Az Est, 1932. március (23. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-11 / 58. szám

Péntek, 1932. március 11. turbékolnak a békegalambok Irta: Dr. Radnai Béla Tardieu francia miniszterelnök újabb kormányrajutásának első per­cétől a legfontosabb feladatának te­kinti, hogy az egymással harcban álló, úgynevezett dunai államokat ki­békítse s komoly barátkozásra kész­tesse. A terv, amely már régen kísért, amelynek nagyobb irodalma, több ■pátronusa van, mint volt a világhá­borúnak, minden elfogulatlan ember részéről nagy általánosságban tet­széssel kísértetik. Ki ne akarna jólétben, jómódban, megelégedettségben, biztonságban élni, már­pedig a világ megmentésére vállalkozó politikusok, tudósok és bölcsek mind-mind­­ többnyire ezért küzdenek. Tardieu fellépése kétségtelenül ko­moly realitást ad az egész törekvés­nek s miután hinni s bízni kell abban, hogy a francia miniszterelnök nem­csak mint világboldogító van jelen, de mindenkivel szemben világosan látja, hogy Európa léte, fenmaradása, jöven­dője függ attól, várjon a 18 év alatt felgyülemlett gyűlölködést, bosszúvágyat, feneketlen önzést ki lehet-e irtani az emberekből­ .Mert ha nem, akkor minden és min­denki a pokol martalékává válik. Nem arról van tehát itt szó, hogy Magyarország, Ausztria, Csehszlová­kia, Szerbia és Románia egymással tessék-lássék szerződéseket kössön, hogy azután az elfogultak, a fanatiku­sok, az embergyűlölők még jobban tobzódhassanak. Nem, ezen már túl vagyunk! A feladat ma: megmenteni azt az 500 millió em­bert, akiknek rendeltetésük Euró­pa földjén élni és boldogulni. Megmenteni a világháború vér­­gőzében megfertőzött embertömege­ket, akik elvesztették látó- és kritikai képességüket, akik őrületükben, ha­talmi tébolyukban teljesen félreértik az ember hivatását és rendeltetését, akik csodálatos erejű teremtmények­nek képzelik magukat s azt hiszik, hogy a kősziklákon is búzát tudnak termelni s büntetlenül barrikádokat építhetnek, amelyen belül megváltoz­tathatják a föld mozgását s az ember lényegét. Nem, a dunai államok összefogása többé nem elegendő az euró­pai ember katasztrófájának likvidálásához! Az öt dunai állam kooperálása, ba­rátsága egymagában többé szinte egy falat kenyeret sem nyújthat a szűköl­­ködőknek s a nélkülözőknek. Az öt dunai állam 63 millió embere addig harcolt titkon és nyiltan egy­más ellen, amíg mindenki tönkrement, amíg mindegyiknek kiürült kincsestára úgyhogy többé még könyöradomá­­nyokat sem juttathat egyik a másik­nak. Mit kezd ma Magyarország, Jugo­szlávia és Románia Csehszlovákiával és Ausztriával, mint mezőgazdasági termékeinek legjobb fogyasztóival, s miként tudhatja ipari termékeit plasz­­szírozni Csehszlovákia és Ausztria a felsorolt három agrár­országba! Hol veszik az aranyat, a dollárt, a fontot, melyre állami életük zavarta­lan biztosítására, kölcsöneik törleszté­sére föltétlen szükségük van, amelyet a múltak tanulságai szerint exportjuk­ból kellene fedezni. Hiszen a felsorolt öt állam többé a mindennapi élet va­lutaszükségleteit sem tudja kielégí­teni. Ez persze a világért sem jelenti azt, hogy a dunai konföderációnak nincs többé értelme. Nem. Ez együttműködés, az összetarto­zás, a koncentráció mindig a legna­gyobb erőt, a legtöbb előnyt jelenti, de csak akkor, ha az összefogás­nak, az együvé tartozásnak meg vannak az anyagi alapjai is. A koldussszegény öt dunai állam szövetkezve, de magára hagyva ép­­úgy mankóra volna utalva, mint ahogy most az elkövetett hibák, s a bűnök következményeként mindany­­nyian