Az Est, 1930. július (21. évfolyam, 146-172. szám)

1930-07-16 / 159. szám

Szerda, 1930. Július 16. Ahol éjjel is Pillanatfelvételek egy norvég utazásról Írta: Ruttkay György Trendítsem, július elején Az első­ a­­ sok meglepetés­ között, s ami itt éri az­ utazót: az, hogy ez a vidék nem rideg­, nem komor, nem­­barátságtalan, olyan szelíden­ hullá­mosak a hegyei, olyan sötétzöldek a tizen erdei, olyan­ lűélykéke­ny fehér­­tarajjal a hullámok száján bukdá­csolnak a partjai, kőről-kőre, mint a mi Erdélyünkben, és a rohanó fo­lyók, amelyek a szálfákat hozzák a hegyekből és túláradó vi­harzásukkal szállítják lefelé, a völgyek gondozott ipartelepei, a csinos, fehér városkák felé, a Vágra emlékeztetnek. Mindenütt hűvös kis szél fúj, amit forró nyári napokon csak nehezen le­het szélnek nevezni; szellő ez, szer­­lecske, fuvallat, az ismeretlen Észak lehellete,­­­vagy talán lehetséges az, hogy az a nagy mindenség, a Világ, amely bennünket, mindnyájunkat, körülvesz, amely Berlinben rendet tart, Amerikában dolgozik, a Rivié­rán szórakozik, itt, a messze, messze Északon, titokban sóhajtozik és ezek a hűvös, illatos szellők a Mindenség titkos sóhajtásai?! Lehetséges, mert hova járjon a Vi­lágegyetem, a maga titkaival, ha nem ide, ebbe a tiszta-tiszta országba, amelynek a morálja olyan tiszta- mint távoli havasai csúcsán a hó, amely­nek­­emberiessége olyan mély, mint furcsa kiszögellésű, fantasztikus-sötét fjordjai, ahol a magánélet tisztasága vetekszik a közéletével és ahol min­­­den há­ziban olyan természetes a tiszta ágy, mint minden emberben a tiszte­lőtek.* Az éjféli nap országa« — így ne­vezik. Norvégiát az iskoláskönyvek és az utazási irodák propagan­da­fü­­zetei, ezt a kifejezést’ ismeri minden­ki, — olyan­ frázis lett ez, amit­ az egész világon használnak, anélkül, hogy gondolkodnának mögötte vala­mit. Világos van­, m­ennyi az egész. De látni, élni ezt: a legmegrázóbb in­­resszió. Már Oslóban, a fővárosban, éjjel fél egykor, alkonyi boltoat van csak, olyan ha­ngulat, mint­­ minálunk, jú­liusi estén, nyolc óra körül, az utcák közepén felállított villamos ívlám­pák nem égnek, a szembejövők arcát pontosan fel lehet ismerni, az üzletek cégtábláinak felírásait el lehet ol­vasni. Az ég fehéresen kék, messze, nyugaton, opálszínű, utolsó, erőtlen sugaraitól a Napnak, amely éppen lenyugodott, és messze, keleten, mint­ha tejjel halaványan be volna vonva, első erőtlen sugaraitól Napnak, amely éppen felkelni készül. Az éjszaka alig tart másfél óráig­ a Nap, alighogy eltűnt az egyik ol­dalon, már jelentkezik, az ég alján, a másikon s az éj csillaertalan. Nem,­­ egy csillag mégis szikrázik az ég tejfehér végtelenjén, de a szem az ég­világ­óságában csak nehezen veszi észre; bágyadt fénye ott világít a hunyó és a kelő Nap között. Könnyű kiszámítani, a magyar csillaghoz, a Göncöl szekeréhez viszonyítva: a Sark-csillag ez­ az ég netlen, amelyn­­ti­­világos norvég éjszakában tündököl.