Az Est, 1932. május (23. évfolyam, 96-118. szám)
1932-05-22 / 112. szám
Vasárnap, 1932. május 22. MOSZKVÁBAN 1932 MÁJUS 1-ÉN Írta: Baja Benedek Jiz Est kiküldött tudósítója Moszkva, május hó Ragyogó tavaszi napsütésre ébredtünk. Tegnap este még reménytelenül zuhogott az eső és elmosással fenyegette a világra szóló nagy május elsejei parádét. Nagy méreg lett volna. A kalauz már szedi össze a kölcsönbe vett matracokat, páz perc múlva Moszkvába érünk. Jobbra, balra kilométereken át ócska, elhanyagolt faházak, épülő és befejezett óriási gyárépületek tarka öszszevisszaságban maradnak el mellettünk. Mindenfelé, hosszú sorokban munkások, parasztok, gyerekek menetelnek, vörös zászlók alatt, harsány énekszóval. A dallamok a régiek, csak a szövegük új. Vonatunkon utazó kommunista delegációk, torkuk szakadtából kiabálva, piros zászlókat lengetve üdvözlik őket. Különösen a franciák hangosak. A vágányok mentén, a töltések oldalán rengeteg szemét. Folyton sűrűbb csoportokban özönlik a környék népe befelé a város felé. Rongyosak, kopottak, pedig látszik rajtuk, hogy az ünnep tiszteletére kicsinosították magukat. Járásuk a régi vontatott, lusta, topogó. Csattogva vágtat át vonatunk a váltókon, még egy hosszú mélyhangú bőgés. Megérkeztünk. FOGADTATÁS A PÁLYAUDVARON A perronon tömeg tarkállik, a kijáratnál rezes zenekar recsegteti az internacionálét. Ez a fogadtatás a külföldi kommunista delegációknak szól, akik velünk együtt érkeztek. Bábeli nyelvzavar. Minden csoport a maga nyelvén kiabál kórusban. Szerencsére hamar kivezetik őket és most már mi is kiszállhatunk. Fehérkötős hordárok kiveszik a kezünkből csomagjainkat és egy halomra rakják, egy apró, sportsapkás fürge emberke előtt, aki mindenféle nyelven kiabálva jelzi, hogy ő az »Intourist« idegen vezetője. Egykettőre összeszámol bennünket. Indulunk kifelé, fejünk felett óriási ötmotoros repülőgépek húznak el rettentő búgással, majdnem súrolva a tetőt. Kint állunk az Alexandrovszki pályaudvar előtti téren. Köröskörül a téren, a tér közepén, a házfalakon hangszórók bömbölnek. A ragyogó napsütésben csak úgy káprázik a szemünk a rengeteg vörös drapériától, amely mindent ellep. Alig látszik ki alóluk a házak piszkos, kopott fala. A téren nyüzsgő tömeg. Hol erről, hol arról vonul fel egy új menet, nyolcas sorokban, szakadatlan nyüzsgéssel. Kavarog, özönlik a rengeteg ember, mint az árvíz, mindent elöntve. Autóbuszba ülünk és kocsink szakadatlan tülköléssel belehajt a kavargó tömeg kellős k közepébe. A szélvédő üvegen elől hatalmas, sokpecsétes kordonátlépési engedély van felerősítve. Praktikus, legalább így nem kell folyton előhuzgálni. A tülök rekedt rikácsolása elvész az óriási zajban. Lépésben haladhatunk csak és mögöttünk rögtön összecsap a tömeg. Autónk félelmetesen himbálózik, a rugók rémesen nyikorognak, az uccák kövezete szörnyű állapotban van. Feszülten figyelem a mellettünk elhaladó tömegeket, az egyeseket, de lehetetlen pár percnél tovább különkülön szemügyre venni az embereket. Az egész egybefolyik egy szürke, kopott, ordítozó tömeggé, amelyik mindig sűrűbb lesz. Minden utcából újabb és újabb katonás rendben lépdelő menetek ömlenek bele ebbe az emberfolyamba. Iskolák, gyárak, egyesületek végtelen sora. Kékinges, pirosnyakkendős »Vörös Pionírok«. Fegyveres üzemi osztagok, lövészifjúság. Női fegyveres osztagok, vörös fejkendőkkel, bőrkabátban. Majd újra fiatal leányok meztelen lábszárakkal, rövid tornanadrágban és ujjatlan trikókban. Mind, mind zászlók, táblák ezreit hordozva. A házak falán, mindenütt, jelszavak, Lenin- és