mankón kénytelenek járni. Az öt dunai állam gazdasági szö­vetkezésének — még ha az összes politikai kérdéseket valóban sikerül is kikapcsolni — csak akkor van ko­moly tartama, ha ez a szövetkezés Európa nagy­hatalmainak pénzügyi támoga­tása mellett jön létre. Ezért a dunai államok eredményes szövetkezéséből aligha maradhat ki Német­ország, amely végeredményben a legnagyobb felvevőpiaca a középeurópai agrár­­államoknak s nem maradhat ki Franciaország és Anglia, amely két államnak a megkötendő házasságokhoz a ho­zományt kell adniok. Az öt dunai állam egymással való gazdasági együttműködése ugyanis csak akkor lehet eredményes, csak akkor szolgálhatja az európai ember jólétét, ha a mai vámfalak lebontása után teljesen megszüntetik azokat a pénzügyi, rendőri intézkedéseket is, amelyek hatályba léptetését a dunai államok pénzügyi nyomorú­sága tette elkerülhetetlenné. Így tehát ma már Európán kizáró­lag az összes kapitalista alapon álló államok gazdasági és testvéri összefogása segíthet, aminek megvalósítása éppen a ször­nyű szenvedések, a rettentő nyomo­rúság következéseképpen sokkal köny­­nyebb most, mint az elmúlott rémes 18 esztendő bármely órájában. Egészen bizonyos, hogy Tardieu francia miniszterelnök maga is így látja a helyzetet s deklarációjában egyelőre azért be­szél mindig csak Közép-Európáról, mert Franciaország és Németor­szág függő ügyeinek rendezése még nem történt meg.­­ Németország még mindig nem mon­dott le az Ausztriával való egyesülés lehetőségéről, amely országban ipari termékei számára lát jelentős leadó­területet. A német elnökválasztás lezajlása után azonban sor kerül a német— francia viszony békés rendezésére is, úgyhogy végül igazán csak Franciaország és Anglia elhatározásától fog majd függni, vájjon Európa mai torzképe megváltozik-e s a kétségbeesett ábrázatok végre mosolyra derülnek-el WV­/WWVAAft/WWWVAA/VAVVVV' PRÓBÁK A jobb penge hosszú acélszalagból készül. Egyetlen munkafolyamatban van edzve, köszörülve és csiszolva. Minden penge egyformán jó Vilmos Ágost Esküszegéssel vádolta Hindenburgot II. Vilmos fia Berlin, március 10 (Az Est külön tudósítójától) Már csak három nap választ el a birodalmi elnökválasztástól. Ez ért­hetővé teszi, hogy a pártpoliti­kai szenvedélyek elérjék te­tőpontjukat. Naponta sok ezer kortesgyűlés van a birodalom minden részében s ezek természetesen nem múlnak el baj nélkül. Nemzeti­szocialisták és kommunisták között min­dennaposak a véres össze­ütközések, így Boroszlóban tegnap agyonlőt­tek egy kommunistát, aki öt gyer­mek apja, Gothában pedig egy na­cionalista fizette meg életével a vá­lasztási agitációt. Repülőgépek rajokban keringnek naphosszat Berlin fölött és ha beáll az este, akkor kigyúlnak a fényszórók és nappali vi­lágosságot árasztanak az uccákra. A repülőgépekről nem millió számra, de mil­liárdnyi röpcédulát do­bálnak le. Potsdamban tegnap a nemzeti szo­cialisták nagy választói gyűlést ren­deztek, amelyen az egykori német trónörökös is megjelent. A f­ő s­z­ó­­nok pedig Vilmos Ágost po­rosz herceg volt. Valósággal el­bűvölte hitlerista elvtársait durva és tapintatlan kirohanásával, mikor ar­ról beszélt, hogy Brüning kancellár is­mét megalázta a német nemzeti eszmét, mert nemcsak a maga nevében, hanem az egész német nép nevében fejezte ki részvétét Franciaországnak B­r­­­a­n­d halála fölött s nem gon­dolta meg, hogy a franciák mindig is gyűlölködő el­lenségek voltak és örök ellenségei maradnak a né­met nemzetnek. Nagy volt az ujjongás a porosz her­ceg