­­ Oslóban még­ tart másfél órát az éjszaka, tőle éjszakra. Trondhjem­ben már egy percig sem tart. Nincs éj­szaka. A Nap eltűnik, de sötétség nincs. Az éjszakát a világos nappal­tól nem különbözteti meg semmi, egybefolynak egy örök természetes­ségben, júniustól szeptemberig, --­­aminthogy télen mindig sötét van és egy örök természetességben nem kü­lönbözteti meg semmi a nappalt a sötét éjszakától ősztől tavaszig. Nincs nappal és nincs éjszaka. Az emberek visszavonulnak, a házak el­csendesednek, a világ­ elül: ez az éj­szaka. A színpad üres lesz, a szerep­lők eltűnnek, de a függöny nem gör­dül le. Késő éjjel: nappali fény és az egyetlen lámpa, amely egy úri­ kas­tély faragott bejárata fölött ég, a mai legtökéletesebb technikának is csak groteszk kísérlete, amellyel a Természettel próbál versenyre kelni. * A norvég hűséget, tisztességet, meg­bízhatóságot ismerjük a norvég iro­dalomból." Hiába élt volna Ibsen, Knu­t Hamsán? ... Mégis,­­ az irodalom ezeknek a jellemvonásoknak a legfinomabb, szublimált kifejezés?. A legprimití­vebb, legősibb szimbóluma: Osló kö­zelében­ tíz óriási fa­hodályban elhe­lyezett Viking-ha­jó. — az egyetlen, amelyet a középkorban divatos hajók közül az utolsó évtizedekben megta­láltak és restauráltak. A norvég­ ki­rályok holttesteit ilyen nagy feketé­kben faha­jókban ravatalozták fel és süllyesztették el, a tenger fenekére, — de velük süllyedtek el la­­nagy úr fe­lesége, barátai és szolgái is. ... Egy ilyen hajó többet megma­gyaráz Ibsenből, mint az egész Ibsen­­,magyarázó literatúra. * Meglepő, hogy az egész országban milyen jól ismerik a magyarokat; mennyire, ismerik történelmünket, irodalmunkat és mennyire kedvelik a magyar zenét. (Itt nem a szokásos külföldi Liszt-rapszódiákra és Brahms-féle Magyar Táncokra gon­dolok, hanem a legfinomabb­ és leg­szebb eredeti magyar zenére, La­­vottára, kuruc-nótákra, Bartókra, ritkám hallott magyar dalokra.) Pon­tosan tudják, hogy mi történt ve­lünk a háború­­után, ismerik a béke­szerződések összes igazságtalanságait és úgy velünk éreznek, mintha a sze­rencsétlenség őket érte volna. * Ez elsősorban a norvég sajtó, külö­nösen a nálunk járt kitűnő újságírók és az oslói magyar főkonzul, Rönde Péter tíz érdeme. Srönde Péter élete a legszebb és a legmeghatóbb regény, ötvennégy éves,­­ tizenkét évvel ezelőtt még egyszerű munkás volt. "Ma Norvégia egyik leggazdagabb embere. Ezer munkást foglalkoztat abban a remek gumigyárban, amelynek másfél év­tizeddel ezelőtt csak egyszerű alkal­mazottja volt. Kitűnő szemmel idejé­ben észrevette, hogy a bolsevizm­us, amely mindent tönkretesz, elsősorban a legnagyobb exportcikket fogja tönkretenni Oroszországban: az orosz sárcipőt. Gőzerővel kezdte gyártani a sárcipőt és mire számadása bevált és Oroszország egyetlenegy pár sárcipőt nem tud gyártani és szállítani: ad­digra a Rönde-féle askimi gumigyár már átvette és megszerezte az orosz export legkiadósabb piacait. A vélet­len, hogy a sárcipőszükséglet mellé a női hócipő-divat is kifejlődött: olyan szerencse, amely mindig csak a képességet és a tehetséget jutal­mazza. Nos, ez a kitűnő ember szorgalmát és tekintélyét most a mi rendelkezé­sünkre bocsátotta és évek óta a mi javunkra kamatoztatja. De a személyes érintkezés nagy elő­nyeit élvezzük valamennyien, mert Jacob V kincs, a norvég külügy­minisztérium kiváló sajtófőnöke, igaz, jóindulatú barátunk, elragad­tatással emlékezik a Magyarországon töltött napokra,­­ hasonlóképpen a négy legnagyobb napilap főszerkesz­tői: Knut Domaas, Thy­ Aadahl, N­. P. Lödrup (aki egy estélyen lángoló irredenta beszédet mondott) és M. Th. Pr­i­ser, a »Morgenposten« főszerkesz­tője.