Sztálin-idézetek. Fantasztikus favázák vászonnal bevonva, gép- és gyárformákat utánzó kulisszák. Autónkon már köröskörül fürtökben lógnak a felkapaszkodott gyerekek. Vezetőnk figyelmeztet, hogy vigyázzunk holminkra és zsebeinkre, mert az ucca gyerekei művészei a lopásnak. Legtöbbjük hihetetlenül mocskos és rongyos. MINDENKIT KIGÚNYOLNAK! Mellékuccákban kanyargunk. Mállott vakolatú házak, elhanyagolt udvarok és szennyes kapualjak, szakadattan ontják magukból az embereket, akik kopottságban alig maradnak el a környezetüktől. Teherautók sora mellett haladunk el. Mindegyiken groteszk kosztümökbe öltözött maszkírozott figurák, ülnek, állnak, énekelnek, táncolnak. Van köztük antialkoholista propaganda, vallásellenes propaganda, az úgynevezett »Istentelenek« egyesülete agitációs kocsija. Óriási karikatúra babákkal, feliratokkal, gramofonnal. Durva, ízléstelen, naiv gúnnyal készült karikatúrák. Minden és mindenki a világon ki van itt gúnyolva. Mussolinitól, Lloyd Georgeon, Hitler Adolfon keresztül a római pápáig, Hooverig, sőt Mózesig mindenki, de mindenki, aki item kommunista. A torlódás folytán megállunk, egy pár percre egy ilyen vándorszínház mellett. A moszkvai cigányszínház tagjai ülnek rajta és saját zenekaruk mellett énekelnek és táncolják nemzeti táncaikat. Óriási sikerük van. Egyébként is színházukba hetekkel előbb kell jegyet váltani, magyarázza vezetőnk. Feltűnő, hogy a leggyakrabban előforduló jelszavak, a hadsereg támogatására buzdítanak minden proletárt. Tankok, repülőgépek modeljei útonútfélen. Egyébként a jelszavak is folyton frontok, hadjáratok, rohamosztagokról szólnak, hol a termelés, hol a gyerekhalandóság, hol pedig a japán rVV/VSfl/WVWV/V\WVVVVVVVW\AAA4 e imperializmus ellen. A tömeg általában közönyösen halad el mellettünk, az előttem ülő amerikai élénk bosszúságára, aki már rekedtre ordította magát. Feltűnő, hogy a férfiak szinte kivétel nélkül sapkát viselnek. Kalapot jóformán senki sem hord. Annál többen viselnek viszont tatársapkát. Szembeötlő, hogy a hagyományos orosz szakálviselet eltűnt, sőt még bajuszos arcok is csak ritkán fordulnak elő. A nők ruházata siralmas. De nem folytathatom szemlélődésem, mert már valósággal beékelődtünk a tömeg közé és az általános lárma annyira fokozódik, hogy képtelenség összpontosítani az ember figyelmét, külön-külön emberekre vagy tárgyakra. MEGÉRKEZÉS A SZÁLLÓBA Váratlan fordulat. A rendőrkordon megnyílik és szembe velünk egy tankbrigád jön dübörögve. Nyolcvan tankot számoltam meg egy végtében. Kétoldalt négyszemélyes, géppuskával fölszerelt túraautók kísérik sűrű sorokban az acélszörnyetegeket. Azután lovasság, tüzérség, mechanizált tüzérség, légelhárító ütegek, légelhárító géppuskák, autókra szerelve, fényszórók, újra tankok, újra tüzérség, gyalogság, lovasság, teherautók, repülő kémlelők, géppuskával egybeszerelt fényszórók végeláthatatlan sokasága. Két katonai osztag között egy kis hézag van, nosza átszaladunk az oszlopok között, még csak néhány száz méter és aCsugumnij-Moszk on átkelve megérkezünk a Novo-Moszkovszkaja szállodához, az »Intourist« kizárólag idegenek részére létesített intézményéhez. A hallban őrült nyüzsgés, bábeli nyelvzavar, tolongás, mindenki csomagjait félti, de már féltíz és sietni kell. Sietni kell a Vörös térre, mert aki nem a csoporttal jön, az nem juthat be a sokszoros kordonon keresztül. A Vörös tér egész szélességében a Kreml fala alatt, a Lenin-mauzólemától jobbra és balra kőből épült hatalmas tribün. Minden helye már hetekkel előbb elkelt. Tehát sietni kell. A VÖRÖS TÉR FELÉ! Csoportunk megindul most már