ízléstelenül kegyeletsértő támadá­sa fölött, de a hitleristák lelkesedése nem ismert határt, mikor a hercegi szónok így aposztrofálta a birodalmi elnököt: — Hindenburg, mi válasz­tottunk meg téged hét évvel ezelőtt minden akadályon keresztül a birodalom elnö­kévé és te megszegted a ne­künk tett hűségesküt Hindenburg Álpucerájok Szép, tiszta, fehér papiros érkezett hozzám a mai postával. Olyan patyolat tiszta, mintha pucc- Tájból jött volna. Onnan is jött. Alul a bélyegző: Bu­dapesti Fehérneműtisztítók Ipartestü­­lete. Meg a cégjegyzéses aláírások. Elpanaszolják ezek a derék iparo­sok, hogy ők egyszer, — nagyon régen — 1929 december 9-én a főváros taná­csához beadványt intéztek bizonyos egészségügyi érdekekkel kapcsolato­san. Azóta több mint két év múlt el és eddig még csak választ sem kaptak. Azt mondja a beadvány: „ ... vannak fehérneműtisztítók, akik a fióküzletek nyitásával járó — és úgy a székesfővárost, mint a kincstárt illető közterheket akkén­t igyekeznek maguk­ról elhárítani, hogy fióküzlet nyitása helyett, a legkülönbözőbb foglalkozású, más ipart űzőknek, fehérneműtiszt­ási munkák megrendelésének gyűjtésére ad­nak megbízást, ezzel elkerülik az illeté­kek lerovását, a közadók alól mentesül­nek, stb.­ *... így tehát a szennyes, piszkos fe­­hérneműeket olvassák, rakosgatják, cso­magolják az ilyen gyűjtéssel foglalko­zók, akik között akad: szabó, cipész, órás, trafikos, varrodás, kézimunka­­kereskedő, zöldség-, gyümölcs- és élelmi­­szerkereskedő is...« Majd folytatja: »... a közönség, amely etekintetben nem mondható éppen lelkiismeretesnek, nem nézi azt, hogy a fehérneműt influenzás, vörhenyes, tifuszos és más fertőző-ragályban szenvedő betegről húzta le, elviszi valamelyik gyűjtőhöz, aki egyik percben a kórokozó bacillussal teli szennyest fogdossa össze és átvétel miatt, rázza szét, darabonként, — a má­sik percben zöldséget, kenyeret, gyü­mölcsöt, cigarettát fog meg ugyanazzal a kézzel, rendszerint mosdás nélkül . . . majd az összegyűjtött szennyes ruhát ugyanabba a sarokba rakja, ahol a köz­­fogyasztásra szánt cikkek vannak ...« Kísérő levelükben elmondják, hogy míg a beadvány keltezésének idején csak néhány tucat ilyen »álpucet­áj“ volt működésben, az eltelt idő óta ezeknek száma meghaladja már a há­romszázat is a főváros területén. Egyik szakmabeli kíséretében ta­nulmányútra mentünk ki. A kedvező, helyesebben kedvezőt■­­len véletlen folytán mindjárt az első állomásnál »kimerítő tárgyi bizonyí­­tékot” találtunk. Kis dohos pince »üzlet«, van olyan vegyeskereskedés, ahol zöldség, tojás, vaj, túró, kenyér kapható. Míg a kendőkbe bugyolált néni egy vevőt szolgált ki, barna csomagoló­papirost és Vulkán-Fieber koffert he­lyez el a pulton egy háziasszony, majd a koffer szennyes, igen szeny­­nyes tartalmát az asztalra teríti... Darabonként szedték ki ketten a piszkos holmit, gondosan megrázva még, nehogy tévedés essék. Az egész holmi pedig zsineggel összekötve az üres fonott kosárba került, amíg a küldönc beszállítja majd a központ­ba...* Feltételezem, hogy a fővárosnak mindig éber tisztifőorvosa nem tud ezekről a százával lelhető bacillus­­terjesztőkről, mert bizton eltüntette volna már őket, különösen a mai jár­ványos időkben. Dr. Kiár Zoltán. 5. oldal. A Mi­halla­t v­alaki hogy a technika fejlődése hátrányunkra lehet, ha tudja, hogy ma 240 millió ember hallgat esténként rádiót? Ez 10 év eredményei Pró­bálja meg, mit nyújt az 54­1 lámpás dinamikus hangszóróval egybeépített 7050-es Orion rádió. O­rion izzólámpagyár

Next