* Két érdekes ember: Nielsen tanár, a finn-ugor nyelvek előadója az oslói egyetemen az egyik, aki könyvből és újságolvasásból tökéletesen megta­nult magyarul és az összes magyar tájszólásokat ismeri és beszélt is. Frédéric Romín a másik, aki Amundsen-nel kormányozható légha­jón először átrepülte az északi­ sar­kot. Olyan sokan­ voltak a léghajó gondoláján és olyan izgalom fogta el a lelkeket, hogy három nap, három éjjel nem ettek, nem aludtak, csak állottak, szorosan egymás mellett, egymáshoz szorul­va. — Csak Amundsen szolgái voltunk, — fejezi be elbeszélését egyszerűen és lehajtja a fejét. ... Hírlapíró.# Trondhjemben jubileumi kiállítás van. "Felvonul ,az­ egész norvég ipar és halászat: gyönyörű — és a mi­­ árainkhoz képest félárú — prémek, s kékrókák, ezüstrókák, jegesmedve-­­ bőrök, női cipőnek kiszabott kroko­dilbőrök, azután az oslói üveggyárak karcsú, finom üvegvázái, a­­halászat ezer csodái: tengeri pókok, ham­­me­rek, óriási lazacok, sóshalacskák, szardíniák... És a kikötőben, a a troudh­jemi fjordban egy komor hajó:' d­ »Frame. Gyermekkorunk legendás, hőse, Nan­sen hajója, amely három évet töltött éjen és jégen át és 1910-ben új életre keltette Amundsen, akivel új útra ment... Barkutazók hűséges társa­, nagy árbocaiddal, öblös, mély bensőddel, amelynek primitív, apró berendezési Agyonlőttek egy szobalányt egy zürichi penzióban „­ 218“ A német cenatíraellenes szövetség Harca Frick thüringi miniszterrel 1'Seriin, július 15 (Az üst külön tudósítójáról) Frick t­hiüringiai miniszter rende­letben, tiltota meg,­­hogy Carl Credo fiatal német drámaíró ■.§ 218« című irány­drámáját színfoltozhassák. Ez a rendelet, Thüringia minden színhá­zára, éppen úgy vonatkozik, mint a műkedvelőkre is. A­­$ 218« című dráma az angyalcsinálásról szól. Egy verisztikus történet keretében tár­gyalja ezt a kérdést a szerző és a német kritika kiemelte a darab ko­molyságát és útmutató hatását. Frick miniszter rendelete után megjelent a német cenzúraellenes szövetség nyílt levele, amely többek között a következőképpen szól: —­ Ön Carl Crede­rff 218­. címer da­rabjának előadásait Thüringia min­den városában betiltotta. Ön betiltott egy olyan színdarabot, amely másutt száz és száz előadást ért meg a leg­­nagyob siker mellett és ezt még zárt előadás keretében sem engedi Thü­­ringiában színrehozni. Ön ezt a tilal­mát is következőkben indokolta: »... Ez a darab tulajdonképpen csak azért vonzó, mert büntetendő cselek­ménnyel foglalkozik...« Azt hiszi, hogy az büntetendő cse­lekmény, ha az asszonyok ezreit meg­védik a kuruzslók ellen? Azt hiszi, hogy büntetendő cselekmény, ha az asszonyok ezreit a színház propagan­dájával szeretnék megmenteni? Azt hiszi, hogy büntetendő cselekmény, ha a színházat­ az etikai problémák szol­gálatába állítják. — Itt nem szórakoztató színházról ■vau szó és nem laza morális szem­pontok terjesztéséről. Igenis arról van szó, hogy­ a színházat valóban a morál intézetévé avassuk fel. Arról van szó, hogy igazságokat mondjon , a színház és­ felvilágosít­son. Büntetendő­-­cselekmények? Az ön­­terminológiája szerint az összes klasszikusokat is be kellene tiltani. Thü­ringiában, mert Schiller Hara­mia k-jában, Goethe Götz von Ber­­lichingenjében, sőt a Tell Vilmosban is található büntetendő cselekmény. — De Frick miniszter úr! Ön ezt a rendeletet csak úgy tarthatja fenn, ha önmaga is büntetendő cselekményt végez. A törvény megszüntette a. cen­zúrát, mert kimondotta,­­hogy a mű­vészet szabad. Öli pedig még­ zártkörű előadásokat sem akar engedélyezni. .Ezt a büntetendő'­cselekményt tiltsa be és engedélyezze a. darab, előadását! tárgyai, keskeny, szűk ágyai éveken át voltak otthona az Északi bark hoz, seinek, — tőled szenvedni is. lehet ta,«­nulni.