figyeli az idegen utasok nézdelődését és szívesen beszél: bár valamennyien többé-kevésbé rokonai a nagyembernek, legalább ezt állítják, senki nem nevezei Benito-nak, sőt még csak Mussolini-nak sem, hanem áhitatosan ejti ki a Duce szót. Van, aki emlékeket idéz fel gyerekkorából, de ezek a kis anekdoták semmivel sem hozzák közelebb a tárgyukat: a nagyemberekről szóló gyermekkori történetek rendszerint hasonlítanak egymáshoz, ha egyszerű agyuk megfigyeléseim keresztül kapjuk őket. És mégis: ezek a kerekkoponyájú fekete férfiak, erős állukkal, merev tekintetükkel, valahogyan hasonlítanak nagy földijükre, érezni rajtuk a közös vért, közös gyökereket... Miközben a szűkablakos, szürke nyomorúságos házat elnézem fent a monumentális oszlopcsarnok és szabadlépcső fölött, erre kell gondolnom: mégis csak a demokratikus gondolat diadala az a tény, hogy ebben az országban lehetséges volt, amire sok más országban dehogyis , akad a mai időkben példa! — hogy innen, ebből a környezetből, ilyen gyermekség, ilyen múlt után, Itália korlátlan urává nőhetett, Európában új államformát kreálhatott, lordokon és ősi arisztokrata családokból származott államférfiakon túl, királyokkal és pápákkal egyenrangú félként tárgyalhatott valaki, akinek más jogcímekhez nem volt, csak éppen a tehetsége, az intellektuális ereje... Vészi Margit* Hungária Strandfürdő és Csórakház Római-fürdő hajóállomásánál,átalakítva megnyílt. Budapest legnagyobb forrásvíz-medencéje. Közlekedés: Villamos a BSzKRT bármelyik vonalárról 36 filléres átszállóval a Pálffy térről Római-fürdőig, onnan autóbuszon 2 perc a fürdőig, gyalog 6 perc. Hajón reggel 8, 8*30, 1120, délután 2*20, 330. Újpesten át 15 percenként kompátkelés, Zsilip uccától. Hajó és komp a fürdő előtt kötnek ki. Weekend-szobák az ünnepekre bérelhetők. Csónak-garázsírozás téglából épített kétszemélyes fülkékkel kiadók. Vendéglőben olcsó menü, zene, tánc. Városi iroda: V., Szabadság tér 2. Tel.: Aut. 177-30. Fürdő és csónakgarázs: Római-fürdő. Tel.: Aut. 547-98. Pünkösdvasárnap és hétfőn 50 drb strandfürdő bérletet sorsolunk ki ingyen a fürdővendégek között, melyaz egész 1930. évre szól kabinhasználattal együtt STOP! Hirligi-csárda meginult MARIA-LAKS30FOKVilma-telep, Sarok ucca 9 Állomáshoz 5 percnyire. Szoba és elsőrendű ellátás 4-szeri étkezés személyenkint 8 pengő 13 oldal■ SOFŐRGYŰLÉS A RÉGI KÉPVISELŐN HAZBAN. BOZÓKY ILLÉS ELNÖKÖL, POLGÁR DEZSŐ TITKÁR BESZÉL A SOFŐRÖK BAJAIRÓL Választói blokk alakul — Az Est tudósítójától — . Az ellenzéki pártok vezetői hetek óta bizalmas értekezleteket tartottak, amelyen az a nézet alakult ki hogy közös választójogi frontot kell alakítaniuk. A bizalmas értekezleteken Garami Ernő, Peyer Károly, Pakots József, Bródy Ernő és Nagy Vince vettek részt. Elhatározták, hogy választójogi blokkot alakítanak, egyelőre ebben a szociáldemokrata és a demokrata párton kívül a függetlenségi Kossuth-párt is részt vesz, de a többi ellenzéki pártok csatlakozását is remélik. A három párt zászlóbontó nagygyűléseJ június 12-én, csütörtökön este fél hétkor lesz a Vigadóban. Peyer, Popper, Farkas István, Kéthly Anna, Bródy, Pakots, Fábián, Gál, továbbá Nagy Vince, Rupert, Búza Barna és Vámbéry szólalnak fel a választójogi blokk első nagygyűlésén. .. I twmwwrtVMmvmmtvvtwMintvmumMmtmwHmmmuvmwi Magyarországi vezérképviselő:LÁSZLÓ BÓDOG Budapest, VII., Nagydiófa u. 16 Teletón: József 418-82