gyalog az alig ötszáz lépésre levő Vörös tér felé vissza. Vezetőink engedélyeket lobogtatva az élen. Egymásután nyitják meg a kordonokat, mégis másfél órába telt, míg eljutottunk a Vörös térre. De csak a szélére. Mert innen tovább jutni már semmiképpen sem lehet. Csupán egy mód van bejutni és pedig az, ha mi is beállunk valamelyik menetibe és végigvonulunk a téren. Ez azonban annyit jelent, mintha az ember a tenger fenekéről akarná látni a tenger felszínét. Sokan közülünk tovább sodródnak a menetelekkel, néhányan pedig megpróbáljuk a lehetetlent, hogy helyet kapjunk a tribünön. A tolmácsi szolgálatot teljesítő nők közül az egyik vállalkozik arra, hogy vezet bennünket. És tényleg jó egy tucatnyi igazoltatás után sikerül is tízünknek egymásba fogózva a tribün egyik sarkán, állandóan kitéve a lesodortatás veszedelmének, helyet szorítani magunknak. Az óriási tér minden talpalatnyi földje sűrűn teli, de tele emberekkel. A forradalmi tér felől szakadatlan ömlik a felvonuló hadsereg, szakszervezetek, küldöttségek, stb., stb. végtelen sora. Egyszerre tíz-húsz zenekar harsogja az Internacionalét, hangszórók tucatjai harsognak, a föld dübörög a tömegek léptei alatt, lovasok patái csattognak az éles kövezeten, a levegő megtelt a tér fölött keringő repülőgépek zúgásával s a Kreml ódon falai dübörögve verik vissza a motorok zúgását. között. G Gyönyörű fekvésű, részben fásított parti lelitek valamint közvetlenül a világosi állomás mellett telkek 107. 200 négyszögöl nagyságban, 4 évi részletfizetésre 4-12 aranypengős áron kaphatók. 10% lefizetése után birtokba vehető és azonnal beépíthető. Érdeklődni hétköznapokon a Magyar Tisztviselők Takarékpénztára Rt.-nál, Budapest, IX. Mester utca 17, félemelet. Telefon 461-56, vagy vasár- és ünnepnapon a helyszínen a világosi állomás melletti irodánkban 7. oldal. Fegyelmit kért maga ellen Siófok főjegyzője Siófok, május 21Az Est tudósítójátóll Siófok főjegyzője, dr. Zsembery Gyula ellen működése alatt több ízben hangzottak el már vádak, de ezek minden alkalommal alaptalanoknak bizonyultak. A képviselőtestület legutóbbi ülésén Szabó László volt községi bíró azzal vádolta a főjegyzőt, hogy egyes parcellázásoknál jutalékot kapott. Dr. Zsembery Gyula főjegyző a vádak elhangzása után nyomban tiltakozott a gyanúsító feltevések ellen és dr. Buda István enyingi főszolgabírónál a fegyelmi eljárás megindítását kérte maga ellen, hogy a vádak alól végleg tisztázhassa magát. A vizsgálatot maga a főszolgabíró fogja lefolytatni. Közel 100.000 palackra szóló megrendelés futott be hozzánk alig két hét alatt, az új próbaüveg DIANA-sósborszeszre! Ez a minden várakozást felülmúló, robbanásszerű siker — mely újból beigazolta, hogy helyes utat választottunk, amikor több évtizedes, ha fogyasztóközönségünk jelenlegi vásárlóképességéhez igazodtunk és a mai pénzszűkével arányban álló olcsóbb áron hoztuk ki a megfelelő Űrtartalmú kisebb palackot — minket is szinte készületlenül talált s ezért a tömegesen beérkező személyes, levélbeli, telefonon és táviratilag leadott, hirtelen összetorlódott megrendeléseket termelésünk gyors felfokozásával csak néhány nap alatt tudjuk a beérkezés sorrendjében kielégíteni. Üveggyáraink teljes erőfeszítéssel termelik számunkra a szükséges palackokat és immár elértük a szükséges napi mennyiséget. Csak néhány napi türelmet kérünk tehát és biztosítjuk úgy a kereskedőtársadalmat, mint a fogyasztóközönséget arról, hogy hamarosan eleget tudunk tenni a velünk szemben támasztott keresletnek. DIANA Ipari és Kereskedelmi Rt. it silaghegyi strandfürdő megnyílt!