­­p s*sLä * ..­­ .. Svét apró pillanatfelvétel valamiről, ami nincs — tehát a lemezek igazi negatívumai: 1. Norvégiában nincs koldus, nem, is kér senki semmit. . . . 2. Kevés­­, rendőr. És aki van, egy­­szerű uniformisban áll az uccán, az nincs nála fegyver. Semmiféle. ...Az olyan országban, amelyhei­ nincsen szegény ember és a rendőrök­­nek nem lehet szükségük fegyverre, igazán nem csoda, hogy éjjel is süt a nap. h n Az első városi turista­szállót Deb* Zürich, július 15 Egy itteni penzióban tegnap dél­után súlyos bűncselekményt fedeztek fel." Amidőn a takarítónő benyitott a férjétől különváltás­ élő huszonhat­éves Schmied Klára felszolgáló-­ leány szobájába, ágyában fekve, vé­res lepedővel letakarva­ találta. A fe­jén két revolverlövés nyoma volt lát­ható, életveszélyes állapotban szállítot­ták a kórházba. Schmied Klára szeretője, aki az utolsó napot vele töltötte, sehol nem volt található. Őt tartják a bűnösnek, s ezért megtették­­ az intézkedéseket kézrekerítésére. Az illető Ros János huszonötéves pincér­ récén nyitja meg. A turista minél kevesebbet költ, az igaz, de Debrecen­­ben, úgy látszik, tudják azt a másik igazságot is, hogy »sok kicsi sokra megy«.* Hőhullám vagy fagyhullám köze­­leg Amerika felől? A félerővel dol­­gozó acélipar a múlt héten 6 százalék­kal csökkentette munkásainak szá­­mát, Ford pedig két hétre bezárta gyárát. Hát már Amerika is?... * Nem volt hibás az autó vezetője, aki tegmap egy rendőrt elgázolt. Te­­hát a baleset előtt nem kell gorom­­bás­kodni és a baleset után nem kell megszökni, mert még­­ is kiderül­het, hogy a vezető nem volt­­hibás. •Ezt azonban nem a vezető hivatott megállapítani, hanem a rendőrség. • A részvényesek bizalmát helyre kell állítani? Az helyén van és min­­denki tudja, hogy most, az árfolya­­mok mélypontján jó lenne vásárolni. Ehez nem a részvényesek bizalmát­ kellene helyreállítani, hanem a rész­vényesek vásárlóképességét. * Az építőipar is részt kar a beruh­á­­zásokból, még­pedig teljes joggal: a legnagyobb részt neki kellene adni, mert viszont a többi iparágak közül az építőipar ad legtöbbnek munkát. # Éles hangot használtak a belügy­­minisztérium' kiküldött' tisztviselői', mikor Vas megyében nyolc fegyelmit megindítottak. Fontosabb ennél, hogy vizsgálat közben mit tapasztaltak?! Ha az is oly könnyen­­reparálható, mint az éles hang használata,­akkor nincs nagy baj.* Állami gabonamonopólium lesz­ Ausztriában. Ennek van értelme ott, ahol az állam vásárol. De­ szerencsét­­len lenne az ötlet, ha­ az­­ államnál­ nem vásárolnia kellene, hanem egy ország termését eladnia.­­* Románia és Jugoszlávia eddig a győztesek közt van az uruguayi fut­­ball-olimpiászon. Mégis csak jó lett volna egy magyar csapatot is kikül­­deni! minOSÉGE,«BZ0B5AGO55ftC3 FE­LÜtmULHHTHTLRK­ GYBftTORY­ UJLRKr EGYESÜLT IPflRmOVEK R-ft­euonpE&mfmrau^­uisa

Next